Na újra itt vagyok. Ismételten bocsi a késésért, de nem nem nagyon volt időm az írásra. De remélem tetszeni fog. Nem tudom mi sült ki abból h kb este 10-kor írtam, de remélem jó. Jó olvasást.!:Dx
~
-Szóval, Berta... Kérdezhetek valamit?
-Igen. -vágtam rá a választ, amit később megbántam. Rájöttem, hogy mit is akar valójában kérdezni. Ha nem is voltam benne biztos, legalább sejtettem.
-Tudom, hogy azt mondtam, most nem zavarlak ezzel. De még is tudni szeretném. Nem akarok a terhedre lenni, tudom, hogy nagyon meglepett amit mondtam, de csak annyit mondj légyszíves, hogy döntöttél-e már, vagy még nem?
-Nem, nem döntöttem. És szeretném, ha az elkövetkezendő másfél hétben nem hoznád fel ezt a témát. Valószínűleg még akkor sem lesz meg a döntésem.
-Rendben. De mi tart ennyi ideig?
-Tudod, most elég sok problémám van. Nem akarok még eggyel foglalkozni.
-Oké. Fú, képzeld, Lacinak majd nem lett barátnője!
-Mi?! Na mesélj már! Laci sohasem csajozott úgy igazán. Ez meglepő. -majd mesélte el nekem, hogy is történt és pontosan micsoda. Egészen élvezetes a társasága akkor, ha épp nem arról beszélünk. Mikor Laci bejött a szobába, mindketten, csak vigyorogtunk és hallgattunk.Nem is értette, hogy mi is történt:
-Na mi van?! Csak nem történt valami amiről lemaradtam?
-Hát, de..történt egy s más..csak nem velünk.-incselkedtem a már nagyon értetlen fejet vágó unokatesómmal.
-Hogy mi? Ezt nem értem...
-Hát vesszük észre.. Én rólad beszélek te kis butaa! Majd nem becsajoztál!
-Ja, csak részeg voltam. Semmi komoly. Azóta is beszélünk a csajjal, és azt hiszi van nálam esélye.. -na ennél ledöbbentem:
-Mi? Te ennyire csajozós vagy?
-Igen! Nem tudtad? Én minden csajnál a csók alapján döntöm el, hogy érdemes-e rászánnom az időm vagy nem. Már vagy 15 csajt koptattam le azért, mert szarul csókoltak. És kb. 12 csajom volt. Persze mindegyik átmenti. Egy-két hetes kalandok. Nálam az első randi legalább megy egy csókig. Mindig. -hogy mi a fene? Nekem erről mért nem számolt be? Én megosztottam vele néhányszor a "legféltettebb" titkaimat is, ő meg csak simán odamondta nekem, hogy nincs semmi? Azért ez nem esett valami jól.
-Miért nem mondtad ezt el nekem? Egy csomószor beszélgettünk ilyenekről, és én mindnet elmondtam neked, te pedig semmit. Hát kösz!
-Na ne sértődj már be ezen! Légyszíves! Semmit nem csináltam.
-Na pont ez a baj! -majd ugrottam a nyakába - Csak szívatlak! Nem vetted észre?-majd elkezdtünk egy jó kis párnacsatát. Tudom csajosan hangzik, de mi mindig így vezetjük le a feszültséget, mert így kiadjuk magunkból a düht.
~
Majd jött anya egy fél óra múlva, és szintén mindent elrontott:
-Gyerekek, itt az ágynemű és most már fekvés van! 10 óra, ágyban a helyetek. -mikor kiment, megszólalt Andris:
-Mindig ilyen? Én nem bírnék így élni..már bocsi..
-Nem, semmi baj. Igazából soha nem volt még ilyen. Csak mióta összevesztünk. Na de akkor járjunk a kedvében, és fekvés. Tudom is, hogy csaljuk ki a szavait! -majd egy mindent sejtető mosolyt vettem arcomra. Soha nem voltam rossz kislány, de úgy gondoltam, most már igazán itt az idő kibújni a hámból. Kicsit jól is esett. Végre rossz lehettem. Mikor megcsináltuk az ágyakat, rögtön mentünk is 'feküdni'. Befeküdtünk az ágyba, és csacsogni, röhögcsélni és ordítozni kezdtünk. Elkezdtünk csikizőset játszani. Persze erre anya rögtön feljött:
-Gyerekek, azt mondtam, fekvés!
-Mi fekszünk. És meg is csináltuk az ágyakat, fogat mostunk és átöltöztünk. Az ágyunkban fekszünk. Te azt mondtad, itt az ideje feküdni. Mi megtettük.
-Ne feleselj kislányom, vagy nagyon megbánod! Nem kell kiforgatni az ember szavait! Aludjatok már!
-Jól van, anyukám! Alszunk is! Szia.
-Ne kelljen még egyszer feljönnöm szólni! Sziasztok. -majd beszélgettünk tovább:
-Szóval, ott tartottunk, hogy akkor áthívjuk Kingáékat? Igen. Oké, itt a telóm, hívom is: Szia Kinga! Gyertek át hozzám, játszani akarunk! Puszi. Szia! -majd letettem -Jönnek is. -majd kopogás hallatszott az ajtó felől. Gyorsan alvást színleltünk, arra az esetre, ha anya lenne az. De csak Kingáék állítottak be, egy üres üveggel. Már is kezdtünk játszani. Csomó hülyeséget találtunk ki. Szinte ez volt a legjobb felelsz vagy merszem. Itt senki sem szégyellősködött, mert mindenki .. -vagy is hát majd nem mindenki- a családhoz tartozott. Majd rám és Andrisra került az üveg. Hát nem volt valami felemelő érzés.
-Szóval Andris! Meg kell csikizned Bertát, majd addig menni a játékkal, míg olyan helyzetbe nem kerültök, hogy meg kelljen csókolni egymást. -szólt a kegyetlen 'ítélet' Petrától. Ő tudta, hogy nem vagyunk rokonok, de azt nem, hogy mit érez Andris. De neki kezdett. Nagyon csiklandós vagyok, így nagyon nevettem, szinte már görcsölt a hasam a második hozzámérése után. A keze valami iszonyatosan puha volt, és nagyon tudta, hogyan is kell ezt csinálni. Nagyon 'nyugtató' érzés volt. Nagyon élveztem. Ám sajnos az a helyzet nem jött el olyan korán, és körülbelül egy 8 percig csikizett. Majd egyszer olyan pózba fordultam, hogy éreztem, Ez az. Elég kellemetlen volt, de szinte már úgy éreztem, nekem is meg kell tennem. Majd végül egy két perces síri csönd és bámulás után, megtörtént. Megtörtént az, aminek nem lett volna szabad. Andris megcsókolt. Nem kellett volna, de én még is viszonoztam. Nagyon élvezetes volt. Olyan gyengéd volt, amilyet még egy fiúnál sem éreztem, soha. Nagyon tetszett. Érezni lehetett rajta, hogy tényleg szeret. Ám mikor abbahagytuk, 3 csodálkozó szempár nézett minket. Laci vigyorgott mint a vadalma, Kinga WTF?! fejjel nézett rám és Petra meg csak simán csodálta. Azt hiszem még én is csodáltam. Talán Andris is. Nem tudom, csak azt, hogy mindenki halál csendben ült ott és minket nézett, mikor Laci megtörte a csendet:
-Na látod, haver! Hé Berta, milyen volt?
-Öö.. hát.. uhh.. meg sem tudok szólalni... -majd nekem vágott egy papírt, amire ez volt írva: 'láttam, hogy élvezted'.
-Na most meghalsz! -majd mentem Lacinak a legnagyobb párnával, amit találtam. A nagy játék hevében, lelöktük Kingát és Petrát az ágyról, amit észre sem vettünk. És ez még csak a kezdet volt. Hirtelen nagy puffanás, valami eltörik. Mindenki nagyon megijedt, és lám meg is van a probléma. A probléma...
2012. június 29., péntek
2012. június 24., vasárnap
11.fejezet
Bocsánatot kérek mindenkitől a késői érkezésemhez, csak problémáim voltak a gépemmel. De most már itt vagyok. Komi határt ismét nem húzok, csak marad a legalább 4 hozzászólásos dolog.Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, ugyh jó olvasást.! :Dx
~
Egy másfél órás vonat út után végre Budapesten voltunk, a Déli-be. Valahogy semmi kedvem nem volt még hazakocsikázni anyuval, aki tuti, hogy kérdezgetni fog a táborról. Mit mondjak neki? Andris, Gergő vagy azt, hogy majdnem kitörtem a nyakam, de hála istennek jött Alex? Melyik a szerencsésebb? Inkább egyiket sem mondom el.
-Sziaa Bertaa! Kicsikéém, jól vagy?-ölelgetett, puszilgatott meg.
-Szia anya! De légyszi ezt ne csináld! Leégetsz.
-Ó, bocsi, csak úgy hiányoztál!
-Anya, ez csak 3 nap volt. Nem egy hónap! -ráztam a fejem, mintha semmi kedvem nem lenne a társaságához. Mert nem is volt. Mondjuk, talán. Na de anya szokásához híven, biztos csinált már valamit megint, aminek Én szívom a levét. Így is lett:
-Jól van na már! De kicsim, bevállaltam valamit. -hogy eltaláltam! És biztos valami nekem gáz dolgot.- Elvállaltam, hogy elvisszük az unokatesódékat meg egy-egy barátjukat pár napra hozzánk, mert utána mennek valami táborba, és innen könnyebben kijutnak a Nyugati-pályaudvarra. Ugye nem baj?
-Anya! Na ne már! És mikor érkeznek ide? Mennyi idő az a pár nap?
-Hát a vonatuk ha jól számolom egy 5 perc és itt van. És a pár nap az..az másfél hét.
-Mi?! Most szívatsz? Egy és fél hétig ott lesznek nálunk? Legalább Andris jön Lacival?
-Azt hiszem, hogy igen. Kingával meg Petra. De nyugodj meg, jól ellesztek!
-Nem, anya! Nem leszünk!-vágtam be ezzel a mondattal a durcit, és ezután semmire sem válaszoltam.
-Na? Kicsim, légyszii! Ha tudom, hogy ekkora baj, akkor elküldöm őket hotelba! De amúgy is mi baj van velük? Azt hittem szereted őket. -hallgattam még mindig- Na, kicsim? Légyszíves ne haragudj! Nézd már itt is van a vonatuk! Gyere üdvözöljük őket!-fogta meg a kezem, és húzott maga után. Nem volt kedvem Andris elé állni. Egy az, hogy nincs meg a szöveg. Kettő: én nem akarom őt kínos helyzetbe hozni, tudom, milyen szar az. Három: magamat is kínos helyzetbe sodornám, ha szóba állnék vele. Így csak odalöktem neki egy szimpla:
-Csá!-t- Sziasztook!-mindegyiket megölelgettem, puszit adtam. Csak Andrist hagytam ki. Mentünk a kocsihoz, és anya már most elkezdte folytatni a kibékítésem:
-Na kicsikém! Légyszíves ne haragudj! Nem akartam rosszat! Azt hittem örülni fogsz neki.
-Előbb talán meg kellett volna kérdezni, és akkor nem hihetted volna, hanem tudhattad volna, hogy NEM! Hinni a templomba kell és nem itt és nem pedig azt, hogy nekem mi jó, és mi nem! -tudom, hogy ez egy kicsit durvára sikeredett, de már muszáj voltam kimondani amit gondolok. Nagyon idegesített.
-Na jó, én ezt így nem folytatom tovább! Én mindent megteszek annak érdekében, hogy kibékülj velem, te meg így beszélsz velem! Nem vagyok hajlandó tovább jártatni a szám mint egy papagáj teljesen fölöslegesen. Eddig mindig addig nyaggattalak, míg ki nem békültünk, de már elég nagy vagy, úgy gondolom. Nincs szükségem még egy gyerekre, akit nyaggatni kell ahhoz, hogy minden rendben legyen!-és itt kezdődött el a rossz viszonyunk, ami egyre csak romlott.
-Akkor legyen! Ha nincs rám szükséged, akkor nincs! Szarok rá! Amúgy meg ha jól tudom, Te akartál még egy gyereket, és nem pedig Én! -beszálltam a kocsiba, persze már hátra, hogy ne kelljen mellé ülnöm. Bár nem tudom, hogy melyik lett volna a szerencsésebb, mert így meg Andris mellé kerültem. Egész úton haláli csönd volt. Egyszer csak érzem, hogy Andris megbökött, és felém nyújtja a telóját, ami a jegyzeteknél van. Ez volt beleírva:
"Tudom, hogy most sok gondod van anyukáddal, így nem kérem a válaszodat
a telefonhívásommal kapcsolatban. Én csak ennyit szeretnék mondani:
Remélem kibékülsz anyukáddal! Nem jó látni a vitátokat. Olyan felkavaró.
Viszont megkérdezhetem, hogy min vesztetek ennyire össze? Ha nem akarsz
válaszolni, teljesen megértelek!"
Csak ennyit írtam neki vissza, mert ha kifejteném, úgy is csak egy nagyobb beszélgetés lett volna belőle, ami meg nem tetszett volna senkinek, mert eléggé cikis szitu lett volna. Szóval így csak ennyi lett:
"Köszönöm, hogy megértesz, nagyon kedves tőled! Ám, de én nem szeretnék
nagyon belemenni ebbe a beszélgetésbe, úgyhogy csak ennyi lenne röviden:
Csinált valami olyat, amire azt hitte, hogy nekem tetszeni fog, de pont az
ellenkezője. Nagyon nem tetszik. És mindig bevállal valami ilyesmi szart,
aztán meg jön ugyanazzal a szöveggel 'sajnálom, azt hittem örülni fogsz neki'."
Visszaadtam neki a telefont, majd 'megöleltem'. Már amennyire meglehet valakit ölelni egy kocsiban, ahol nyomorgunk. Éreztem, ahogy beleremegett szegény, de nagyon jól esett ez a kibaszott ölelés végre. Soha senkitől nem kaptam még ilyen jót. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valami eszméletlen mennyire megnyugtat, és nagyon jól esik. Talán ennyire azért nem kellett volna kimutatni, hogy hálás vagyok neki, amiért törődik velem, de muszáj volt már valakinek egy ölelést adnom, mert hiányom volt. Tudom, ez elég hülyén hangzott, de igaz. Nagyon igazi szeretet hiányom volt/van. Mire hazaértünk, kezdtem megbarátkozni a tudattal, hogy másfél hétig velük kell egy légtérben lennem. Talán így könnyebben kijövünk majd egymással. Esetleg feszkó sem lesz köztünk. Bár...ki tudja? Na lassan megérkeztünk. Mikor befordultunk a ház elé, anya kirakott minket a csomagokkal együtt, majd bevitte a kocsit a garázsba. Füles már rohant is felém. Füles a kutyusom. Ugrándozott, nyüszített az örömtől és szagolgatta az új illatokat.Simiztem, majd hozta a labdáját és eldobtam neki. Jött anya, nyitotta az ajtót, és megszólalt:
-Nos hát, mivel nincs sok hálószobánk, csak a gyerekeké, mienk meg egy vendég, így Berta szobájába megy a két fiú, és a két lány pedig a vendégszobába.
-De anya! Én lány vagyok, ők meg fiúk! És az az én területem! Elég nagy ez a ház úgy gondolom, nem igaz, hogy nem aludhatnak a 'dolgozó' szobádban, amiben soha se vagy!
-Nem vitatkozom kislányom! Ezt mondtam, ez lesz! Eddig jó pofiskodtam, de ez most már megszűnt. Nincs feleselgetés!
-De anyu! Nem teheted ezt!
-Miért ne tehetném?! Az anyád vagyok, azt csinálok amit akarok! -soha sem volt ilyen. Azt hiszem, valami nagyon elpattant neki az állomáson. Nem tudom, hogy mi lesz. Miért pont hozzám rakja a FIÚKAT?! Vagy miért nem a lányokat?! Sokkal értelmesebb lenne, de teljesen mindegy. Felértünk a szobámba, megmutattam, mi a szabad terület, mi a tiltott. Elmagyaráztam, hogy itt mit csinálhatnak és mit nem. Írtam egy szabályt, amit felfüggesztettem a falra, egy mindig jól látható helyre. Csupa nagy betűvel írtam, hogy mindenki jól lássa. Majd mikor Laci elment kaját kérni, mi kettesben maradtunk Andrissal.
-Szóval, Berta... Kérdezhetek valamit?
~
Egy másfél órás vonat út után végre Budapesten voltunk, a Déli-be. Valahogy semmi kedvem nem volt még hazakocsikázni anyuval, aki tuti, hogy kérdezgetni fog a táborról. Mit mondjak neki? Andris, Gergő vagy azt, hogy majdnem kitörtem a nyakam, de hála istennek jött Alex? Melyik a szerencsésebb? Inkább egyiket sem mondom el.
-Sziaa Bertaa! Kicsikéém, jól vagy?-ölelgetett, puszilgatott meg.
-Szia anya! De légyszi ezt ne csináld! Leégetsz.
-Ó, bocsi, csak úgy hiányoztál!
-Anya, ez csak 3 nap volt. Nem egy hónap! -ráztam a fejem, mintha semmi kedvem nem lenne a társaságához. Mert nem is volt. Mondjuk, talán. Na de anya szokásához híven, biztos csinált már valamit megint, aminek Én szívom a levét. Így is lett:
-Jól van na már! De kicsim, bevállaltam valamit. -hogy eltaláltam! És biztos valami nekem gáz dolgot.- Elvállaltam, hogy elvisszük az unokatesódékat meg egy-egy barátjukat pár napra hozzánk, mert utána mennek valami táborba, és innen könnyebben kijutnak a Nyugati-pályaudvarra. Ugye nem baj?
-Anya! Na ne már! És mikor érkeznek ide? Mennyi idő az a pár nap?
-Hát a vonatuk ha jól számolom egy 5 perc és itt van. És a pár nap az..az másfél hét.
-Mi?! Most szívatsz? Egy és fél hétig ott lesznek nálunk? Legalább Andris jön Lacival?
-Azt hiszem, hogy igen. Kingával meg Petra. De nyugodj meg, jól ellesztek!
-Nem, anya! Nem leszünk!-vágtam be ezzel a mondattal a durcit, és ezután semmire sem válaszoltam.
-Na? Kicsim, légyszii! Ha tudom, hogy ekkora baj, akkor elküldöm őket hotelba! De amúgy is mi baj van velük? Azt hittem szereted őket. -hallgattam még mindig- Na, kicsim? Légyszíves ne haragudj! Nézd már itt is van a vonatuk! Gyere üdvözöljük őket!-fogta meg a kezem, és húzott maga után. Nem volt kedvem Andris elé állni. Egy az, hogy nincs meg a szöveg. Kettő: én nem akarom őt kínos helyzetbe hozni, tudom, milyen szar az. Három: magamat is kínos helyzetbe sodornám, ha szóba állnék vele. Így csak odalöktem neki egy szimpla:
-Csá!-t- Sziasztook!-mindegyiket megölelgettem, puszit adtam. Csak Andrist hagytam ki. Mentünk a kocsihoz, és anya már most elkezdte folytatni a kibékítésem:
-Na kicsikém! Légyszíves ne haragudj! Nem akartam rosszat! Azt hittem örülni fogsz neki.
-Előbb talán meg kellett volna kérdezni, és akkor nem hihetted volna, hanem tudhattad volna, hogy NEM! Hinni a templomba kell és nem itt és nem pedig azt, hogy nekem mi jó, és mi nem! -tudom, hogy ez egy kicsit durvára sikeredett, de már muszáj voltam kimondani amit gondolok. Nagyon idegesített.
-Na jó, én ezt így nem folytatom tovább! Én mindent megteszek annak érdekében, hogy kibékülj velem, te meg így beszélsz velem! Nem vagyok hajlandó tovább jártatni a szám mint egy papagáj teljesen fölöslegesen. Eddig mindig addig nyaggattalak, míg ki nem békültünk, de már elég nagy vagy, úgy gondolom. Nincs szükségem még egy gyerekre, akit nyaggatni kell ahhoz, hogy minden rendben legyen!-és itt kezdődött el a rossz viszonyunk, ami egyre csak romlott.
-Akkor legyen! Ha nincs rám szükséged, akkor nincs! Szarok rá! Amúgy meg ha jól tudom, Te akartál még egy gyereket, és nem pedig Én! -beszálltam a kocsiba, persze már hátra, hogy ne kelljen mellé ülnöm. Bár nem tudom, hogy melyik lett volna a szerencsésebb, mert így meg Andris mellé kerültem. Egész úton haláli csönd volt. Egyszer csak érzem, hogy Andris megbökött, és felém nyújtja a telóját, ami a jegyzeteknél van. Ez volt beleírva:
"Tudom, hogy most sok gondod van anyukáddal, így nem kérem a válaszodat
a telefonhívásommal kapcsolatban. Én csak ennyit szeretnék mondani:
Remélem kibékülsz anyukáddal! Nem jó látni a vitátokat. Olyan felkavaró.
Viszont megkérdezhetem, hogy min vesztetek ennyire össze? Ha nem akarsz
válaszolni, teljesen megértelek!"
Csak ennyit írtam neki vissza, mert ha kifejteném, úgy is csak egy nagyobb beszélgetés lett volna belőle, ami meg nem tetszett volna senkinek, mert eléggé cikis szitu lett volna. Szóval így csak ennyi lett:
"Köszönöm, hogy megértesz, nagyon kedves tőled! Ám, de én nem szeretnék
nagyon belemenni ebbe a beszélgetésbe, úgyhogy csak ennyi lenne röviden:
Csinált valami olyat, amire azt hitte, hogy nekem tetszeni fog, de pont az
ellenkezője. Nagyon nem tetszik. És mindig bevállal valami ilyesmi szart,
aztán meg jön ugyanazzal a szöveggel 'sajnálom, azt hittem örülni fogsz neki'."
Visszaadtam neki a telefont, majd 'megöleltem'. Már amennyire meglehet valakit ölelni egy kocsiban, ahol nyomorgunk. Éreztem, ahogy beleremegett szegény, de nagyon jól esett ez a kibaszott ölelés végre. Soha senkitől nem kaptam még ilyen jót. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de valami eszméletlen mennyire megnyugtat, és nagyon jól esik. Talán ennyire azért nem kellett volna kimutatni, hogy hálás vagyok neki, amiért törődik velem, de muszáj volt már valakinek egy ölelést adnom, mert hiányom volt. Tudom, ez elég hülyén hangzott, de igaz. Nagyon igazi szeretet hiányom volt/van. Mire hazaértünk, kezdtem megbarátkozni a tudattal, hogy másfél hétig velük kell egy légtérben lennem. Talán így könnyebben kijövünk majd egymással. Esetleg feszkó sem lesz köztünk. Bár...ki tudja? Na lassan megérkeztünk. Mikor befordultunk a ház elé, anya kirakott minket a csomagokkal együtt, majd bevitte a kocsit a garázsba. Füles már rohant is felém. Füles a kutyusom. Ugrándozott, nyüszített az örömtől és szagolgatta az új illatokat.Simiztem, majd hozta a labdáját és eldobtam neki. Jött anya, nyitotta az ajtót, és megszólalt:
-Nos hát, mivel nincs sok hálószobánk, csak a gyerekeké, mienk meg egy vendég, így Berta szobájába megy a két fiú, és a két lány pedig a vendégszobába.
-De anya! Én lány vagyok, ők meg fiúk! És az az én területem! Elég nagy ez a ház úgy gondolom, nem igaz, hogy nem aludhatnak a 'dolgozó' szobádban, amiben soha se vagy!
-Nem vitatkozom kislányom! Ezt mondtam, ez lesz! Eddig jó pofiskodtam, de ez most már megszűnt. Nincs feleselgetés!
-De anyu! Nem teheted ezt!
-Miért ne tehetném?! Az anyád vagyok, azt csinálok amit akarok! -soha sem volt ilyen. Azt hiszem, valami nagyon elpattant neki az állomáson. Nem tudom, hogy mi lesz. Miért pont hozzám rakja a FIÚKAT?! Vagy miért nem a lányokat?! Sokkal értelmesebb lenne, de teljesen mindegy. Felértünk a szobámba, megmutattam, mi a szabad terület, mi a tiltott. Elmagyaráztam, hogy itt mit csinálhatnak és mit nem. Írtam egy szabályt, amit felfüggesztettem a falra, egy mindig jól látható helyre. Csupa nagy betűvel írtam, hogy mindenki jól lássa. Majd mikor Laci elment kaját kérni, mi kettesben maradtunk Andrissal.
-Szóval, Berta... Kérdezhetek valamit?
2012. június 21., csütörtök
10.fejezet
Ha feliratkoztok a rendszeres olvasók közé, akkor tudom, hogy kinek is írok, és akkor nem biztos, hogy lenne komi határ. Igazából nekem teljesen mind1 mit csináltok, amíg van komment. Nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat, tényleg nagyon jól esik. Szeretném a legjobbat adni nektek, viszonzásul.
Puszii: Szilvi.!:)xX
~
Szóval az esténk ugyanúgy telt: én középen, Ron a derekamat fogja. De reggel valami meglepetés ébresztett minket. Mostmár éreztem, hogy nem csak átmeneti a befogadás köztünk, hanem végleges. Nagyon kedvesek voltak velem, azt leszámítva, hogy egy vödör vizet locsoltak ránk ébresztéként. Hát mit ne mondjak, rögtön felkeltünk és jócskán meg is lepődtünk rajtuk. Vizipisztoly a kezükbe, fürdőruhában, és vagy 3 pót 'tartály' ami tele van vízzel. Úgyhogy nem csak mi lettünk vizesek. Gyorsan mindanyiunk felvette a fürdőruciját, majd mentünk ki hozzájuk. Nagyon nagy volt a csata. Ugye a táborhelyen nem csak mi voltunk, hanem 3 másik csoport is, és ők is beszálltak. Mi hoztuk a fegyvert mindenkinek, a 2. csapat pedig a lufikat, a 3. csapat meg a vizes 'tartályokat'. A 4. csapat nem mást hozott mint 'akadálypálya' elemeket ahol el lehet bújni is és hátráltathatnak is. Nagyon nagy buli volt, mindenki lőtte egymást, nem számított, hogy kit ismersz, kit nem, csak lődd le. Egyszer csak futottam, majd hátulról valaki belémlőtt, de nagyon nagyon fájt, mert valószínüleg közel állt és ezáltal nagyot csattant, így felkiáltottam:
-Áúúú! Ne közelről, légyszi! Nagyon fáj.
-Bocsi, elnézést! Nem hittem, hogy ekkorát fog csattanni.-fordultam meg, majd elkapott a gyönyör. Soha életemben nem láttam még ennyire tökéletes fiút élőben. A szép göndör fürtjei, a megbánást mutató széles mosolya, és azok a nagy boci barna szemei. Azt hittem elájulok. Ismét. De nem tettem, hála az égnek, majd egy 5 perces hallgatás után megszólaltam:
-Semmi baj, csak azért máskor erre figyelj kicsit jobban. Ez szinte majdnem olyan mint a paint-ball, csak itt lufival dobsz. Ezért NAGYOT csattan.
-Rendben. Alex vagyok. Te?
-Berta, de vigyázz mert támadnak hátulróóól !-majd eléálltam és 'szíven' lőttem a gyereket.
-Húú..köszönöm! Na megyek, örülök a találkozásnak! Még egyszer bocsi, és remélem látlak még! -az utolsó szavakat már alig értettem, mert messze volt, de nagyjából kiszedtem, hogy mit szeretett volna mondani, és utána kiáltottam:
-Hé, Alex! Vigyázz balról! És szia! Nem arról, a másik balról! -majd fordultam meg, és védtem ki egy majdnem 'halálos' lövést. Futottam tovább, lőttem jobbra - balra, előre - hátra. Senki nem talált el. Már csak alig maradtunk a pályán olyanok, akik 'élnek'. A mi osztályunkból szinte alig maradt egy-két ember, inkább Alex csapattársai maradtak fenn. De ők egy fiú osztály, nálunk pedig csak 10 fiú volt az elnyomó többségű 21 lány mellett. Ismét futok. Sőt már rohanok, mikor egy faágban elbotlok. Iszonyú nag faág volt. Azt hittem, hogy kiitört a bokám és, hogy mindjárt a nyakam is kitöröm. De egy mentő kéz elkapott. Alex volt, ismét. De most ő mentett meg, és nem én őt. Részben örültem, hogy ő volt és nem Ron, mert az nagyon ciki pillanat lett volna, de ez így meg filmbe illő romantikus pillanat lett.
-Hát ismét Te! Csak most Én mentettelek meg téged. És ez most szószerint értetődik.-nevettünk fel.
-Hát ismét én! És ezt sehogy sem tudom neked meghálálni. Vigyázz bomba jobbról!
-De megtudod! És köszi, ismét.
-Szívesen, ismét. De hagyjuk ezt az ismét szócskát, mert kezd egy kicsit idegesíteni.
-Rendben, engem is. Melyik a Ti házatok? Beviszlek.
-A..uu..öö..nem tudom..várj..az.-ezzel rámutattam a nagy kék házra, ami szerintem CSAK fiú háznak kéne, hogy legyen, de én megtörtem az uralmat felette.
-A 18-as? Az nem fiú ház?!
-De, de engem nem vettek be máshova, így a legjobb barátaimhoz mentem. -majd megérkeztek Ronék:
-Minden rendben Berta?-Ron.
-Jól érzed magad?-Gergő.
-Nem ütötted meg semmidet?-Tíci, és még folytatni akarták a többiek, de felkiáltottam:
-Igen emberek, jól vagyok! Csak adjatok egy kis levegőt.-majd arrébb toltam azokat, akik nem olyan fontosak nekem. Kicsit beszélgettünk még 5-ösben [ Gergő, Tíci, Ron, Alex, Én], majd mikor már jobban éreztem magam, visszamentünk az új játékot kezdő csapatokhoz. Megint csatlakoztunk, majd kicsit jobban figyeltem a lábam elé, mikor futottam. Mindenki nagyon jól szórakozott, mikor jöttek a tanárok és mindent elrontottak:
-Gyerekek, ki engedte ezt meg?
-Miért nem alszotok még?-ezt a kérdést nem igazán értettük, mivel körübelül már 11 óra volt, és 9-kor volt reggeli, amit nagyon szépen kihagyott mindenki, aki ebben a táborban volt, és játszott velünk.
-És honnan vannak ezek a fegyverek, lufik és akadályok?-halmoztak meg minket a kérdéseik. Senki nem felelt, hát én szóltam:
-Tanárnő, az egész a mi ötletünk volt. Mi szereztünk fegyvereket, lufikat meg akadályt. Ne őket tessék bűntetni. Semmi rosszat nem tettek, mi rángattuk bele őket, hogy ne csak mi játszunk.- Alig ismertem a többieket, de tudtam, hogy ha Én ezt mondom a tanárnőnek, akkor valamilyen szinten elnézi nekünk. A többiek tanárját nem ismerem, de elég szigorúnak tüntek, hát ezért is vállaltam fel az egészet-Sőt, leginkább csak az Én ötletem volt.-nem is voltam itt az elején. Ezt mégis, hogy képzeltem?! Idióta vagyok!
-Rendben, akkor most a többi 3 osztály elmegy reggelizni, amit szépen kihagytatok, az enyémekkel meg beszédem van.- elindult a nép az ebédlő fele, miközben nem egy ember mondta: -Köszi! ; -Köszi! ; -Nagyon rendes tőled! ; -Köszi, hogy felvállaltad! -majd egy ismerős hang szólt hozzám: -Nem is ismersz minket, még is felvállaltad. Miért? Így Te leszel bajban, aki itt sem volt az elején. Nagyon rendes tőled , de ha hallgatunk, akkor úgy sem tudták volna meg, hogy közös szervezés volt. Azért köszi. -majd elsétált Alex is.
-Szóval gyerekek. Tényleg úgy történt ahogy Berta elmesélte nekünk ott kint, vagy csak titeket akart védeni? -kezdte meg tanárnő a beszédét.
-Tanárnő!-háborodtam fel.
-Nincs! Én most a többiek meglátására vagyok kiváncsi.-senki nem szólt egy szót sem.-Hát ha senki nem akar megszólalni, akkor majd választok én. Mondjuk ..Legyen az a híres neves ....Gergő! Nos, mesélj csak nekünk Gergőkém!
-Hát az úgy volt ... vagyis hát nem! Nem úgy volt ahogy Berta elmondta! Tudom, hogy csak védeni akarod őket, de nem is ismerjük őket! Nem hagyom, hogy a legjobb barátom bajba kerüljön a semmiért! Mi aludtunk, mikor bejöttek vizesvödörrel, hogy felkeltsenek, és akkor már rég ment a csata....
~
Gergő elmesélt mindnet úgy, ahogy iagzából volt, de megígértette a tanárnővel, hogy nem mondja el a többi tanárnak, hogy hogy is történt. Csak az én kedvemért. Nagyon jól esett. Ez után mi már nem reggelizni mentünk, hanem ebédelni, és a reggelinket megcsináltattuk az útra. Ez után még kimentünk egy kicsit a strandra, ahol ismét találkoztunk Alexékkel. Beszélgettünk, nevetgéltünk, majd nekünk menni kellett, mert fél óra múlva érkezik a vonat, úgyhogy elbúcsúztunk tőlük, de megadta a facebook és twitter nevét, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot. Egy fél óra múlva már a vonaton csücsültünk, úton hazafelé Velencéről, és reméltük, hogy minden nap mostantól ilyen 'jól' fog telni az osztállyal.
Puszii: Szilvi.!:)xX
~
Szóval az esténk ugyanúgy telt: én középen, Ron a derekamat fogja. De reggel valami meglepetés ébresztett minket. Mostmár éreztem, hogy nem csak átmeneti a befogadás köztünk, hanem végleges. Nagyon kedvesek voltak velem, azt leszámítva, hogy egy vödör vizet locsoltak ránk ébresztéként. Hát mit ne mondjak, rögtön felkeltünk és jócskán meg is lepődtünk rajtuk. Vizipisztoly a kezükbe, fürdőruhában, és vagy 3 pót 'tartály' ami tele van vízzel. Úgyhogy nem csak mi lettünk vizesek. Gyorsan mindanyiunk felvette a fürdőruciját, majd mentünk ki hozzájuk. Nagyon nagy volt a csata. Ugye a táborhelyen nem csak mi voltunk, hanem 3 másik csoport is, és ők is beszálltak. Mi hoztuk a fegyvert mindenkinek, a 2. csapat pedig a lufikat, a 3. csapat meg a vizes 'tartályokat'. A 4. csapat nem mást hozott mint 'akadálypálya' elemeket ahol el lehet bújni is és hátráltathatnak is. Nagyon nagy buli volt, mindenki lőtte egymást, nem számított, hogy kit ismersz, kit nem, csak lődd le. Egyszer csak futottam, majd hátulról valaki belémlőtt, de nagyon nagyon fájt, mert valószínüleg közel állt és ezáltal nagyot csattant, így felkiáltottam:
-Áúúú! Ne közelről, légyszi! Nagyon fáj.
-Bocsi, elnézést! Nem hittem, hogy ekkorát fog csattanni.-fordultam meg, majd elkapott a gyönyör. Soha életemben nem láttam még ennyire tökéletes fiút élőben. A szép göndör fürtjei, a megbánást mutató széles mosolya, és azok a nagy boci barna szemei. Azt hittem elájulok. Ismét. De nem tettem, hála az égnek, majd egy 5 perces hallgatás után megszólaltam:
-Semmi baj, csak azért máskor erre figyelj kicsit jobban. Ez szinte majdnem olyan mint a paint-ball, csak itt lufival dobsz. Ezért NAGYOT csattan.
-Rendben. Alex vagyok. Te?
-Berta, de vigyázz mert támadnak hátulróóól !-majd eléálltam és 'szíven' lőttem a gyereket.
-Húú..köszönöm! Na megyek, örülök a találkozásnak! Még egyszer bocsi, és remélem látlak még! -az utolsó szavakat már alig értettem, mert messze volt, de nagyjából kiszedtem, hogy mit szeretett volna mondani, és utána kiáltottam:
-Hé, Alex! Vigyázz balról! És szia! Nem arról, a másik balról! -majd fordultam meg, és védtem ki egy majdnem 'halálos' lövést. Futottam tovább, lőttem jobbra - balra, előre - hátra. Senki nem talált el. Már csak alig maradtunk a pályán olyanok, akik 'élnek'. A mi osztályunkból szinte alig maradt egy-két ember, inkább Alex csapattársai maradtak fenn. De ők egy fiú osztály, nálunk pedig csak 10 fiú volt az elnyomó többségű 21 lány mellett. Ismét futok. Sőt már rohanok, mikor egy faágban elbotlok. Iszonyú nag faág volt. Azt hittem, hogy kiitört a bokám és, hogy mindjárt a nyakam is kitöröm. De egy mentő kéz elkapott. Alex volt, ismét. De most ő mentett meg, és nem én őt. Részben örültem, hogy ő volt és nem Ron, mert az nagyon ciki pillanat lett volna, de ez így meg filmbe illő romantikus pillanat lett.
-Hát ismét Te! Csak most Én mentettelek meg téged. És ez most szószerint értetődik.-nevettünk fel.
-Hát ismét én! És ezt sehogy sem tudom neked meghálálni. Vigyázz bomba jobbról!
-De megtudod! És köszi, ismét.
-Szívesen, ismét. De hagyjuk ezt az ismét szócskát, mert kezd egy kicsit idegesíteni.
-Rendben, engem is. Melyik a Ti házatok? Beviszlek.
-A..uu..öö..nem tudom..várj..az.-ezzel rámutattam a nagy kék házra, ami szerintem CSAK fiú háznak kéne, hogy legyen, de én megtörtem az uralmat felette.
-A 18-as? Az nem fiú ház?!
-De, de engem nem vettek be máshova, így a legjobb barátaimhoz mentem. -majd megérkeztek Ronék:
-Minden rendben Berta?-Ron.
-Jól érzed magad?-Gergő.
-Nem ütötted meg semmidet?-Tíci, és még folytatni akarták a többiek, de felkiáltottam:
-Igen emberek, jól vagyok! Csak adjatok egy kis levegőt.-majd arrébb toltam azokat, akik nem olyan fontosak nekem. Kicsit beszélgettünk még 5-ösben [ Gergő, Tíci, Ron, Alex, Én], majd mikor már jobban éreztem magam, visszamentünk az új játékot kezdő csapatokhoz. Megint csatlakoztunk, majd kicsit jobban figyeltem a lábam elé, mikor futottam. Mindenki nagyon jól szórakozott, mikor jöttek a tanárok és mindent elrontottak:
-Gyerekek, ki engedte ezt meg?
-Miért nem alszotok még?-ezt a kérdést nem igazán értettük, mivel körübelül már 11 óra volt, és 9-kor volt reggeli, amit nagyon szépen kihagyott mindenki, aki ebben a táborban volt, és játszott velünk.
-És honnan vannak ezek a fegyverek, lufik és akadályok?-halmoztak meg minket a kérdéseik. Senki nem felelt, hát én szóltam:
-Tanárnő, az egész a mi ötletünk volt. Mi szereztünk fegyvereket, lufikat meg akadályt. Ne őket tessék bűntetni. Semmi rosszat nem tettek, mi rángattuk bele őket, hogy ne csak mi játszunk.- Alig ismertem a többieket, de tudtam, hogy ha Én ezt mondom a tanárnőnek, akkor valamilyen szinten elnézi nekünk. A többiek tanárját nem ismerem, de elég szigorúnak tüntek, hát ezért is vállaltam fel az egészet-Sőt, leginkább csak az Én ötletem volt.-nem is voltam itt az elején. Ezt mégis, hogy képzeltem?! Idióta vagyok!
-Rendben, akkor most a többi 3 osztály elmegy reggelizni, amit szépen kihagytatok, az enyémekkel meg beszédem van.- elindult a nép az ebédlő fele, miközben nem egy ember mondta: -Köszi! ; -Köszi! ; -Nagyon rendes tőled! ; -Köszi, hogy felvállaltad! -majd egy ismerős hang szólt hozzám: -Nem is ismersz minket, még is felvállaltad. Miért? Így Te leszel bajban, aki itt sem volt az elején. Nagyon rendes tőled , de ha hallgatunk, akkor úgy sem tudták volna meg, hogy közös szervezés volt. Azért köszi. -majd elsétált Alex is.
-Szóval gyerekek. Tényleg úgy történt ahogy Berta elmesélte nekünk ott kint, vagy csak titeket akart védeni? -kezdte meg tanárnő a beszédét.
-Tanárnő!-háborodtam fel.
-Nincs! Én most a többiek meglátására vagyok kiváncsi.-senki nem szólt egy szót sem.-Hát ha senki nem akar megszólalni, akkor majd választok én. Mondjuk ..Legyen az a híres neves ....Gergő! Nos, mesélj csak nekünk Gergőkém!
-Hát az úgy volt ... vagyis hát nem! Nem úgy volt ahogy Berta elmondta! Tudom, hogy csak védeni akarod őket, de nem is ismerjük őket! Nem hagyom, hogy a legjobb barátom bajba kerüljön a semmiért! Mi aludtunk, mikor bejöttek vizesvödörrel, hogy felkeltsenek, és akkor már rég ment a csata....
~
Gergő elmesélt mindnet úgy, ahogy iagzából volt, de megígértette a tanárnővel, hogy nem mondja el a többi tanárnak, hogy hogy is történt. Csak az én kedvemért. Nagyon jól esett. Ez után mi már nem reggelizni mentünk, hanem ebédelni, és a reggelinket megcsináltattuk az útra. Ez után még kimentünk egy kicsit a strandra, ahol ismét találkoztunk Alexékkel. Beszélgettünk, nevetgéltünk, majd nekünk menni kellett, mert fél óra múlva érkezik a vonat, úgyhogy elbúcsúztunk tőlük, de megadta a facebook és twitter nevét, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot. Egy fél óra múlva már a vonaton csücsültünk, úton hazafelé Velencéről, és reméltük, hogy minden nap mostantól ilyen 'jól' fog telni az osztállyal.
2012. június 19., kedd
9.fejezet
Na jó, most az egyszer megkönyörülök rajtatok, mert nem gyűlt össze az előzőnél a 7, de felraktam és nem adok komi határt, csak legyen legalább 4. Ez egy kicsit semmit mondó,unalmas rész /szerintem/ de jó olvasást.! puszii.:D
~
Csak vártam, hogy végre belekezdjen abba, amit szeretne mondani, de már legalább 5 perce csak ült, és nézett. Hát közbeszóltam:
-Na mit is akartál mondani nekem?
-Igazából csak azt, hogy azt hittem elmondanád nekem mi a baj, de nem mondtad. Úgymond ez nekem egy 'csalódás'.
-Sajnálom. De te honnan tudod, hogy mi a bajom, és, hogy nem az igazat mondtam? Egyáltalán mennyi ideig aludtam?
Ron szemszöge:
-Körülbelül egy 15 percet aludtál, mert előtte csak eszméletlen voltál egy 10 percig.
-Az remek. És én Tícivel tényleg kibékültem, vagy az is csak az álmomhoz tartozott?
-Igen, kibékültetek. Semmi nem tartozott az álmodhoz, max az utolsó 15 perc eseményei.
-Értem. Na szóval akkor honnan is tudod, hogy mi történt?
-Hát mikor elájultál behoztunk ide, és Gergőnél volt a telefonod. Nem értettem, hogy min akadhattál ki ennyire, és Gergő felajánlotta, hogy megnézzük a híváslistát. Igent mondtam, és mikor láttam, hogy Andris hívott, eszembe jutott amit a telefonba mondott még délelőtt, és úgy gondoltam, hogy megfenyegetett, vagy ártani akart ha nem leszel a barátnője, így kikaptam a telefont Gergő kezéből és felhívtam. Mire Gergő oda jutott, hogy leállítson, már hívtam őt. Megmondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyet. Majd odamentem hozzád, és már fel is ébredtél.
-Állj! Szóval azt mondod, hogy Gergő nem akarta kideríteni, hogy mit mondtott nekem Andris?
-Nem. Sőt meg akart engem állítani, mert 'biztos valami családi okból keresett, és ez nem tartozik ránk' mondattal kezdte.
-Mostmár összeállt. Te csak azt akartad nekem mondani, hogy Gergő nem érdemelné meg, hogy szeressem.
-Mi? Dehogy!
-De, ezt akartad. És én nem értem tényleg, hogy mostanában miért olyan velem amilyen, de szeretem, és tudom, hogy Ő is szeret engem mint barát. Mint barát, sajnos.
-Mi az, hogy sajnos? Erről még sohasem hallottam.
-Nem úgy értettem! Vagy is hát..de, csak mostmár kezd halványulni ez az érzés, mióta többet vagyok veled.-erre a mondatra nagyon megkönnyebbült a szívem, és úgy érzem, mostmár készen vagyok rá, hogy elmondjam.
-Figyelj Berta! Ne is folytasd a magyarázatot. Nem érdekel! Engem csak Te érdekelsz! Csak is kizárólag Te.
-Ezt most még is, hogy kéne értenem?
-Úgy, hogy szeretlek.
-Tudom, azért vagy velem, mert barátok vagyunk.
-Nem! Nem így, hanem..Úgy!
-Úgy?! Szerelemből?
-Igen, és nagyon sajnálom, hogy nem mertem ezt előbb elmondani, és nem mondtam most se ki.-nagyon szégyelltem magam. Rám jött az az érzés, hogy mégsincs kész rá. Még nem szeret.
-Nincs semmi baj, ugyanis, mostanában én is kezdek Rád Úgy gondolni.-csillant fel a szememben a remény.- Mióta Gergő nélkül vagyunk, nem nagyon érzem a hiányát. Neked köszönhetően. És persze téged meg megismertelek egészen közelről. Nem mondom, hogy most szerelmes vagyok beléd, de azt igen, hogy van esélyed. Most még nem állok erre készen, de tudom, hogy Te ott leszel nekem, ha már igen!
-Köszönöm, hogy megértesz.-ezzel adtam az arcára egy puszit, majd kisétáltam vissza a strandra.
Berta szemszöge:
Nagyon meglepődtem Ron-on. Nem gondoltam volna, még legmerészebb álmomban sem, hogy pont Ő. De ez a beszélgetés nem volt annyira rossz mint ami még rám várt Andrissal. Nem nagyon akartam ezt megbeszélni, de nem hagyhatom szegényt kétejek között. Átgondolom, majd leírom, hogy mit is fogok neki mondani majd felhívom. Olyannak kell lennie ami nem sérti meg, nem töri össze, de mégis leírja mind azt amit gondolok. Nem tudom, hogy mi lesz belőle de neki ülök.
~
Már vagy 3 órája ezen dolgozom, mikor bejön a tanárnő, hogy vacsora van.
-Nem kérek köszönöm! Nem vagyok éhes.
-Minden rendben Berta?
-Igen, persze! Miért?
-Csak mert szívesen jöttél egy fiú szobába, elájultál a strandon, azóta nem voltál kinnt, nem vagy éhes és mert tele van a szobátok papírgalacsinokkal, és éppen most is írsz egy ilyet, amit szintén elfogsz hajítani.
-Nálam ez már majdnem minden hetes. A papírokat leszámítva, meg az ájulást...meg azt, hogy nem vagyok éhes. De ezeken kivűl minden héten van egy ilyen napom szinte.
-Biztosan jól vagy?
-Igen tanárnő! Tessék csak menni vacsorázni, le tetszik késni a jó falatokat.
-Hát nekem jó! Szia Berta!
-Viszlát tanárnő!- majd mélyettem vissza a gondolatokba, és arra figyeltem, hogy minél hamarabb meglegyen a szöveg. Egy fél óra múlva ismét megzavar az, hogy jönnek a fiúk:
-Úraamisteen!Hát itt meg mi a fene történt Berta?-csodálkozott Gergő, aki még soha nem látott engem rumlisan.
-Hááát, csaak..ööö...izéé..próbáltam megfogalmazni egy jó lepattintó szöveget Andrisnak.
-Segíthetünk? Mi fiúból vagyunk, tudjuk mi a sértő, mi nem. Esetleg hátha könnyebben menne..-szólt hozzá Ron.
-Tőlem! Ha akartok!-majd leültek mellém, és próbálgattuk, hogy melyik próba verzióim tetszenek nekik, mikor már egy idő uán teljesen mással foglalkoztunk. Elkezdtünk bunyózni. Persze csak óvatosan, de hát akkor is voltak nagy esések, nagy röhögések. Olyan hajnali 1 fele elaludtunk. Mivel egy ággyal kevesebb volt, és ez meg francia volt, úgy döntöttünk, hogy én alszom középen. Aminek szerintem Ron örült a legjobban, mivel egész este a derekamon átkarolva 'aludt'. Ha azt alvásnak lehet nevezni, hogy amíg Én el nem alszok néz, utána meg birizgál, majd magához húz, és végül elalszik. Neki nagyon jól telt az estéje, de nekem azért rossz volt, mert tudom, hogy mit érez, és hogy ez által talán mégjobban...mégjobban belémszeret.
~
Másnap elmentünk az osztállyal egy múzeumba, ahol egész végig a Mi csapatunk hangoskodott csak. De itt már hozzánk csatlakozott Tíci is. Az 'idegenvezetőt' ez nagyon zavarta:
-Hé, srácok! Légyszíves próbáljatok meg halkabban beszélgetni, mert ez nagyon zavaró. Nem csak nekem, hanem azoknak is, akiket érdekelne, hogy mit mondok.
-Rendben biztos úr! -mondtuk egyszerre 4-en, ahogy megbeszéltük, majd röhögtünk, és beszélgettünk tovább ugyan úgy. Mikor már harmadszorra kellett szólni a bácsinak, már nagyon mérges volt:
-Gyerekek! Mit mondtam nektek? Istenem tanárnő csináljon már valamit! Ezt egyszerűen nem bírja az ember idegekkel.
-Gyerekek! Psszt!
-Rendben tanárnő! Leállunk!-válaszoltam, majd ismét hanyagolva azt amit dumáltak nekünk, amint látszik eredménytelenül, üvöltöztünk tovább. A bácsika ekkorra már tényleg nagyon bepipult:
-Ó, hogy az istenemre esküszöm, kidoblak titeket ebből a kócerájból, ha nem fejezitek be!-próbálta türtőztetni magát, és nem csúnyán beszélni, hogy jó példát mutasson nekünk.
-Nyugodtan! Minket úgysem érdekelt mit magyaráz!-Gergő is beleszólt.
-Na jó, tanárnő! Viszlát! Én ezt így nem vagyok hajlandó folytatni! Ez az osztály egy rémálom! Már 4 éve vagyok ezen a pályán, de még egyszer sem találkoztam ilyen rémes csoporttal! Maga nem tudja őket megnevelni tanárnő! Sajnálom, de én nem ehhez a magatartáshoz vagyok szokva. Én egy kultúrált viselkedést tanusító csoportot viszek tovább, nem pedig ezt. A viszont nem látásra!-majd a földhöz vágta a kalapját, mikor már az egész osztály röhögött a nőies hangszínen ordíbáló 'bohócon'. Még a tanárnő sem bírta ki, hogy egy-két kacajt ne vessen felé. Ezek után lementünk a partra, hogy kicsit mindenki jól érezhesse magát a vízben. Röhögcséltünk, lubickoltunk, játszottunk, végre úgy, mint egy osztály. Ez a múzeum minket is végre belehúzott a közösségbe. Kezdtek engem visszafogadni, Tícit pedig befogadni. Nem tudtuk eldönteni, hogy ez csak ideiglenes-e vagy pedig végleges, de egy biztos, örültünk neki, és vártuk, hogy mit hoz a holnap. Az utolsó nap...
~
Csak vártam, hogy végre belekezdjen abba, amit szeretne mondani, de már legalább 5 perce csak ült, és nézett. Hát közbeszóltam:
-Na mit is akartál mondani nekem?
-Igazából csak azt, hogy azt hittem elmondanád nekem mi a baj, de nem mondtad. Úgymond ez nekem egy 'csalódás'.
-Sajnálom. De te honnan tudod, hogy mi a bajom, és, hogy nem az igazat mondtam? Egyáltalán mennyi ideig aludtam?
Ron szemszöge:
-Körülbelül egy 15 percet aludtál, mert előtte csak eszméletlen voltál egy 10 percig.
-Az remek. És én Tícivel tényleg kibékültem, vagy az is csak az álmomhoz tartozott?
-Igen, kibékültetek. Semmi nem tartozott az álmodhoz, max az utolsó 15 perc eseményei.
-Értem. Na szóval akkor honnan is tudod, hogy mi történt?
-Hát mikor elájultál behoztunk ide, és Gergőnél volt a telefonod. Nem értettem, hogy min akadhattál ki ennyire, és Gergő felajánlotta, hogy megnézzük a híváslistát. Igent mondtam, és mikor láttam, hogy Andris hívott, eszembe jutott amit a telefonba mondott még délelőtt, és úgy gondoltam, hogy megfenyegetett, vagy ártani akart ha nem leszel a barátnője, így kikaptam a telefont Gergő kezéből és felhívtam. Mire Gergő oda jutott, hogy leállítson, már hívtam őt. Megmondtam neki, hogy máskor ne csináljon ilyet. Majd odamentem hozzád, és már fel is ébredtél.
-Állj! Szóval azt mondod, hogy Gergő nem akarta kideríteni, hogy mit mondtott nekem Andris?
-Nem. Sőt meg akart engem állítani, mert 'biztos valami családi okból keresett, és ez nem tartozik ránk' mondattal kezdte.
-Mostmár összeállt. Te csak azt akartad nekem mondani, hogy Gergő nem érdemelné meg, hogy szeressem.
-Mi? Dehogy!
-De, ezt akartad. És én nem értem tényleg, hogy mostanában miért olyan velem amilyen, de szeretem, és tudom, hogy Ő is szeret engem mint barát. Mint barát, sajnos.
-Mi az, hogy sajnos? Erről még sohasem hallottam.
-Nem úgy értettem! Vagy is hát..de, csak mostmár kezd halványulni ez az érzés, mióta többet vagyok veled.-erre a mondatra nagyon megkönnyebbült a szívem, és úgy érzem, mostmár készen vagyok rá, hogy elmondjam.
-Figyelj Berta! Ne is folytasd a magyarázatot. Nem érdekel! Engem csak Te érdekelsz! Csak is kizárólag Te.
-Ezt most még is, hogy kéne értenem?
-Úgy, hogy szeretlek.
-Tudom, azért vagy velem, mert barátok vagyunk.
-Nem! Nem így, hanem..Úgy!
-Úgy?! Szerelemből?
-Igen, és nagyon sajnálom, hogy nem mertem ezt előbb elmondani, és nem mondtam most se ki.-nagyon szégyelltem magam. Rám jött az az érzés, hogy mégsincs kész rá. Még nem szeret.
-Nincs semmi baj, ugyanis, mostanában én is kezdek Rád Úgy gondolni.-csillant fel a szememben a remény.- Mióta Gergő nélkül vagyunk, nem nagyon érzem a hiányát. Neked köszönhetően. És persze téged meg megismertelek egészen közelről. Nem mondom, hogy most szerelmes vagyok beléd, de azt igen, hogy van esélyed. Most még nem állok erre készen, de tudom, hogy Te ott leszel nekem, ha már igen!
-Köszönöm, hogy megértesz.-ezzel adtam az arcára egy puszit, majd kisétáltam vissza a strandra.
Berta szemszöge:
Nagyon meglepődtem Ron-on. Nem gondoltam volna, még legmerészebb álmomban sem, hogy pont Ő. De ez a beszélgetés nem volt annyira rossz mint ami még rám várt Andrissal. Nem nagyon akartam ezt megbeszélni, de nem hagyhatom szegényt kétejek között. Átgondolom, majd leírom, hogy mit is fogok neki mondani majd felhívom. Olyannak kell lennie ami nem sérti meg, nem töri össze, de mégis leírja mind azt amit gondolok. Nem tudom, hogy mi lesz belőle de neki ülök.
~
Már vagy 3 órája ezen dolgozom, mikor bejön a tanárnő, hogy vacsora van.
-Nem kérek köszönöm! Nem vagyok éhes.
-Minden rendben Berta?
-Igen, persze! Miért?
-Csak mert szívesen jöttél egy fiú szobába, elájultál a strandon, azóta nem voltál kinnt, nem vagy éhes és mert tele van a szobátok papírgalacsinokkal, és éppen most is írsz egy ilyet, amit szintén elfogsz hajítani.
-Nálam ez már majdnem minden hetes. A papírokat leszámítva, meg az ájulást...meg azt, hogy nem vagyok éhes. De ezeken kivűl minden héten van egy ilyen napom szinte.
-Biztosan jól vagy?
-Igen tanárnő! Tessék csak menni vacsorázni, le tetszik késni a jó falatokat.
-Hát nekem jó! Szia Berta!
-Viszlát tanárnő!- majd mélyettem vissza a gondolatokba, és arra figyeltem, hogy minél hamarabb meglegyen a szöveg. Egy fél óra múlva ismét megzavar az, hogy jönnek a fiúk:
-Úraamisteen!Hát itt meg mi a fene történt Berta?-csodálkozott Gergő, aki még soha nem látott engem rumlisan.
-Hááát, csaak..ööö...izéé..próbáltam megfogalmazni egy jó lepattintó szöveget Andrisnak.
-Segíthetünk? Mi fiúból vagyunk, tudjuk mi a sértő, mi nem. Esetleg hátha könnyebben menne..-szólt hozzá Ron.
-Tőlem! Ha akartok!-majd leültek mellém, és próbálgattuk, hogy melyik próba verzióim tetszenek nekik, mikor már egy idő uán teljesen mással foglalkoztunk. Elkezdtünk bunyózni. Persze csak óvatosan, de hát akkor is voltak nagy esések, nagy röhögések. Olyan hajnali 1 fele elaludtunk. Mivel egy ággyal kevesebb volt, és ez meg francia volt, úgy döntöttünk, hogy én alszom középen. Aminek szerintem Ron örült a legjobban, mivel egész este a derekamon átkarolva 'aludt'. Ha azt alvásnak lehet nevezni, hogy amíg Én el nem alszok néz, utána meg birizgál, majd magához húz, és végül elalszik. Neki nagyon jól telt az estéje, de nekem azért rossz volt, mert tudom, hogy mit érez, és hogy ez által talán mégjobban...mégjobban belémszeret.
~
Másnap elmentünk az osztállyal egy múzeumba, ahol egész végig a Mi csapatunk hangoskodott csak. De itt már hozzánk csatlakozott Tíci is. Az 'idegenvezetőt' ez nagyon zavarta:
-Hé, srácok! Légyszíves próbáljatok meg halkabban beszélgetni, mert ez nagyon zavaró. Nem csak nekem, hanem azoknak is, akiket érdekelne, hogy mit mondok.
-Rendben biztos úr! -mondtuk egyszerre 4-en, ahogy megbeszéltük, majd röhögtünk, és beszélgettünk tovább ugyan úgy. Mikor már harmadszorra kellett szólni a bácsinak, már nagyon mérges volt:
-Gyerekek! Mit mondtam nektek? Istenem tanárnő csináljon már valamit! Ezt egyszerűen nem bírja az ember idegekkel.
-Gyerekek! Psszt!
-Rendben tanárnő! Leállunk!-válaszoltam, majd ismét hanyagolva azt amit dumáltak nekünk, amint látszik eredménytelenül, üvöltöztünk tovább. A bácsika ekkorra már tényleg nagyon bepipult:
-Ó, hogy az istenemre esküszöm, kidoblak titeket ebből a kócerájból, ha nem fejezitek be!-próbálta türtőztetni magát, és nem csúnyán beszélni, hogy jó példát mutasson nekünk.
-Nyugodtan! Minket úgysem érdekelt mit magyaráz!-Gergő is beleszólt.
-Na jó, tanárnő! Viszlát! Én ezt így nem vagyok hajlandó folytatni! Ez az osztály egy rémálom! Már 4 éve vagyok ezen a pályán, de még egyszer sem találkoztam ilyen rémes csoporttal! Maga nem tudja őket megnevelni tanárnő! Sajnálom, de én nem ehhez a magatartáshoz vagyok szokva. Én egy kultúrált viselkedést tanusító csoportot viszek tovább, nem pedig ezt. A viszont nem látásra!-majd a földhöz vágta a kalapját, mikor már az egész osztály röhögött a nőies hangszínen ordíbáló 'bohócon'. Még a tanárnő sem bírta ki, hogy egy-két kacajt ne vessen felé. Ezek után lementünk a partra, hogy kicsit mindenki jól érezhesse magát a vízben. Röhögcséltünk, lubickoltunk, játszottunk, végre úgy, mint egy osztály. Ez a múzeum minket is végre belehúzott a közösségbe. Kezdtek engem visszafogadni, Tícit pedig befogadni. Nem tudtuk eldönteni, hogy ez csak ideiglenes-e vagy pedig végleges, de egy biztos, örültünk neki, és vártuk, hogy mit hoz a holnap. Az utolsó nap...
2012. június 18., hétfő
8.fejezet
Bocsi, hogy ilyen sok ideig tartott a kövi rész, de ma este jött meg a 7. komi. Látom milyen nehezen jön össze a 7, de maradok ennél, mivel ha továbbra is a legjobbakat akarom kihozni magamból, kell az idő.
Szóval most is a 7. hozzászólás után érkezem. Puszii!:)
U.i.: nagyon jól esnek a dicsérő kommentek, és próbálok dolgozni azon, hogy hamar bejöjjön a képbe a One Direction csak a Te kedvedért Fanni. Remélem tetszeni fognak a részek, és mivel itt a szünet, nagyobb erővel tudok rá öszpontosítani.:D
~
Meg is kérdeztem. Azt mondta, hogy hívjam fel, és beszéljem meg vele, hogy nekem Ő nem tetszik, és nem járok vele. Hát felhívtam, mert 'mindig' hallgatok a mások tanácsára:
-Szia Andris! Most beszélhetünk?
-Szia! Hát azt hittem, hogy nem fogsz felhívni, de örülök, hogy megtetted. Az van, hogy ugye mint hallottad a telefonban, én szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy én egy idős vagyok veled, és ez nem zavar téged. És elmondom neked azt amit szeretnék, figyelj: Tudom, hogy a kék a kedvenc színed.
Tudom, hogy majdnem minden órát fejben végigalszol. Tudom, hogy szerelmes vagy/voltál Gergőbe. Tudom, hogy a legjobb barátnőddel is összevesztél, de kibékültetek ma.-ezt nem igazán értettem, hogy honnan, de nem is érdekelt, mert az jobban foglalkoztatott, hogy a többit honnan tudja, vagy kitől.- És azt is tudom, hogy a kedvenc együttesed a One Direction, és a kedvenc tagod neve Harry Styles. Tudom, hogy hogyha lesz egy koncertjük, itt a közelben, Te leszel az első, aki odaér, és az első sorban fogsz ugrálni. És még autógrammokért is megverekednél az őrrel ha kéne.
Tudom, hogy a kedvenc kajád a krumpli, mert Niall is azt szereti. És tudom, hogy a kedvenc napod a szombat, mert akkor aludhatsz sokáig, és nem kell tanulni.
Tudom, hogy mindig kupi van a szobádban, és csak akkor teszel rendet, ha valahova el akarsz menni, mert csak úgy engednek el.
Tudom, hogy szeretsz rajzolni, és szívesen gitározol. Tudom, hogy neked csodaszép hangod van, és az egyik álmod, hogy énekes legyél, mert úgy van esélyed megismerni Őket.
Azt is tudom, hogy a kedvenc sportod a tánc. És ha még úgy gondolod, hogy nem tudok semmit rólad, csak azokat, amiket Lacitól kérdeztem, akkor tévedsz. Ezeket sem mind tőle tudom.
Én tudom, hogy mikor van a szülinapod, névnapod. Tudom, hogy az egyes mosolyaid miket jelentenek. Tudom, hogy a szemed színe ha mérges vagy, vagy ha valami baj van átváltozik kékről szürkére. Megtudom állapítani a pupilláid méretéről, hogy éppen mit gondolsz, mit érzel. Tudom, hogy nagyon sokszor nagyon rossz helyzetekbe kerülsz, és ebből tanulsz, nősz fel. Tudom, hogy nagyon szívesen tartoznál ismét a suli 'menői' közé, és hogy egyre jobban érzed magad, mikor nincs melletted Gergő. Aminek kicsit örülök, mert lehet, hogy így több esélyem lesz. Nagyon sok idő kellett, míg bevallottad magadnak, hogy tényleg szereted Őt. És még azt is tudom, hogy nem rég láttad be azt is, hogy össze voltál törve. Mióta Ronnal vagy, sokkal boldogabb vagy. És tudom, hogy Te csodálatos vagy, és, hogy én hozzád túl rossz vagyok. Tudom, hogy te nálam sokkal jobbat érdemelnél, és nem is lenne szabad szeretnelek, de még is szeretlek. A lényeget elmondtam, a többi már csak rajtad áll. Majd hívj ha döntöttél. Szia! Ja és még azt is tudom, hogy naplót vezetsz, és most felé fogsz bújni, gondolkozni, leírni, hogy mit gondolsz, és utána rajzolgatni. Tudom, és ismerem a tetteidet, és az okait is. Na szia!
-Szia! -nem tudtam többet mondani. A telefon kiesett a kezemből, a pupillám kitágult -mint mondta Andris, hogy miért-, és nem vettem észre semmit ami körülöttem történt az elmúlt 5 percben. Csak álltam ott
mereven mint a szar. Mindenki kérdezgetett, hogy jól vagyok-e? Hogy mi történt? És hogy miért nem izgat a telefonom. Egyik kérdésre sem tudtam válaszolni.
Ron megfogott a kezébe, bevitt a szobába és lefektetett az ágyra, majd mellémült. Egy perc se telt el, mire jött Gergő a telefonommal. Én bealudtam.
Annyira nem fogtam föl, hogy azt hittem álmodok, hát elaludtam.
Ron szemszöge:
-Haver mi van vele? Még soha nem láttam ennyire kiborulni. Konkrétan azt sem tudja, hogy behoztam, szerintem.
-Nem tudom. Biztos kapott valami hívást, ami megilyesztette. Nézzük meg a híváslistát?
-Nem illene, de muszály vagyok tudni, hogy mi baja van. Nagyon aggódom.
-Megértem. Nézd! Valami Andris hívta. Te hallottál már róla? Mert én még nem.
-Igen. És sejtem, hogy mi sokkolta le így szegényt. Mondd a telószámot, felhívom.
-Haver! Ezt nem kéne.. hagyjuk békén. Biztos, hogy valami baleset volt vagy valami ilyesmi. Az meg nem ránk tartozik. Tuti családi ügy.
-Nem, haver! Ez nem az. Ez a kiscsávó szerelmes belé.
-Egy: velünk egy idős. Kettő: az miért baj? Te is az vagy.
-Jó, de ha ő hívta, akkor biztos mondott neki valamit. Vagy megfenyegette, hogy legyen a barátnője, vagy valamit csinálni fog valakivel, aki fontos neki.
-Nyugodj már meeeg, Ron! Biztos, hogy nem.
-De, hidd el! Érzem, hogy ez csinált valamit!-majd kikaptam a telót Gergő kezéből, és gyorsan bepötyögtem a számot. Mire Ő visszakapta volna, már hívtam is:
-Szia Andris! Ron vagyok.
-Szia! Bocsi nem emlékszem, ki is vagy te?
-Hát Berta egyik haverja.
-Igen? Király! Mit akarsz?
-Mit mondtál neki te kis nyomorult? Teljesen ki van akadva.
-Csak elmondtam neki, hogy szeretem. Csak kicsit megrázóan.
-Igen?! És mégis mit értesz az alatt, hogy 'kicsit megrázóan'?!
-Elmondtam neki, amit tudok róla, és, hogy én várni fogok rá.
-Ennyi? Mert ha ártottál neki, akkor kinyírlak! Fogtad?
-Igen, de te miért akadtál ki annyira? Csak nem neked is bejön?
-Nem, csak én a legjobb barátja vagyok, és aggódom érte.
-Tudom én jól, hogy te ki vagy, és Ő nem a legjobb barátjának tart téged, hanem csak egy havernak.
-Na és? Attól még nekem lehet ő a legjobb barátom, nem?
-De. Na jólvan, nekem erre nincs időm. Csá!
-Csá.-majd lecsaptam.-Remélem semmi baja nem lesz neki.-majd mellé ültem, és kisöpörtem a haját a szeméből, mikor hirtelen felkelt.
-Ron? Uhh, nagyon megijedtem. Hogy kerülök én ide?
-Hát behoztunk Gergővel, mert a strandon elájultál. Nagyon beszarattál minket, ugye tudod?!
-Hát mostmár igen. De hol a telóm?
-Itt van nálam.-szólt Gergő, akit el is felejtettem, hogy itt van. Annyira el voltam foglalva Bertával. Majd csak annyit láttam, hogy a teló elrepül előttem.
Berta szemszöge:
-Köszi!-majd néztem meg a hívás listám meg az üzieimet.
-Nagyon szívesen!
-Ez nem lehet igaz! Nem csak álmodtam. Ez nagyon király lesz. És meg kell vele beszélnem.
-Mi a baj?-kérdezte Ron, mintha nem tudta volna, de éreztem, hogy teljesen biztos a válaszomra, amit a fejemben adtam neki, de csak ennyit mondtam:
-Á, csak egy ismerősnek baja van.
-Á, értem!-éreztem a hangjában a csalódottságot, hogy nem mondtam el, mi is igazából a bajom.
-Na jó, jöttök vissza a strandra vagy nem?- kérdezte Gergő, ismét kicsit fura stílusban.
-Igen, egy pillanat.
-Maradok veled, úgy is akarok valamit mondani.-helyeselt engem, majd meglepő dologgal zárta a mondatot. Legalább is számomra.
Gergőn láttam, hogy nem nagyon lepi meg. Hát vártam hogy elkezdje..
2012. június 16., szombat
7.fejezet
Itt az új rész.:) bocsi, h sokat kellett rá várni, de így az utolsó napokban kicsit elfoglalt voltam..:) mostmár mint mondtam, emelem a komment számot 7-re. Szóval a 7. komi után jön a kövi..:) Jó olvasást.:DxX
~
Laci volt az, és hallottam, hogy mellette áll a nővére, Kinga is. Az unokatesóim vajon milyen fontos dolgot akarhatnak tőlem?
-Szia, vagyis jobban mondva sziasztok! Mondjátok nyugodtan.
-Hát az van, hogy egy nagyon nagy butaságot csináltunk. És a segítséged kéne.
-Hát persze! Tudhattam volna, hisz mindenki csak ezért keres! Na mondjad, mikéne? Pénz? Azzal nem tudok szolgálni.
-Nem, nem az. Azt mondtuk Zalánnak, hogy Kinga csinálni fog neki egy sztriptízt, és, hogy járni akar vele.
-Várj! Akkor most nem Ő áll melletted? Amúgy meg nagyon okosak vagytok.
-Nem, most Andris van itt. De ugye tudod ki az a Zalán?
-Oks, és..nem..nem tudom.
-Az a szemüveges gyépés gyerek, aki itt lakik egy utcányira. Tudod, aki Andris szomszédja kettővel arébb!
-Jajaja.! Már tudom. Na hát ezt nagyon elbasztátok. De van egy megoldás. MONDJÁTOK MEG NEKI, HOGY HAZUDTATOK! Há bazdmeg, ezt, hogy nem lehet tudni?
-De akkor nem játszhatunk többet náluk, és egyedül nekik van XBox-ra Kinect-ük. És azt mondta, hogy semmit nem adunk neki cserébe, hogy játszhatunk, és erre mondtuk, mivel, hogy tudjuk, hogy szerelmes belé, hogy majd azt fogja csinálni Kinga.
-Tudod mit? Akkor veszek neked egy kibaszott Kinectet, csak ne hazudjatok bele a pofájába a gyereknek.
-Ó, köszönjük szépen! Na jó, akkor szijaa! Szijaaa!
-Sziasztok!
-Na látod ezért vagyok belé szerelmes. Nem csak szép, de okos is, és mindig segít! Andris! Még nem nyomtam le. Na most megöllek baszkii!-csak ezek hallatszottak, majd lenyomtam, és röhögtem. Egyszer csak észreveszem, hogy Ron ott áll az ajtóban, és néz.
-Hát Te mióta vagy itt? És miket hallottál?
-Az elejétől kezdve, és mindent. És úgylátom van még egy rajongód, ott messziről.
-Hát most nincs is olyan messze, mert csak két faluval vannak odébb, de igen, van. És ezt már nagyon régóta tudom.
-Amúgy milyen nagylelkű vagy velük.
-Igen, hát muszáj. Mivel én vagyok nekik szinte a 'mindenük', így törődöm velük.
-Egy kibaszott Kinect miatt volt az egész cirkusz?
-Igen, és nem tudom, hogy hogyan, de össze kell szednem annyi pénzt, mert anyuék tuti, hogy nem adnak rá.
-Majd segítek! Együtt csak könnyebben összejön!
-Mi jön könnyebben össze együtt?-lépett be Gergő
-A pénz gyűjtés. Az unokatesóimnak.-majd ki is ment, egy szó nélkül. Mi még maradtunk, és tervezgettük, hogyan szedjünk annyi pénzt, mikor bejött a tanárnő:
-Gyerekek, megyünk strandra, készüljetek!-kiment, majd visszajött- Ja, és Áron!
-Igen, tanárnő?
-Te most kijössz!-majd megfogta a fülénél fogva, és kirángatta. Én szépen átöltöztem, majd Ron is. A strandra négyen mentük egy csapatban:
Gergő-Tíci, Ron és Én. Majdnem mindenki mondta, hogy dupla randi, de mi Ronnal tudtuk az igazat. Csak mi ketten.
Még Gergőék is azt hitték, hogy van valami, mert mikor elmentem nagyon beszélgetni kezdtek.
Ron szemszöge:
Miután Berta elment mosdóba, Gergőék faggatni kezdtek, mikor Gergő tudta, hogy bejön nekem, és hogy nem szoktam az ilyet elmondani akkor, mikor ilyesmi helyen vagyunk:
-Na Ron? Mesélj csak nekünk!-kezdte Gergő.
-Nincs semmi, csak beszélgetünk, és kész.
-Ahham, persze! Berta a volt barátnőm. Oké, ha most nem mondja el, de akkor is tuti van valami. Soha nem tölt fiúval ennyi időt. És mellesleg azért Te is elég szépen mellé álltál a vonaton. Jól kiosztottad a kishercegnőt, csakmert beszólt neki. Ez tuti, hogy nem véletlen.-förrmedt rám Tíci.
-Nincs semmi, csak egyikünk sem tud mással lenni, mivel ti együtt vagytok.
-De te tudnál! Ott a foci csapat. Mióta én Tícivel vagyok, te állandóan Bertával lógsz, és a focit le se szarod!
-De Én nem akarok! Jó, oké, elmondom. Nekem bejött Berta!
-Mi az, hogy bejött? Tuti, hogy most is bejön neked, mert különben nem lennél vele ennyi időt.-háborodott fel Tíci.
-Nem, mostmár nem bejön, hanem..hanem..hanem szerelmes vagyok belé. Tessék, kimondtam! Most örültök?
-Én tudtam! Nekem már mondtad!-kiáltott fel Gergő.
-Én meg sejtettem!
-Na de psszt! Jön vissza, és még nem mondtam meg neki-miközben jött, azt hittem elájulok, olyan szép volt. A haja csak lobogott, én meg azon gondolkoztam, hogy hova menjek.. -Sziaa Bertaa!
-Öö, halii!
-Na most én megyek el mosdóba. Csőő!-nem bírtam már mellette lenni. Túl sok volt már így is. Úgy éreztem, a szívem kiesik a helyéről.
Berta szemszöge:
-Ennek meg mi baja?-kérdeztem furcsán.
-Ki tudja?-mondta Gergő, mintha tudná, csak titkolja.- Na, és mi van Veletek?
-Velünk?! Semmi, mi csak barátok vagyunk. Mivel mindketten elmentetek mellőlünk, egymásra kényszerültünk, és jóba lettünk.
-Na ne már Bertaa! Tudom én, hogy van valami, látszik, hogy, hogy nézel rá.-mondta Tíci.
-Na mivan? Te már azt hiszed, hogy szóba állok veled, és rögtön a legjobb puszipajtások vagyunk, mint voltunk? Mert akkor nagyon tévedsz. Amúgy meg semmi nincs köztünk. Nem igazán jön be, csak barátnak érzem.
-Na jó, te tudod! Én nem szólok akkor többet bele, durcizz csak.
-Ajj, ne csináld már ezt! Tudod, hogy ez az egyetlen dolog, amit nem bírok. Na gyere ide ölelj meg!
-Most akkor szent a béke?-kérdezte az ölelésünk közben.
-Igeen! Hiányoztál!-majd erre az egész osztály mondta: 'awww'. Ammi azért elég jól esett, mert végre nem csak 2 barátom volt, és ezt már ők is tudták.
-Na sziasztok!-jött vissza Ron.-Lemaradtam valamiről?
-Igen! Kibékültünk Tícivel!- mosolyogtam rá, hogy tudja, nem fogok mostantól rácsimpaszkodni annyit. Remélem leesett neki, hogy miért is vigyorogtam Rá olyan sokáig.
Bementek a vízbe a fiúk, majd egy sms jött Andristól : "Szeretlek, és mostmár nem akarom titkolni. Kérlek beszéljünk"
Nem igazán akartam vele beszélni, mivel tudtam, hogy az lesz, hogy összetöröm a szívét. De azt is tudtam, hogy ha azt mondom, hogy beszéljük majd meg személyesen, akkor eljön ide, mert tudja, hogy itt vagyunk.
Úgyhogy nem tudtam mit tegyek. Gondoltam majd megkérdezem Tícit..
~
Laci volt az, és hallottam, hogy mellette áll a nővére, Kinga is. Az unokatesóim vajon milyen fontos dolgot akarhatnak tőlem?
-Szia, vagyis jobban mondva sziasztok! Mondjátok nyugodtan.
-Hát az van, hogy egy nagyon nagy butaságot csináltunk. És a segítséged kéne.
-Hát persze! Tudhattam volna, hisz mindenki csak ezért keres! Na mondjad, mikéne? Pénz? Azzal nem tudok szolgálni.
-Nem, nem az. Azt mondtuk Zalánnak, hogy Kinga csinálni fog neki egy sztriptízt, és, hogy járni akar vele.
-Várj! Akkor most nem Ő áll melletted? Amúgy meg nagyon okosak vagytok.
-Nem, most Andris van itt. De ugye tudod ki az a Zalán?
-Oks, és..nem..nem tudom.
-Az a szemüveges gyépés gyerek, aki itt lakik egy utcányira. Tudod, aki Andris szomszédja kettővel arébb!
-Jajaja.! Már tudom. Na hát ezt nagyon elbasztátok. De van egy megoldás. MONDJÁTOK MEG NEKI, HOGY HAZUDTATOK! Há bazdmeg, ezt, hogy nem lehet tudni?
-De akkor nem játszhatunk többet náluk, és egyedül nekik van XBox-ra Kinect-ük. És azt mondta, hogy semmit nem adunk neki cserébe, hogy játszhatunk, és erre mondtuk, mivel, hogy tudjuk, hogy szerelmes belé, hogy majd azt fogja csinálni Kinga.
-Tudod mit? Akkor veszek neked egy kibaszott Kinectet, csak ne hazudjatok bele a pofájába a gyereknek.
-Ó, köszönjük szépen! Na jó, akkor szijaa! Szijaaa!
-Sziasztok!
-Na látod ezért vagyok belé szerelmes. Nem csak szép, de okos is, és mindig segít! Andris! Még nem nyomtam le. Na most megöllek baszkii!-csak ezek hallatszottak, majd lenyomtam, és röhögtem. Egyszer csak észreveszem, hogy Ron ott áll az ajtóban, és néz.
-Hát Te mióta vagy itt? És miket hallottál?
-Az elejétől kezdve, és mindent. És úgylátom van még egy rajongód, ott messziről.
-Hát most nincs is olyan messze, mert csak két faluval vannak odébb, de igen, van. És ezt már nagyon régóta tudom.
-Amúgy milyen nagylelkű vagy velük.
-Igen, hát muszáj. Mivel én vagyok nekik szinte a 'mindenük', így törődöm velük.
-Egy kibaszott Kinect miatt volt az egész cirkusz?
-Igen, és nem tudom, hogy hogyan, de össze kell szednem annyi pénzt, mert anyuék tuti, hogy nem adnak rá.
-Majd segítek! Együtt csak könnyebben összejön!
-Mi jön könnyebben össze együtt?-lépett be Gergő
-A pénz gyűjtés. Az unokatesóimnak.-majd ki is ment, egy szó nélkül. Mi még maradtunk, és tervezgettük, hogyan szedjünk annyi pénzt, mikor bejött a tanárnő:
-Gyerekek, megyünk strandra, készüljetek!-kiment, majd visszajött- Ja, és Áron!
-Igen, tanárnő?
-Te most kijössz!-majd megfogta a fülénél fogva, és kirángatta. Én szépen átöltöztem, majd Ron is. A strandra négyen mentük egy csapatban:
Gergő-Tíci, Ron és Én. Majdnem mindenki mondta, hogy dupla randi, de mi Ronnal tudtuk az igazat. Csak mi ketten.
Még Gergőék is azt hitték, hogy van valami, mert mikor elmentem nagyon beszélgetni kezdtek.
Ron szemszöge:
Miután Berta elment mosdóba, Gergőék faggatni kezdtek, mikor Gergő tudta, hogy bejön nekem, és hogy nem szoktam az ilyet elmondani akkor, mikor ilyesmi helyen vagyunk:
-Na Ron? Mesélj csak nekünk!-kezdte Gergő.
-Nincs semmi, csak beszélgetünk, és kész.
-Ahham, persze! Berta a volt barátnőm. Oké, ha most nem mondja el, de akkor is tuti van valami. Soha nem tölt fiúval ennyi időt. És mellesleg azért Te is elég szépen mellé álltál a vonaton. Jól kiosztottad a kishercegnőt, csakmert beszólt neki. Ez tuti, hogy nem véletlen.-förrmedt rám Tíci.
-Nincs semmi, csak egyikünk sem tud mással lenni, mivel ti együtt vagytok.
-De te tudnál! Ott a foci csapat. Mióta én Tícivel vagyok, te állandóan Bertával lógsz, és a focit le se szarod!
-De Én nem akarok! Jó, oké, elmondom. Nekem bejött Berta!
-Mi az, hogy bejött? Tuti, hogy most is bejön neked, mert különben nem lennél vele ennyi időt.-háborodott fel Tíci.
-Nem, mostmár nem bejön, hanem..hanem..hanem szerelmes vagyok belé. Tessék, kimondtam! Most örültök?
-Én tudtam! Nekem már mondtad!-kiáltott fel Gergő.
-Én meg sejtettem!
-Na de psszt! Jön vissza, és még nem mondtam meg neki-miközben jött, azt hittem elájulok, olyan szép volt. A haja csak lobogott, én meg azon gondolkoztam, hogy hova menjek.. -Sziaa Bertaa!
-Öö, halii!
-Na most én megyek el mosdóba. Csőő!-nem bírtam már mellette lenni. Túl sok volt már így is. Úgy éreztem, a szívem kiesik a helyéről.
Berta szemszöge:
-Ennek meg mi baja?-kérdeztem furcsán.
-Ki tudja?-mondta Gergő, mintha tudná, csak titkolja.- Na, és mi van Veletek?
-Velünk?! Semmi, mi csak barátok vagyunk. Mivel mindketten elmentetek mellőlünk, egymásra kényszerültünk, és jóba lettünk.
-Na ne már Bertaa! Tudom én, hogy van valami, látszik, hogy, hogy nézel rá.-mondta Tíci.
-Na mivan? Te már azt hiszed, hogy szóba állok veled, és rögtön a legjobb puszipajtások vagyunk, mint voltunk? Mert akkor nagyon tévedsz. Amúgy meg semmi nincs köztünk. Nem igazán jön be, csak barátnak érzem.
-Na jó, te tudod! Én nem szólok akkor többet bele, durcizz csak.
-Ajj, ne csináld már ezt! Tudod, hogy ez az egyetlen dolog, amit nem bírok. Na gyere ide ölelj meg!
-Most akkor szent a béke?-kérdezte az ölelésünk közben.
-Igeen! Hiányoztál!-majd erre az egész osztály mondta: 'awww'. Ammi azért elég jól esett, mert végre nem csak 2 barátom volt, és ezt már ők is tudták.
-Na sziasztok!-jött vissza Ron.-Lemaradtam valamiről?
-Igen! Kibékültünk Tícivel!- mosolyogtam rá, hogy tudja, nem fogok mostantól rácsimpaszkodni annyit. Remélem leesett neki, hogy miért is vigyorogtam Rá olyan sokáig.
Bementek a vízbe a fiúk, majd egy sms jött Andristól : "Szeretlek, és mostmár nem akarom titkolni. Kérlek beszéljünk"
Nem igazán akartam vele beszélni, mivel tudtam, hogy az lesz, hogy összetöröm a szívét. De azt is tudtam, hogy ha azt mondom, hogy beszéljük majd meg személyesen, akkor eljön ide, mert tudja, hogy itt vagyunk.
Úgyhogy nem tudtam mit tegyek. Gondoltam majd megkérdezem Tícit..
2012. június 15., péntek
6.fejezet
Itt az újabb rész.:) Ez egy kicsit semmit mondóbb rész, de a végére beindul. De ilyennek is kell lennie. Na az az 5 komi most utoljára 5. Legközelebbi résznél emelem.:) Jó olvasást.!:D xX
~
-Azt kell tenned, hogy újra elhívod valahova randizni, és megmondod neki az igazat. És itt ARRA az igazságra célzok.- ezt kicsit fájt kimondani pont nekem, mert én osztok tanácsokat, mikor én sem ezt csinálom? Na mindegy.- Valami nagyon romantikus helyre kell, hogy vidd, úgy hátha rájön majd magától is, hogy mit is tervezel. De ha ez nem tetszik, akkor van más ötletem is.
-Hááát, nem is tudom. Ez nem én vagyok. Nem szeretem az ilyen dolgokat, és ezt Ő is tudja. Inkább a másikat választanám.
-Jó, rendben, nekem teljesen mindegy. Akkor viszont a másik az az, hogy itt a táborban, annyi időt töltesz vele, amennyit csak tudsz. Ha nem akar Tőled ezek után már semmit, akkor azt így észreveheted. De én szerintem teljesen odáig van érted.
-Csak ennyi lenne?-kérdezte csodálkozva.
-Nem! A tábor végén hazafelé, ha úgy látod, hogy mindketten felkészültetek, megkérdezed tőle, hogy akar-e a barátnőd lenni...
-Értem. De ha betojok? És ha valami nagy baromságot mondok?
-Hogy mi van?! Te nem vagy ennyire... hogy is mondjam.. nyálas. Nem lesz semmi baj, ne aggódj már! Inkább örülnöd kéne, mint majom a farkának, hogy én úgy látom külsős szemmel, hogy odáig van érted!
-Igazad lehet. Na akkor köszönöm szépen, most mehetsz, belekezdenék a Tícis ügybe. -mondta flegmán. Nem is értem, hogy most miért ilyen bunkó velem. Soha nem volt ilyen, mindig kedvesen szólt hozzám, barátságosan megköszönt valamit, most meg elküld. Valami, inkább valaki, nagyon megváltoztatta, és sejtem is, hogy ki lehetett az. Tíci.
-Na ennyi volt a nagy fontos beszélgetés?-kérdezte Ron, miután visszaültem mellé.
-Igen. Nem volt valami nagy, és szerintem ezt magától is tudnia kéne, de teljesen mindegy. Ha csak erre vagyok jó neki...
-Biztos, hogy nem! Te csodálatos vagy, és nem hiszem, hogy csak azért van veled, mert valakinek kell segítenie neki, hogy összejöjjön Tícivel.- nyugtatgatott, ami nagyon jól esett.
-Te annyira rendes vagy hozzám, pedig én semmit nem tettem! Köszönöm!
-Nincs mit, de nehogy kiakadj Gergőn megint, és ne is aggódj, mert nem lesz vele semmi. Nagy fiú már, tud magára vigyázni!
-Hát jó.. Neked valaki? Valami?
-Nem, nincs..senki.-ennél kicsit éreztem, hogy bizonytalan, és, hogy beleremeg a hangja, de inkább nem kérdeztem vissza. Tudtam, hogy Ő biztosan elmondaná, ha valaki/valami lenne. És miközben az úton beszélgettünk, Ő is elmondta, hogy szerinte is megváltozott Gergő. Nagyon sok ideig ő volt a témánk, majd mikor már látta rajtam, hogy zavar, hogy Róla beszélünk, elterelte a témát, és vicceskedni kezdett.
Mi voltunk a leghangosabbak a vonaton. Egyfolytában csak röhögtünk, és dumáltunk, nem is olyan halkan. Még innni sem hagyott! Majd egy idő után észrevettem valamit.
Nem hiányzik Gergő társasága. Nagyon fura érzés volt. Talán most először van olyan középsulis életemben, hogy nincs szükségem Rá.
De kezdtem megszokni. Sőt, azért kicsit örültem is neki, hogy Nélküle is jól elvagyok, mert így nem volt akkora a hiányérzetem.
~
Mikor odaértünk, a táborhely nagyon messze volt az állomástól, így kicsit erősítettem magam, miközben mentünk. De nem tartott ez sokáig, mert Ron átvette a csomagom, mikor már nagyon nem bírtam vinni. Le is maradtunk a csoporttól, mert szegénykém, Ő sem bírt ennyi mindent vinni, így visszavettem a sajátomat egy feltétellel, hogy nem megyünk gyorsan, mert nem bírom azt a tempót. Persze igent mondott.
Eközben is sokat beszélgettünk, de azt is hallottuk, ahogyan Rólunk beszélnek:
-Én megmondtam. Már az állomáson is feltűnt, de így, hogy a vonaton is, és itt is CSAK kettesben vannak..
-Dehát azt mondta elmondaná, ha lenne valami!- a legártatlanabb lány is felszólalt védelmünkben.
-Hagyjátok őket, nem nagy szám! Már nagyon régóta lehet látni rajtuk, hogy egymásba vannak gabajodva. Inkább foglalkozzatok velem! -természetesen megint Niki szólt közbe.
-Jaj maradj már Niki! Tudod, hogy minket jobban érdekelnek az új vagy kapcsolatos ügyek! -Linda volt az egyetlen pletykás, aki vissza mert szólni Nikinek.
-Ne legyél bunnkó Linda! Az a kis szutykos liba nem érdemli meg, hogy ő legyen a téma.
-Na azért már tényleg leállhatnál! Ő semmit nem tett ellened, te meg elég bunkó vagy vele a HÁTA MÖGÖTT!
-Megérdemli! Tett amit tett, azt csak mi tudjuk, meg az egész osztály, de nem baj. Csak is kizárólag mi ketten.
-Niki baszki, áljj már le! Szóba állt az új csajjal, húú..hova ne szarjak. Ő legalább kedves.-védett meg még mindig Linda.
-Igen, igazán befejezhetnéd már! Ennek igazából semmi értelme sincs, csak megtudjuk, hogy mekkora bunkó is tudsz lenni! -Ez már viszont Gergő volt. Ha Gergő is beleszól, akkor Niki egyből leáll, nem tudom, hogy miért, de nagy hatással van rá a dumája. Azért elég jól esett, hogy ahhoz képest ahogy a vonaton beszélt velem, megvédett. Ismét kezdett hiányozni, mikor láttam, hogy szinte már majdnem fogják egymás kezét Tícivel, és mindkettő akarná. Felkiáltottam:
-Fenébe már! Nem hiszem el! -és, hogy ne legyen feltűnő, leejtettem a táskámat, mintha az miatt lenne.
-Minden rendben? -Kérdezte Ron.
-Persze, csak nagyon nem bírom már. Miután ezt kimondtam, láttam, hogy a tanárnő kanyarodik be egy ház udvarába. A hely felírata ez volt: "Rúzsa Ifjúsági tábor és fürdő". Már ez sem tetszett, de mikor bementünk a szobába, azt hittem lehidalok. Az ágyak tele voltak pók petékkel, és ha nem volt vagy 4 pók rögtön a lábam előtt, akkor egy sem. Elakartam taposni, de az állatvédő osztálytársam rám mordult:
-Normális vagy?! Az állatokat nem bántjuk!
-Akkor te miért ütöd a padtársad? Uoopsz, öö..bocsi, ezt nem hagyhattam ki.
-Nem baj, csak kérlek vigyázz a pókokra.
-Oké. Viszont nekem nincs ágyam. Hol legyek tanárnő?
-Hááát.. eggyel kevesebb ágy van, amiről elfelejtettem szólni, úgyhogy nem tudom. Majd megoldjuk valahogyan. -mondta a nagyon ész Krezó tanárnő.
-Rendben, akkor valamelyik szobába beférek még valaki mellé?
-Lány szobába!-kiáltotta a tanárnő.
-Olyan nincs ahol szívesen fogadnak, és lányok vannak benne.
-Ezt eltaláltad!-szólalt meg ismét Niki.
-Jó, akkor gyere hozzánk!
-Na azt már nem, Áron! Csak nem képzeled, hogy egy fiú szobába küldöm a legszebb lányt az osztályból? -erre mindenki nagyot csodálkozott. A tanárnő soha sem kivételezett, és soha sem mondta ki az ő személyes véleményét rólunk. Főleg nem kinézetileg. Mindenkinek azt mondta, hogy mi mind egyaránt vagyunk szépek.
-De tanárnő! Legjobb barátok vagyunk, és máshova úgysem veszik be!
-Azt mondtam, hogy nem, és kész! Nem vitatkozom!...-pár másodperces szünet-... Berta oda akarsz menni vagy nem?
-Ő biztosan szívesen megy a két palijához.Hahaha.-röhögött ismét kimás, mint Niki.
-Igen tanárnő, mivel máshol nem látnak szívesen, és mert ők a legjobb barátaim, szívesen mennék oda.
-Hát rendben, akkor menj..-Rázta a fejét, majd fogta a cuccait, és bement a saját szobájába. Én bementem a szobánkba, és láttam, hogy jól ki fogunk jönni. Ők is olyan rumlisak, mint én. Majd kezdtem kipakolni, mikor csörgött a telefonom. Ismeretlen számot írt ki..:
-Halóó? Itt Berta!
-Szia Berta! Nem zavarlak? Valami nagyon fontosat szeretnék mondani. Vagyis inkább kérdezni.- először nem nagyon értettem, hogy ki az, de szép lassan rájöttem a hangjából ítélve, és nagyjából sejtettem is, hogy mit akar...
2012. június 14., csütörtök
5.fejezet
Hihetetlenek vagytok! Kevesebb mint fél óra, és megvan az 5. Nagyon jól esik, h dicsértek, de kicsit le vagyok maradva a többi résszel, úgyhogy, arra lehet, h egy kicsit többet kell majd várni, de ez egy kicsit hosszabbra is sikeredett. Az 5 komi marad.!:DxX
~
-Na szóval az van, hogy ugye Ő most elég sokat van Tícivel ..és..és, ugye tudjuk, hogy Tíci nem a legkedvesebb lányok közé tartozik. Nos hát, mikor még jóban voltunk, elmondta nekem, hogy neki Te is meg Ő is bejössz, és, hogy nem tudja, hogy kit kéne választania. Én nem mondtam neki erre semmit, mert akkor azt mondta volna, hogy a másik félbe biztos szerelmes vagyok -ami így is van, de ezt nem kell tudnod-. Így rábíztam a döntést. Amint látszik, ő Gergőt választotta, de nem igazán egy hűséges tipus sem. Gergőn látszik, hogy Ő ezt komolyan veszi, mert azóta, mióta 'tetszik' neki Tíci, nem igazán nézett rá egy lányra sem, és nem is flörtölt senkivel. Viszont Tíciről ez nem mondható el. Már vagy 4 hete 'randizgatnak'-találkozgatnak, de szinte minden egyes fiúval kikezd. Egy péda: amikor még az első hetekben jártak, akkor én jóban voltam még Tícivel, és mentünk vásárolni, mikor egy csapat fiú kikezdett velünk. Én nem nagyon csípem az ilyeneket, viszont ő kifejezetten élvezte, sőt, viszonozta nekik. Ugyanúgy flörtölgetett velük, mintha akarna valamit tőlük. És nagyon sokat áradozott Rólad is. Hogy egyre jobban öltözöl, meg egyre helyesebb vagy, és neki ez nagyon bejött. Kezdett bizonytalan lenni, hogy tényleg Gergőt akarja-e. De látta, hogy Te egyáltalán nem érdeklődsz iránta, így visszament Gergőhöz, mert mi mást tehetett volna.
-Szóval azt mondod, hogy én jobban bejövök neki?-kérdezte kacéran.
-Nem, nem ezt mondtam, de majdnem. Igazából Ti nagyon hasonlítotok, így sok különbség nincs köztetek, tehát nem is értem, minek válogat. Meg nem is a kinézetre kéne menni, hanem, hogy milyen belül. Melyiket szereted jobban, kivel vagy szívesebben, kivel érzed magad jobban, stb. Szóval érted, hogy mit is akarok ezzel, nem?
-Nem, nem igazán. De elmagyarázhatnád, úgy is ráérünk, még csak most indultunk.- de ekkor odajön hozzánk Gergő:
-Héé skacook! Csőőő! Mizu Ronnn? Amúgy hát ti, hogy, hogy együtt? Csak nem történt valami?-kacsintott Ronra, mire Ő a kezét a nyaka előtt huzigálta, hogy fejezze be, majd válaszolt:
-Csőőő Gergőő! Semmi különös, CSAK beszélgetünk.-majd utalú pillantásokat vetett Gergő felé. Nem tudtam eldönteni, hogy még is mire utalgat, vagy mit akar kérni, de láttam, hogy kicsit kínos neki.
-Amúgy Berta nem úgy volt, hogy mellém ülsz? Beszélnünk kéne, tudod?- terelte el ekkor már a témát Gergő.
-Igen, persze, tudom. Csak most mi is beszélgetünk egy kicsit.
-Jó, de a miénk kicsit szerintem fontosabb lenne. És már nagyon régóta kérlek.
-Vesszetek még össze a kis nyomorult Bertácskán! Miért is pazaroljátok rá az időtöket, helyettem? Ez egy kis senkiházi.- szólalt meg az osztály 'legmenőbb csaja', Niki. Természetesen a srácok megvédtek:
-Jó, azért nem kéne róla így beszélni, és nem veszünk össze rajta!-szólalt meg Gergő.
-Szerintem egyáltalán nem érdemli meg, hogy BÁRKI is így beszéljen róla. Nem tett ellened semmi rosszat. Sőt Ő csak tűri ha szekáljátok, és mióta Tícivel elkezdett beszélni, egyre jobban kiutáltátok. Mire jó ez nektek? Szerintetek ez a barátság? Ő mindig veletek volt jóban rosszban, hiába kellett magára vállalnia azt is amit el sem követett, mert ő egy igaz barát, olyan, amilyen ti sohasem lesztek. És szerintem ennyi tiszteletet igazán adni lehetne neki, hogy nem senkiházizod le, úgy gondolom. Pont te, aki mindenkivel kikezd. Ha te le senkiházizod, mi simán mondhatnánk rád, hogy büdös ribanc!..
-Héé, héé, haveer, nyugi van! Csak beszóltak neki, nem kell felkapni a vizet!- állította le Gergő, mikor Ron már majdnem felpofozta Nikit. -Niki szerintem Te most inkább menj el! jó?
-Hát persze! Még jó, hogy legalább van egy ember aki visszafogja a majmait.-majd röhögve elmentek. Ekkor én már újra majdnem sírtam.
-Mi a baj Berta?-kérdezték egyszerre a srácok.
-Semmi, semmi. Csak jól esett, hogy vannak még olyan emberek, akiket érdekel, hogy mi van velem, és kiállnak mellettem. Habár néha kicsit durván, de megteszik. Köszönöm szépen! -majd ezzel megöleltem őket szorosan, hogy éreztessem, mennyire fontosak a számomra. Ron szép lassan arrébb tolta Gergőt, majd mondta neki, hogy nem sokára majd odamehetek és mellé ülhetek.
-Szóval elmagyaráznád, hogy ezt amúgy, hogy is érted?
-Persze, csak adsz egy zsepit?- kérdeztem szipogva.
-Igen, tessék, itt van.
-Szóval úgy értem, hogy féltem Gergőt a csalódástól. Ugye tudod, hogy nehezen viseli, ha valaki átveri, és én most pont ettől féltem Őt nagyon. Mert ugyebár, mint mondtam Tíci nem a legmegbízhatóbb emberek közé tartozik. Könnyen átlibben másokhoz is, amikor épp nem kéne.
-Áh, már mindent értek. De ezt miért veszed annyira a szívedre?
-És te miért vetted annyira a szívedre, hogy beszóltak? Mert közel állunk egymáshoz, és van bennünk egy természetes védés a másikkal szemben.
-Értem. De akkor most Te így mit fogsz csinálni itt? Kivel leszel egy szobába? Ha a "nagymenők" ennyire elfordulnak tőled, akkor a többiek őket követik.
-Hát azt még nem tudom.. Lehet egyedül alszom egy folyosón. Az is jobb mint a semmi.
-Na nem, azt nem hagyom. Akkor bejössz hozzánk. Úgy is csak Gergő meg én vagyunk egy szobában, beférsz mellénk bőven.
-Nekem teljesen mindegy. Na jó, akkor most beszélek Gergővel, aztán visszajövök jó?
-Persze, menj csak! Szia!-ezzel felálltam és elmentem. Miközben mentem, gyűlölködő fejeket láttam, amint rám néznek.
Szerencsére nem ült olyan messze Gergő sem. Mikor leültem így fogadott:
-Na végre már! Azt hittem soha sem jössz. Na szerinted mit csináljak?
-Megbeszéltétek már egyáltalán?
-Nem, még nem. De... nem volt rá alkalmam..
-Dehogynem. Mikor én Ronnal beszéltem, neked lett volna legalább egy fél órád, hogy megbeszéld vele. Na akkor viszont gyerünk, mire vársz? Most odamész, és szépen megbeszélitek! Addig én itt várok. Aztán siess!
-Igenis főnökasszony!
~
Egy negyed óra sem telt el, már jött vissza Gergő, és ült le mellém:
-Na tisztáztuk.
-És? Mi lett?
-Ugyan az ami volt. Egyikünknek sem kellett volna hagyni, hogy kihasználjuk a helyzetet.
-Hát te bolond vagy! Komolyan mondom, te nem értesz a lányokhoz egy fikarcnyit sem.-ütögettem meg a vállát a gratulálás jelképében.
-Hát de most miért?
-Mert neked azt kellett volna mondanod, hogy neki ez teljesen természetes volt, mert össze volt törve, és hogy Neked nem kellett volna kihasználni ezt. De legalább azt ugye nem mondtad neki el, hogy bejön neked?
-Nem, azt nem mertem volna. De akkor most ezt, hogy hozzam helyre?
-Fogalmam sincs.. Vagy is várj! ... Megvan! Rájöttem! Most nagyon figyelj...
~
-Na szóval az van, hogy ugye Ő most elég sokat van Tícivel ..és..és, ugye tudjuk, hogy Tíci nem a legkedvesebb lányok közé tartozik. Nos hát, mikor még jóban voltunk, elmondta nekem, hogy neki Te is meg Ő is bejössz, és, hogy nem tudja, hogy kit kéne választania. Én nem mondtam neki erre semmit, mert akkor azt mondta volna, hogy a másik félbe biztos szerelmes vagyok -ami így is van, de ezt nem kell tudnod-. Így rábíztam a döntést. Amint látszik, ő Gergőt választotta, de nem igazán egy hűséges tipus sem. Gergőn látszik, hogy Ő ezt komolyan veszi, mert azóta, mióta 'tetszik' neki Tíci, nem igazán nézett rá egy lányra sem, és nem is flörtölt senkivel. Viszont Tíciről ez nem mondható el. Már vagy 4 hete 'randizgatnak'-találkozgatnak, de szinte minden egyes fiúval kikezd. Egy péda: amikor még az első hetekben jártak, akkor én jóban voltam még Tícivel, és mentünk vásárolni, mikor egy csapat fiú kikezdett velünk. Én nem nagyon csípem az ilyeneket, viszont ő kifejezetten élvezte, sőt, viszonozta nekik. Ugyanúgy flörtölgetett velük, mintha akarna valamit tőlük. És nagyon sokat áradozott Rólad is. Hogy egyre jobban öltözöl, meg egyre helyesebb vagy, és neki ez nagyon bejött. Kezdett bizonytalan lenni, hogy tényleg Gergőt akarja-e. De látta, hogy Te egyáltalán nem érdeklődsz iránta, így visszament Gergőhöz, mert mi mást tehetett volna.
-Szóval azt mondod, hogy én jobban bejövök neki?-kérdezte kacéran.
-Nem, nem ezt mondtam, de majdnem. Igazából Ti nagyon hasonlítotok, így sok különbség nincs köztetek, tehát nem is értem, minek válogat. Meg nem is a kinézetre kéne menni, hanem, hogy milyen belül. Melyiket szereted jobban, kivel vagy szívesebben, kivel érzed magad jobban, stb. Szóval érted, hogy mit is akarok ezzel, nem?
-Nem, nem igazán. De elmagyarázhatnád, úgy is ráérünk, még csak most indultunk.- de ekkor odajön hozzánk Gergő:
-Héé skacook! Csőőő! Mizu Ronnn? Amúgy hát ti, hogy, hogy együtt? Csak nem történt valami?-kacsintott Ronra, mire Ő a kezét a nyaka előtt huzigálta, hogy fejezze be, majd válaszolt:
-Csőőő Gergőő! Semmi különös, CSAK beszélgetünk.-majd utalú pillantásokat vetett Gergő felé. Nem tudtam eldönteni, hogy még is mire utalgat, vagy mit akar kérni, de láttam, hogy kicsit kínos neki.
-Amúgy Berta nem úgy volt, hogy mellém ülsz? Beszélnünk kéne, tudod?- terelte el ekkor már a témát Gergő.
-Igen, persze, tudom. Csak most mi is beszélgetünk egy kicsit.
-Jó, de a miénk kicsit szerintem fontosabb lenne. És már nagyon régóta kérlek.
-Vesszetek még össze a kis nyomorult Bertácskán! Miért is pazaroljátok rá az időtöket, helyettem? Ez egy kis senkiházi.- szólalt meg az osztály 'legmenőbb csaja', Niki. Természetesen a srácok megvédtek:
-Jó, azért nem kéne róla így beszélni, és nem veszünk össze rajta!-szólalt meg Gergő.
-Szerintem egyáltalán nem érdemli meg, hogy BÁRKI is így beszéljen róla. Nem tett ellened semmi rosszat. Sőt Ő csak tűri ha szekáljátok, és mióta Tícivel elkezdett beszélni, egyre jobban kiutáltátok. Mire jó ez nektek? Szerintetek ez a barátság? Ő mindig veletek volt jóban rosszban, hiába kellett magára vállalnia azt is amit el sem követett, mert ő egy igaz barát, olyan, amilyen ti sohasem lesztek. És szerintem ennyi tiszteletet igazán adni lehetne neki, hogy nem senkiházizod le, úgy gondolom. Pont te, aki mindenkivel kikezd. Ha te le senkiházizod, mi simán mondhatnánk rád, hogy büdös ribanc!..
-Héé, héé, haveer, nyugi van! Csak beszóltak neki, nem kell felkapni a vizet!- állította le Gergő, mikor Ron már majdnem felpofozta Nikit. -Niki szerintem Te most inkább menj el! jó?
-Hát persze! Még jó, hogy legalább van egy ember aki visszafogja a majmait.-majd röhögve elmentek. Ekkor én már újra majdnem sírtam.
-Mi a baj Berta?-kérdezték egyszerre a srácok.
-Semmi, semmi. Csak jól esett, hogy vannak még olyan emberek, akiket érdekel, hogy mi van velem, és kiállnak mellettem. Habár néha kicsit durván, de megteszik. Köszönöm szépen! -majd ezzel megöleltem őket szorosan, hogy éreztessem, mennyire fontosak a számomra. Ron szép lassan arrébb tolta Gergőt, majd mondta neki, hogy nem sokára majd odamehetek és mellé ülhetek.
-Szóval elmagyaráznád, hogy ezt amúgy, hogy is érted?
-Persze, csak adsz egy zsepit?- kérdeztem szipogva.
-Igen, tessék, itt van.
-Szóval úgy értem, hogy féltem Gergőt a csalódástól. Ugye tudod, hogy nehezen viseli, ha valaki átveri, és én most pont ettől féltem Őt nagyon. Mert ugyebár, mint mondtam Tíci nem a legmegbízhatóbb emberek közé tartozik. Könnyen átlibben másokhoz is, amikor épp nem kéne.
-Áh, már mindent értek. De ezt miért veszed annyira a szívedre?
-És te miért vetted annyira a szívedre, hogy beszóltak? Mert közel állunk egymáshoz, és van bennünk egy természetes védés a másikkal szemben.
-Értem. De akkor most Te így mit fogsz csinálni itt? Kivel leszel egy szobába? Ha a "nagymenők" ennyire elfordulnak tőled, akkor a többiek őket követik.
-Hát azt még nem tudom.. Lehet egyedül alszom egy folyosón. Az is jobb mint a semmi.
-Na nem, azt nem hagyom. Akkor bejössz hozzánk. Úgy is csak Gergő meg én vagyunk egy szobában, beférsz mellénk bőven.
-Nekem teljesen mindegy. Na jó, akkor most beszélek Gergővel, aztán visszajövök jó?
-Persze, menj csak! Szia!-ezzel felálltam és elmentem. Miközben mentem, gyűlölködő fejeket láttam, amint rám néznek.
Szerencsére nem ült olyan messze Gergő sem. Mikor leültem így fogadott:
-Na végre már! Azt hittem soha sem jössz. Na szerinted mit csináljak?
-Megbeszéltétek már egyáltalán?
-Nem, még nem. De... nem volt rá alkalmam..
-Dehogynem. Mikor én Ronnal beszéltem, neked lett volna legalább egy fél órád, hogy megbeszéld vele. Na akkor viszont gyerünk, mire vársz? Most odamész, és szépen megbeszélitek! Addig én itt várok. Aztán siess!
-Igenis főnökasszony!
~
Egy negyed óra sem telt el, már jött vissza Gergő, és ült le mellém:
-Na tisztáztuk.
-És? Mi lett?
-Ugyan az ami volt. Egyikünknek sem kellett volna hagyni, hogy kihasználjuk a helyzetet.
-Hát te bolond vagy! Komolyan mondom, te nem értesz a lányokhoz egy fikarcnyit sem.-ütögettem meg a vállát a gratulálás jelképében.
-Hát de most miért?
-Mert neked azt kellett volna mondanod, hogy neki ez teljesen természetes volt, mert össze volt törve, és hogy Neked nem kellett volna kihasználni ezt. De legalább azt ugye nem mondtad neki el, hogy bejön neked?
-Nem, azt nem mertem volna. De akkor most ezt, hogy hozzam helyre?
-Fogalmam sincs.. Vagy is várj! ... Megvan! Rájöttem! Most nagyon figyelj...
2012. június 13., szerda
4.fejezet
Na mázlitok van, mert egy valaki még írt nekem twitteren, h csináljam tovább, így pont megvan az 5. De mostmár nem sokáig leszek ilyen 'könnyed', mert emelem majd a kommentszámot. De most még marad az 5. Puszaa.:)xX
~
Tehát belekezdtem:
-Hát tudod, igazából ..nem hiszem, hogy téged az ilyen nagyon izgatna, de..
-De nagyon is érdekel! És ne terelj már megint!-szakított félbe.
-Na jó! Az van, hogy lelkileg roncs vagyok! Vagy..mi?! Mit mondtam?! Nem ezt akartam...-néztem lefelé szégyenembe.
-Nyugi, semmi baj. Ezt nem kell szégyellned, csak mondd el, és majd megpróbáljuk megoldani!-ölelt át szorosan, és folytatta -Na mesélj csak! -hogy őszinte legyek, nagyon jól esett, hogy van még egy ilyen jó barátom, de nem akartam neki elmondani, hogy a legjobb barátja, Gergő miatt van, úgyhogy csak elkezdtem pityorogni, magától a gondolattól is, hogy nekem még segítenem is kell neki, majd belekezdtem újból:
-Biztos, hogy ezt szeretnéd, Ron? -kérdeztem, hátha meggondolja magát.
-Biztos. Sőt, még a vonaton is melléd ülök!
-Jó. Igazából nem is azt akartam mondani, de az is az egyik oka, hogy nem vagyok valami fényesen. És nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgatsz, és segítesz, ugyanis te vagy az egyetlen aki észrevette, hogy baj van.
-Nagyon szívesen! Csak mondd már!
-Na szóval a másik ok az az, hogy nagyon aggódom Gergő miatt.
-Gergő miatt?! -nézett rám furcsán
-Igen! Tudod, hogy mi szinte a legjobb barátok vagyunk, és ezért nagyon sokmindent elmond nekem.
-Persze, ezt mindenki tudja. De mi van vele? Mi köze a Te bajaidhoz Gergőnek?!
-Gyerekek! Felszállás, indulunk! -szakított minket félbe a tanárnő.
-Egy pillanat és folytatom, fenn a vonaton! -kiáltottam, majd gyorsan elmentem a cuccomért, ami ott volt a pletykafészkek mellett. Természetesen nem hagyták szó nélkül a beszélgetésünket, meg ölelésünket Ronnal. Persze, hogy is gondolhattam?!
-Na mi van köztetek Áronnal? -mindenki Áronnak hívja, kivéve Gergő és Én.
-Mióta tart?
-És nekünk miért nem mondtad? -jöttek a kérdések.
-Csillapodjatok lányok! Nincs köztünk semmi. Csupán csak beszélgettünk. Azt sem szabad?
-De, de ez nem csak beszélgetés volt. Volt ott egy ölelés, ami meglehetősen majdnem egy puszivá alakult szerintem, és látszik, hogy, hogy ízzik köztetek a levegő.
-Na jó, nyugi van! Ha lenne valami, elmondtam volna.
-Persze, persze! Tudom, hogy pletykafészeknek tartod a csapatomat, de azért legyél kedves, és ne kamuzz.
-Na ja! Szépen vagyunk.-mondták felháborodottan, miközben már szálltunk fel.
-Hé! Lányok! Miután én összevesztem Tícivel, Gergő meg vele van, így mindketten egyedül maradtunk, és ezért jobban összebarátkoztunk. De minek is magyarázkodom nektek, ha úgy is csak hazugságnak tartjátok?! Meg amúgy is minek?! Na sziasztok!- majd gyorsan leültem Ron mellé - amit szintén nem hagytak szó nélkül: "Mondtuk mi! Csak ne hazudna a képünkbe.."- majd nem figyelve rájuk, folytattam a beszélgetésünket:
-Szóval az van vele,...-és itt lefagytam. Egyszerűen nem voltam képes elmondani, így, úgy tettem, mintha elbambultam volna.
-Mi van vele? Hahó, Bertaa!
-Mi? Mi? Ja bocsi, elbambultam, mit kérdeztél?
-Nem baj, csak nyögd már ki, hogy mi van vele! Vagy csak nem akarod elmondani nekem?
-De elakarom, csak nem tudom, hogy hogyan mondjam. És tudod, ez most elég kínos nekem, és nem hagysz nyugton.. -az utolsó szavak kimondása után, már kicsit megbántam, hogy ezt mondtam, de nem tudtam mit tenni. Ron elég furcsán nézett, mert ugye elég jóban vagyunk, és nem gondolta volna, hogy ilyet mondok neki. Én csak bocsánatot kérhettem:
-Jaj, anniyra sajnálom, nem így akartam! Bocsáss meg, kérlek!
-Semmi baj, vagy is hát eléggé meglepődtem, de nem haragszom, mert tudom, hogy elég rossz napod van, csakugyan mint nekem. Csak mondd már el légyszíves!
-Jó rendben, csak kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, és, hogy tényleg nem haragszol rám emiatt.
-Persze, megígérem, és tényleg nem haragszom.
-Oké, és mostmár tényleg bele is kezdek. Na szóval az van, hogy...
~
Tehát belekezdtem:
-Hát tudod, igazából ..nem hiszem, hogy téged az ilyen nagyon izgatna, de..
-De nagyon is érdekel! És ne terelj már megint!-szakított félbe.
-Na jó! Az van, hogy lelkileg roncs vagyok! Vagy..mi?! Mit mondtam?! Nem ezt akartam...-néztem lefelé szégyenembe.
-Nyugi, semmi baj. Ezt nem kell szégyellned, csak mondd el, és majd megpróbáljuk megoldani!-ölelt át szorosan, és folytatta -Na mesélj csak! -hogy őszinte legyek, nagyon jól esett, hogy van még egy ilyen jó barátom, de nem akartam neki elmondani, hogy a legjobb barátja, Gergő miatt van, úgyhogy csak elkezdtem pityorogni, magától a gondolattól is, hogy nekem még segítenem is kell neki, majd belekezdtem újból:
-Biztos, hogy ezt szeretnéd, Ron? -kérdeztem, hátha meggondolja magát.
-Biztos. Sőt, még a vonaton is melléd ülök!
-Jó. Igazából nem is azt akartam mondani, de az is az egyik oka, hogy nem vagyok valami fényesen. És nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgatsz, és segítesz, ugyanis te vagy az egyetlen aki észrevette, hogy baj van.
-Nagyon szívesen! Csak mondd már!
-Na szóval a másik ok az az, hogy nagyon aggódom Gergő miatt.
-Gergő miatt?! -nézett rám furcsán
-Igen! Tudod, hogy mi szinte a legjobb barátok vagyunk, és ezért nagyon sokmindent elmond nekem.
-Persze, ezt mindenki tudja. De mi van vele? Mi köze a Te bajaidhoz Gergőnek?!
-Gyerekek! Felszállás, indulunk! -szakított minket félbe a tanárnő.
-Egy pillanat és folytatom, fenn a vonaton! -kiáltottam, majd gyorsan elmentem a cuccomért, ami ott volt a pletykafészkek mellett. Természetesen nem hagyták szó nélkül a beszélgetésünket, meg ölelésünket Ronnal. Persze, hogy is gondolhattam?!
-Na mi van köztetek Áronnal? -mindenki Áronnak hívja, kivéve Gergő és Én.
-Mióta tart?
-És nekünk miért nem mondtad? -jöttek a kérdések.
-Csillapodjatok lányok! Nincs köztünk semmi. Csupán csak beszélgettünk. Azt sem szabad?
-De, de ez nem csak beszélgetés volt. Volt ott egy ölelés, ami meglehetősen majdnem egy puszivá alakult szerintem, és látszik, hogy, hogy ízzik köztetek a levegő.
-Na jó, nyugi van! Ha lenne valami, elmondtam volna.
-Persze, persze! Tudom, hogy pletykafészeknek tartod a csapatomat, de azért legyél kedves, és ne kamuzz.
-Na ja! Szépen vagyunk.-mondták felháborodottan, miközben már szálltunk fel.
-Hé! Lányok! Miután én összevesztem Tícivel, Gergő meg vele van, így mindketten egyedül maradtunk, és ezért jobban összebarátkoztunk. De minek is magyarázkodom nektek, ha úgy is csak hazugságnak tartjátok?! Meg amúgy is minek?! Na sziasztok!- majd gyorsan leültem Ron mellé - amit szintén nem hagytak szó nélkül: "Mondtuk mi! Csak ne hazudna a képünkbe.."- majd nem figyelve rájuk, folytattam a beszélgetésünket:
-Szóval az van vele,...-és itt lefagytam. Egyszerűen nem voltam képes elmondani, így, úgy tettem, mintha elbambultam volna.
-Mi van vele? Hahó, Bertaa!
-Mi? Mi? Ja bocsi, elbambultam, mit kérdeztél?
-Nem baj, csak nyögd már ki, hogy mi van vele! Vagy csak nem akarod elmondani nekem?
-De elakarom, csak nem tudom, hogy hogyan mondjam. És tudod, ez most elég kínos nekem, és nem hagysz nyugton.. -az utolsó szavak kimondása után, már kicsit megbántam, hogy ezt mondtam, de nem tudtam mit tenni. Ron elég furcsán nézett, mert ugye elég jóban vagyunk, és nem gondolta volna, hogy ilyet mondok neki. Én csak bocsánatot kérhettem:
-Jaj, anniyra sajnálom, nem így akartam! Bocsáss meg, kérlek!
-Semmi baj, vagy is hát eléggé meglepődtem, de nem haragszom, mert tudom, hogy elég rossz napod van, csakugyan mint nekem. Csak mondd már el légyszíves!
-Jó rendben, csak kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, és, hogy tényleg nem haragszol rám emiatt.
-Persze, megígérem, és tényleg nem haragszom.
-Oké, és mostmár tényleg bele is kezdek. Na szóval az van, hogy...
3.fejezet
Nagyon szépen kérlek titeket, h komizzatok, mert tényleg megteszem, h nem folytatom. Most csak akk jön újabb rész, ha meg van az 5 komment, és mindegyik más személytől..:) Pusza :)xX
~
Szóval egy 10 perces gyors hajvasalás után, nem tudtam eldönteni, hogy milyen legyen a hajam, sima egyenes, vagy pedig a fru-frum fel legyen csatolva? Annyira nem tudtam eldönteni, hogy újabb 10 percet vett el az időmből -ami után már csak 10 percem maradt- mire rájöttem. hogy úgy is túl zsíros, összefogom. Ránéztem az órára, és amennyire csak lehetett, olyan gyorsan felkentem egy kis alapsminket, majd felvettem a tegnap este összekészített ruha szettemet. Bele néztem a tükörbe, és nem tetszett amit látok, így pár kiegészítőt is felvettem. Így már egész tűrhető volt. 5 percem maradt, és még nem reggeliztem, úgyhogy megfogtam egy ezrest az asztalomról egy műzli szelettel együtt, majd lerohantam. Anya már készen várt rám az ajtó előtt, és mikor felvettem a cipőmet is, csak ajtót nyitott, és már indultunk is. A kocsiban nagyon sokat beszélgettünk. Szóba került Gergő is, hogy, hogy-hogy csak legjobb barátok vagyunk, meg, hogy ő az ilyenben nem hisz. Alig bírtam ki sírás nélkül, de szerencsére anya a vezetés miatt nem vette észre. Azt is megemlítette, hogy ne nagyon csináljunk nagy butaságot, mert nem szeretné, ha oda kéne jönni valakiért, mert balesete van. Szóval elmondott mindent, amit minden évben elsőtől kezdve minden szülő magyaráz ilyenkor. Csak akkor még nem volt szó piáról, cigiről, drogról és a többi kellemetlen dologról. "Tudjuk, hogy 'nagyok' vagyunk, de azért elvetemültek nem"-gondoltam a rizsa közben. Nagyjából ilyesmikről magyarázott, meg arról, hogy mennyire fogok hiányozni.
~
Mire odaértünk a vasútállomáshoz, megettem a müzli szeletemet, így első utunk az automata felé volt. Vettem még 6 műzli szeletet, elbúcsúztam anyutól, majd odamentem a többiekhez, ahol rögtön Őt láttam meg. Már most éreztem, hogy ezt a beszélgetést nem fogom bírni könnyek nélkül. Üdvözöltem a barátaimat egy-egy öleléssel, majd láttam, hogy Gergő felém tart. Hirtelen valami nagyon rossz érzés fogott el, de hamar el is tűnt. Szerencsére nem vette észre, hogy be van dagadva a szemem, és, hogy nagyon szarul nézek ki, mert csak ennyit mondott:
-Sziaa Bertaaa! De jól nézel ki! Új ruhák? Még sohasem láttam ezeket.
-Sziaa Gergő! Kedden voltam vásárolni, és kösziii! -pirultam kicsit el.
-Akkor tudunk beszélni? Segítesz?
-Persze, segítek. De inkább a vonaton beszéljünk, most beszéljétek meg a tegnapit Tícivel.
-Jó, köszönöm szépen. Tudtam, hogy rád számíthatok! -majd megpuszilt, ami alatt éreztem, hogy a lábaim nem sokáig tudnak állni már. Miután elment, én oda mentem a legjobb barátjához, ahogy terveztem. Nagyon hasonlóak voltak, mint kinézetileg, úgy a személyiségük is. "Nagy levegő ... kifúj, nagy levegő ... kifúj! És most szólítsd meg!"-Amint ezt gondoltam:
-Sziaaa! Mizu?- fordult meg, nagy meglepetésemre.
-Sziaa, semmi különös. Veled?
-Hát velem sincs semmi, csak kicsit rosszul vagyok, viszont látom rajtad, hogy valami nem okés. Mi a baj? -ő volt az egyetlen,aki tényleg, úgy igazából figyelt rám, mert észrevette, amit még néha én se nagyon vallok be magamnak. Hogy lelkileg össze vagyok törve, ami már kihat a külsőmre is. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak neki, így próbáltam terelni:
-Ó, semmi-semmi. De Te miért vagy rosszul? Ugye semmi komoly?
-Á, dehogy! Semmi komoly, csak nem nagyon ettem semmit se tegnap este, se ma reggel, és nehezen aludtam. Úgyhogy csak fáradt vagyok. De ne tereljünk, tudom, vagy is látom, hogy valami van veled. Mi az? Áruld el légyszíves! - erre már nem mondhattam tényleg semmit, és tényleg fogalmam sem volt, hogy mit is kéne. De egy biztos volt: nem terelhetek. Nem tudom mi fog kisülni belőle, de belekezdtem:
-Hát tudod, igazából ...
2012. június 6., szerda
2.fejezet
Ismét kérek kommenteket.:) ha nem lesz nem biztos h írok kövi részt..:)xX
A legnagyobb fájdalom sem fizikai., hanem az amikor látod, hogy azt akit te Úgy szeretsz mást szeret, és boldog nélküled, az egészen a szívedig hatol, s lassan felemészt. Szóval Tőle jött egy sms-es. Csak gyűltek és gyűltek a könnyek a szemeben miközben olvastam:
" Szia Berta! Nem fogod elhinni mi történt. Éppen Tícivel fagyiztunk délután,
mikor felbukkant Peti egy csajjal, majd jött még egy. Tíci megkért könnyes
szemmel, hogy hamar mennyünk el, majd gyorsan megfogtam a kezét, és húz-
tam magam után mikor már nem bírta, és sírni kezdett.Leültünk a parkban egy
egy padra, és elkezdtem nyugtatni, és csak azt vettem észre, hogy csókolózunk.."-na itt eltörött a mécses, és zokogni kezdtem, de erősebb akartam lenni, így fogtam egy százas zsepit, majd tovább olvastam:
"..Ő persze rögtön bocsánatot kért, és mentegetőzött, hogy csak szüksége
volt valami vigaszra, mert senkije sincs. Mondtam neki, hogy nekem nem
lett volna szabad engednem -persze élveztem- és erre hazamentünk.Egész-
este ezen gondolkoztam, majd arra jutottam, hogy szeretem. Igen, jól ol-
vastad, szerelmes vagyok. Ezt csak azért írtam meg neked, mivel gondol-
tam, hogy csak te tudsz nekem ebben segíteni. Nagyon szépen kérlek,
hogy hozz össze minket. Bocsánat ha felkeltettelek, de holnap a vonaton
beszéljük meg.
Puszi, Gergő! :)xX"
Ezt az üzenetet annyira nem bírtam megemészteni, hogy csak ennyit tudtam válaszként írni neki:
"Nem keltettél fel, és persze, beszélhetünk.
Puszi, Berta! :)xX"
Az este további részét tovább bőgtem, és 3 darab százas zsepit elhasználtam, mikorra kezdtem elálmosodni. Olyan 4 körül lehetett mikor elaludtam, ami nagyon jó, mert 5:30-kor kelt az ébresztőm. Na mindegy, a lényeg, hogy álmomban is csak erre tudtam figyelni, és reméltem, hogy leszek annyira erős, hogy beszélni tudjak Gergővel, anélkül, hogy sírva ne fakadjak. Eljött a reggel, és amikor a tükörbe néztem, csak annyit láttam, hogy a szemem bedagadt Biztos a sírástól. Mire nagy nehezen helyrehoztam, hogy ne a hatszorosa legyen, csak a kétszerese a szemem az eredetinek, meg fogat mostam, ott volt az idő, hogy fél óra és indulni kell. Nem tudom, hogy, hogy fogok elkészülni, de neki láttam...
A legnagyobb fájdalom sem fizikai., hanem az amikor látod, hogy azt akit te Úgy szeretsz mást szeret, és boldog nélküled, az egészen a szívedig hatol, s lassan felemészt. Szóval Tőle jött egy sms-es. Csak gyűltek és gyűltek a könnyek a szemeben miközben olvastam:
" Szia Berta! Nem fogod elhinni mi történt. Éppen Tícivel fagyiztunk délután,
mikor felbukkant Peti egy csajjal, majd jött még egy. Tíci megkért könnyes
szemmel, hogy hamar mennyünk el, majd gyorsan megfogtam a kezét, és húz-
tam magam után mikor már nem bírta, és sírni kezdett.Leültünk a parkban egy
egy padra, és elkezdtem nyugtatni, és csak azt vettem észre, hogy csókolózunk.."-na itt eltörött a mécses, és zokogni kezdtem, de erősebb akartam lenni, így fogtam egy százas zsepit, majd tovább olvastam:
"..Ő persze rögtön bocsánatot kért, és mentegetőzött, hogy csak szüksége
volt valami vigaszra, mert senkije sincs. Mondtam neki, hogy nekem nem
lett volna szabad engednem -persze élveztem- és erre hazamentünk.Egész-
este ezen gondolkoztam, majd arra jutottam, hogy szeretem. Igen, jól ol-
vastad, szerelmes vagyok. Ezt csak azért írtam meg neked, mivel gondol-
tam, hogy csak te tudsz nekem ebben segíteni. Nagyon szépen kérlek,
hogy hozz össze minket. Bocsánat ha felkeltettelek, de holnap a vonaton
beszéljük meg.
Puszi, Gergő! :)xX"
Ezt az üzenetet annyira nem bírtam megemészteni, hogy csak ennyit tudtam válaszként írni neki:
"Nem keltettél fel, és persze, beszélhetünk.
Puszi, Berta! :)xX"
Az este további részét tovább bőgtem, és 3 darab százas zsepit elhasználtam, mikorra kezdtem elálmosodni. Olyan 4 körül lehetett mikor elaludtam, ami nagyon jó, mert 5:30-kor kelt az ébresztőm. Na mindegy, a lényeg, hogy álmomban is csak erre tudtam figyelni, és reméltem, hogy leszek annyira erős, hogy beszélni tudjak Gergővel, anélkül, hogy sírva ne fakadjak. Eljött a reggel, és amikor a tükörbe néztem, csak annyit láttam, hogy a szemem bedagadt Biztos a sírástól. Mire nagy nehezen helyrehoztam, hogy ne a hatszorosa legyen, csak a kétszerese a szemem az eredetinek, meg fogat mostam, ott volt az idő, hogy fél óra és indulni kell. Nem tudom, hogy, hogy fogok elkészülni, de neki láttam...
2012. június 5., kedd
1.fejezet
Na hát kedvet kaptam az íráshoz, úgy hogy remélem tetszeni fog..:) Kommenteljetek légyszi, hogy tudjam nem fölösleges amit csinálok..:D És mielőtt olvasnátok egy kis leírás, hogy értsétek:
Berta Lenorz : 17 éves magyar lány, aki emelt szintű angol nyelvet tanul. Az osztályában elég híres volt, míg nem jött az új lány Tíci. Egyre csökkent a népszerűsége, és alig maradtak barátai. A legjobb barátja így Gergő Kurunci lett, és egyben a szerelme is.
Gergő Kurunci: Ő is 17 éves, és legjobb barátja: Berta és Ron (Áron). Ő az osztály egyik meghatározó személyisége. Ám az új lány nagyon felkeltette az érdeklődését, így próbál sokat vele lenni.
Tícia Opsent: Szintén 17 éves, azért jött át ebbe az iskolába, mert a másik helyről kiüldözték. Nagyon bejön neki Gergő és Ron is. Peti a volt pasija.
Áron Pecsmei: Legjobb haverja ugye Gergő, és titokban -nem mondható szerelmesnek- bejön neki Berta.
A One Direction kicsit később fog megjelenni jelentősen, de itt-ott azért így is benne van.! :) xX
~
"Vajon miben különb Ő mint én? Még csak nem is szép. Tele van kenve 88 ezer kg. vakolattal! Istenem, és még csak így sem szép! Nem mintha én nagyon szép lennék, de akkor is! És még csak alig ismeri, én meg már 8 éve, és mégis..." -Kicsim, gyere vacsorázni! -szakította félbe anyu a gondolatmenetemet a jól megszokott időben.
-Máris megyek, csak egy pillanat! -üvöltöttem le a lépcsőn, és folytattam tovább a gondolkodást: "Hol is tartottam? Köszi anya, most elfelejtettem. Na nem is baj, csak felhúzom magam Tícin. Az a kis hülye lenyulta a.. Áá, hogy itt hagytam abba! Remek, akkor viszont nekem is szereznem kell valakit, aki segít felejteni. Méghozzá a legjobb barátját.." -Gyere már berta!
-Jólvan anya, mindjárt!
-Nincs mindjárt, kihűl a vacsora! -szólt kicsit dühösebben. Mikor lementem, láttam, hogy még nagyban gőzölög az, ami az asztalon van, a hús pedig még a sütőben, és ezért leültem durcásan a fotelba, majd bekapcsoltam a TV-t: -Ezért kellett sietnem, ugye?!
-Na befejezni a dúzzogást és gyere az asztalhoz,azonnal veszem ki a húst!
Mikor leültem az asztalhoz, megszólalt a TV-ben a What Makes You Beautiful, és ettől, miközben ettem, teljesen lenyugodtam. Ám mikor felmentem, és megláttam, hogy mekkora nagy rendetlenség van a szobámban, és a táboros cuccom sincs összepakolva, kicsit meghökkentem, és felkiáltottam:
-Oh, hogy baszódj már meg! Ez nem lehet igaz! Hogy megyek én így holnap táborba?-s ezzel elkezdtem rendet rakni, és közben bepakolni a ruháimat egy bőröndbe. Mire kész lettem vele, már pont annyi volt az idő, hogy elmenjek aludni, így gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd behuppantam az ágyamba és bekapcsoltam a TV-t (tudni illik, hogy TV és Net függő vagyok, tehát valamelyik mindig megy). Szép lassan álomba merültem, majd mikor már majdnem elaludtam, egy sms-em érkezett. Tőle jött...
Berta Lenorz : 17 éves magyar lány, aki emelt szintű angol nyelvet tanul. Az osztályában elég híres volt, míg nem jött az új lány Tíci. Egyre csökkent a népszerűsége, és alig maradtak barátai. A legjobb barátja így Gergő Kurunci lett, és egyben a szerelme is.
Gergő Kurunci: Ő is 17 éves, és legjobb barátja: Berta és Ron (Áron). Ő az osztály egyik meghatározó személyisége. Ám az új lány nagyon felkeltette az érdeklődését, így próbál sokat vele lenni.
Tícia Opsent: Szintén 17 éves, azért jött át ebbe az iskolába, mert a másik helyről kiüldözték. Nagyon bejön neki Gergő és Ron is. Peti a volt pasija.
Áron Pecsmei: Legjobb haverja ugye Gergő, és titokban -nem mondható szerelmesnek- bejön neki Berta.
A One Direction kicsit később fog megjelenni jelentősen, de itt-ott azért így is benne van.! :) xX
~
"Vajon miben különb Ő mint én? Még csak nem is szép. Tele van kenve 88 ezer kg. vakolattal! Istenem, és még csak így sem szép! Nem mintha én nagyon szép lennék, de akkor is! És még csak alig ismeri, én meg már 8 éve, és mégis..." -Kicsim, gyere vacsorázni! -szakította félbe anyu a gondolatmenetemet a jól megszokott időben.
-Máris megyek, csak egy pillanat! -üvöltöttem le a lépcsőn, és folytattam tovább a gondolkodást: "Hol is tartottam? Köszi anya, most elfelejtettem. Na nem is baj, csak felhúzom magam Tícin. Az a kis hülye lenyulta a.. Áá, hogy itt hagytam abba! Remek, akkor viszont nekem is szereznem kell valakit, aki segít felejteni. Méghozzá a legjobb barátját.." -Gyere már berta!
-Jólvan anya, mindjárt!
-Nincs mindjárt, kihűl a vacsora! -szólt kicsit dühösebben. Mikor lementem, láttam, hogy még nagyban gőzölög az, ami az asztalon van, a hús pedig még a sütőben, és ezért leültem durcásan a fotelba, majd bekapcsoltam a TV-t: -Ezért kellett sietnem, ugye?!
-Na befejezni a dúzzogást és gyere az asztalhoz,azonnal veszem ki a húst!
Mikor leültem az asztalhoz, megszólalt a TV-ben a What Makes You Beautiful, és ettől, miközben ettem, teljesen lenyugodtam. Ám mikor felmentem, és megláttam, hogy mekkora nagy rendetlenség van a szobámban, és a táboros cuccom sincs összepakolva, kicsit meghökkentem, és felkiáltottam:
-Oh, hogy baszódj már meg! Ez nem lehet igaz! Hogy megyek én így holnap táborba?-s ezzel elkezdtem rendet rakni, és közben bepakolni a ruháimat egy bőröndbe. Mire kész lettem vele, már pont annyi volt az idő, hogy elmenjek aludni, így gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam, majd behuppantam az ágyamba és bekapcsoltam a TV-t (tudni illik, hogy TV és Net függő vagyok, tehát valamelyik mindig megy). Szép lassan álomba merültem, majd mikor már majdnem elaludtam, egy sms-em érkezett. Tőle jött...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)