20.fejezet

Sziasztook.! Újult erővel, de hang nélkül visszatértem a gólyatáborból. Szóval, most már hivatalosan is új élet, új barátok és természetesen új ihletek. Ami a blogra nézve jó.:) Tehát, nem rizsázok itt nektek felesleges dolgokat, a lényeg: egy újabb rész, 5 hozzászólás és még egy.! :D


                                                                                                  ~

~ Berta szemszöge ~
Másnap reggel a szobámban ébredtem. Nem értettem, hogy hogyan, mert a nappaliban aludtam el. Basszus, ott volt Harry! Nem igaz, hogy nem tudtam ébren maradni! Bár egész előző este nem aludtam, így jogos volt. Szép lassan felkeltem, összefogtam a hajam, felvettem valami nem annyira rossz ruhát és lementem Brysihoz. A kis vakarcska már fent volt, és kaját akart. Megcumiztattam egy kis tejjel, majd kiraktam neki egy kis száraz kaját, hagy egye. Mikor felmentem ismét a szobámba, láttam egy levelet, amire Berta volt ráírva. Nem ismertem fel a kézírást. Elolvastam.

'Berta!
Nagyon jól éreztem magam este. Remélem találkozunk még. Sajnos elaludtál, bár be kell vallanom, hogy nagyon aranyosan. Nina elmondta, hogy tegnap éjjel nem aludtál semmit. Aludd ki magad, azután hívj fel.

                                                                                                                                              Harry.'

Nina nevét ordibálva lerohantam. Megint dolgozott. Nem érdekelt, felhívtam. Meg akartam tudni, hogy mennyit mondott Harrynek. Nem kellett volna. Azt hittem, hogy nem fogja elmondani, hogy miatta sem aludtam. Remek! Meg kell vele beszélnem. Gyorsan tárcsáztam Harry számát, amit még a levélhez mellékelt, majd vártam. Vártam, hogy végre felvegye.

~ Harry szemszöge ~
Elég boldogan aludtam el otthon. Egy nagyon jó estét magam után hagyva, egy csodálatos lánnyal. Másnap olyan 11 óra fele ébredtem. Csináltam a dolgom, majd olyan 2 körül, megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem:
-Haló?
-Harry? Berta vagyok!
-Szia, jól aludtál?
-Igen, köszi. Figyelj, sajnálom, amit Nina mondott, meg hogy bealudtam..-hangja nem volt valami magabiztos.
-Semmi baj. És Nina nem mondott semmi rosszat. Tudod mit? Ma megyünk majd Eleanorékhoz és mi lenne, ha velünk jönnél?
-Nem zavarnék?
-Nem. A srácokkal még tegnap este ledumáltam, Daniék meg megmondták, hogy bármikor szívesen látnak téged. Na?
-Ha biztos nem zavarok, akkor elfogadnám a meghívást.-mosolygott bele a telefonba.
-Szuper! Nos, akkor 5-kor előtted leszünk. Már a többiek is meg akarnak ismerni. Most mennem kell, szia!
-Rendben, szia!-majd letettem. Míg beszéltünk, fel-alá járkáltam a nappaliba. A végén a konyha felé voltam és mikor megfordultam, észrevettem, hogy mindenki ott terpeszkedik a kanapén és engem néz. Kicsit zavart.
-Most mi van? -mordultam rájuk.
-Valaki megint túl hamar lett szerelmeees!-veregette meg a vállam Lou, majd besétált a konyhába.
-Nem is igaz!
-Dehogynem.-követte őt Niall is.
-Haver, hogy fogott meg ennyire a csaj?-húzott le a kanapéra Zayn.
-Csak azzal, hogy kedves, okos, szép, humoros és gyönyörű a mosolya.
-És tényleg megint túl hamar szerelmes.-szólalt meg most már Liam is.
-Nem vagyok szerelmes, oké?! És ne mondogassátok, hogy megint!-üvöltöttem bele szegény Liam pofájába.
-Nyugi van, Hazza!-jött vissza Louis és Niall, egy-egy zacskó chipssel.-Na mesélj csak!-ültek le mindketten. Hát belekezdtem.

~ Berta szemszöge ~
Miután beszéltem Harryvel, elmentem kicsit sétálni Brysonnal. Daniellel pont találkoztam, így megkérdeztem, nem baj-e ha megyek én is a fiúkkal. Természetesen azt mondta, hogy úgy is be kell pótolnunk azt, mikor a kutya miatt nem mentem be, úgyhogy örültem. Csak mentem és mentem, azt sem figyelve, hogy mennyi az idő és hogy hova is megyek. Gondolkoztam. Egy idő után, csak azt véltem felfedezni, hogy nem tudom, hol vagyok. Pont ez kellett. 3 óra volt, készülődnöm  kellett volna, ehelyett én London belvárosában voltam úgy, hogy azt sem tudtam hol. Elkezdtem bolyongni. Az egyik utcában egy nagy tömeget láttam, ahol csak tinédzser lányok voltak, óriási 1D-s táblákkal. Azt hittem, hogy itt vannak a fiúk vagy valami ilyesmi, de mikor megkérdeztem egy lányt, hogy mit csináltak, csak ez volt a válasz:
-El akarjuk érni, hogy előbb legyen koncert az O2 arénában.-remek. Azt nem kérdeztem meg, hogy hogyan tudnék hazajutni, mert tuti, hogy nem válaszolna. Ezt is csak a hatvanadik kérdésem után válaszolta meg. Szóval, kikászálódtam a tömegből és elindultam valamerre. Megpróbáltam visszakövetkeztetni, hogy merről jöttem, de nem ment, hiszen nem figyeltem, csak jöttem. Ha figyeltem volna, akkor most nem lennék eltévedve. De nekem ez is sikerült. Miután már egy órája bolyongtam, felhívtam Ninát.
-Nem tudok elmenni érted kincsem, sajnálom.
-De Nina! Értem egy óra múlva ott lesznek a háznál a fiúk én meg nem tudok hazatalálni! Nem hívhatom fel Harryt, hogy vigyen haza, mert nem tudom, hogy hol vagyok!
-Sajnálom Berta. Én nem mehetek most el innen. Épp egy nagy fotózáson vagyok. Nem hagyhatom itt, mert ez hozhatja rendbe a karrierem..
-Remek!-majd lecsaptam. Kerestem egy buszmegállót, majd beültem oda. Szerencsémre az eső is elkezdett esni. Már csak fél órám volt, hogy hazaérjek. Hirtelen eszembe jutott valami. Felpattantam a székből és megnéztem a táblát. A Roosevelt téren voltam és a busz pont vitt a Phoenix utcába. A busz jött, felszálltam. Mikor letett, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, futottam be Brysival a házba. Amilyen szerencsés vagyok, pont az utca másik végében volt a ház, mint a buszmegálló. Beértem, és azt láttam, hogy Nina otthon van. Méghozzá egy pasival. Eléggé kiakadtam.
-Nina! Ez a nagy fotózás, ami helyrehozhatja a karriered?-dobtam le a vizes cuccaimat a földre és közeledtem feléjük.
-Azzal már végeztem..-nézett lefelé.
-És akkor miért nem hívtál fel, hogy eltudsz jönni értem? Úgy nem kellett volna eláznom, nem kellett volna futnom, nem néztek volna hülyének a buszon és a legfontosabb. El lennék készülve!-üvöltöttem még mindig.
-Annyira sajnálom, Berta.
-Hát látom! Különben is, ki ez a pasas?
-Rafael. Francia gyakornok nálunk.
-Hát Rafael, NEM örvendek a szerencsének!-majd felszaladtam, hogy végre készülhessek. Csak sajnos még csak a hajamat szárítottam, mikor csöngettek.
-Kinyitom!-hallottam, ahogy Nina felkiált. Legalább most már tudom, hogy az ajtót képes kinyitni. Micsoda szerencse! Én meg csak folytattam a készülődést. De közben hallottam, ahogy 5 ember szalad fel a lépcsőn. Hát ez kész! Nina még csak nem is tudja őket lent tartani, mikor pontosan tudja, hogy készülődöm.
-Siess Berta! Elkésünk! -jöttek be a fürdőbe. Nem volt szerencsés, ugyanis csak egy köntös volt rajtam -ami persze kicsi volt-, mert a vizes ruháimat levettem. Ahogy körbenéztem, Liam és Louis a földet nézték -érthetően- Zayn és Niall szája tátva maradt, és Harryé pedig a földet súrolta.

19.fejezet

Szóval, akkor már is itt van az újabb rész.! Kicsit rövidke lett szegény, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást. Viszont szeretnék mindenkit kérni, hogy kommenteljetek, mert elég nehezen gyűlik össze az 5 komi. De így legalább van időm gondolkozni. Szóval, ismét 5 hozzászólás és érkezem. :D


                                                                                                   ~


Tehát egy fél órás várakozás után, Harry írt egy levelet. Így végre választ kaphattam a kérdésemre.
'Szia Berta!
Nagyon kedves lánynak tartalak. Nagyon tetszett, hogy nem rohantál oda hozzánk az első gondodnál, mert azt mondtam, hogy segítünk. És az is bejött, hogy beszélhettem veled úgy, mint egy normális emberrel és nem üvöltöttél bele a pofámba.:) Szóval, biztos  nem érted, hogy miért írtam vissza azt, amit írtam. Azért, mert szeretnék veled találkozni. Szeretném megismerni Berta Lenorzt, hogy hagyja nekem, hogy segíthessek neki.;) Tudom, hogy rajongó vagy (ami kiderül a biódból, meg a kiírásodból), de engem nem érdekel. Láttam, hogy te nem vagy elvetemült, így nem félek veled lenni. De, azt szeretném kérdezni, hogy esetleg, ha neked jó, akkor nem találkoznánk holnap?
                                                                                                                                         Harry.x'

Persze két üzenetben írta, mert a 140 karakteres határ az odabasz. De ez mindegy, mert a lényeg az, hogy Harry Styles találkozni akar velem. Hihetetlen! Soha nem gondoltam volna. Természetesen, habozás nélkül visszaírtam neki, hogy nagyon szívesen találkoznék vele. Megbeszéltük, hogy holnap 5-kor itt lesz előttünk. Elújságoltam Ninának, hogy ne érje váratlanul, hogy Harry itt lesz. Azt mondta nyugodtan jöhet, ő úgy is dolgozik.
-De Nina, nem azt mondtad, hogy azért kellene kijönnöm, hogy segítsek rajtad? Hogy ne dolgozd túl magad? Erre föl, te mit csinálsz állandóan? Hát persze, hogy dolgozol! De tudod mit? Holnap nem fogsz, mert velem leszel.
-De akkor mi lesz Harryvel?
-Ő majd 5-re jön, addig mi úgy is kibeszéljük magunkat. Akkor pedig majd felmész, és csinálsz magadnak valami elfoglaltságot. Mondjuk kitakaríthatnád a szobád. Láttad, hogy hegyekben áll ott a por? -tudom, hogy szemtelen voltam egy kicsit, de ennek így kell lennie. Nem hagyhatom, hogy amiért valójában kijöttem, azt elhanyagoljam. Majd aznap este direkt korán elmentem aludni, hogy jó kipihent legyek, erre egy szem hunyásnyit sem aludtam, mert nem bírtam. Csak Harry és Andris járt a fejemben. Harry azért, hogy mit fogok vele csinálni, Andris meg azért, mert átgondolva, nekem is rossz lenne, ha tudnám, hogy összejönne, inkább találkozna az általa úgy imádott sztárral. Emiatt reggel eléggé úgy keltem fel, mint a mosott szar. Úgy néztem ki kb., mint egy zombi. Ha így folytatom, lehet, hogy az leszek. De összeszedtem magam, és lementem Ninához. Tényleg csaptunk egy csajos napot, elég jól éreztük magunkat. Harry érkezése előtt egy fél órával kicsinosítottuk magam, majd lementünk és folytattuk a beszélgetést. Hirtelen csöngettek.

*Harry szemszöge*
Elég ideges voltam. Nem tudom miért, de úgy éreztem, ez a találkozó nagyon fontos. Pedig csak egy ismerkedős találkozás. Vagy randi? Ezt magam sem tudtam eldönteni. Majd ránéztem az órámra és láttam, hogy késésben vagyok, úgyhogy összeszedtem magam és elindultam. Ott álltam az ajtó előtt. Bentről Berta és Nina hangja hallatszott. Ninát még amikor Eleanorék ideköltöztek, akkor ismertük meg. Nagyon kedves nő. Gondoltam had fejezze be a történetet Bertának, így megvártam, míg végzett vele. Azután becsöngettem. Vártam, hogy ajtót nyisson. Majd megláttam. Nagyon szép volt.
-Szia, gyere be!
-Szia. -még mindig ideges voltam, de ahogy láttam, ő is. De én jobban. Nem is értem magam! Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Beszélgettünk az életünkről. Úgy, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Láttam, hogy a dohányzó asztalon ott van a fagyi. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Tudom, hogy illetlenség, de kérdezhetek valamit?
-Persze! -válaszolt mosolyogva. Gyönyörű mosolya van.
-Öhmm.. melyikőtök szakított? -mondtam ki halkan, majd el is szégyelltem magam.
-Hát igen, még nem tartok ott a történettel..
-Szóval te.
-Is. -majd elmesélte a balesetét, Andrist, Nina hívását és közben pótolta a kimaradt részeket. Nem hittem, hogy van ennyire nyámnyila fiú a földön, aki a távolság miatt szakít a barátnőjével, na meg, aki nem meri elmondani éveken keresztül, hogy mit érez. De ebben az esetben örültem neki. Miután végzett mindennel és elért a jelenbe, én következtem. Én is elmondtam, amit eddig nem. Azt hiszem, az ő története szomorúbb. Miután befejeztem én is a mondókám, megdobott egy párnával.
-Hé, ezt most miért kaptam?! -majd én is nekivágtam egyet.
-Csak úgy! -dobta vissza. Párna csatát kezdtünk. Miután kidobálóztuk magunkat, elmentünk kaját csinálni. A TV előtt ettük meg. Mikor vége lett a sorozatnak, csak azt láttam, hogy Berta alszik. Elaludt. Nagyon aranyos volt. Nina jött le az emeletről:
-Szia Harry. Elaludt? -lépett oda a kanapéhoz.
-Szia, igen.
-Megértem. Szegényke egész éjjel nem aludt..
-Miért? -kérdeztem csodálkozva.
-Ugye, tudod, hogy ezt nem lenne szabad elmondanom... De tudod, most szakítottak a barátjával, Andrissal. Miatta és miattad. Rajtatok gondolkozott. Nagyon ki volt. -csodálkoztam. Egyre jobban kezdett megfogni. Kedvelem őt. Felvittük az emeltre és betakargattuk, majd úgy döntöttem hazamegyek. Hagytam neki egy kis levelet az íróasztalán. Mikor letettem, láttam egy LOVE feliratú nyakláncot és egy levelet. Gondolom Andris. Már most utálom a gyereket. De siettem, így csak egy pillantást vetettem rá. Óvatosan becsuktam az ajtót, majd hazamentem, most már tényleg.

18.fejezet

Mostantól nem nagyon fogok az elejére irkálni, csak annyit szeretnék, hogy 5 komment és érkezem.! :)


                                                                                            ~


Azt sem tudtam, hogy mit csináljak! Üvöltözzek és ugráljak, legyek közömbös és barátkozó vagy épp flegma és nem törődöm? Nem tudtam. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy az hihetetlen! Azt hittem, hogy ennek a találkozásnak az esélye semennyi. Épp elég nagy meglepetés volt, hogy El-ék itt vannak a szomszédban, de még ez is? Aztán, mikor rájöttem, hogy csak állunk egymással szemben, megszólaltam:
-Ninát keresed? Mert ő most nincs itthon.
-Nem. Csak Eleanorékhoz jöttünk, mikor hallottuk, hogy sikított valaki. Gondoltam, hogy átjövök megkérdezni: Minden rendben?-teljesen arra számítottam, hogy magyarul fog megszólalni. Nem is értem, hogy miért? Tudtam, hogy Angliában vagyok és tudtam, hogy itt angolul beszélnek. De még is meglepett.
-Ö, persze. Minden rendben. Csak a kutya szétszedte a szobám, de azon kívül igen, minden rendben.
-Oké. És amúgy mi a neved?
-Bocsi, Berta vagyok! Berta Lenorz.
-Örvendek, Berta. Harry Styles!-mosolygott.
-Tudom!-ezt meg miért mondtam? Ennyire nem lehetek hülye! Majd rátettem a kezem a homlokomra és ráztam a fejem, jelképezve, hogy tudom, hogy hülye vagyok!- Istenem, sajnálom! Kicsit... hülye vagyok..
-Nem, semmi baj. Nos, ha bármiben segíthetünk, csak gyere át! Szia.
-Köszi, szia! -istenem, azok a gyönyörű szemek! El tudtam volna olvadni. Becsuktam az ajtót és elkezdtem hátrálni. Ha nem kezd ugatni Bryson, akkor elesek a mögöttem kezdődő lépcsőben. De így még időben megfordultam és felszaladtam. Mit sem törődve a rendetlenséggel, ledobtam magam az ágyra és élveztem, hogy Harry Styles-sal  beszélgettem. Még most is alig tudom elhinni! Míg otthon azon reménykedtem, hogy talán még is jönnek oda koncertezni, itt Eleanor és Danielle a szomszédom és bármikor beszélhetek a fiúkkal. Na jó, nem bármikor, de amikor itt vannak Dani-éknél, akkor igen! Fantasztikus! Míg ki örvendtem magam, kerestem egy papírt és egy tollat. Ha nekem egyáltalán maradt itt még olyanom! Szerencsére pont találtam. Elkezdtem írni egy listát.

-Kint maradni Angliában.
-Összebarátkozni Eleanor-ral és Danielle-el.
-Eljutni egy One Direction koncertre.
-Találkozni többször is a fiúkkal.
-Elfelejteni Andrist.
-"Új" életet kezdeni és nem törődni a múlttal. 'Továbblépés.'

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi minden megtörténhet velem. Főleg azt nem, hogy majd egy ilyen szupi listára az is felkerül, hogy elfelejteni a múltat. Igen! El akarom felejteni, de azért azt tudni fogom mindig is, hogy honnan jöttem! Most inkább arra koncentráltam, hogy feltakarítsam a mocskot, mielőtt Nina hazaér. Sajnos nem sikerült. Körülbelül semmit nem haladtam és már Nina itthon is volt.
-Mi ez a rendetlenség Berta?
-Hát, Bryson feltérképezte a szobámat. -vetettem egy sajnálom mosolyt felé.
-Takarítsd el! Nem szeretem a mocskot, ezt te is tudod! -majd még jobban nekiálltam a takarításnak. Nagy nehezen sikerült és vagy 3 nehéz zsák romot pakoltam össze lentről és fentről összesen. Még csak a szobámból is nehezen cipeltem le, nem hogy majd ki egészen a kukáig! Ekkor eszembe jutott: ' Ha bármiben segíthetünk, csak gyere át!' Tudom, hogy nem lenne szabad ilyen pofátlannak lennem, mert tuti, hogy ezt csak udvariasságból mondta, de Nina kidőlt, én meg egyedül nem bírom kivinni. 'Nem Berta, nem leszel a hangulatuk elrontója! Szépen erőt veszel magadon és kiviszed ezt a szemetet egyedül is!' Kicipeltem egy zsákot nagy nehezen. De fél órámba tellett. Mikor a második zsákot vonszoltam már hulla fáradtam kifele, hirtelen nyílik a szomszéd ajtaja. A fiúk sétálnak ki, jó éjt kívánva. Ekkor próbáltam nem annyira szörnyű fejet vágni. De észrevettek.
-Hé, nem meg mondtam, hogy szólhatsz nekünk? -jött oda és kapta fel Harry a zsákot.
-Nem akartam udvariatlan lenni.
-És inkább egyedül cipelted ki a zsákot?
-Hát.. igen.
-De aranyos! A többi rajongó kihasználta volna az alkalmat.. De, van még?
-Egy. De azt már kihozom egyedül is!
-Ezeket is egyedül hoztad.. Majd én! -beszaladt, felkapta a lépcső aljáról, majd kihozta. Ő hogy bírja ennyire könnyen felemelni? Mintha valami kis tollpihét szállított volna!- Figyelj. Ha bármi van, tényleg hívj fel, segítünk! Viszont kéne a twitter neved.. -nézett össze-vissza. Leírtam neki, míg ő a számát firkantotta a papírra. Cseréltünk, jó éjszakát kívánt, majd elhajtottak. Ennél fantasztikusabb ez a nap nem is lehetne! Felmentem és lezuhanyoztam. Igaz, hogy kifárasztott ez a nap, de megérte! Az is megérte, hogy otthagytam Magyarországot és Andrist! Minden megérte! Mire felmentem twiterre, már Hazza be is követett. Álmodni sem tudtam volna szebbet! Kiírtam, mintha nagyon meglepődtem volna: 
'Oh My God.! Harry Styles Followed Me.! @Harry_Styles Thank you so very much.! I love you.!:D♥x'
Nem sokkal később érkezett is válasz Tőle:
'@Berta_Lenorz My pleasure. See you soon!:) x'
Nem igazán értettem, hogy mire mondja az utolsó mondatot, de örültem neki. Ezután láttam, hogy jött egy üzenetem. Azt hittem, hogy itt kapok a kérdésemre egy választ is, de csak Andris volt. De mint tudjuk, a türelem rózsát terem! Ebben az esetben egy választ. Egy twitter levélben. Méghozzá Harry-től.

17.fejezet

Na elnézést az ismételt késésért, de elutaztam két hétre és most lettem kész az új résszel. Remélem tetszeni fog. Viszont most szeretnék kérni 5 komit. Anélkül nem megyek tovább. Köszii.♥ Jó olvasást.! :D

                                                     



Az a bizonyos levél a szomszédba jött, csak eltévesztették a számot. De a lényeg a szomszéd neve és a
feladó neve. El se hiszem, hogy mellettük lakhatok! Ez fantasztikus. Úgy gondoltam, majd holnap viszem
át, mert ma már későre jár. Bevittem a leveleket, letettem az asztalra, ezt az egyet pedig felvittem a
szobámba. Az asztalomra tettem, amin ott volt Andris levele is. Megfogtam és leültem az ágyamra.
Kibontottam és elkezdtem olvasni:

'Berta én nagyon szeretlek. Tudod, hogy én milyen sok időt vártam rád? Nagyon sokat. De aztán sikerült
leküzdenem az akadályokat: Gergőt és Áront. Gergőt te szeretted, viszont Áron meg téged. Nagyon
nehéz volt velük szembe szállnom, mert tudtam, hogy te mindkettőjüket szereted és nem akartam, hogy
neked rossz legyen, de muszáj voltam. Azután meg ott volt az a baleset. Ne tudd meg, hogy akkor
menyire kikészültem. Azt hittem, hogy soha többet nem hallom a nevetésed, soha nem érzem az illatod és
soha nem látlak újra mosolyogni, szeretni. De egy csoda visszahozott és nekem adott. El sem tudod
képzelni, hogy milyen boldog voltam, mikor először megcsókoltál. A szívem attól a naptól kezdve
hevesebben vert, mikor rólad akár csak egy szó is esett vagy a közelemben voltál. Nagyon szeretlek, de
muszáj voltam szakítani, mert túl nagy a távolság. Tudom, hogy ez nem változtat az érzéseimen, de így
könnyebb, mint egy táv kapcsolatban. Én várni fogok rád, mint eddig is tettem, de arra szeretnélek
kérni, hogy Te ne kerülj minden fiút csak azért, mert én itthon várlak. Ha olyan dolog adódik, hogy
boldogságot találsz egy másik fiúval, akkor ne szalaszd el. Én annak örülök, ha te boldog vagy. Csak egy
kérésem van: Ne felejts el engem és az együtt töltött időt.

                                             Nagyon sok szeretettel:
                                                       Andris.<3'

Sírva olvastam el. Eddig nem sírtam a szakítás miatt, de most igen. Talán azért, mert csak most fogtam
fel, hogy elveszítettem azt az embert, akit a legjobban szeretek. A könnyeim csak úgy hulltak, mint a
zápor eső. Fel akarom dolgozni és új szerelmet találni. Tudom, hogy azt írta, hogy várni fog rám, de ő sem
várhat örökké egy lányra. Úgy is lesz neki is új barátnője nyár végéig, nem fogja kibírni. Ahogy én sem.
Nagyon fáj, de tudom, hogy így tényleg jobb. Találnom kell új barátokat, szerelmet. Nagyon nehéz lesz,
de remélem sikerül. Miután kellőképp kisírtam magam, elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd elment
aludni. Álmomban gondolkoztam azon, hogy hogy is adjam oda a levelet a szomszédnak.
Másnap reggel olyan 10 körül keltem. Mikor lementem, érdekes látvány fogadott. Egy kiskutya, akinek
még csak a szemei sincsenek kinyitva. Elvileg ma fogja kinyitni.
-Hát ez? Nina? Hogy hogy van egy kutyánk?
-Hát, gondoltam ha már ott kellett hagynod mindent és mindenkit, akkor a kutyádat is és vettem egy újat.
Örülsz?
-Igen nagyon. De miért ilyen kicsit?
-Mert ha már úgy is velünk lesz, akkor egészen kicsi korától jó, ha velünk van.
-Nekem jó. Mi legyen a neve?
-Bryson. Ez olyan kis cuki név.
-Oké. Mi a reggeli?
-Amit csak akarsz. Van a hűtőben minden, de nekem most mennem kell. Szia, jó legyél! -majd elment dolgozni. Ismét egyedül. Vagyis hát nem. Itt van nekem Bryson. Miután ettem, felmentem összekapni
magam, majd kivittem Brysit a kertbe. Kicsit játszottam vele, simogattam, bár elég nehéz volt úgy, hogy
közben neki még nincs is kinyitva a szeme. Egy fél órás játék után, kicsit magam mellé fektettem, majd a
felhőket néztem. Azt mondták, hogy Londonban nincs valami jó idő, de ma még is elég meleg volt. Az ég
pedig olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Csak egy-egy felhő szakította meg azt a gyönyörű kék
égboltot. Mikor beakartam menni vízért, láttam, ahogy Bryson kezdi kinyitni a szemét. Majd rám nézett
és vakkangatott. Annyira kis édes hangja és szép barna szeme volt! Nagyon aranyos. Behoztam
magammal. Felrohantam a pénztárcámért és elmentem a boltba. Vettem neki egy cumis üveget. Otthon
töltöttem bele neki tejet, majd megitattam. Csak úgy habzsolta befele a kis mohó. Miután kidőlt,
felmentem egy kicsit a szobámba. Megláttam a levelet és elhatároztam, hogy most akkor is átviszem
nekik. Már majdnem megnyomtam a csengőt, mikor hirtelen meghátráltam. Nem tudtam mit is kéne
mondanom. De aztán, egy 10 perces gondolkodás után, végül csak megnyomtam. Eleanor és Danielle kinyitották az ajtót. Képen is gyönyörűek voltak, de élőben!
-Sziasztok! Én vagyok az új szomszéd és amikor kimentem a levelekért, láttam, hogy ezt a levelet
hozzánk dobták be. Gondoltam áthozom nektek!
-Szia! Köszönjük szépen. Van kedved bejönni? -kérdezte El.
-Igazából, igen, nagyon szívesen bemennék, de nem hagyhatom egyedül Brysont..
-Ő az új kutyus?
-Igen. Honnan tudtad?
-Hát Danivel hallottuk ahogy ma délben ugatott és gondoltuk, hogy biztos Ninának az új lakójának a
kutyája.
-Igen. Amúgy Nina a nagynéném. De most mennem kell. Sziasztok, további jó napot!
-Szia.
-Szia, de ugye tudod, hogy be kell pótolni, hogy nem jöttél be? -kacsintott Danielle.
-Igen. -majd rohantam vissza. Jól is tettem, hogy nem mentem be hozzájuk, mert mikor visszaértem,
Bryson épp a párnát rágcsálta. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, ha előtte nem rágja szét a kanapét, a
szőnyeget és nem borogatja le az edényeket a pultról és az asztalról. Na meg, nem játszadozik el a
fürdőben is.. Mit fog szólni Nina ha ezt meglátja?! Nekiálltam a takarításnak. Mikor nagy nehezen
végeztem az összes szétszedett cuccal, ami beletelt  vagy 2 és fél órába, felmentem a szobámba, hogy
lepihenjek. Milyen jó is lett volna! Bryson a szobámban is járt. Amint beléptem, borzasztó látvány fogott
el. Nem tudtam mást tenni, sikítottam egyet, majd szerencsétlen kutya nevét üvöltöztem mérgesen:
-Bryson! Bryson! -az ágyamról lehúzta a pokrócot és szétrágta, továbbá a párnáim, a takaróm és a
plüss macim is szét lett szabdalva. Az íróasztalomról leszedte az összes magazint, tollat és posztert. Az
az körülbelül mindent szétszedett. Szegény kutya megbánt fejjel ugrált fel a lépcsőn, majd lehajtott
fejjel mellém ült. Egy-két dolgot felszedtem a földről, majd csöngettek. Bryson szaladt le. Követtem én
is. Mikor ajtót nyitottam, nem várt látvány fogadott.