27.fejezet

Szerbusztok kedveskéim.:3 Köszönöm, hogy vagytok nekem, és hogy van mindig valaki, aki újonnan kommentel.:D Nagyon szeretlek titeket.<3 Hálám jeléül, itt is van az újabb rész. Jó olvasást, puszi.:D


                                                                                 ~


*Harry szemszöge*
-Ezt mégis hogy képzelted? Hm? -üvöltözött. Nem tudom miért kellett így felfújni ezt. Hagy éljem már az életemet úgy, ahogy én akarom!
-Nem mindegy neked? Azt csinálok, amit akarok. Nagy vagyok már. És te nem vagy az apám. -teljes nyugodtsággal végig mondtam, majd megfogtam a tányérom és bevittem a mosogatóba. Louis követett.
-Tudod mit fog érezni Berta amikor ezt meglátja? És eleve is, mi azon dolgozunk a srácokkal, hogy hogyan békíthetnénk ki titeket. Erre te meg becsajozol...
-Nem érdekel engem Berta! Barátok vagyunk Louis, fogd már fel! És amúgy meg neki is van valakije.
-És ezt mégis honnan veszed? -ráncolta össze a szemöldökét.
-Tegnap láttam egy sráccal, mikor nevetgélve jött haza. Utána meg megcsókoltam Ginát, és ő befutott a házba. Ennyi.
-Srácok ezt majd megbeszélitek később, mennünk kell, mert elkésünk.
-Jól van Liam! -üvöltöttünk rá mindketten, majd kisétáltunk és beültünk a kocsiba mi is. Elég fagyos volt köztünk a hangulat, de nem tehettem arról, hogy beleszólnak az életembe. Tudom, hogy a barátaim, és jót akarnak, de ami sok, az sok.

*Berta szemszöge*
Amikor jöttem haza Adammel, megláttam Harryt. Nagyon jól éreztem magam Addel, de amint megláttam, hogy Harry megcsókolja a csajt, olyan szörnyű érzés fogott el, hogy muszáj voltam beszaladni, ezzel otthagyni barátom. Nekitámaszkodtam az ajtónak, majd szépen lecsúsztam rajta. Könnyek gyűltek a szemembe. Végig akartak folyni arcomon, de nem engedtem.
-Berta! Berta! -hallottam kintről Adam hangját- Mi a baj? Kérlek engedj be! -arrébb csúsztam, majd kinyitottam az ajtót. Ő fölkarolt a földről, majd bevitt a nappaliba a kanapéra. Hozott nekem egy csésze teát, majd beült ő is mellém.
-Mi történt?
-Tudod van az a srác, akiről meséltem neked...
-Harry. Igen?
-Ott állt a szomszéd ajtóban és lesmárolt egy csajt. Pedig pontosan tudta, hogy itt vagyok. És azt is, hogy... -eltört a mécses, itt már nem tudtam visszafogni a könnyeket. Először kigördült az első, majd követte őt a második, harmadik, majd már az egész patakokban ömlött.
-Hogy? Ha az 's' betűs szó, akkor nem muszáj kimondanod. -bólintottam, majd védelmet nyújtó karjaiba dőltem. Mellkasán pihent fejem, ő pedig átkarolt. Hihetetlen mennyit számít egy ölelés is akár. Annyira belefeledkeztünk mindenbe, hogy elaludtunk. A csöngő keltett minket. De persze nem kellett kitápászkodnom, mert mire kinyitottam a szemem, Eleanor már ajtót nyitott. Így visszacsuktam a szemem, és próbáltam aludni. Kevés sikerrel, ugyanis egy párna landolt a fejemen.
-Mi van már? -üvöltöttem még mindig csukott szemmel.
-Kelj fel! -utasított Louis. Mit keres ő itt? Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy nem csak ő van itt, hanem még Niall, Liam és Zayn is. Egyszóval mindenki, kivéve Harry.
-Igen? -törölgettem a szemem, majd felültem a kanapén.
-Ki a barátod? -guggolt le elém még mindig Lou- Így mi lesz a tervvel?
-Ő csak egy haver, Lou!
-Akinek a karjaiban alszol? Hát az biztos nem csak barát. -hangsúlyozta ki a csak szót.
-Louis hagyd már őt. Tényleg csak barátok vagyunk!
-Aha, persze...
-Meleg vagyok, ember! De bocs, hogy ezt nem közölte veled az első mondatában... -Adam felállt és kisétált a konyhába.
-Én mondtam, hogy csak barátok. Nem is lehetne több, mivel ő meleg. De kérlek bízzatok bennem! -felálltam, és felmentem felöltözni. Adamtől bocsánatot kértem, Louis nevében is, majd visszaültem a srácokhoz már a reggelim kíséretében.
-Szóval akkor miért is jöttetek? -kérdeztem.
-Odaadod a kajád felét? Majd éhen halok.. -nyögte ki Niall, miután egy folytában a szendvicsem bambulta.
-Menj a konyhába, van még egy fél a pulton. Na, de miért is jöttetek?
-Harrynek barátnője van.
-Tudom. Gina. Ismerem.
-Honnan? -kérdezték a fiúk egyszerre.
-Albert unoka húga. Volt szerencsém megismerni. Ha tényleg összejönnek, akkor sok szerencsét, mert az a lány.. hűű, nem semmi. Egy kétszínű, pénz leső szuka. Senkinek sem kívánnám a nyakára...
-Az jó, mert most pont a te pasid környékezte meg... -szólalt meg végre Zayn is.
-Tudom. Ellene nincs esélyem. Főleg úgy, hogy Harry szinte rám se bír nézni.
-Szóval ennyi? Feladod?
-Igen Liam. Vele szemben nincs esélyem! Hát nézz csak rá, aztán meg rám. A másik meg, hogy rögtön az első randin ilyen smárolás? Ahhoz nagyon kell, hogy legyen köztük valami, mert ez nem jön csak úgy.
-Jó, akkor a tervnek lőttek.  -jött be Niall.
-Igen. Majd megbékél idővel.
-Szóval hagyod elmenni. Ahogy ő is hagyott téged. Remek! Okosok vagytok, mit ne mondjak! -állt fel Louis.- Akkor mi most megyünk is. Sziasztok -most komoly besértődött? Hát ez kész. Ő kisétált, a többiek adtak egy egy ölelést, majd mentek ők is. Adam is szép lassan hazavánszorgott, én meg ismét egyedül maradtam ebben a házban. Nem tudtam mást tenni, elkezdtem magamnak ebédet csinálni. Mikor kész lett, még nem volt ebédidő, ezért nem ettem meg, hanem leültem filmezni. Valami csöpögős filmet akartam nézni, úgyhogy bekapcsoltam a laptopom, és letöltöttem a Felhők Felett Három Méterrel-t. Csináltam popcornt, egy jó kis párnás vackot a szobám egyik végében, majd bekapcsoltam és indulhatott is.

*2 héttel később*
Nem történt velem semmi érdekes. Voltam párszor a fiúknál bulizni, elég jók  voltak. Ma is fogok menni majd át Lou-ékhoz, bulizni. Dél körül elkezdtem készülődni, mert előbb megyek, hogy segítsek az előkészületekben. 1-re készen voltam, és fél 2-re pedig már ott voltam a buli helyszínén. Eleanorék is velem jöttek át, így többen voltunk, hogy segítsünk. Mikor beléptünk, Eleanor üdvözölte Louist, Danielle Liamet, Gina Harry nyakán lógott, Perrie és Zayn a nappaliban voltak, így én egyedül maradtam. Csak úgy, mint Niall. Így mi egymást üdvözöltük. Párokat alkotva kezdtük el felosztani, hogy ki mit és hol fog csinálni. Én maradtam Niallel. Mi kaptuk a konyhát, természetesen. Előkészítettük a kajákat, piákat, majd egy kis asztalra felraktuk őket. Nem is tudom, hogy minek lett így megszervezve, mikor nincs senkinek szülinapja, meg semmi. Csak pár haver jött, és ennyi. 5 körül már kezdődött a buli.
-Gina, ugye? -ültem le a lány mellé, aki csoda, hogy nem Haryvel volt.
-Igen. Te meg Berta, igaz?
-Igen. Nos, te mit is akarsz Harrytől? -mindkettőnkben volt már elég pia, így nem volt kínos a kérdés.
-Szeretem őt, és tudom, hogy Albert mit mondott neked, de ez nem igaz.
-Akkor jó. Csak ennyit akartam megtudni. -felröhögött.
-Dehogynem igaz, csak szívatlak! Nem szeretem Harryt és valószínűleg sosem fogom, de a pénze az csábító! -röhögött, majd felállt, és odasétált az emlegetett Harryhez. Ezt nem akartam magamban tartani, de ki hinné el? Louis! Megkerestem, majd félrehívtam.
-Louis beszélnünk kell! -berángattam a fürdőbe, majd bezártam az ajtót.
-Igen?
-Fú, te bűzlesz a piától. Na mindegy. A lényeg. Gina nem szereti Harryt. Nem is fogja. Most beszéltem vele. Csak a pénze kell neki.
-Aha, biztos. -nehéz egy részeg embernek magyarázni.
-Nem Louis, nem érted. Ki fogja szedegetni a pénzt a tárcájából. Csak ezért van vele! -ő csak bólogatott- Minek is beszélek egy részegnek erről! -kisétáltam, majd megpróbáltam megkeresni Liamet, de őt nem találtam. Hát gondoltam akkor felmegyek egy szobába. Nem kellett volna. Ahova benyitottam, az pont Harry szobája volt. Legalább is szerintem az az volt.
-Menj már kifelé! Ez zárt körű rendezvény! -üvöltözött rám Gina. Hát... nem voltam kíváncsi a csóknál elfajultabb helyzetben lévő "gerle párra", de ezt is láttam. Ezután egy csendes szobába bementem és leültem az ágyra. Nem sokára el is aludtam.
-Berta! Berta ébresztő! -keltegetett Niall.
-Ajj, mi történt?
-Elaludtál a szobámban. Már reggel 10 óra van. Lehet, hogy fel kéne kelned. A srácok mára is egy bulit akarnak.
-Mára is? Remek. -kipattantam az ágyból, megigazítottam magam, majd lementem- Jó reggelt.
-Helló! -leültem az asztalhoz, és én is enni készültem. Mindenki lent volt, kivéve Harry és Gina. Nem tudom, hogy a többieket nem zavarja-e, de engem nagyon idegesít. Reggeli után hazamentünk a lányokkal rendbe szedni magunkat, aztán visszajöttünk. Ezúttal hoztunk rendesen mindent. Előkészültünk, most nem egy olyan bulit csináltunk, mint tegnap, hanem csak ilyen pizsi buli szerűt. Leültünk a tv elé, hálózsákokban voltunk és pattogatott kukorica, chips, és cola volt előttünk. Valami filmet néztünk, és beszélgettünk. Ez az este jól telt, bár jobb lett volna, ha Gina nincs ott, és nem veri ki mindenért a hisztit. Szerintem a srácok is érezték, hogy ő nem közénk való, de nem szóltunk semmit sem Harrynek. Azt a beavatós bulit sem csináltattuk meg vele, így nem is számíthat ránk. Azaz nem olyan fontos a csapatnak, és Harrynek sem. Remélhetőleg hamar rájön, hogy mit is csinál a háta mögött a kedves kis barátnője. Vagy ha nem, akkor abból nagy félreértések lesznek.

26.fejezet

Sziasztok.! Sajnálom, hogy idáig nem hoztam nektek részt, de elég sokat kellett tanulnom. Ebben a 3 napban 5 dolgozatot írtunk, abból 2 tz volt. Szóval nagyon sajnálom, de az időm nem engedte meg, hogy írjak is nektek.:( Viszont, most újra itt, amit én is nagyon csodálok, mivel elkezdtem megírni ezt a részt, már a vége fele járhattam, mikor véletlen megnyomtam valamit, és az egész kitörlődött. Ez is csak én lehetek! Itt üvöltöztem fél órán keresztül, hogy 'hogy lehetek ennyire béna?', de miután kidühöngtem magam, megmostam az arcomat, és újra neki álltam. Úgyhogy ezt úgy olvassátok, hogy ez egy utánzat, mert az eredeti elveszett. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást, kommenteljetek légyszí. Puszii.:Dx<3

                                                                                      ~

*Berta szemszöge*

A fiúk tervében nem nagyon bíztam, hiába akartam, de valljuk be, hogy elég gyenge volt, így megmondtam nekik, hogy 7 napot adok arra, hogy megcsinálják ezt. Ha össze jön, akkor maradok, ha nem... akkor is maradok, mert attól még, hogy egy fiúnak nem kellek, a barátaimra szükségem van. És hogy miért pont 7 nap? Mert akkor lesz egy hónapja, hogy ismerem a fiúkat. Hihetetlen, hogy már ilyen régóta itt vagyok!

Úgy gondoltam, hogy beszélek Ninával, annak ellenére is, hogy az a marha nem enged be. Biztosra akartam menni, így felhívtam őt, és lebeszéltem, hogy átmegyek. Ezután összekészültem és indultam is. Kifújtam a levegőt az ajtó előtt állva, nehogy valami olyat mondjak megint amit nem kellene, majd megnyomtam a csengőt.

-Mit akarsz itt kislány? -nyitott ajtót nem túl kedvesen az az Albert. Lökött egy fickó. Különben is, milyen név az, hogy Albert?!

-Ninához jöttem. Beszélni szeretnék vele. Engedj be.

-Ő nincs itthon.

-Pár perce beszéltem vele, hogy jövök. Tudom, hogy itt van. Engedj be. -mondtam minden szót teljes nyugodtsággal.

-Azóta el kellett mennie. -mit is mondjak... nem túl jól hazudik.

-Nem kellett. Akkor szólt volna. Na engedj be. -még mindig nyugodt voltam. Szinte már borzasztó nyugodtság áradt a szavaimból, afféle 'leszarom, hogy mit mondasz' stílussal keverve. Talán ez zavarta annyira.

-Te ide be nem jössz, az biztos! Megmondtam a múltkor is, kislány! -kezdett el üvöltözni. Ez nekem nem tetszett.

-Akkor hívd ide őt. Beszélni akarok vele. Nem kell nekem ahhoz bemennem. Itt is tudok vele társalogni.

-Azt mondtam, takarodj!

-Most miért beszélsz vele így, Albert? Gyere csak be! -jött meg végre Nina. Ekkor félrelépett az ajtóból és egy gúnyos mosolyt vetett felém Albert, én pedig beljebb mentem és visszamosolyogtam. Természetesen 'én nyertem, haha' stílusú volt. Ez sem nyerte el a tetszését. Ennek a hapsinak semmi sem tetszik. Leültünk a kanapéra, majd Nina kiküldte füvet nyírni, hogy ne zavarjon minket. Jól kibeszéltük magunkból a gondjainkat, aztán pedig megbocsájtottunk egymásnak. Én bocsánatot kértem, amiért le ribancoztam, ő pedig bocsánatot kért, amiért úgy viselkedett velem és kidobott. Végül ebédig maradtam. Albert itt már egy csomót kérdezgetett rólam, és elég kedves volt velem. Gondoltam beletörődött, hogy Ninához tartozom, és ezért meg akart ismerni. Egy nagyot kellett tévednem, hogy rájöjjek, ez az ember egy önző görény.

-Nos Albert. Miért kérdezgetsz ennyit tőlem? Miért vagy velem hirtelen ilyen kedves? -kérdeztem rá nagy mosollyal.

-Mert meg akarom ismerni az életed. És érdekel, honnan ismered azt az 5 nyálas képű ficsúrt. -ekkor Nina felállt, és otthagyott minket, mivel tudta, ebből nagy vita lesz.

-Mit érdekel az téged? -kérdeztem ekkor már flegmán.

-Tudod, van egy unoka húgom, akit egyedül nevelek. Nem sokára ő is ide fog költözni hozzánk. És oda van ezért az 5 nyál gépért. Össze akarok hozni egy találkozót nekik.

-És ehhez mi közöm van nekem? Vidd el egy dedikálásra, vagy valami ilyesmi...

-Nem, én személyes találkát akarok, csak a lány számára. Valamint össze akarom hozni az egyik taggal. Szeretném, ha valamelyik a pasija lenne. Mondjuk az a göndörke. Akibe úgy bele vagy esve, csak fölöslegesen, mert semmi esélyed nála. -ezt most komolyan kellett? Hogy lehet valakinek ekkora pofája?

-Hány éves a kis csaj? És miért akarod ezt? -felemelkedtem székemből, rátámaszkodtam az asztalra, és próbáltam nyugodt maradni.

-Most lesz majd 18. És ne kis csajozd le! És azért akarom ezt, mert így több lesz majd a pénz a háznál.

-Azt te meg honnan veszed? Miért vagy te ilyen biztos a tervedben?

-Azért, mert a csaj pénzt fog kiszedegetni a pénztárcájukból. És csak, hogy felkészülhess: az egészet rád fogja fogni majd. -mi a szar? Ezt meg mégis hogy merészeli? Mit képzel ez magáról, ki ő? Normális ez? Mert szerintem valami nem stimmel neki odafent.

-Akkora egy bunkó vagy! Ezt mégis hogy képzelted... képzeltétek? Honnan tudtad, hogy lesz majd kire fogni?

-Onnan, hogy mikor megtudtam, hogy Nina terhes, te pedig jóban vagy a fiúkkal, akkor elvállaltam az apaságot. Csak azért, hogy a közelébe tudjak jutni a fiúkhoz, és így majd bevethetem az unoka húgomat. Mindennek oka van, bébi. -most már bébizünk is? Remek, mit ne mondjak... Nina ilyenkor meg hol a fenében van?

-Hogy lehet valaki ennyire önző, bunkó állat? Mindenkit csak kihasználsz! -gyors mozdulattal felpofoztam, majd válaszát meg sem várva felkaptam a cuccom, és kifutottam az utcára. Utánam jött, és megfogta a csuklóm.

-Ezzel még nincs semminek vége, angyalbögyölőm. Mindig is szerettem a verekedős, agresszív kis csajokat. -húzogatta a szemöldökét.

-Hagyj békén te pedofil, önző állat! -hasba vágtam, majd elfutottam.

-Ne olyan hevesen csillagom. Megtalállak én! És csak hogy tudd: én mindig megkapom azt, amit akarok! Ezúttal téged és a pénzt! -többet már nem hallottam, mert bezártam az ajtót. Minden létező ajtót a házban, amin ki-be lehetett mászkálni kulcsra bezártam, csak a belsőket nem, mivel eléggé megijesztett ez az előbbi 'fenyegetés'. Felszaladtam a szobámba, és ledőltem az ágyra.

Három óra múlva kopogtatásra lettem, figyelmes. Lou és Eleanor álltak az ajtóban és azt mondogatták, hogy engedjem be őket. Nem értettem, de aztán leesett, hogy bezártam minden ajtót. Kinyitottam, majd köszöntöttem őket.

-Sziasztok. -megöleltem mindkettőt, de választ nem kaptam. Inkább csak egy-egy fura tekintetet.

-Mi történt? Miért zárkóztál be? -kérdezte végül El.

-Semmi. Csak úgy.

-Aha, persze... -veregette meg a vállam, Louis- Na mi történt?

-Semmi, tényleg. Csak egyedül akartam lenni, és nem akartam, hogy zavarjanak. Azt hittem, hogy van kulcsod.

-Van, csak ma itthon hagytam. De úgy látszik belőled semmit sem szedünk ki, úgyhogy mi felmegyünk. Szia. -megölelt bíztatás képen, majd felmentek mindketten. Mikor én is felmentem a szobába, mielőtt beléptem volna, találkozott tekintetem Louis-éval. Tükrözte a 'figyellek!' mondatot. Nem igazán zavart, sőt. Inkább örültem, hogy van aki foglalkozik velem. Bedőltem az ágyamba, gondolkodni kezdtem. Talán el kéne mennem innen, mielőtt még Albert ide uszítja azt a hisztis, pénz leső szukát? Talán el kéne mennem, mielőtt nekem is bajom lenne? Lehet. Lehet, de az gyávaság lenne.

Míg ezen gondolkoztam, elnyomott az álom. Reméltem, egy szebb holnapra kelek fel.

*Harry szemszöge*

A fiúk egy folytában azzal zaklatnak, hogy beszéljek Bertával, és bocsássak meg neki. Megmondtam, hogy megbocsájtottam neki, de nem bízok benne. Ezután végre békén hagytak, de én mégis éreztem, hogy beszélnem kéne, tényleg vele. De mégsem tettem, pedig éreztem, hogy valami így nincsen rendben. Egyszerűen csak nem vagyok képes vele beszélni. Pedig tényleg hiányzik. Ha nem is az, hogy olyan jól lehet vele beszélgetni, akkor az, hogy a közelemben legyen. Hogy érezzem, bármikor vele tudok lenni. Egyszóval, a jelenléte. De valahogy ezen is túl fogok jutni.

*1 héttel később*

Ezen a héten semmi érdekes nem történt. Csak voltunk egy interjún, de amúgy semmi több. Egyre többet gondolkodtam azon, hogy most mi lesz így Bertával, de arra jutottam, hogy csak barátok vagyunk. Ez így helyesebbnek tűnik. Ma egy csajhoz fogunk menni Ninához, amit Lou szervezett le azzal az Albert fickóval, mikor Eleanornál volt. Lehet, hogy csak azért ment bele, mert ijesztő alak, legalábbis a hallottak alapján biztos az. Eléggé izgatott voltam, mivel soha nem csináltunk még ilyet. Az indulás előtti fél órával elkezdtem készülődni. Felvettem egy normális ruhát, megigazítottam a hajam és már mentem is le. Pont időben, már indultunk is.

Amikor bementünk a házba, egy szép, hosszú barna hajú lány üdvözölt minket.

-Sziasztok, Gina vagyok.

-Sziaa. -mondtuk kórusban. Mindenkinek adott egy ölelést, majd bevezetett minket a nappaliba. Elég sokat beszélgettünk, csináltunk vele képet, és aláírtunk egy lapot. Nagyon kedves lány. Nem minden rajongó olyan őrült, mint a svédek, sőt. Ő olyan kedves, aranyos kis lány. Hittem, hogy nekem tovább kell lépnem a Bertás ügyön, így belegondoltam, és lehet, hogy pont őrá van most nekem szükségem. Szeretni való, és jó társaság. Valahol legmélyen tudtam, hogy nem kéne, de nem foglalkoztam vele, úgy gondoltam, hogy ő az, aki mellettem lesz ezek után.

Mikor kikísért minket, odaadta a mobil számát, majd mikor búcsúztunk, adtam az arcára egy puszit, majd fülébe súgtam:

-Holnap hívlak. -egy baráti mosoly jelent meg számon, majd követem a többieket. Amikor beszálltam a kocsiba, Liam egyből letámadott.

-Ez meg mi a fene volt? -mintha bármiféle magyarázattal is tartoznék a dolgaimért.

-Semmi. Csak beszéltem vele. -kacér mosoly jelent meg a szám szélén.

-És mi lesz  Bertával? -fordult hátra Louis is.

-Berta már rég a mú... -és ekkor megláttam őt az ablakban Eleanorék házában. Hosszú szőke haja ráomlott a vállára. Tökéletes arca egy mosolyt ábrázolt. Egy, nem kettő bögre volt nála. Ez egyiket magának, a másik pedig Danielle-nek hozta. Mikor láttam, eldőlt bennem, hogy nem, hiába akartam azt mondani, hogy ő a múlt, nem így gondoltam. Ő nem a múlt, de nincs köztünk több, mint barátság. Lehet, hogy jobb is így...

-Hahó?! Ember, élsz még? -zökkentett ki Zayn a gondolat menetemből.

-Igen, bocsi. Elbambultam.

-Hát azt vettem észre. Nem csodálom, ott van Berta. És már bocs, de ha azt akartad mondani, hogy ő már a múlté, akkor ebben nagyon tévedsz. Ő neked nem a múlté. De szerencsére nekünk sem.

-Nem, nem a múlté. Viszont nincs köztünk több, mint barátság. Szimplán haverok vagyunk. Jobb is ez így...

-Harry drágám, ez már rég nem barátság nálatok. Ha nem vagytok együtt, akkor ez nem barátság, hanem egy nagy semmi. A barátok beszélnek egymással, törődnek a másikkal. Mint ahogy mi tesszük. De te, barátom, már hetek óta hozzá sem szóltál, és még csak a társaságát is kerülted. Ez nem barátság, Harry. Ez vagy több, vagy semmi. -fordult hátra Louis. Részben igaza volt, de ezt nem vallottam be nekik. Se magamnak.

-Inkább az utat nézd, Lou drágám. -mondtam kicsit flegmán, utána lehajtottam a fejem, és nem szóltam.

-Na jól van, hagyjuk ezt a témát. Menjünk el egy Nando's-ba, éhes vagyok. -jelentette ki Niall. Biztos érezte, hogy rossz ez a téma, és rosszul esik nekem. Mindig figyel az ilyen apróságokra is.

-Rendben, de akkor inkább Meki. Az útba is esik. -jelentette ki Liam, majd Lou arra vette az irányt. Megkajáltunk, majd hazamentünk. Behuppantam az ágyamba és gondolkozni kezdtem.

Egész este alig aludtam valamit, amiért azon kattogott az agyam, hogy mit kéne tennem. Egy csomó lehetőség megfordult a fejemben, de az elsőnél maradtam. Úgy voltam vele, az első a legjobb, mert az jutott először eszembe. Biztos van valami értéke is, ha az az első. Úgyhogy a még tegnap kitalált tervnél maradtam. Miután megreggeliztem, megfogtam a telefonom, és már pötyögtem is be a számot.

-Haló?

-Szia, Harry vagyok. Arra gondoltam, hogy összefuthatnánk valahol.

-Rendben. Mikor?

-Mikor jó?

-Háát, egy fél óra múlva készen lennénk, és mehetnénk.

-Akkor fél óra múlva előtted leszek. Szia.

-Szia. -köszönt el kedvesen, majd leraktam a mobilom. Felvettem valami elfogadható ruhát, a tükör előtt megigazítottam magam, majd indultam is le, a kocsimhoz.

-Hova mész? -kérdezte Liam.

-Randim van. -mondtam mosolyogva, és kimentem a házból. Elindultam a házhoz, aztán pedig már az ajtó előtt álltam. Megráztam kezem, majd becsöngettem.

-Wow. Nagyon szép vagy!

-Köszönöm. -pirult el. Ez de aranyos volt!

-Na mehetünk, Gina?

-Természetesen, Harry. -nyújtottam kezem, majd belekarolt.

-Hölgyem! -nyitottam ki neki kocsim ajtaját.

-Köszönöm, Mr. Styles!

-Örömmel, Miss Ograd! -beszálltam mellé, majd mentünk is. Egy étterembe mentünk ebédelni, ahol egy eldugott kis asztalhoz kísértem, ahol senki nem talál meg. Sokat beszélgettünk, nevettünk, majd arra eszméltem, hogy nagyon jól érzem magam a társaságában. Egyszerűen hihetetlen lány volt, hogy így el tudta felejtetni velem azt is, hogy létezem. Ebéd után elmentünk moziba. Valami romantikus filmet néztünk, nem tudom mi volt az, mivel majdnem bealudtam rajta. Gina feje a vállamon pihent, nagyon élveztem. Viszont mégis úgy gondoltam, hogy szívesebben lennék itt mással. De ez amint eszembe jutott, rögtön el is hessegettem a gondolatát, és próbáltam a partnerem társaságát élvezni. Ami nem volt nehéz, hiszen sokat beszélgettünk, nevettünk, mint már említettem. Fantasztikus lány.

Mozi után hazavittem, és megálltunk az ajtóban.

-Nagyon jól éreztem magam, Gina.

-Én is, Harry. -halvány mosolyt véltem felfedezni a fején.

-Megismételhetnénk majd egyszer. -ekkor már én mosolyogtam.

-Örömmel. -csak álltunk ott, és egymás szemébe néztünk, mikor nevetést hallottam a hátam mögül. Nevetve jött haza Berta. Egy fiúval. És még nekem kéne neki megbocsájtanom és bízni benne! Ő már be is pasizott, ember! Nem hiszem el! Meg akartam neki mutatni, hogy nem csak ő lehet boldog. Mert én is az vagyok! Nem tudom, hogy miért, de elfogott a vágy, és olyat tettem, amit később lehet, hogy megbánok. Megfogtam az előttem ártatlanul álló lány derekát, majd magamhoz húztam. Szenvedélyesen megcsókoltam. Erre megszűnt mögöttem a nevetés. Belemosolyogtam a csókunkba, hiszen amit akartam, azt elértem. Megmutattam Bertának, hogy én is boldog vagyok. Végre van egy lány, akit szeretek, és ő is viszont szeret. És ezt most sikerült bebizonyítani annak a lánynak is, aki csak kihasznált volna. Vagyis nem biztos, de valószínűleg. Mikor elszakadtunk Ginával, hallottam egy ajtó csapódást, ami jót jelentett. Önkénytelenül is mosolyogtam az előttem álló, vigyorgó lányra. És nem, nem bántam meg. Most már önszántamból is magamhoz húztam még egyszer a lányt, és most lágyan csókoltam meg.

-Nos, Miss Ograd. Remélem jól érezte magát!

-Mr. Styles. Ennél jobban nem is érezhettem volna magam. Fantasztikus volt! -megölelt, majd bement a házba. Én visszaültem a kocsimba és mosolyogva hajtottam haza. Mikor hazaértem, mindenki a kanapén ült, és engem vártak.

-Harry, Harry! Srácok megjött -súgta Niall- Na milyen volt?

-Mesélj már, haver! -jöttek oda egyszerre.

-Fantasztikus! -és mosolyogva felsétáltam. Láttam a többieken, hogy ők is örülnek. Olyan 6 óra körül járhatott az idő, de én nem mentem fel már twitterre. Holnap úgy is egy megbeszélésünk lesz, így elkészültem a lefekvéshez, kajáltam, miközben néztem egy filmet, majd elmentem aludni.

Reggel az órám ébresztett, pontban 8-kor. Tudtam, hogy el fogok késni, de még visszaaludtam. Csak az volt a baj, hogy nem a szundit nyomtam meg, hanem a lenyom gombot. Így nem keltett még egyszer. Ezáltal 9-kor ébredtem fel újra. Mikor ránéztem az órára, kipattantak a szemeim, majd gyorsan felöltöztem és lerohantam. Összedobtam egy müzlit olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Már a felénél jártam, mikor Louis jött be mérgesen.

-Mi ez Styles? -dobott le egy újságot az asztalra, pontosan elém. Én és Gina voltunk rajta. Pont, amikor csókolóztunk.

-A randim vége? -tettem fel a költői kérdésem. Louis olyan ideges lett, hogy olyat én még nem láttam...

25.fejezet

Halihóó.! Nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire boldog vagyok. Annyi hozzászólás érkezett olyan kevés idő alatt, hogy az hihetetlen.:] Nagyon szeretlek titeket.<3 Most annyira jó kedvemben vagyok, hogy most sem teszek nektek határt, de azért ismét örülnék, ha azért írnátok.:)
Viszont, hogy legyen valamiféle kis tájékoztatás jellegű is az előszóban: Köszöntöm a két új olvasóm.:) Örülök, hogy szóltatok, hogy ti is olvassátok a blogom. Direkt nem szoktam hozzászólni az adott részekhez, de ha valamelyik kommenthez hozzáfűzni valóm van, azt vagy ide írom majd, a következő rész elejére, vagy pedig nagyon ritkán, de az ő hozzászólásának a válaszaként. Na de nem rizsázok itt feleslegesen, jó olvasást! :]<3


                                                                        ~


-Nem, nem a sütit jöttem eladni. Nina itthon van? -kicsit lenéző hangsúlyban válaszoltam neki végül.
-Nincs itthon. Mondjak neki valamit?
-Ne. Viszont...
-Jó, mert úgy sem adtam volna át. Úgyhogy mivel nincs itt, tipli van. -legyezgetett engem arrébb, de nem hagytam. Nem elég, hogy félbeszakítja a mondatom, még el is hesseget. Na azt már nem!
-Megvárom míg hazaér. -toltam arrébb az ajtóból egy erőteljes mozdulattal, majd befurakodtam a nappaliba. Elég érdekes fazon volt ez a fickó, nem akartam volna vele összetalálkozni egy... sehol. Beszólni, vagy vitázni sem nagyon szerettem volna, de ha muszáj, akkor muszáj.
-Szóval ki is vagy te, kislány?
-Nina a nagynéném. De jobb kérdés lenne inkább az, hogy te ki vagy? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nina összes rokona Magyarországon van. És nem is angolok. Te pedig egyáltalán nem úgy nézel ki, mint aki ott lenne, és nem angol.
-Nem vagyok angol. Viszont a nyárra kijöttem, úgyhogy mint láthatod, nem vagyok otthon. De ne tereld a témát. Ki vagy te?
-Ha Ninának lenne itt rokona, arról tudnék. De rólad még egy szót sem hallottam.
-Berta vagyok, 17 éves és nyárra jöttem ki, Ninához. De mivel te már mindent tudsz rólam, mondd el, te ki vagy?
-Nem hallottam rólad, úgyhogy kérlek szépen, emeld fel a segged és menj el. -1. utálom, ha így beszélnek velem. 2. utálom, ha lekezelnek. 3. eléggé idegesített, hogy egy nyomorult kérdésre nem tud válaszolni. Bepipultam. És annak sosincs jó vége. Főleg nem, ha egy harmincas, kopasz, kigyúrt, tetkós állattal beszélek úgy, ahogy.
-Nem emelem fel a seggem, és nem megyek el, míg meg nem mondod, hogy ki a fasz vagy te?! -üvöltöttem már rá. Rögtön megbántam minden egyes szavam, de már nem fordíthattam vissza, játszottam továbbra is a kemény kis csajt.
-Rendben. Albert a nevem és Nina pasija vagyok. De ha még egyszer lefaszozol, akkor bajaid lesznek kislány. És jobb, ha most elmész. Nem bírom az akaratos kis bolhákat, akik ott pattognak a nyakamon.
-Nem vagyok bolha! És ha azt mondom, hogy egy kibaszott nagy fasz vagy, akkor mi lesz? Megütsz? Nem teheted...
-Ugyan miért nem?
-Mert lecsuknak kiskorú bántalmazásáért?! Eszetlen kigyúrt állat vagy. Csak azért van rajtad ennyi izom, hogy elfedjék a kis agyad... -ennyire nem kellett volna messzire mennem, mert a csávó megfogta a derekam, a vállára emelt, majd elkezdett nekifutni a falnak. Én nem tudtam mást tenni, ütögetni kezdtem a vállát, rúgkapáltam a hasát, és azt ordibáltam, hogy 'Tegyél már le!'. Nem segített. Mikor majdnem neki ért a falnak, úgy döntöttem, hogy hogyha az oldalamra fordulok, akkor őt fogja érni az ütés, nem pedig engem. Így is történt. Én elfordultam, ő meg belement a falba.
-Na jól van, kislány! Nem bírom a fajtádat... Hisztis picsák.
-Mégis több agyam van, mint neked... -már nagyon belejöttem a visszaszólogatásba, csak az volt vele a baj, hogy már nem kellett volna ennyire messze menni. De valahogy kicsúszott mindig a számon. A pasi ezúttal erőteljesebben megfogott, és kinyitotta az ajtót és kifutott velem.- Ha magadtól nem mész, akkor majd én móresre tanítalak! -kivitt egészen a járda széléig, majd elkezdtem ismét püfölni, hogy engedjen már le. Láttam, hogy jön egy ismerős kocsi. Ekkor megnyugodtam. Még mindig üvöltöztem és ütöttem, mikor a kocsi megállt és 4 ismerős fiú szállt ki belőle:
-Maga meg mit csinál vele? -közeledett Louis és Liam.
-Nem bírom a szemetet a házban, így gondoltam kihozom. -majd levágott a földre. Azt hittem, hogy csak simán le fog rakni a fiúk láttán, de nem, ő belevágott a betonba. Hihetetlenül fájt. Niall és Zayn rögtön odaszaladtak hozzám, míg fetrengtem.
-Jól vagy? Bántott még? -hajolt fölém Nialler. Zayn felemelte a fejem, és megpróbálta megtámasztani a hátam, de nem hagytam, mivel nagyon fájt.
-Ha még egyszer bántani meri, velünk kell számolnia. -fenyegetőzött Louis.
-Ugyan már! Ezzel a négy nyikhaj testtel simán elbánok félkézzel is... Viszont kislány. Nem bírom ha valaki így beszél velem.
-Talán fájt, hogy jobban tudtam visszaszólni?
-Nem. Csak utálom, ha ilyen taknyosok kötnek belém. Szerencséd, hogy erre jártak a kis haverjaid, vagy nagyobb bajod lett volna. És ha még egyszer beteszed a lábad a házamba, akkor megemlegeted még a születésed napját is. Azt garantálom.
-Nem is a te házad! De igazad van, ez így jobban hangzott, mint az, hogy "a barátnőm házába". Keményebb. De én még mindig úgy gondolom, hogy csak az a bajod, hogy "egy taknyos" osztott ki, mert több esze van..
-Hagyd, Berta. Nem éri meg. -segített fölállni a földről Liam. A csávó besétált, engem meg besegítettek a fiúk a házba.
-Ez mégis mi volt? -kérdezte Zayn, mikor már bent voltunk.
-Nina legújabb szerzeménye. Csak tudnám, hogy miért egy ilyen kell neki... Ennél még Rafael is jobb. Ezerszer!
-De miért kötött beléd?
-Ez hosszú történet, Niall.
-Nem rég mentél el, úgyhogy csak nem olyan hosszú... -adott oda egy teával teli bögrét Eleanor.
-Jól van. Röviden az volt, hogy átmentem, hogy beszéljek Ninával, de ez az Albert nyitott ajtót. Utána egy hosszas vita vette kezdetét, amiben csúfosan leoltottam szegényt. Ennek hatására felkapott a vállára és neki akart szaladni a falnak úgy, hogy én vagyok a faltörőkos. Csak én ügyesen elfordultam a vállán, és így őt érte az ütés. Ezután meg kivitt az utcára, és jöttetek ti. Amit nagyon szépen köszönök. -felálltam és végig mentem a fiúkon egy-egy öleléssel. Visszaérve a kanapéra, úgy ültem le, hogy valami olyan pontot ütöttem meg, ami nagyon fájt. Ezért felkiáltottam:
-Ááuu... -mindenki odakapta fejét- Semmi, semmi. Jól vagyok. Csak fáj a hátam. Meg a derekam.
-Azt nem csodálom. Jól ledobott a földre az a marha. De ha akarod, akkor elintéztetjük Paullal.
-Nem kell, köszi. Nem ér az egész annyit.
-De mi az már, hogy nem mehetsz át a nénikédhez? -kortyolt egyet a teámból Niall.
-Ki mondta, hogy én azt már nem kérem, Niall?! Amúgy meg, most gondoljatok bele. Ha tényleg visszamegyek Ninához, mint ahogy én azt Harrynek mondtam, akkor hányszor kaptam volna már ettől az agyatlan fasztól? Biztos, hogy már tele lennék lila foltokkal...
-Meglehet. De, ha már úgy is szóba jött Harry. Szerintünk össze fog jönni a terv.
-Szerintem meg nem. Esélytelen, hogy ezek után bízzon bennem... Így is tudjátok mekkora csoda az nekem, hogy veletek lehetek? Hogy egyáltalán találkoztam veletek? Nem beszélve arról, hogy Eleanorékkal lakhatok. Nekem ez egy valóra vált álom. Nem akarom még jobban elcseszni a dolgot Harryvel. Majd kialakul úgy is, hogy mit érez. És én el fogom fogadni ha jó, ha nem...
-Biztos? -nézett rám aranyosan Louis.
-Igen. Teljesen. Ki kér sütit? -pattantam Volna fel az ágyból, ha nem estem volna vissza.
-Jól vagy? Biztosan ne menjünk el orvoshoz? -vettek körül mindannyian.
-Biztos. Csak szimplán fáj a hátam. Ez nem olyan nagy cucc. -ezúttal már óvatosabban, de felálltam. Kivánszorogtam a konyhába és előkészítettem mindenkinek egy tál sütit. Mikor bevittem, Liam elkapta tőlem, majd így szólt:
-Viszont az nagy cucc, hogy egy olyan nagy darab állat úgy ledobott a járdára. Szerintem meg kéne ezt mutatni egy orvosnak. -egyszerűen rettegtem az orvosoktól. Soha életemben nem mentem el orvoshoz önszántamból. Csak ha nagyon muszáj volt, és anyám elrángatott. Inkább fájt két héttel tovább a karom, vagy inkább fújtam egy héttel tovább az orrom, csak ne kelljen mennem orvoshoz. Az az egyik legrosszabb rém álmom. De nem tudom, hogy miért.
-Nem Liam, az ki van zárva, hogy én orvoshoz menjek. -ezután mindenki hanyagolta ezt a témát, és inkább a fiúk munkájáról, vagy Danék munkájáról beszéltünk. Arra jutottam, hogy nekem is keresnem kéne egyet. Miután a fiúk hazamentek, én fölmentem aludni. Durva mennyire fájt a hátam. Szinte alig tudtam mozogni. Gondoltam jót tesz majd neki egy kis pihenés.

*Harry szemszöge*
Úgy gondoltam, hogy most nem megyek át Eleanorékhoz, ott úgy is csak jópofiznom kéne. Inkább itthon maradtam. Csak nem történhet/történhetett annyira érdekes dolog. Jobbnak láttam, ha sétálok egyet. Felvettem a kapucnim, így sötétben valószínűleg nem ismernek meg. Séta közben bementem Bernardhoz. Hogy minek? Természetesen, hogy egyek valamit. Akik ismernek, lehet, hogy azt mondták volna, hogy csak azért megyek, hogy lássam Bertát. De ez nem így volt. Csak egy csendes, barátságos kis helyen akartam enni egy jó hamburgert. Na jó, lehet, hogy tényleg Bertához mentem! Legbelül biztos reménykedtem, hogy legyen ott Berta, de ezt olyan mélyen, hogy még magamnak sem vallottam be.
-Bernard?
-Igen, Harry?
-Berta itt van még?
-Nem. Pont ma költözött el. De azt hittem, ezt ti tudjátok.
-Csak nem voltam benne biztos. De azért köszönöm.
-Szívesen Harry. -megettem a burgert és elindultam haza. A jó forró kávé melegítette kezem, így valamennyire nem fáztam. Ahhoz képest, hogy nyár van, elég hűvös volt az idő. Mikor hazaértem, még mindig nem voltak ott a fiúk. Biztos Danielléknek nem áll be a csőrük. Nem tudom. Betettem valami filmet, nem tudom mi volt az, nem igazán figyeltem azt se, hogy mi megy benne, nemhogy még tudjam is, hogy mi az! Csak bambultam ki a fejemből, majd meghallottam, hogy megjött a kocsi. Reménykedtem, hogy Berta is jön. De nem jött. Csalódott voltam. De ezt nem mondtam a fiúknak. Még csak nem is mutattam ki, hogy szeretnék vele beszélni. Semmilyen érzelmet sem tudtak rólam leolvasni. Mindet elrejtettem.
-Hallod Haz, mikről maradtál le! -huppant le mellém Louis.
-Mit nézel? -jött oda Niall is. Nem tudom hogyan, de már egy popcornos tálat teleportált a kezébe.
-Nem tudom. Valami szart. De miért? Mi történt?
-Bertát úgy nekibaszták a járdának, hallod! Azt hittük ott fog elájulni. De erős volt és még be is szólt a csávónak. Tökös csaj! -veregette meg a vállam Lou. Mi az, hogy "nekibaszta a járdának"? Jól van? Mi van vele? Miért nem tájékoztatnak semmiről? Milliónyi kérdés szállingózott a fejemben ezzel kapcsolatban. De mégis csak egyet tettem fel:
-Ki volt az a csávó?
-Nina új barátja. Elvileg nem engedi be Bertát a házba, mert nem tudja, hogy ki ő. Pedig elmagyarázta neki, de tudod, ő "egy ilyen kigyúrt állat, akinek azért vannak izmai, hogy elfedjék a kicsi agyát" Bertát idézve.
-Ó. Értem. -ez komoly Harry? Ennyi? Nem futja többre? Már kezdek magamon csodálkozni. Úgy döntöttem, ott hagyom a társaságot. Felmentem a szobámba, majd elkezdtem a telómról Twitterezni. Nem tudtam mit írjak ki, így csak ennyi lett:
                                              'Magamra sem ismerek. I'm a big fat idiot.'
Mikor kiléptem, nézegettem a hívás listám, kivel tudnék ma egy jót bulizni. Aztán megláttam Berta számát. Azon gondolkoztam, hogy megnyomja-e a hívást vagy sem. Végül inába szált a bátorságom, így tovább lapozgattam.

*Louis szemszöge*
Miután Harry felment, az első kérdésem ez volt:
-Szerintetek szereti?
-Biztosan. Elég ha ránézel. Túlságosan is próbál minden érzelmet eltakarni az arcáról. -válaszolta Niall miközben a popcornt tömte a szájába.
-Amúgy te honnan is szereztél ilyen gyorsan popcornt? -nyögte ki Liam. Én is pont ugyan ezt szerettem volna kérdezni tőle.
-Harry hagyta ott a pulton. Ebből is látszik, hogy jelent neki valamit Berta. -Niallnek teljesen igaza van. Ez az ír fiú a környezetében olyan jó megfigyelő. Pedig nem is tudatosan csinálja. Csak valahogy mindig olyan helyeken van jó időben, és olyanokat talál, amik tökéletes jelek. Amiket csak ő tud észrevenni. És ezekből, amiket most mondott, rádöbbentem: Harry kibaszottul szereti Bertát.

24.fejezet

Annyira-annyira-annyira sajnálom, hogy csak most hoztam nektek részt! Egyszerűen el sem tudjátok hinni, mekkora lelki ismeret furdalásom van emiatt.. Írjátok meg, hogy mivel tehetem jóvá, és ígérem megteszem. Bármit írhattok. És még egyszer nagyon sajnálom. Ti itt kommenteltek, nézegetitek az oldalt, mindent megtesztek, mint a legjobb olvasók, én meg elfelejtelek titeket. Igaz, hogy sok tanulnivalóm van, de ez akkor sem kifogás. Nagyon sajnálom.:( Emiatt, most nem teszek hozzászólás határt, de azért szeretném, ha írnátok nekem egy két szót is akár.:) Annyira szeretlek titeket.!<3 Jó olvasást.! :D<3 Ja, és milyen az új kinézet?

                                                                     ~

*Berta szemszöge*

Mikor meghallottuk Lou lányos sikítását, rögtön felpattantunk, és beszaladtunk a konyhába. Azt hittük valami baj van, esetleg valami történt valakivel, ugyanis telefonált. El rákérdezett.

-Minden rendben, drágám? -csak egy biccentés volt a válasz.

-Mi történt? -kérdeztem rá én is. Nem válaszolt. Letette a telefont, teljesen komoly arccal felénk fordult, majd besétált a szobába. Mintha valami álca lenne rajta.

-Kivel beszéltél? -huppant le mellé Eleanor.

-Nem fontos. Harry tudja, hogy itt vagy, Berta?

-Ö.. nem hiszem. Elfelejtettem neki szólni, hogy mielőtt találkozunk, átjövök ide. De ne tereld a témát. Kivel beszéltél?

-Nem érdekes...

-De biztos az, mert sikítottál. -rázta a fejét Eleanor is. Danielle csak csendben figyelte az eseményeket, közben meg gondolkozott.

-Nem, nem fontos.

-De, Lou. Biztos fontos.

-Nem.

-De.

-Nem. -így ment tovább El és Lou "vitája". Mikor már elegem lett ebből, odaszóltam:

-Hé! Elég. Mondd már el, Louis. Jobb, ha túlesel rajta..

-De nem akarom. -tettette a "durcás kislányt".

-Naaa, légysziiiii! -kérleltem.

-Jól van. Az van, hogy kiderült, Britney Spears mű melleket akar magának csináltatni... -felállt, és bement a fürdőbe. Gondolom ő is érezte, hogy ez nem volt valami értelmes magyarázat a sikításra. Utána akartunk menni, de csöngettek. Odamentem, ajtót nyitottam. Harry volt. Nagyon aranyosan nézett ki, és szinte ott helyben el tudtam volna olvadni tőle. De aztán történt valami... valami, amit nem értek. Nekem támadt.

-Hazudtál!

-Mi? -zártam be magam mögött az ajtót.

-Jól hallottad, hazudtál. Hazudtál nekem.

-Mégis miben?

-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, miről van szó. Nináról beszélek. Azt mondtad, hogy visszaköltözöl hozzá, erre ma kell megtudnom, hogy ez nem így lett. Berta megígérted...

-Sajnálom Harry.. De én nem voltam képes oda visszamenni..

-Miért? Nina is megmondta, ő szívesen visszafogadott volna. Nem érted? Haza kell menned, Berta...

-Én nem megyek vissza Ninához. Egy olyan embertől van gyereke, aki még csak nem is szereti őt. És az sem biztos, hogy Rafaellé a gyerek... utána meg mikor összevesztünk, kidobott. Tudom, hogy komolyan gondolta, hogy csak a terhére vagyok. De Harry, én máshova úgy sem tudtam volna menni. Ott maradtam Bernardnál. Nekem jó ott, és így nem kell hazamennem.

-Nem is az a legnagyobb baj, hogy ott maradtál. Legyél ott, ahol szeretnél és ahol jó neked. De miért hazudtál? Miért?

-Nem tudom.. csak olyan kétségbe esett volt a hangod, és olyan szomorú lettél volna, ha azt mondom, hogy semmiképp nem megyek Ninához vissza..

-És így szerinted jobb? Azt hittem, hogy te rendes lány vagy, Berta...

-Az is vagyok! Kérlek Harry. Ha nem lennék az, már rég nem ezen vitáznánk... sőt. Bele se kezdtünk volna ebbe.

-Sajnálom. Most egy ideig ne találkozzunk. Hagyj gondolkodni...

-De.. -mondtam volna, de hátat fordított, a válla felett odabökött egy 'szia'-t, majd beszállt a kocsijába.- Szia.. -mondtam, mikor már csak az elsuhanó kocsit láttam. Bementem az ajtón. Az összes szem pár rám szegeződött. Én bedőltem a kanapéra, majd akaratlanul is sírni kezdtem. Nem láthatóan, csak éppen egy kicsit. Hallottam kintről, hogy Louis mond valamit a lányoknak, majd bejött hozzám.

-Szia.

-Szia.. -mondtam neki, miközben próbáltam eltüntetni azt a néhány kis könnycseppet, ami még az arcomon, vagy a szemem sarkában bujkált.

-Figyelj, elbasztam. El kellett volna mondanom Harrynek, hogy itt vagy, már akkor, mikor ideérkeztem.

-Nem, ez nem a te hibád. Én csesztem el mindent... Te nem tudhattad, hogy mi van.

-Igazság szerint, de. Eleanor elmondott nekem mindent, kivéve azt, hogy Harrynek azt mondtad, amit..

-Mert azt ők sem tudták.

-Akkor is az én hibám.

-Nem, és ne is hibáztasd magad. Meg kellett volna mondanom Harrynek, hogy nem vagyok képes visszamenni oda -biccentettem Nina háza felé- csak tudod, olyan szomorúnak tűnt. Nem tudtam neki ezt mondani. Lehet tényleg haza kéne mennem.

-Ninához?

-Nem. Az nem az otthonom. Sosem volt az. Magyarországra gondoltam..

-Na nem! Arról szó sem lehet! Ezt gyorsan felejtsd el! Megoldjuk mi, együtt. Felhívom a többieket, és elintézzük az egészet. Várj.

-Oké. -kiment, majd mikor visszajött, megfogta a kezem, majd beültetett a kocsijába. Nem tudtam hova megyünk. Nem is kérdeztem rá. Bíztam Louisban. Mindig is tudtam, hogy ő az, aki senkit nem képes átverni. Csak viccből, de ez most más. Egy nagy ház előtt álltunk meg, majd mikor bementünk, a fiúk fogadtak minket. Valószínűleg itt laknak. Bevittek egy szobába az emeleten, majd körbe ültünk le.

-Szóval, mi is a helyzet most? -kérdezte meg Niall.

-Én nem tudom, kérdezzétek Louist. -adtam át neki a szót.

-Berta azt mondta Harrynek, hogy visszaköltözik Ninához, de nem tette. És nem csak mondta, hanem ígérte is. És ezt Hazza ma megtudta. Azután volt egy nagy vitájuk, majd Haz elszáguldott.

-De akkor te most hol laksz?

-Bernardnál. Még mindig.

-És mióta? -értetlenkedett Niall.

-Ajj Niall. Amióta mi is ott voltunk! Vagyis egy két nappal az előtt ment oda. -válaszolt helyettem Liam.

-És ezt te honnan tudod? Na erre mondjál valami okosat, öcsipöcs! -incselkedett még mindig Nialler.

-Elmondta Lou?! Na mindegy, ez most nem fontos. A lényeg: nekünk ezzel most mit kéne kezdenünk?

-Hát arra gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatnánk összebékíteni Harryt Bertával. Mert így se nekik, se nekünk nem jó. 1. Közös program így tabu. 2. Ha Harry szomorú, mi is. 3. Ha Berta szomorú, a lányok is. Stb., stb., értitek?

-Hát persze, de ezt hogy oldjuk meg? -húzta fel fél szemöldökét Zayn.

-Azt nem tudom... Én csak az ötlet gazda vagyok. Arra számítottam, hogy majd Liam kitalál valamit..

-Miért én?

-Mert te vagy a Daddy.

-Ja, jó. Akkor várjatok egy percet. -vártunk. Abból az egy percből hosszú várakozás lett. Szinte már majdnem elaludtunk, mikor felkiáltott gondolatai közül.- Megvan! Na figyeljetek...

*Harry szemszöge*

Már régóta nem voltam otthon. Haza kéne mennem. Louis úgy is tudja mi van, lebaszást is fogok kapni. Nem baj. Jólesett csak úgy sétálni. Nem volt rajtam különösebb ruha, így egy kapucnit fel tudtam venni a fejemre, hogy lehetőleg ne ismerjenek meg. Részben sikerült. Csak egy-két ember volt, aki megszólított. Kocsimat ott hagytam egy nyugis környéken, és egy padot kerestem a parkban, ami tetszik. Jó sokat mentem, mire megtaláltam azt, ami "kényelmesnek" tűnt. Leültem rá, majd a kavicsokat kezdtem el tologatni a lábammal, mint egy nagyon szomorú kis srác. Tulajdonképpen az is voltam, csak nagyobba. Egyrészt bántott, hogy ilyen kemény voltam szegénnyel, másrészt nem hittem el, hogy ezt eltitkolta előlem. Tudom, hogy minél hamarabb kéne döntenem, hogy mi legyen, de nem megy. Viszont ha sokáig húzom, akkor lehet, hogy tényleg hazamegy. És azt meg nem szeretném. Egyre hűvösebb kezdett lenni, így visszasétáltam a kocsimhoz, majd hazamentem. Nagy meglepetésemre, Niall éppen zabált. Ki hitte volna?! Lou a kanapén ült. Mikor észrevett, akkor mutogatott, hogy üljek mellé. Valahogy nem volt kedvem a fejmosáshoz, így csak visszafordítottam a fejem, majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra, majd szép lassan elnyomott az álom. Túl sokat sétáltam, túl sok volt a stressz ma. Nem csodálkozom, hogy elaludtam.

2 óra múlva keltem fel. Megigazítottam magam, majd kipihenten lementem. Tudtam mi következik. Louis ismét csak mutogatott, hogy üljek le mellé. Bementem a konyhába, csináltam egy kávét, majd azzal a kezemben ültem végül le. Belekortyoltam egyet, majd csak ültem. Ültünk. Egyikünk sem szólt semmit.

-Ugye tudod, hogy nagyot hibáztál? -fordult végül felém Louis.

-Mert ő nem? -vágtam neki vissza.

-De, ős is hibázott. Nagyot. De bocsánatot kért, és  elmagyarázott mindent. Szerintem egy részben meg lehet őt érteni...

-Szerinted.

-Igen, szerintem. Meg a fiúk szerint is -mutatott a lakásban elszórtan elhelyezkedő fiúkra, akik egyszerre csak bólintottak egyet.

-Nem értitek. Ha már most, ekkora ügyekben hazudott nekem, akkor mi lesz később?

-Ezt csak azért tette, hogy megóvjon téged.

-Mégis mitől? Magától?

-Nem. A csalódástól.

-Hát nem sikerült... -próbáltam úgy tenni, mintha már nem érdekelne a dolog, de ez nem így volt. Pontosan tudtam, hogy igazuk van. De nem mutathattam ki, hogy ennyire érdekel a téma. Muszáj voltam erősnek látszani. Nem tudom, mennyire sikerült.

-Jó. Akkor hagyjuk ezt. A másik: Miért nem szóltál, hogy hol a büdös életben vagy? Nagyon sokat el voltál, és azt hittük, valami butaságot csinálsz. Ezért van a telefonod, nem? Hogy tudj nekünk szólni!

-Sajnálom. -teljesen bunkón válaszoltam minden egyes elhangzott kérdésére. Nagyon rosszul éreztem emiatt magam, de nem akartam, hogy beleszóljon az életembe, mintha egy óvodás lennék. 18 éves vagyok, könyörgöm! Csak tudok már magamra vigyázni...!

-Most miért kell velem így beszélni?

-Mert úgy viselkedsz velem, mint egy kisgyerekkel, aki először szerelmes, és nem tud magára vigyázni. De csak, hogy tudd: 18 vagyok, voltam már szerelmes és tudok magamra vigyázni! -üvöltöttem bele az arcába. Na ez után tényleg szarul éreztem magam.

-Tudod, jobb lenne, ha minél előbb tisztáznád magadban ezt a dolgot. Velünk kapcsolatosan is, meg Bertával is. -majd felállt, és holt nyugodtsággal kisétált Niallhöz, hogy ő is egyen valamit.

*Louis szemszöge*

-Srácok rosszabb a helyzet, mint gondoltuk. -mondtam nekik, mikor Haz felsétált a szobájába.

-Ez miből jött le? Én csak annyit vettem észre, hogy mérges, szomorú és rossz napja van. -mondta Niall két falat közben. Már két éve együtt élünk, de még mindig nem tudom felfogni, hogy fér bele ennyi kaja.. Na nem lényeg.

-Abból, ahogy néz, ahogy reagál, ahogy beszél. Minden arra utal, hogy nagyon kész van, szegény. Úgy látszik nem csak egy szívet kell majd összekaparnunk, ha ennek nem lesz folytatása.

-Eddig csak egyet kellett? Melyikét?

-Szerinted? Eddig csak azt hittem, hogy csak Berta van ki ennyire, de hogy Harry?! Itt több van már rég, mint barátság. És ha Hazza nem képes ezen a kis botláson túltenni magát, akkor itt nagy bajok lesznek.

-Akkor marad a terv? Vagy durvább kell?

-Igen Liam, kell egy durvább.

-De mi? Láttad, hogy ezt is milyen sokáig tervelte ki... -húzta fél mosolyra a száját Zayn. Mostanában elég csendes.

-Megvan. De ezt nem mondjuk el még Bertának sem. Jobb lesz, ha ő csak az elsőről tud. Szerintem úgy sem bízik az elsőben, úgyhogy nagy meglepetés lesz neki, ha ez sikerül. -jelentettem ki.

-Szerintem már megvan a jegye is.. -tette hozzá Niall.

-Na jól figyeljetek...

*Berta szemszöge*

Miután eljöttem a fiúktól, elmentem Danékhez. Gondoltam megkérdezem, nem lenne-e baj, ha odaköltözöm.

-Nem, dehogy is! Gyere nyugodtan.

-De lakbért szedünk! -viccelődött Eleanor, hogy kicsit jobb legyen a kedvem. Eljöttek velem Bernardhoz, majd szép lassan áthoztuk a cuccaimat ide. Az utolsó fordulatnál szívélyes búcsút vettem Bernardtól, megköszöntem mindent, adtam neki egy kis pénzt, majd visszajöttünk ide. A vendégszobába kellett mennem, de nem volt baj, mert legalább elég otthonosan be tudtam rendezni, mivel ez a legkisebb szoba a házban. Elég aranyos lett. Lementem, de Danielle nem volt már ott.

-Dani hova ment? -gondoltam érdeklődök.

-Fellépése van, de körülbelül egy másfél óra és hazaér.

-Ó, akkor van időm. -néztem huncut mosollyal, majd bemerészkedtem a konyhába. Elkezdtem keresgélni. Mindent amit jónak láttam előszedtem, rápakoltam a  középen lévő nagy pultra, végül pedig átfutottam rajta. Eldöntöttem, hogy csinálok egy jó kis somlói galuskát. Az úgy is a magyarok "találmánya". Neki kezdtem. Egy idő után El csodálkozva jött be.

-Te meg mit csinálsz?

-Sütit.

-De miért? Minek? Milyet? -kérdezte, miközben már láttam rajta, hogy már most ízlik neki.

-Somlói galuskát. És azért, mert befogadtatok.

-De nem emlékszel? Azon az estén, mikor olyan sokat kellett innod, megmondtam, hogy ezek után mindenkire, mindenben számíthatsz. De azért annyira aranyos vagy. Soha nem ettem még eredi receptből készültet..

-Egyszer mindent ki kell próbálni.

-Akkor nem is zavarlak. -kisétált, majd folytattam. Mire elkészült, Dani is hazaért, és együtt kóstoltuk meg. Szerintem jól sikerült. Mindig is ez volt szinte az egyetlen süti, amit normálisan el tudtam készíteni.

-Ühm, ez isteni! -vett még egyet Eleanor.

-Örülök, hogy ízlik.

-Tényleg nagyon jó. -mondta Danielle is.

-Hát köszönöm. De én most megyek. -megfogtam az előre elkészített tálat, majd a táskámat és mentem. Volna, ha nem állítanak meg.

-Csak átviszek Ninához. Úgy is beszélnem kell vele is.. -bólintottak, majd visszafordultak a süti felé és ettek tovább. Én nagy nehezen végre az ajtó előtt álltam, majd csöngettem. Nem az nyitott ajtót, akit vártam volna. Még csak nem is a másik..

-Hát te ki vagy, kislány? És mit akarsz? Ha a sütidet akarod eladni, akkor sajna nem fog menni, mert nem veszem meg. -ledöbbentem. Fogalmam sem volt, hogy mit reagáljak.