Tudom, tudom. Nagyon sok késés. Annyira sajnálom! Ígérem, mostantól majd gyakrabban hozok nektek részt, de tudjátok gólya vagyok, és én is a gólya tánc kitalálója, betanítója vagyok. És nem sokan vagyunk, összesen ketten. Ez elveszi minden szabadidőnket, de nem tart már sokig, már csak tanítani kell, úgyhogy ígérem, hogy hamar jelentkezem a következő résszel. Viszont aki még ennyi kihagyás után is kiáll mellettem, annak odaadom a szívem is, ha kéri! Írjatok légyszíves kommentet, használjátok a gombokat, és ötleteket is szívesen várok, hogy hogyan háláljam meg ezt a sok kihagyást! Szeretlek titeket, jó olvasást!
~
A lányokkal egy folytában azon gondolkozunk, hogy Harry mit eszik ezen a lányon. Beképzelt, hisztis, öntelt picsa, aki csak a pénzére megy. Persze ezt még nem vette észre Hazza, amit nem is értek, hogy hogyan. A múlt kori dupla buli óta nem volt egy sem, de ahogy láttam, Gina ruhatára és pénztárcája egyre nagyobb. De nem igaz, hogy ez csak nekem tűnik fel! Bárkinek mondom, mindig csak azt mondják, hogy azért képzelem ezt, mert szerelmes vagyok Harrybe, és féltékeny a csajra. Az első igaz, a második nem. Semmi pénzért nem lennék féltékeny egy ilyen libára, és amúgy is. Ha Harry boldog, akkor én is az vagyok. Csak hogy nem boldog! De ez egy más kérdés már a számukra.
Ma ismét egy bulit terveztek. Szépen elkészültünk, és át baktattunk hozzájuk. Gina ismét Harryvel enyelgett. Mily' meglepő! Át jöttek most Josh-ék is, és jót buliztunk. De pont láttam, mikor Gina kivett egy köteg pénzt Harry pénztárcájából. Ki akartam verni a kezéből, és üvölteni, hogy 'Há, most megvagy, ribanc!' De sajnos mire odaértem, már visszatette, és befutott a mosdóba. Csak ráztam a fejem, és besétáltam a konyhába. Harry ott ült, és iszogatott. Töltöttem ki egy pohárba bort, arrébb raktam a poharat, majd az üvegből kezdtem el inni. Szépen meghúztam, nem is egyszer. Harry csak figyelt. Minden mozdulatomat követte a szemével, de csak félig, mintha nem is tenné. Amióta Ginával van, rám sem akar nézni. Csoda, hogy most megtörtént.
-Mi történt? -kérdezte, és némi törődést véltem felfedezni a hangjában. Próbálta elfedni, de nem ment neki.
-Á, semmi. Csak egy csőd tömeg vagyok. Na és neked mi baj? -húztam meg ismét az üveget.
-Ginával összevesztünk. Kiakadt valami szarságon, nem adtam neki igazat, és ezért bedurcizott. Azóta nem láttam.
-Szóval itt van az ok...
-Milyen ok?
-Jaa, semmi. Csak az, hogy ő a pénzedre megy, és egy picsa. De semmi. Nem szóltam. -húztam meg ismét az üveget. Hihetetlen, hogy még nem éreztem a hatását sem.
-Szerintem meg csak túl sokat ittál már. Csak beképzelted az egészet. -vette el előlem az üveget- Ne igyál többet. Szeretjük egymást, és ez nem kérdéses.
-Igazán Harry? Biztos? -majd otthagytam. Megkerestem a többieket, és elkezdtem velük bulizni. Jót tett. Végre kikapcsoltam egy kicsit.
*Harry szemszöge*
Amit Bertával beszéltem, eléggé elgondolkodtatott. Miért mondott volna ilyet? Miért akar nekem állandóan rosszat? Vagy csak úgy gondolja, hogy ha vele nem vagyok, akkor mással se legyek? Nem tudtam eldönteni, hogy mi késztette erre. Igaz, hogy még mindig törődöm vele, és lehet, hogy érzek is valamit, de ez akkor is túlzás. Miután elvettem tőle az üveget és kiment, én húztam azt meg. Édes nyála nem zavart, talán az volt az, amit érezni akartam, de nem tettem érte semmit, mert nem érte volna meg. Miután kiürült az üveg, visszamentem a többiekhez. Ők elég jól el voltak a hangok alapján. De mikor kép is társult! Josh és Berta egymást nyalták, falták. Csak úgy kapkodtak egymás szája után. Na ez volt az, amikor rájöttem, hogy szívesen lennék Josh helyében, és szívesen ütném őt ki. De nem tettem, semmi jelét nem mutattam, hogy esetleg zavarna, hisz nekem barátnőm van, nekik meg kijár a boldogság. Csak álltam, és néztem, ahogy ők heves csók csatát vívnak, majd mikor Josh keze letévedt Berta fenekére és ő azt visszahúzta a derekára, azt hittem lesz ennek folytatása is. Nem is tévedtem, a barátom Berta pólója alá nyomta a kezét, és úgy simogatta a derekát, miközben még mindig nem vált el ajkuk. Na ez volt az a pont, hogy felrohantam, és ki akartam engesztelni Ginát. Nem sikerült, lerohant a lépcsőn, és elment előlem. Visszamentem a szobámba, és ledőltem az ágyra.
-Én ezt nem bírooom! -fogtam meg a fejem, és próbáltam álomba merülni.
*Berta szemszöge*
Amilyen csók csatát levívtunk Josh-sal, az valami fantasztikus volt. Mégis egész végig azon járt az agyam, hogy ezt szívesebben csinálnám Harryvel. De nem érdekelt, mert a pillanatnak éltem, és élveztem, hogy van valaki, akit érdeklek. És nem csak, mint barát. Amint elváltak ajkaink, ő megharapta sajátját, és kajánul elmosolyodott.
-Hozok valami piát. Nem vagy semmi! -majd elsétált. Ginát láttam szaladni, egyenesen Harry cucca felé. Késztetést éreztem, hogy utána menjek. Meg is tettem, és rá is szóltam.
-Fejezd be, Gina!
-Ugyan mit, drágaság?
-Ne add itt az ártatlant! Tedd le Harry pénztárcáját, és tedd vissza azt is, amit még fél órája vettél ki.
-Álmodik a nyomor! -nevetett, majd kivett egy újabb adag pénzt, a tárcát a helyére tette, majd felsétált. Visszamentem a többiekhez. Josh elől elvettem a piát, a szaga alapján valami jó erős lehetett, így lehúztam az egészet.
-Huhú, jól vagy? -kérdezte, majd elvette tőlem a poharat és kidobta.
-Persze! Tökéletesen! -legyintettem, és kínosan felnevettem. Vette az adást, inkább elhívott táncolni. Az este nem volt már hosszú, felmentem ismét Niall szobájába -azt az egyet ismertem, ahova szívesen bementem- és ledőltem az ágyra. Kicsit furcsálltam, hogy púpos, de amikor meghallottam, hogy nyöszörög alólam az ír srác, rögtön felpattantam és elnézést kértem.
-Jaj, bocsi, úgy sajnálom! Nem láttalak.
-Semmi baj. Mi történt? -nézett rám álmosan.
-Nem aludhatnék ismét itt? -csak bólintott egyet, arrébb csúszott az ágyon, és beengedett a takarója alá. Nem volt gáz, egyikünk sem érezte kellemetlenül magát, mert mindketten nagyon jóban voltunk, és tudtuk, hogy sosem kezdenénk ki a másikkal.
-Látom neked nem elég egy srác! -keltett fel minket Harry. Miért ilyen bunkó velem?
-Mi van? -néztem rá értetlenül. Niall sem értett belőle semmit.
-Hát, csak tudod, velem majdnem összejött, Josh-sal olyan csók csatát vívtál, hogy az szinte az én nyelvemnek fájt, és Niall-el pedig együtt is alszol? Húh, jól nyomod... Ja, és akkor még Gina a picsa? -majd kisétált. Olyan mélyre tudnak hatni a szavai, hogy az már szinte képtelenség. Hiába most keltem, könnyek gyűltek a szemembe, és inkább magamra húztam a takarót.
-Ne foglalkozz vele. -húzta le rólam az előbb felhúzott takarót- Sírsz? -kérdezte meglepetten.
-Hogy ne foglalkoznék vele, Niall?! Az egyik legfontosabb személy az életemben... de ő ezt mégsem látja.
-Ne sírj. -kérlelt, és letörölt egy könnycseppet.- Na jó, öltözz fel, aztán gyere le. Majd a többiekkel együtt felvidítalak. -kipattant az ágyból, felvett egy maci gatyát és egy pólót, majd lement. Szép lassan felöltöztem én is, könnyeimet csak azért is elrejtettem, ne adjam meg Harrynek azt a győzelmet, hogy sírni lásson. Kinyitottam az ajtót, és nem akartam lemenni. Valami visszatartott. Majd megértettem. Niall beszélt, inkább kiabált Harrynek.
-Fejezd ezt be, Harry!
-Mégis mit?
-Hagyd békén Bertát! Semmi olyat nem tett, amiért ezt érdemelné. Örülj neki, hogy ezért ő téged már nem köpött le hatszor! Mert hidd el, ha én ő lennék, már megtettem volna.
-Na tessék. Jön a hős szerelmes és megvédi a hercegnőt, aki nem képes a sarkára állni...
-Na erről beszéltem Harry. Meg amit reggel mondtál. Tudod milyen szarul esett még Nekem is?
-Hát persze, hogy szarul esett, mert csak kihasznált téged, és rájöttél.
-Nem. Nem használt ki. Csak aludtunk, mert nem tudott hova menni. És igen, még így is, hogy szimplán haverok vagyunk, így is rosszul esett, mert láttam, hogy neki is.
-Mert mintha neki lennének érzései...
-Képzeld vannak!
-Honnan tudod? Miért lenne? Én még nem láttam, hogy lenne neki olyan..
-Mert láttam őt sírni, Harry! Nem is egyszer! És képzeld, csak is miattad! Mily' meglepő! -ezután csönd lett. Visszamentem a szobába és nem akartam lemenni. Ezek a mondatok még jobban a szívembe hatoltak, és még több könny csordult ki szememből. Ekkor már úgy döntöttem, hogy nem akarok erősnek tűnni, mert senki sem bír ennyit el, hiába is látszik úgy. Úgyhogy összeszedtem magam, nem töröltem le egy könnyet sem, és lesétáltam. Az asztalhoz ültem. Niall rögtön elém pakolt egy tál müzlit.
-A fiúk? -kérdeztem, és ezzel kanalaztam is egyet az elém tett ételből.
-Boltba mentek, majd valamikor jönnek. Jól vagy? -kérdezte, ezzel a szememre utalva, ami persze ki volt sírva.
-Csakis a legjobban. -erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd ettem egy falatot.- Mindent hallottam. Köszönöm, Niall.
-Ne köszönd, semmit sem ért.
-Nem az a lényeg, hogy ért-e valamit vagy sem. Hanem, hogy kiálltál értem. És ezt köszönöm. -itt egy igazi mosoly jelent meg az arcomon, majd ő is viszonozta ezt és ettünk tovább. Ezután bementünk a nappaliba, csak azért is, hogy Harry lássa, tényleg Miatta sírtam. Egészen megbámulta piros, kisírt szememet, de végül Ginára vándorolt a tekintete. Filmet néztünk, nem tudom mi volt az, mert bealudtam rajta, annyira le akartak csukódni a szemeim a fájdalomtól. Csak arra keltem fel, hogy Harry üvölt.
-Hova a picsába tűnt a pénzem? -ekkor rám kapta a fejét, én pedig értetlenül meredtem rá.
