Tehát ismét itt van az újabb rész. Remélem tetszeni fog. Megint betartanám, hogy 5 hozzászólás és érkezem. Mivel nagyon szeretlek titeket, és nélkületek úgy sem tudnám ezt csinálni, meghálálom. Most egy hosszabb részt adok nektek, ha megy.:) Jó olvasást.
~
Szóval, este 10 óra volt, a büfében senki sem volt csak én, meg az a srác, akivel nem akartam találkozni. Felvettem a kapucnim, majd kiittam a maradék kávémat. Azután felálltam, megfogtam a bőröndöm és lehajtott fejjel próbáltam kimenni úgy, hogy ne vegyen észre. De ez természetesen nem sikerült, mert a táskám beleakadt az övébe. Így kénytelen voltam bocsánatot kérni, a hangomat pedig felismerte.
-Bocsánat.
-Berta? Te mit keresel itt? Ráadásul ilyenkor..
-Inkább te mit keresel itt?
-Én.. én csak eljöttem meglátogatni téged, de még nem jutottam el hozzátok.. De te miért itt vagy?
-Ez hosszú történet. A lényeg, hogy Nina kidobott.
-Téged? Nina? De amúgy miért rejtőztél el előlem?
-Na ezt inkább ne firtassuk. Csak nem akartam most veled beszélni..
-De miért? A legjobb barátod vagyok, nem?
-Lehet. Már nem tudom.
-Történt valami?
-Gergő! Szerintem most inkább ne erről beszéljünk... elég rosszul vagyok. Na szia.
-Várj! -kapta el a kezem. Az eladó nagyon furán nézett ránk, mivel régóta először, végre magyarul beszéltem.- Úgy sem tudsz hova menni, gyere fel a szobámba, és majd elmondasz mindent.
-Sajnálom Gergő, de nem megy. -tudom, hogy rossz döntés volt a legjobb barátom lerázni, de nekem szinte mindig is több volt, mint barát. Hosszú idő után újra látni életed nagy szerelmét nem a legfelemelőbb érzés. Ott volt nekem Andris, hogy felejtsek, de akkor is csak azért sikerült, mert nem volt a közelemben Gergő. Most pedig, mikor álmaim pasijával randizok majd, és életem nagy példaképeivel lóghatok, jön és újra előhozza belőlem a régi érzéseket. Nem voltam rá képes.
-De Berta! Könyörgöm, csak mára! Olyan régen nem láttalak..
-Pontosan. Túl régen. Megváltoztam, és nem szeretnék felmenni hozzád.. -hazudtam, de nem tehettem mást. Ha még egyszer megkérdezi, akkor vagy elszaladok, vagy igent mondok.
-Kérlek! Nem mondhatsz nemet nekem, mert úgy is felráncigállak, tudod jól! -mosolygott- Na, feljössz magadtól?
-Jó, jó legyen! De nem sokáig. -kimentünk az üzletből, majd egy szép nagy hotelbe sétáltunk be. A recepción elkérte a kulcsokat, aztán felmentünk egy nagyon nagy és nagyon szép szobába. Leültünk az ágyra és mesélni kezdtem. Már a Harrys sztori vége felé jártam.
-Aztán kért tőlem egy randit, én meg természetesen igent mondtam. Úgyhogy szerdán találkozunk. És azt hiszem, hogy nagyon szeretem, tényleg, úgy igazából, de aztán jöttél te.. -igen, ezt csak magamban akartam mondani, de kicsusszant. Elkerekedett a szeme.
-Mi? -kérdezte meglepődve. Szerintem sosem tudta, és még csak nem is gondolta, hogy szerelmes voltam belé.
-Mi? -kérdeztem vissza,mintha nem mondtam volna semmit.
-Mit mondtál rólam?
-Én? Semmit..
-De, de mondtad, hogy 'de aztán jöttél te..'. Ez ez mi volt?
-Csak szerettelek. És még mindig szeretlek.
-Jó gondoltam. De mire értetted?
-Nem Gergő. Nem igaz, hogy nem tudsz rájönni. Végre lehetne egy kapcsolatom, ami tőled független, de besétálsz újra az életembe, és elrontod!
-De mivel?
-Gergő én szerelmes voltam beléd! Nagyon szerettelek, mindig is! És most végre kezdtelek elfelejteni, de kijöttél ide, és bennem meg előtört néhány régi érzés, ami elronthatja ezt az egészet!
-Sajnálom, én ezt... ezt nem tudtam...
-Tudom, hogy nem tudtad. Ezért nem akartam feljönni. Most inkább megyek is.. -megfogtam a bőröndöm, felkaptam a táskám és leszaladtam. Kimentem, az ekkorra már igen lehűlt utcára. Visszasétáltam abba a büfé szerűségbe, majd kértem egy forró csokit.
-Mi történt, kislány?
-Semmi érdekes. Csak a volt legjobb barátom problémázott..
-Oh, rendben. -nagyon kedves, közvetlen, öreg bácsika volt a kiszolgáló. Egészen zárásig beszélgetett velem, hogy ne unatkozzak.
-Ugye aludhatok itt, Bernard?
-Természetesen. Hátul van az irodám, ott megterítem neked a fotelt. Reggel majd én foglak kelteni, jó?
-Rendben. Nagyon köszönöm.
-Nincs mit. Na gyere csak! -hívott maga után, és mutatta meg alvó helyem. Egész barátságos kis iroda volt. Látszott rajta, hogy kedves ember használja. Megterítette nekem az igen kényelmes kis fotelt, majd elment. Itt töltöttem el éjszakáim, napokig. Nagyon jóba lettem Bernarddal. Már olyan a kapcsolatunk, mintha a nagyapám lenne. Néha-néha beálltam neki segíteni a pulthoz, máskor viszont az irodában voltam. Így nem kellett fizetnem azért, hogy itt lehetek. Alapvetően egy nagyon kedves ember, de egyik nap belekötöttek a fiatal "gengszterek". Kiálltam érte.
-Hagyjátok őt békén! Nem szép az időseket bántani.
-Na mi van? Megvédjük nagypapát?
-Nem a nagyapám, de kedvelem őt. Úgyhogy húzzatok el innen, vagy hívom a zsarukat, idős ember zaklatása miatt.
-Azt hiszed befenyítesz a zsarukkal? Mire kiérnek, addigra sehol sem vagyunk!
-Bocs, hány évesek is vagytok?
-15. Ribanc. -köpött a földre.
-Először is: azt most onnan felnyalod! -mutogattam a padlón lévő csulára- Másodszor: Anyád tudja, hogy mit csinálsz szabadidődben? És harmadszor: A segged a ribanc.
-Nem nyalom, fel. Azt majd rád bízom.. És amúgy meg a muternek ehhez semmi köze! És ha nem ribanc vagy, akkor kurva?
-De, azt felnyalod. És az anyádnak ehhez igen is sok köze van! Az ilyen korú kis pisis pöcsök még otthon Guitar Heros-nak, vagy épp bicikliznek, vagy esetleg TANULNAK, nem pedig adják a nagymenőt és gengszterkednek! És ha még egyszer lekurvázol vagy leribancozol, akkor a pofáddal nyalatom fel a padlót, azután meg kiöblögetem a szádat a WC-ből!
-Na, akkor hajrá, te kurva! Max feljelentelek, hogy kiskorút bántalmaztál.. te mocskos ribanc! -hihetetlen, hogy mekkora nagy arcuk van a mai fiataloknak. Az egész kócerájban mindenki minket nézett. Majd egy nem várt vendég állított be..
~Harry szemszöge~
-Éhes vagyok! Menjünk már el valahova kajálni! -üvöltözte Niall, miközben szaladt le a lépcsőn.
-De hova? Mekiben ilyenkor sokan vannak.. -válaszolta Liam.
-Akkor menjünk el Bernardhoz. Ott jó volt a kaja, és kevés ember jár oda. Valamint jó fej a tulaj.. -magyaráztam. Mindenki bólintott, így elmentünk. Egész úton azt hallgattam vezetés közben, ahogy Niall és Louis azt kántálták: 'Éhes vagyok. Enni akarok.'. Nem volt valami értelmes, de mikor kiszálltunk, kiabálás hallatszott bentről. Egy kis srácé és Bertáé. Egymásra néztünk, de nem értettük. Bementünk. 6 "gengszter" kis srác kurvázta Bertát. Először csak elbújtam hátul, hogy hallgassam, Berta mit mond, majd mikor feljelentést mondott a kis csávó, odasétáltam Bertához:
-Nyugi, nincs semmi baj. Hagyd őt békén, majd mi elintézzük..
-De belekötött Bernardba!
-Na jó, akkor ez már személyes ügy! -állt elő Niall- A kaja forrás nem bántható! -erre mindenki röhögni kezdett, köztük én is egy kicsit.
-Ha ideadjátok a kajánkat ingyen, soha többet nem jövünk ide. Ígérem.
-És mi a te szavadként az ígérem? Mert nekem semmi.. -háborodott fel Berta- Abból ugyan nem eszel, hogy ingyen kaját kapj!
-Te akartad, ribi! -forgatta meg a szemét, majd beleütött Berta hasába. Nem hagyhattam, így megfogtam a gyereket és kipakoltam az étterem elé.
-Ha még egyszer leribized és megütöd, akkor nem marad fogad! És be ne tegyétek ebbe az üzletbe többet a lábatokat, világos?
-Igen. Itt van a hős szerelmes. Na húzzunk srácok. Ezek parasztok. -ch. És még neki áll följebb! Bementem, majd odaültem a srácokhoz, Bertához és Bernardhoz.
-Te honnan ismered Bernardot? -néztem Bertára. Elég idegesnek tűnt az előbb, most viszont egész nyugodt volt. A fiúk biztos lenyugtatták.
-Az utóbbi pár napomat itt töltöttem, és jóban lettünk.
-Igen. Nagyon kedves lány a barátotok. Eddig senki sem állt ki értem ilyen helyzetben.. Úgyhogy, most a vendégeim vagytok! Mit kértek?
-Hát ö, legyen 3 burger, mindegy milyen, lepj meg, és egy nagy krumpli tál meg egy kóla. -sorolta Niall. Mi is elmondtuk. Mikor kihozták, Niall gyorsan befalta, mi meg szép lassan megettük. Közben csörgött Berta telefonja. Mielőtt felvette, megforgatta a szemét, majd valami érthetetlen szöveget kezdett el mondani. Valószínűleg magyarul beszélt, mert egyikünk sem értett belőle semmit. Idegesen tette le.
-Minden rendben? -kérdeztem rá félőn.
-Nem! Semmi sincs rendben! -ezzel beszaladt Bernard irodájába. Nem igazán értettem, hogy miért ment oda, de utána sétáltam. Ott volt bent neki néhány cucc, meg egy bőrönd.
-Mi ez? És mi a baj? -ültem le a fotelben síró lányka mellé.
-Összevesztem Ninával és eljöttem. Anyám megtudta és haza akar vinni... És a tetejébe még a volt legjobb barátom is az életemre tört. -borult rá vállamra. Nagyon édes volt, ahogy sírt. Már régóta megakartam csókolni, de most valami késztetést éreztem, hogy meg is tegyem. De nem szabadott, mert volt neki elég baja.
-Cshh. Minden rendben lesz. De ígérd meg, hogy visszamész Ninához!
-De nem akarok..
-És akkor mi lesz? Elmész? Hazamész azért, mert volt egy vitád Ninával? Mert ha igen, akkor nem is az vagy, akinek megismertelek..
-Nem fejeztem be a mondatom. De nem akarok, úgyhogy nem sokat leszek ott, de megígérem.
-Ez hülyén hangzik.
-Tudom, de valahogy mentenem kellett a helyzetet.. -nevettünk fel.
-Szóval akkor visszamész?
-Igen. -megkönnyebbülés volt ezt hallani. Nem akartam, hogy visszamenjen Magyarországra, mert akkor nem láthatom többet. És láttam rajta, hogy ő sem akar hazamenni. Letörölte könnyeit, majd visszamentünk a fiúkhoz.
~Berta szemszöge~
Hazzanak igent mondtam, de én nem fogok visszamenni abba a házba. Megnyugtatom Ninát, hogy minden rendben van velem, ő meg felhívja majd anyut, hogy jól vagyok, és visszamentem hozzá. Legalábbis így terveztem. Továbbra is Bernardnál töltöttem az éjszakákat, de a nappalokat mindig máshol. Beszéltem Gergővel még párszor, és tisztáztuk a helyzetet. Végül eljött a szerda. Az a nap, mikor Harryvel randizom. Mivel két napja nem voltam olyan helyen, ahol fürödhettem volna, becsöngettem Eleanorékhoz. Lou nyitott ajtót. Hát mondanom sem kell, mennyire meglepődtem.
-Ö.. szia Lou.
-Szia. Te nem Harryvel randizol?
-De, majd fogok. De át akartam jönni Elékhez, hogy segítsenek nekem készülődni. -nálam volt a bőröndöm, így elég furcsa pillantásokat vetett rá Louis.
-Azt látom. Na gyere be!
-Köszi. -lépett félre az ajtóból, majd El és Dan jöttek ki üdvözlésemre. Elhessegettem Louist, majd belekezdtem.
-Szóval, az a helyzet, hogy én most már nem Ninánál lakom. Összevesztünk és kidobott, ami után elmondta, hogy csak bepipult és azért mondta, de én még is eljöttem. Azóta abban az étteremben lakom, ahol Bernard a tulaj. Anyám ezt megtudta, és haza akar vinni, és kiborultam emiatt. Harry látta, és megígértette velem, hogy visszajövök Ninához. De nem tettem.
-Ugye tudod, hogy ezt ő csak azért mondta, mert veled akar lenni, és nem szeretné ha haza kéne menned..?
-Igen, tudom. De akkor sem voltam képes oda visszamenni. -hangsúlyoztam ki az 'oda' szót- De, az lenne most a kérdésem, hogy használhatom a fürdőt, ugye?
-Természetesen. Hozzánk bármikor jöhetsz. -ölelt meg Eleanor.
-Gyere adok türcsit! -rángatott el Danielle- Éééés? Tudod már mit fogsz felvenni?
-Nem. Hoztam az összes megmentett normális cuccom, hogy segítsetek.. ha nem baj.
-Dehogyis, tee. -ölelt át ő is- Itt a törülköző, majd szólj ha végeztél és akkor kicsinosítunk Ellel, jó?
-Rendben. Köszi.
-Igazán nincs mit. -zárta be az ajtót nagy mosollyal. Megfürödtem, hajat mostam, majd tényleg elkezdtek rajtam dolgozni. A hajam mesésen festett, a sminkem is gyönyörű volt, és a ruhám meg.. az csak egy sima ruha volt, de mindegy. Szóval leültünk a kanapéra, majd Lou nőies sikolyát hallottuk.
~Harry szemszöge~
Nagyon sokat készülődtem ezzel a randival, szóval remélem tetszeni fog neki. Louis ma átment a lányokhoz, nekem pedig Niall segített, mert tiszta ideges voltam. Miután végre végeztünk a ruhámmal, gyorsan bepattantam a kocsimba és Nina felé hajtottam. Idegesen álltam az ajtójuk előtt, majd megnyomtam a csengőt. Nina nyitott ajtót.
-Szia Nina.
-Szia Harry. Te mit keresel itt?
-Berta nem mondta? Randizunk.
-Berta nincs itt.
-Hát hol van?
-Nem tudom. Már vagy másfél hete nem is láttam. Mióta összevesztünk, csak telefonon beszéltünk, és csak arról, hogy ne kelljen visszamennie Magyarországra.
-De nekem azt mondta, hogy vissza fog ide jönni...
-Sajnálom. De nincs itt.
-Rendben. Köszi. -becsukta az ajtót, én meg megfagyott vérrel álltam ott. Nekem azt mondta, hogy visszajön, hogy ne kelljen hazamennie. De miért nem jött? És a legfontosabb. Így nem tudom, hogy hol van. Elmentem Bernardhoz, aki csak annyit mondott, hogy reggel óta nem látta. Remek! Nem tudtam hol keresni, így felhívtam Lout.
-Louis nagy baj van. Berta eltűnt.
-Dehogy tűnt. Itt van Eleanoréknál.
-De nem lakik Ninánál! Pedig megígérte.. -Louis felsikított. Tudja milyen fontos nekem a bizalom, Berta meg átvert. De nem is ez zavart. Sokkal jobban érdekelt, hogy miért? De Lou sikítása megnyugtatott. Hogy miért? Mert olyan hangosan sikított, hogy a lányok is meghallották, és jöttek érdeklődni minden rendben van-e. És itt legalább hallottam Berta hangját, és tudtam, hogy jól van.
-Tartsd fel őket, és ne mondd el, hogy velem beszéltél. Megyek. Szia. -lecsaptam a telefont, beültem a kocsiba, majd rátapostam a gázra. Ezerrel száguldottam Daniellék felé.
2012. szeptember 27., csütörtök
2012. szeptember 19., szerda
22.fejezet
Itt van az új, rész is.:) Tehát most írok nektek egy kis helyzet jelentést: 1.) Nagyon szépen köszönöm a sok jó visszajelzést, nagyon jól esik. Ti vagytok a legjobb olvasók, és tényleg nagyon szeretlek titeket.<3 2.) Gondolkoztam a blog sorsán. Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, de megosztom veletek. Még egy jó darabig elviszem ezt a történetet, és majd mikor befejeztem, lesz egy kis szünet, majd egy második évad. Először az jutott az eszembe, hogy teljesen befejezem, de nem tudnám elképzelni e nélkül az életem.:)
3.) Valamint, ismét 5 komment és érkezem. Lehet kicsit későn, de az a suli miatt lesz.;) Csók, Puszii.:)x
~
Nem tudtam hova tenni ezt a felszólalását Ninának. Nem értettem, hogy hogyan lehetséges. Jó, lehet, hogy részben az is közbe játszott, hogy totál másnapos voltam, de akkor sem értettem. És magyarázatot vártam.
-Hogy mi?! -ismételtem meg önmagam, mikor nem válaszolt senki.
-Hát tudod, az a helyzet, hogy emlékszel, volt az a szakítás, ami miatt iderángattalak. -nyújtotta már a kezét, hogy menjek vele.
-Igen, emlékszem. -raktam tenyerem az övébe. Behúzott a nappaliba és leültetett a kanapéra.
-Nos, akkor épp Rafaellel szakítottunk, majd pont mielőtt kijöttél volna, újra összejöttünk. Akkor már nem akartam lemondani az utadat, mert tudtam, hogy úgy is jobb lesz neked itt. De ez most nem lényeg. A lényeg az, hogy azért dolgoztam ilyen sokat, mert munka után mindig Rafaelhez mentem. Meg előtte, meg szünetekben is, meg..
-Jó, ugorjuk át ezt a rész, oké? De amiatt nem lesz amúgy senki család tag.
-Nem. De amiatt igen, ha teherbe ejti az egyik család tagod...
-Mi? -kerekedtek ki szemeim.
-Jól hallottad. Terhes vagyok. És Rafael az apja.
-Hogy lehetsz ennyire... Áhh! -felrohantam a szobámba. Nem is hittem el! Nina sosem volt ennyire felelőtlen. Lehet, hogy néha volt egy-egy rossz döntése, de nem hiszem, hogy ez betervezett volt náluk... Becsaptam magam mögött az ajtóm, ledőltem az ágyra és a plafont bámultam. Nina kopogott az ajtómon:
-Berta, kérlek! Kérlek nyisd ki!
-Menj el!
-De miért fújtad fel ezt ennyire? Nem olyan nagy dolog!
-Nem olyan nagy dolog?! Nina tudod te, hogy mennyi gonddal jár egy gyerek? Azért igazán lehettél volna kicsit felelősség teljesebb is, mert nem hiszem, hogy ezt előre eltervezted volna!
-De miért baj? Ez jött, ezt kell elfogadni.. -ekkor odamentem, kinyitottam az ajtót, és belekezdtem a magyarázatba
-Nem, Nina! Azért baj, mert összejössz egy idegen csávóval, ami nem is baj, legyen csak kapcsolatod, hogy ne legyél egyedül, de aztán mikor komolyabban beleszeretsz, szakítotok. Idáig sincs semmi baj, DE ezután! Mi az, hogy ha valaki így elbánt veled, akkor nem az, hogy még csak vissza is fogadod, hanem még gyereket is csináltatsz vele? Könyörgöm Nina! Ha egyszer képes volt így otthagyni, akkor majd szerinted ha gyereketek lesz nem fogja megcsinálni, ha rád un? Egy francia, bunkó, önző paraszt, aki mindenki életébe beleszól!
-Most miért mondod ezt róla?
-Mert ez az igazság Nina! Ő soha nem volt a család tagja, most sem az, és soha nem is lesz! -csaptam rá az ajtót, majd feküdtem vissza az ágyamra. Mély levegőket vettem lenyugtatásul, majd hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odaszaladtam az asztalhoz, és felvettem. Elég ingerülten szóltam bele, mert még mindig ideges voltam.
-Igen? -szinte üvöltöztem.
-Szia Berta. Minden rendben? -hallottam meg Harry nyugtató hangját.
-Szia, igen. Csak kicsit összevesztem Ninával, de semmi baj..
-Rendben. Akkor neked mikor lenne jó?
-Bármikor. Nem igazán csinálok semmit.
-Szerda délután?
-Persze. De megtudnád mondani milyen nap van...? -kérdeztem kicsit szégyellve magam. Azt sem tudtam hol áll a fejem..
-Ennyire nem vagy képbe? -hallottam, ahogy mosolygott- Amúgy vasárnap van.
-Remek, köszi. Tudod, elég sok volt az az egy üveg Whisky..
-Igen, elég sok. Na de akkor majd szerdán délután megyek érted. Most le kell tennem. Szia!
-Rendben, szia! -ezután egy fél órával még mindig az ágyon gubbasztottam. Egyszerűen nem volt kedvem semmit csinálni. Majd egy hangos korgás jelezte, hogy éhes vagyok. Tényleg! Nem ettem még semmit. Ledöcögtem a lépcsőn, majd elkezdtem a hűtőben kotorni. Csupa finomságot találtam. Összedobtam, majd mikor leültem enni, bejött Nina.
-Nagyon sajnálom, hogy így kellett megtudnod...
-Semmi baj, már lenyugodtam.
-De tudod, én tényleg szeretem Rafaelt.
-Elhiszem. Én is így szerettem Andrist. De meg kell tanulni továbblépni. Nekem sikerült. Neked nem, de szerencsédre egy olyan embert találtál, aki szintén úgy szeret, mint te őt. Tényleg, hol van Rafael? Nem mintha hiányozna, de fura ez a csönd.
-Elment boltba. Viszont el kell mondanom valamit. Csak ezt Rafael előtt nem akartam...
-Na mi az? -emeltem számhoz egy újabb falatot.
-Nem biztos, hogy övé a gyerek. -köptem is ki szegény, ártatlan kis falatot, aki nem vágyott másra, csak hogy a gyomromban töltse életét, erre a terítőn landolt.
-Mi az, hogy nem biztos? Ezt mégis, hogy érted?
-Hát nem vagyok erre a tettemre büszke, de mikor szakítottunk, akkor egy csomó egy éjszakás kalandom volt. Így nem tudom, hogy ki az apa..
-Hát te nem vagy normális! -kezdtem el ismét üvöltözni- Nem vagy büszke rá, még szép! De megtetted! Ez nem vigasz egy szakítás után! Ez csak ilyen helyzetekbe hoz! Hogy lehetsz ekkora, nem szeretném kimondani, de muszáj, ribanc?
-Te ne mondj nekem ilyeneket, jó?
-De ha nem vagy más? Egy normális ember nem csinál ilyet szakítás után, sőt soha! Elég szar napom van, fáj a fejem, éhes vagyok, most derült ki, hogy ez a fasz a családom része, de az is, hogy nem biztos! Egyre jobb, baszd meg! -nem igazán szoktam csúnyán beszélni, de itt elszakadt a cérna. Azt sem értettem, hogy hogy lehet terhes, de hát még ez is a tetejére! Komolyan mondom, ez nem normális. Olyan családom van, ahol senki sem normális.
-Te nem beszélhetsz velem ilyen módon, és szavakkal!
-Én csak az igazságot mondom, csak te nem bírod felfogni!
-Vigyázz a szádra kisasszony!
-Mert különben? Ennél szarabb napom már nem lehet! -hát itt egy óriásit tévedtem.
-Ó, dehogynem! Most azonnal pakold össze a legfontosabb cuccokat a szobádból, és takarodj a házamból! Befogadtalak és ez a hála? Hát kösz nem! Olyan vagy, mint az anyád! Nem kellett volna idehívjalak..
-Mi? -talán ez az utolsó két mondat fájt a legjobban az életemben. Soha nem akartam az anyámra hasonlítani, és mindig Ninára néztem fel. Sajnos a vér nem válik vízzé, a család ugyan olyan ízig-vérig.
-Talán süket vagy? Ismételjem el még egyszer? Nem vagyok papagáj, de tessék: Húzz el a házamból! -tudom, hogy ezeket már csak az idegesség miatt mondta, de én akkor is teljesítettem. Felmentem és pakolni kezdtem egy bőröndbe. Csak a legfontosabbakat: ruhák, cipők, ékszerek, parfüm, pénz, laptop. Majd a kezembe akadt az Andristól kapott nyaklánc, meg a régi naplóm. A múltam volt az a két tárgy. Beledobtam mindkettőt a bőröndbe, nagy nehezen összehúztam, majd lecipeltem. A legnagyobb bőröndöm megtelt. Egy utolsó pillantást vetettem a házra, majd lenyomtam a kilincset.
-Várj! -szólt utánam még Nina- Nem gondoltam komolyan, ne menj el!
-Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. De ideje, hogy magam lássam el magam. Ahogy mondtad, én olyan vagyok, mint az anyám. És soha de soha nem akartam olyan lenni, mint ő. Talán így sikerül a magam útját járnom. Köszönök mindent, Nina. Szeretlek, szia!
-Szia. -ölelt meg, majd kihúztam a bőröndöm, és mentem a vak világba. Késő volt már, olyan 8 körül. Alig volt kocsi az úton, a lámpák égtek, én meg csak húztam magam után a kis bőröndöm és sétáltam. Nem tudtam, hogy mit fogok magammal kezdeni, de bíztam benne, hogy megleszek. Leültem egy buszmegállóba és tervezgetni kezdtem. Harryékhez nem mehetek, Eleanorékhoz szintén nem, haza nem akarok, mást meg nem ismerek itt. Nem tudtam mit csinálok, de mikor jött egy busz, vidáman felszálltam, fel az emeletére és nem bántam meg, hogy eljöttem. Majd egy helyen leszálltam, ami valószínűleg a belvárosban volt, mert nagyon nagy volt a tömeg, ahhoz képest, hogy vasárnap este van. Kerestem egy gyors éttermet, majd beültem. Rendeltem egy jó nagy kávét és egy burgert. Épp már csak a kávém utolsó cseppjeit szürcsöltem, mikor megjelent egy ismerős arc. Nem hittem, hogy pont vele összefuthatok, de megtörtént. Nem akartam vele beszélgetni, főleg nem ilyen állapotban. Még mindig fájt a fejem, másnapos voltam, kicsit talán még a hányinger is előjött, Rafael lehet a családom tagja, lehet nem, Nina terhes, én meg ki lettem dobva, de végül azt mondták maradhatok, de eljöttem. Nem is értem magam sem, nemhogy még Nina értse, vagy bárki más, nekem meg így kell pont vele beszélnem! Ekkor már bátran kijelenthettem, hogy Ez életem legrosszabb napja!
3.) Valamint, ismét 5 komment és érkezem. Lehet kicsit későn, de az a suli miatt lesz.;) Csók, Puszii.:)x
~
Nem tudtam hova tenni ezt a felszólalását Ninának. Nem értettem, hogy hogyan lehetséges. Jó, lehet, hogy részben az is közbe játszott, hogy totál másnapos voltam, de akkor sem értettem. És magyarázatot vártam.
-Hogy mi?! -ismételtem meg önmagam, mikor nem válaszolt senki.
-Hát tudod, az a helyzet, hogy emlékszel, volt az a szakítás, ami miatt iderángattalak. -nyújtotta már a kezét, hogy menjek vele.
-Igen, emlékszem. -raktam tenyerem az övébe. Behúzott a nappaliba és leültetett a kanapéra.
-Nos, akkor épp Rafaellel szakítottunk, majd pont mielőtt kijöttél volna, újra összejöttünk. Akkor már nem akartam lemondani az utadat, mert tudtam, hogy úgy is jobb lesz neked itt. De ez most nem lényeg. A lényeg az, hogy azért dolgoztam ilyen sokat, mert munka után mindig Rafaelhez mentem. Meg előtte, meg szünetekben is, meg..
-Jó, ugorjuk át ezt a rész, oké? De amiatt nem lesz amúgy senki család tag.
-Nem. De amiatt igen, ha teherbe ejti az egyik család tagod...
-Mi? -kerekedtek ki szemeim.
-Jól hallottad. Terhes vagyok. És Rafael az apja.
-Hogy lehetsz ennyire... Áhh! -felrohantam a szobámba. Nem is hittem el! Nina sosem volt ennyire felelőtlen. Lehet, hogy néha volt egy-egy rossz döntése, de nem hiszem, hogy ez betervezett volt náluk... Becsaptam magam mögött az ajtóm, ledőltem az ágyra és a plafont bámultam. Nina kopogott az ajtómon:
-Berta, kérlek! Kérlek nyisd ki!
-Menj el!
-De miért fújtad fel ezt ennyire? Nem olyan nagy dolog!
-Nem olyan nagy dolog?! Nina tudod te, hogy mennyi gonddal jár egy gyerek? Azért igazán lehettél volna kicsit felelősség teljesebb is, mert nem hiszem, hogy ezt előre eltervezted volna!
-De miért baj? Ez jött, ezt kell elfogadni.. -ekkor odamentem, kinyitottam az ajtót, és belekezdtem a magyarázatba
-Nem, Nina! Azért baj, mert összejössz egy idegen csávóval, ami nem is baj, legyen csak kapcsolatod, hogy ne legyél egyedül, de aztán mikor komolyabban beleszeretsz, szakítotok. Idáig sincs semmi baj, DE ezután! Mi az, hogy ha valaki így elbánt veled, akkor nem az, hogy még csak vissza is fogadod, hanem még gyereket is csináltatsz vele? Könyörgöm Nina! Ha egyszer képes volt így otthagyni, akkor majd szerinted ha gyereketek lesz nem fogja megcsinálni, ha rád un? Egy francia, bunkó, önző paraszt, aki mindenki életébe beleszól!
-Most miért mondod ezt róla?
-Mert ez az igazság Nina! Ő soha nem volt a család tagja, most sem az, és soha nem is lesz! -csaptam rá az ajtót, majd feküdtem vissza az ágyamra. Mély levegőket vettem lenyugtatásul, majd hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan odaszaladtam az asztalhoz, és felvettem. Elég ingerülten szóltam bele, mert még mindig ideges voltam.
-Igen? -szinte üvöltöztem.
-Szia Berta. Minden rendben? -hallottam meg Harry nyugtató hangját.
-Szia, igen. Csak kicsit összevesztem Ninával, de semmi baj..
-Rendben. Akkor neked mikor lenne jó?
-Bármikor. Nem igazán csinálok semmit.
-Szerda délután?
-Persze. De megtudnád mondani milyen nap van...? -kérdeztem kicsit szégyellve magam. Azt sem tudtam hol áll a fejem..
-Ennyire nem vagy képbe? -hallottam, ahogy mosolygott- Amúgy vasárnap van.
-Remek, köszi. Tudod, elég sok volt az az egy üveg Whisky..
-Igen, elég sok. Na de akkor majd szerdán délután megyek érted. Most le kell tennem. Szia!
-Rendben, szia! -ezután egy fél órával még mindig az ágyon gubbasztottam. Egyszerűen nem volt kedvem semmit csinálni. Majd egy hangos korgás jelezte, hogy éhes vagyok. Tényleg! Nem ettem még semmit. Ledöcögtem a lépcsőn, majd elkezdtem a hűtőben kotorni. Csupa finomságot találtam. Összedobtam, majd mikor leültem enni, bejött Nina.
-Nagyon sajnálom, hogy így kellett megtudnod...
-Semmi baj, már lenyugodtam.
-De tudod, én tényleg szeretem Rafaelt.
-Elhiszem. Én is így szerettem Andrist. De meg kell tanulni továbblépni. Nekem sikerült. Neked nem, de szerencsédre egy olyan embert találtál, aki szintén úgy szeret, mint te őt. Tényleg, hol van Rafael? Nem mintha hiányozna, de fura ez a csönd.
-Elment boltba. Viszont el kell mondanom valamit. Csak ezt Rafael előtt nem akartam...
-Na mi az? -emeltem számhoz egy újabb falatot.
-Nem biztos, hogy övé a gyerek. -köptem is ki szegény, ártatlan kis falatot, aki nem vágyott másra, csak hogy a gyomromban töltse életét, erre a terítőn landolt.
-Mi az, hogy nem biztos? Ezt mégis, hogy érted?
-Hát nem vagyok erre a tettemre büszke, de mikor szakítottunk, akkor egy csomó egy éjszakás kalandom volt. Így nem tudom, hogy ki az apa..
-Hát te nem vagy normális! -kezdtem el ismét üvöltözni- Nem vagy büszke rá, még szép! De megtetted! Ez nem vigasz egy szakítás után! Ez csak ilyen helyzetekbe hoz! Hogy lehetsz ekkora, nem szeretném kimondani, de muszáj, ribanc?
-Te ne mondj nekem ilyeneket, jó?
-De ha nem vagy más? Egy normális ember nem csinál ilyet szakítás után, sőt soha! Elég szar napom van, fáj a fejem, éhes vagyok, most derült ki, hogy ez a fasz a családom része, de az is, hogy nem biztos! Egyre jobb, baszd meg! -nem igazán szoktam csúnyán beszélni, de itt elszakadt a cérna. Azt sem értettem, hogy hogy lehet terhes, de hát még ez is a tetejére! Komolyan mondom, ez nem normális. Olyan családom van, ahol senki sem normális.
-Te nem beszélhetsz velem ilyen módon, és szavakkal!
-Én csak az igazságot mondom, csak te nem bírod felfogni!
-Vigyázz a szádra kisasszony!
-Mert különben? Ennél szarabb napom már nem lehet! -hát itt egy óriásit tévedtem.
-Ó, dehogynem! Most azonnal pakold össze a legfontosabb cuccokat a szobádból, és takarodj a házamból! Befogadtalak és ez a hála? Hát kösz nem! Olyan vagy, mint az anyád! Nem kellett volna idehívjalak..
-Mi? -talán ez az utolsó két mondat fájt a legjobban az életemben. Soha nem akartam az anyámra hasonlítani, és mindig Ninára néztem fel. Sajnos a vér nem válik vízzé, a család ugyan olyan ízig-vérig.
-Talán süket vagy? Ismételjem el még egyszer? Nem vagyok papagáj, de tessék: Húzz el a házamból! -tudom, hogy ezeket már csak az idegesség miatt mondta, de én akkor is teljesítettem. Felmentem és pakolni kezdtem egy bőröndbe. Csak a legfontosabbakat: ruhák, cipők, ékszerek, parfüm, pénz, laptop. Majd a kezembe akadt az Andristól kapott nyaklánc, meg a régi naplóm. A múltam volt az a két tárgy. Beledobtam mindkettőt a bőröndbe, nagy nehezen összehúztam, majd lecipeltem. A legnagyobb bőröndöm megtelt. Egy utolsó pillantást vetettem a házra, majd lenyomtam a kilincset.
-Várj! -szólt utánam még Nina- Nem gondoltam komolyan, ne menj el!
-Tudom, hogy nem gondoltad komolyan. De ideje, hogy magam lássam el magam. Ahogy mondtad, én olyan vagyok, mint az anyám. És soha de soha nem akartam olyan lenni, mint ő. Talán így sikerül a magam útját járnom. Köszönök mindent, Nina. Szeretlek, szia!
-Szia. -ölelt meg, majd kihúztam a bőröndöm, és mentem a vak világba. Késő volt már, olyan 8 körül. Alig volt kocsi az úton, a lámpák égtek, én meg csak húztam magam után a kis bőröndöm és sétáltam. Nem tudtam, hogy mit fogok magammal kezdeni, de bíztam benne, hogy megleszek. Leültem egy buszmegállóba és tervezgetni kezdtem. Harryékhez nem mehetek, Eleanorékhoz szintén nem, haza nem akarok, mást meg nem ismerek itt. Nem tudtam mit csinálok, de mikor jött egy busz, vidáman felszálltam, fel az emeletére és nem bántam meg, hogy eljöttem. Majd egy helyen leszálltam, ami valószínűleg a belvárosban volt, mert nagyon nagy volt a tömeg, ahhoz képest, hogy vasárnap este van. Kerestem egy gyors éttermet, majd beültem. Rendeltem egy jó nagy kávét és egy burgert. Épp már csak a kávém utolsó cseppjeit szürcsöltem, mikor megjelent egy ismerős arc. Nem hittem, hogy pont vele összefuthatok, de megtörtént. Nem akartam vele beszélgetni, főleg nem ilyen állapotban. Még mindig fájt a fejem, másnapos voltam, kicsit talán még a hányinger is előjött, Rafael lehet a családom tagja, lehet nem, Nina terhes, én meg ki lettem dobva, de végül azt mondták maradhatok, de eljöttem. Nem is értem magam sem, nemhogy még Nina értse, vagy bárki más, nekem meg így kell pont vele beszélnem! Ekkor már bátran kijelenthettem, hogy Ez életem legrosszabb napja!
2012. szeptember 11., kedd
21.fejezet
Szóval újra itt.:) Nagyon nehezen gyűlt össze az 5 komi, ami miatt egyik szemem sír, másik viszont mosolyog.:) A lényeg: 5 hozzászólás és új rész.! :D Pusszancs.x
~
Ott álltunk, egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást. Lou és Liam elkezdtek hátrálni, majd húzták maguk után ki a többieket is és végül becsukták az ajtót. A váltó ruhám ott volt bent, gyorsan felvettem, megcsináltam a hajam és kimentem. Persze rögtön elkezdtek bocsánatot kérni:
-Sajnáljuk. Mi nem tudtuk, hogy nem ruhában vagy.. -vágott tök értelmetlen fejet Niall.
-Igen, nagyon sajnáljuk. -mondta Zayn is.
-Nem, semmi baj. Az én hibám volt, hogy nem zártam be az ajtót. Na megyünk?
-Természetesen. -elköszöntem Ninától, majd átmentünk. Danielléknek nagyon szép házuk van. Jól van berendezve, tágas és barátságos. Ez is mutatja, hogy milyen nagyszerű lányok ők valójában. Mindig is nagyon felnéztem rájuk, mert ők az álmaikat élik, csodálatos barátjaik vannak és mellesleg még gyönyörűek is. Szóval, leültünk a kanapéra, beszélgettünk, majd Eleanor eltűnt. Kiment a konyhába, vagy nem tudom hova, de egy 10 percig nem jött vissza. Jól elvoltunk, kezdtük megismerni egymást. Mikor El visszajött, mindenki hirtelen csöndbe maradt, megállt a szoba középen és rá szegeződtek a tekintetek.
-Tehát Berta. A fiúk, vagyis Harry, tegnap este beavatott, hogy ma te is jössz velük. És az a nagy helyzet, hogy amikor egy új taggal bővülünk, akkor van egy kisebb "beavatási szertartás" szerűség. Ez alatt azt értem, hogy ezt itt -húzott elő egy üveg vodkát a háta mögül-, meg kell innod. Egyedül. De nem csak úgy, hogy most meghúzod és 5 percenként mindig egy-egy korty, hanem feladataid lesznek, és ha jól csinálod meg, akkor 5 nagyon, nagyon, nagyon nagy korty. Ezt már mindegyikünk megcsinálta, és ez abban jó, hogy bármi lesz, közénk fogsz tartozni. Persze ezt nem minden csajjal-fiúval csináljuk meg, csak azzal, akivel úgy gondoljuk, hogy hosszabb időre együtt akarunk lenni. Azaz egy hosszabb barátság kezdeténél. Nos, te ilyen vagy. Szóvaal, akkor az első feladatod így hangzik:...
-Várj El, nem ez jön még. -szólt közbe Danielle.
-Ja igen, köszi Dani. Hogy pontosítsak, itt ez jön: szeretnéd megcsinálni vagy nem?
-Ez milyen kérdés?! Még szép, hogy igeen!
-Remek! Akkor az első feladatod az arra jó, hogy részben megismerd a házunkat. 5 olyan dolgot raktunk el a ház különböző szobáiban, amik nem abba a környezetbe illenek. Meg kell találnod őket és visszarakni a Pontos helyére, ami alatt azt értem, hogy ki kell következtetned, hogy pontosan hol lehetett. Ha nem teljesen ugyan arra a helyre teszed ahol tartjuk, hanem a közelébe, akkor elfogadjuk, de ha a szoba teljesen más sarkába, akkor nem. Ja! És elfelejtettem mondani, hogy minden egyes hiba után is inni kell, de akkor csak egy kisebb kortyot. És erre a feladatra 10 percet adunk. Rendben? Mehet?
-Mehet!
-Nem segíthet senki, nem utalgathat senki, csak magad vagy. Idő, indul! -elindultam. Nem siettem, mert tudtam, annak csak rossz vége lesz, ha futok. Ezért inkább sétáltam. Ebben a feladatban csak egyszer kellett kisebb kortyot innom, de a többi az nem is hasonlított ehhez. Ott nagyon sokat ittam. Igen, mondhatni, hogy sokat tudtam a fiúkról, de az a tudás nem volt elegendő ahhoz, hogy az ismerkedős résznél helyt álljak. Olyan kérdéseket tettek fel róluk nekem, amire életemben nem találtam volna ki a választ. 10 kérdés volt mindenkinél, abból az átlag amit tudtam, az 3 volt. A többi vagy rossz, vagy tipp, vagy nem tudtam. Nagyon jól éreztem magam, de ebben az is segített, hogy abból a vodkából már a negyedik feladatnál hiányzott egy csomó. Az 5. feladat volt az ismerkedés, és ott annyit ittam, hogy kiütöttem magam. Nem emlékszem mi történt.
~Harry szemszöge~
Berta az első feladatoknál még elég jó volt, de az ötödik szerintem betette neki a kiskaput. Nagyon sokat ivott, akkor fogyott el szerintem az üveg fele. Nem volt az kicsi, így ez soknak számított. Sajnos így nem volt olyan vicces a részegség, mint amikor te is az vagy, úgyhogy próbáltam volna én is inni valamit, de ahogy mondtam, csak próbáltam. Eleanor elvette a kezemből azzal az indokkal, hogy most csak Berta iszik. Ahhoz képest, hogy részeg volt, elég jól megcsinálta a feladatokat. Természetesen egy szép kerek szám volt, 10 amennyi feladatot kivégzett. Ezután végre mi is beszállhattunk volna mellé, ha Danielle nem akart volna szöveget mondani.
-Szóval Berta. Most már te is...
-Danielle hagyjuk, most úgysem fogja fel, majd holnap.
-Rendben. Akkor buli vaaan! -mindenki fogott egy poharat és töltöttünk pezsgőt. Persze Berta helyett is ittam, mert szegény már eleget ivott, úgy gondoltam. Bekapcsoltuk a zenét, kaja-pia volt, és a hangulat is adott volt. Nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy állati buli volt. Körülbelül 10 pohárig számoltam, hogy mennyit ittam, azután nem, de nem sokkal utána már ki is dőltem.
~Berta szemszöge~
Reggel iszonyat nagy fejfájással ébredtem, méghozzá Eleanorék kanapéján. Kényelmesnek tűnt, mikor ránéztem, de mikor négyen alszotok rajta, az nem annyira felemelő. Főleg ha még fáj is a fejed. Danielle ébren volt. Nem is értettem, hogy hogyan. Mindenki nagyban szunyált még, nekem borzasztóan fájt a fejem és kómás voltam, ő pedig frissen, üdén, tisztán mászkált a házban.
-Jó reggelt! -köszöntem rá, mikor beértem a konyhába.
-Inkább jó délutánt. Már fél 4 van.
-Mi? -pattant ki a szemem.
-Jól hallottad, fél négy. Kérsz kávét?
-Igen, köszi. De te hogy vagy ilyen friss és üde?
-Hát én nem ittam sokat, mert ma egy klip forgatásra megyek, és jól akartam kinézni.
-Értem. És milyen voltam? Az 5. feladat után már minden sötét.
-Kiráály! Ahhoz képest, nagyon jó.
-Mihez képest?
-Hogy csont részeg voltál. Tessék, itt a kávé.
-Köszönöm. Az remek.
-Nyugi, mindenki átesett ezen.. Na nekem mennem kell. Szia! -nyomott két puszit arcomra, majd elment.
-Szia. -sajnos a kávé sem segített, a fejem még mindig fájt, és mikor belenéztem a tükörbe, mintha egy zombit láttam volna visszakacsintani. Rémes látványt nyújtottam. Kicsit összeszedtem magam, majd ismét lementem, annak a reményében, hátha fent van már valaki. Fent is volt. Mindenki.
-Jó reggelt! -néztem végig a kómás társaságon.
-Hány óra van? -mormolta halkan Eleanor, Louis mellkasán feküdve.
-Négy.
-Jesszus! -üvöltötte fel Zayn- Nekem egy óra múlva Perrienél kell lennem.. -mindenki elkezdett készülődni, majd El kisétált a konyhából egy kávéscsészével a kezében, és megszólalt:
-Khmm. Emberek. Mivel tegnap este nem tartottuk meg a beszédet, majd most én lebonyolítom: Szóval. Berta nagyon ügyes voltál. Egész jól megcsináltad a feladatokat és mindig rendesen meghúztad az üveget. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen kitartó, szép és ügyes lány került a csapatunkba. Köszönjük Harry, hogy átmentél, mikor sikítást hallottál.
-Nagyon szívesen.
-Ne szólj közbe! Szóval, akkor most, hogy megcsináltad a beavatást és túl élted, örömmel közlöm, hogy a csapat tagja vagy! Mostantól bármi van, hozzánk fordulhatsz, és összetartunk, valamint segítünk neked. Üdvözöllek köreinkben! -jól megölelgetett mindenki, majd elindultunk haza. Nekem nem kellett messzire mennem, de Harry elkísért.
-Nagyon örülök, hogy eljöttél.
-Köszönöm, hogy hívtál.
-Nincs mit. Viszooont, arra gondoltam, hogy esetleg, ha van kedved, akkor eljöhetnél majd velem valahova. Valami nyugisabb helyre.
-Rendben.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor, majd megbeszéljük.
-Oké. Szia! -nyomtam egy puszit arcára, majd besétáltam. Neki dőltem az ajtónak és végigcsúsztam rajta. Kintről még hallottam egy 'Ezaaaz'-t, de aztán már csak azt, hogy elmegy a kocsijuk. Iszonyatosan fájt a fejem, fáradt voltam és szembe kellett néznem Nina haragjával. Ugyanis ott állt előttem, Rafaellel együtt. Minek van még ő mindig itt?
-Merre jártál báránykám? -üvöltözött Nina.
-Nina, kérlek, ne kiabálj. Szét megy a fejem.
-Ne kiabáljak? Ne kiabáljak? Elmész úgy, hogy azt mondod, Eleanorékhoz mész át a szomszédba Harryékkel, de azt nem említed, hogy ott buli lesz!
-Mindent hallottunk!
-Bizony. És nem vagyok semmi rossz elrontója, de most szoba fogságot kapsz! Halálra aggódtam magam, hogy mik történhetnek ott!
-Így van, kisasszony!
-Te csak ne nevezz engem kisasszonynak, jó?! Semmi jogod nincs hozzá! Oké, hogy Nina elküld szoba fogságba, de te ne szólj bele az életembe! Mert még csak nem is vagy a család tagja! -üvöltöztem Rafaellel.
-Háát, ö... az a helyzet Berta, hogy de. Rafael a családunk tagja...
-Hogy mi?! -soha életemben nem hallottam erről az emberről, csak az előző napban, de nem tudom elhinni, hogy már is a család tagja. Nem elég, hogy fáj a fejem és üvöltöznek velem, nekem így kell megtudnom, hogy ez a francia csávó, aki beleszól az életembe, a családom tagja. Remek! Mi jöhet még?!
~
Ott álltunk, egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást. Lou és Liam elkezdtek hátrálni, majd húzták maguk után ki a többieket is és végül becsukták az ajtót. A váltó ruhám ott volt bent, gyorsan felvettem, megcsináltam a hajam és kimentem. Persze rögtön elkezdtek bocsánatot kérni:
-Sajnáljuk. Mi nem tudtuk, hogy nem ruhában vagy.. -vágott tök értelmetlen fejet Niall.
-Igen, nagyon sajnáljuk. -mondta Zayn is.
-Nem, semmi baj. Az én hibám volt, hogy nem zártam be az ajtót. Na megyünk?
-Természetesen. -elköszöntem Ninától, majd átmentünk. Danielléknek nagyon szép házuk van. Jól van berendezve, tágas és barátságos. Ez is mutatja, hogy milyen nagyszerű lányok ők valójában. Mindig is nagyon felnéztem rájuk, mert ők az álmaikat élik, csodálatos barátjaik vannak és mellesleg még gyönyörűek is. Szóval, leültünk a kanapéra, beszélgettünk, majd Eleanor eltűnt. Kiment a konyhába, vagy nem tudom hova, de egy 10 percig nem jött vissza. Jól elvoltunk, kezdtük megismerni egymást. Mikor El visszajött, mindenki hirtelen csöndbe maradt, megállt a szoba középen és rá szegeződtek a tekintetek.
-Tehát Berta. A fiúk, vagyis Harry, tegnap este beavatott, hogy ma te is jössz velük. És az a nagy helyzet, hogy amikor egy új taggal bővülünk, akkor van egy kisebb "beavatási szertartás" szerűség. Ez alatt azt értem, hogy ezt itt -húzott elő egy üveg vodkát a háta mögül-, meg kell innod. Egyedül. De nem csak úgy, hogy most meghúzod és 5 percenként mindig egy-egy korty, hanem feladataid lesznek, és ha jól csinálod meg, akkor 5 nagyon, nagyon, nagyon nagy korty. Ezt már mindegyikünk megcsinálta, és ez abban jó, hogy bármi lesz, közénk fogsz tartozni. Persze ezt nem minden csajjal-fiúval csináljuk meg, csak azzal, akivel úgy gondoljuk, hogy hosszabb időre együtt akarunk lenni. Azaz egy hosszabb barátság kezdeténél. Nos, te ilyen vagy. Szóvaal, akkor az első feladatod így hangzik:...
-Várj El, nem ez jön még. -szólt közbe Danielle.
-Ja igen, köszi Dani. Hogy pontosítsak, itt ez jön: szeretnéd megcsinálni vagy nem?
-Ez milyen kérdés?! Még szép, hogy igeen!
-Remek! Akkor az első feladatod az arra jó, hogy részben megismerd a házunkat. 5 olyan dolgot raktunk el a ház különböző szobáiban, amik nem abba a környezetbe illenek. Meg kell találnod őket és visszarakni a Pontos helyére, ami alatt azt értem, hogy ki kell következtetned, hogy pontosan hol lehetett. Ha nem teljesen ugyan arra a helyre teszed ahol tartjuk, hanem a közelébe, akkor elfogadjuk, de ha a szoba teljesen más sarkába, akkor nem. Ja! És elfelejtettem mondani, hogy minden egyes hiba után is inni kell, de akkor csak egy kisebb kortyot. És erre a feladatra 10 percet adunk. Rendben? Mehet?
-Mehet!
-Nem segíthet senki, nem utalgathat senki, csak magad vagy. Idő, indul! -elindultam. Nem siettem, mert tudtam, annak csak rossz vége lesz, ha futok. Ezért inkább sétáltam. Ebben a feladatban csak egyszer kellett kisebb kortyot innom, de a többi az nem is hasonlított ehhez. Ott nagyon sokat ittam. Igen, mondhatni, hogy sokat tudtam a fiúkról, de az a tudás nem volt elegendő ahhoz, hogy az ismerkedős résznél helyt álljak. Olyan kérdéseket tettek fel róluk nekem, amire életemben nem találtam volna ki a választ. 10 kérdés volt mindenkinél, abból az átlag amit tudtam, az 3 volt. A többi vagy rossz, vagy tipp, vagy nem tudtam. Nagyon jól éreztem magam, de ebben az is segített, hogy abból a vodkából már a negyedik feladatnál hiányzott egy csomó. Az 5. feladat volt az ismerkedés, és ott annyit ittam, hogy kiütöttem magam. Nem emlékszem mi történt.
~Harry szemszöge~
Berta az első feladatoknál még elég jó volt, de az ötödik szerintem betette neki a kiskaput. Nagyon sokat ivott, akkor fogyott el szerintem az üveg fele. Nem volt az kicsi, így ez soknak számított. Sajnos így nem volt olyan vicces a részegség, mint amikor te is az vagy, úgyhogy próbáltam volna én is inni valamit, de ahogy mondtam, csak próbáltam. Eleanor elvette a kezemből azzal az indokkal, hogy most csak Berta iszik. Ahhoz képest, hogy részeg volt, elég jól megcsinálta a feladatokat. Természetesen egy szép kerek szám volt, 10 amennyi feladatot kivégzett. Ezután végre mi is beszállhattunk volna mellé, ha Danielle nem akart volna szöveget mondani.
-Szóval Berta. Most már te is...
-Danielle hagyjuk, most úgysem fogja fel, majd holnap.
-Rendben. Akkor buli vaaan! -mindenki fogott egy poharat és töltöttünk pezsgőt. Persze Berta helyett is ittam, mert szegény már eleget ivott, úgy gondoltam. Bekapcsoltuk a zenét, kaja-pia volt, és a hangulat is adott volt. Nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy állati buli volt. Körülbelül 10 pohárig számoltam, hogy mennyit ittam, azután nem, de nem sokkal utána már ki is dőltem.
~Berta szemszöge~
Reggel iszonyat nagy fejfájással ébredtem, méghozzá Eleanorék kanapéján. Kényelmesnek tűnt, mikor ránéztem, de mikor négyen alszotok rajta, az nem annyira felemelő. Főleg ha még fáj is a fejed. Danielle ébren volt. Nem is értettem, hogy hogyan. Mindenki nagyban szunyált még, nekem borzasztóan fájt a fejem és kómás voltam, ő pedig frissen, üdén, tisztán mászkált a házban.
-Jó reggelt! -köszöntem rá, mikor beértem a konyhába.
-Inkább jó délutánt. Már fél 4 van.
-Mi? -pattant ki a szemem.
-Jól hallottad, fél négy. Kérsz kávét?
-Igen, köszi. De te hogy vagy ilyen friss és üde?
-Hát én nem ittam sokat, mert ma egy klip forgatásra megyek, és jól akartam kinézni.
-Értem. És milyen voltam? Az 5. feladat után már minden sötét.
-Kiráály! Ahhoz képest, nagyon jó.
-Mihez képest?
-Hogy csont részeg voltál. Tessék, itt a kávé.
-Köszönöm. Az remek.
-Nyugi, mindenki átesett ezen.. Na nekem mennem kell. Szia! -nyomott két puszit arcomra, majd elment.
-Szia. -sajnos a kávé sem segített, a fejem még mindig fájt, és mikor belenéztem a tükörbe, mintha egy zombit láttam volna visszakacsintani. Rémes látványt nyújtottam. Kicsit összeszedtem magam, majd ismét lementem, annak a reményében, hátha fent van már valaki. Fent is volt. Mindenki.
-Jó reggelt! -néztem végig a kómás társaságon.
-Hány óra van? -mormolta halkan Eleanor, Louis mellkasán feküdve.
-Négy.
-Jesszus! -üvöltötte fel Zayn- Nekem egy óra múlva Perrienél kell lennem.. -mindenki elkezdett készülődni, majd El kisétált a konyhából egy kávéscsészével a kezében, és megszólalt:
-Khmm. Emberek. Mivel tegnap este nem tartottuk meg a beszédet, majd most én lebonyolítom: Szóval. Berta nagyon ügyes voltál. Egész jól megcsináltad a feladatokat és mindig rendesen meghúztad az üveget. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen kitartó, szép és ügyes lány került a csapatunkba. Köszönjük Harry, hogy átmentél, mikor sikítást hallottál.
-Nagyon szívesen.
-Ne szólj közbe! Szóval, akkor most, hogy megcsináltad a beavatást és túl élted, örömmel közlöm, hogy a csapat tagja vagy! Mostantól bármi van, hozzánk fordulhatsz, és összetartunk, valamint segítünk neked. Üdvözöllek köreinkben! -jól megölelgetett mindenki, majd elindultunk haza. Nekem nem kellett messzire mennem, de Harry elkísért.
-Nagyon örülök, hogy eljöttél.
-Köszönöm, hogy hívtál.
-Nincs mit. Viszooont, arra gondoltam, hogy esetleg, ha van kedved, akkor eljöhetnél majd velem valahova. Valami nyugisabb helyre.
-Rendben.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor, majd megbeszéljük.
-Oké. Szia! -nyomtam egy puszit arcára, majd besétáltam. Neki dőltem az ajtónak és végigcsúsztam rajta. Kintről még hallottam egy 'Ezaaaz'-t, de aztán már csak azt, hogy elmegy a kocsijuk. Iszonyatosan fájt a fejem, fáradt voltam és szembe kellett néznem Nina haragjával. Ugyanis ott állt előttem, Rafaellel együtt. Minek van még ő mindig itt?
-Merre jártál báránykám? -üvöltözött Nina.
-Nina, kérlek, ne kiabálj. Szét megy a fejem.
-Ne kiabáljak? Ne kiabáljak? Elmész úgy, hogy azt mondod, Eleanorékhoz mész át a szomszédba Harryékkel, de azt nem említed, hogy ott buli lesz!
-Mindent hallottunk!
-Bizony. És nem vagyok semmi rossz elrontója, de most szoba fogságot kapsz! Halálra aggódtam magam, hogy mik történhetnek ott!
-Így van, kisasszony!
-Te csak ne nevezz engem kisasszonynak, jó?! Semmi jogod nincs hozzá! Oké, hogy Nina elküld szoba fogságba, de te ne szólj bele az életembe! Mert még csak nem is vagy a család tagja! -üvöltöztem Rafaellel.
-Háát, ö... az a helyzet Berta, hogy de. Rafael a családunk tagja...
-Hogy mi?! -soha életemben nem hallottam erről az emberről, csak az előző napban, de nem tudom elhinni, hogy már is a család tagja. Nem elég, hogy fáj a fejem és üvöltöznek velem, nekem így kell megtudnom, hogy ez a francia csávó, aki beleszól az életembe, a családom tagja. Remek! Mi jöhet még?!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)