8.fejezet

Bocsi, hogy ilyen sok ideig tartott a kövi rész, de ma este jött meg a 7. komi. Látom milyen nehezen jön össze a 7, de maradok ennél, mivel ha továbbra is a legjobbakat akarom kihozni magamból, kell az idő.

Szóval most is a 7. hozzászólás után érkezem. Puszii!:)

U.i.: nagyon jól esnek a dicsérő kommentek, és próbálok dolgozni azon, hogy hamar bejöjjön a képbe a One Direction csak a Te kedvedért Fanni. Remélem tetszeni fognak a részek, és mivel itt a szünet, nagyobb erővel tudok rá öszpontosítani.:D

                                                                                      ~

Meg is kérdeztem. Azt mondta, hogy hívjam fel, és beszéljem meg vele, hogy nekem Ő nem tetszik, és nem járok vele. Hát felhívtam, mert 'mindig' hallgatok a mások tanácsára:

-Szia Andris! Most beszélhetünk?

-Szia! Hát azt hittem, hogy nem fogsz felhívni, de örülök, hogy megtetted. Az van, hogy ugye mint hallottad a telefonban, én szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy én egy idős vagyok veled, és ez nem zavar téged. És elmondom neked azt amit szeretnék, figyelj: Tudom, hogy a kék a kedvenc színed.

Tudom, hogy majdnem minden órát fejben végigalszol. Tudom, hogy szerelmes vagy/voltál Gergőbe. Tudom, hogy a legjobb barátnőddel is összevesztél, de kibékültetek ma.-ezt nem igazán értettem, hogy honnan, de nem is érdekelt, mert az jobban foglalkoztatott, hogy a többit honnan tudja, vagy kitől.- És azt is tudom, hogy a kedvenc együttesed a One Direction, és a kedvenc tagod neve Harry Styles. Tudom, hogy hogyha lesz egy koncertjük, itt a közelben, Te leszel az első, aki odaér, és az első sorban fogsz ugrálni. És még autógrammokért is megverekednél az őrrel ha kéne.

Tudom, hogy a kedvenc kajád a krumpli, mert Niall is azt szereti. És tudom, hogy a kedvenc napod a szombat, mert akkor aludhatsz sokáig, és nem kell tanulni.

Tudom, hogy mindig kupi van a szobádban, és csak akkor teszel rendet, ha valahova el akarsz menni, mert csak úgy engednek el.

Tudom, hogy szeretsz rajzolni, és szívesen gitározol. Tudom, hogy neked csodaszép hangod van, és az egyik álmod, hogy énekes legyél, mert úgy van esélyed megismerni Őket.

Azt is tudom, hogy a kedvenc sportod a tánc. És ha még úgy gondolod, hogy nem tudok semmit rólad, csak azokat, amiket Lacitól kérdeztem, akkor tévedsz. Ezeket sem mind tőle tudom.

Én tudom, hogy mikor van a szülinapod, névnapod. Tudom, hogy az egyes mosolyaid miket jelentenek. Tudom, hogy a szemed színe ha mérges vagy, vagy ha valami baj van átváltozik kékről szürkére. Megtudom állapítani a pupilláid méretéről, hogy éppen mit gondolsz, mit érzel. Tudom, hogy nagyon sokszor nagyon rossz helyzetekbe kerülsz, és ebből tanulsz, nősz fel. Tudom, hogy nagyon szívesen tartoznál ismét a suli 'menői' közé, és hogy egyre jobban érzed magad, mikor nincs melletted Gergő. Aminek kicsit örülök, mert lehet, hogy így több esélyem lesz. Nagyon sok idő kellett, míg bevallottad magadnak, hogy tényleg szereted Őt. És még azt is tudom, hogy nem rég láttad be azt is, hogy össze voltál törve. Mióta Ronnal vagy, sokkal boldogabb vagy. És tudom, hogy Te csodálatos vagy, és, hogy én hozzád túl rossz vagyok. Tudom, hogy te nálam sokkal jobbat érdemelnél, és nem is lenne szabad szeretnelek, de még is szeretlek. A lényeget elmondtam, a többi már csak rajtad áll. Majd hívj ha döntöttél. Szia! Ja és még azt is tudom, hogy naplót vezetsz, és most felé fogsz bújni, gondolkozni, leírni, hogy mit gondolsz, és utána rajzolgatni. Tudom, és ismerem a tetteidet, és az okait is. Na szia!

-Szia! -nem tudtam többet mondani. A telefon kiesett a kezemből, a pupillám kitágult -mint mondta Andris, hogy miért-, és  nem vettem észre semmit ami körülöttem történt az elmúlt 5 percben. Csak álltam ott

mereven mint a szar. Mindenki kérdezgetett, hogy jól vagyok-e? Hogy mi történt? És hogy miért nem izgat a telefonom. Egyik kérdésre sem tudtam válaszolni.

Ron megfogott a kezébe, bevitt a szobába és lefektetett az ágyra, majd mellémült. Egy perc se telt el, mire jött Gergő a telefonommal. Én bealudtam.

Annyira nem fogtam föl, hogy azt hittem álmodok, hát elaludtam.

Ron szemszöge:

-Haver mi van vele? Még soha nem láttam ennyire kiborulni. Konkrétan azt sem tudja, hogy behoztam, szerintem.

-Nem tudom. Biztos kapott valami hívást, ami megilyesztette. Nézzük meg a híváslistát?

-Nem illene, de muszály vagyok tudni, hogy mi baja van. Nagyon aggódom.

-Megértem. Nézd! Valami Andris hívta. Te hallottál már róla? Mert én még nem.

-Igen. És sejtem, hogy mi sokkolta le így szegényt. Mondd a telószámot, felhívom.

-Haver! Ezt nem kéne.. hagyjuk békén. Biztos, hogy valami baleset volt vagy valami ilyesmi. Az meg nem ránk tartozik. Tuti családi ügy.

-Nem, haver! Ez nem az. Ez a kiscsávó szerelmes belé.

-Egy: velünk egy idős. Kettő: az miért baj? Te is az vagy.

-Jó, de ha ő hívta, akkor biztos mondott neki valamit. Vagy megfenyegette, hogy legyen a barátnője, vagy valamit csinálni fog valakivel, aki fontos neki.

-Nyugodj már meeeg, Ron! Biztos, hogy nem.

-De, hidd el! Érzem, hogy ez csinált valamit!-majd kikaptam a telót Gergő kezéből, és gyorsan bepötyögtem a számot. Mire Ő visszakapta volna, már hívtam is:

-Szia Andris! Ron vagyok.

-Szia! Bocsi nem emlékszem, ki is vagy te?

-Hát Berta egyik haverja.

-Igen? Király! Mit akarsz?

-Mit mondtál neki te kis nyomorult? Teljesen ki van akadva.

-Csak elmondtam neki, hogy szeretem. Csak kicsit megrázóan.

-Igen?! És mégis mit értesz az alatt, hogy 'kicsit megrázóan'?!

-Elmondtam neki, amit tudok róla, és, hogy én várni fogok rá.

-Ennyi? Mert ha ártottál neki, akkor kinyírlak! Fogtad?

-Igen, de te miért akadtál ki annyira? Csak nem neked is bejön?

-Nem, csak én a legjobb barátja vagyok, és aggódom érte.

-Tudom én jól, hogy te ki vagy, és Ő nem a legjobb barátjának tart téged, hanem csak egy havernak.

-Na és? Attól még nekem lehet ő a legjobb barátom, nem?

-De. Na jólvan, nekem erre nincs időm. Csá!

-Csá.-majd lecsaptam.-Remélem semmi baja nem lesz neki.-majd mellé ültem, és kisöpörtem a haját a szeméből, mikor hirtelen felkelt.

-Ron? Uhh, nagyon megijedtem. Hogy kerülök én ide?

-Hát behoztunk Gergővel, mert a strandon elájultál. Nagyon beszarattál minket, ugye tudod?!

-Hát mostmár igen. De hol a telóm?

-Itt van nálam.-szólt Gergő, akit el is felejtettem, hogy itt van. Annyira el voltam foglalva Bertával. Majd csak annyit láttam, hogy a teló elrepül előttem.

Berta szemszöge:

-Köszi!-majd néztem meg a hívás listám meg az üzieimet.

-Nagyon szívesen!

-Ez nem lehet igaz! Nem csak álmodtam. Ez nagyon király lesz. És meg kell vele beszélnem.

-Mi a baj?-kérdezte Ron, mintha nem tudta volna, de éreztem, hogy teljesen biztos a válaszomra, amit a fejemben adtam neki, de csak ennyit mondtam:

-Á, csak egy ismerősnek baja van.

-Á, értem!-éreztem a hangjában a csalódottságot, hogy nem mondtam el, mi is igazából a bajom.

-Na jó, jöttök vissza a strandra vagy nem?- kérdezte Gergő, ismét kicsit fura stílusban.

-Igen, egy pillanat.

-Maradok veled, úgy is akarok valamit mondani.-helyeselt engem, majd meglepő dologgal zárta a mondatot. Legalább is számomra.

Gergőn láttam, hogy nem nagyon lepi meg. Hát vártam hogy elkezdje..