2.fejezet

Ismét kérek kommenteket.:) ha nem lesz nem biztos h írok kövi részt..:)xX

A legnagyobb fájdalom sem fizikai., hanem az amikor látod, hogy azt akit te Úgy szeretsz mást szeret, és boldog nélküled, az egészen a szívedig hatol, s lassan felemészt. Szóval Tőle jött egy sms-es. Csak gyűltek és gyűltek a könnyek a szemeben miközben olvastam:
                     " Szia Berta! Nem fogod elhinni mi történt. Éppen Tícivel fagyiztunk délután,
                      mikor felbukkant Peti egy csajjal, majd jött még egy. Tíci megkért könnyes
                      szemmel, hogy hamar mennyünk el, majd gyorsan megfogtam a kezét, és húz-
                      tam magam után mikor már nem bírta, és sírni kezdett.Leültünk a parkban egy
                      egy padra, és elkezdtem nyugtatni, és csak azt vettem észre, hogy csókolózunk.."-na itt eltörött a mécses, és zokogni kezdtem, de erősebb akartam lenni, így fogtam egy százas zsepit, majd tovább olvastam:
                       "..Ő persze rögtön bocsánatot kért, és mentegetőzött, hogy csak szüksége
                       volt valami vigaszra, mert senkije sincs. Mondtam neki, hogy nekem nem
                       lett volna szabad engednem -persze élveztem- és erre hazamentünk.Egész-
                       este ezen gondolkoztam, majd arra jutottam, hogy szeretem. Igen, jól ol-
                       vastad, szerelmes vagyok. Ezt csak azért írtam meg neked, mivel gondol-
                        tam, hogy csak te tudsz nekem ebben segíteni. Nagyon szépen kérlek,
                        hogy hozz össze minket. Bocsánat ha felkeltettelek, de holnap a vonaton
                        beszéljük meg.
                                                                                                               Puszi, Gergő! :)xX"

Ezt az üzenetet annyira nem bírtam megemészteni, hogy csak ennyit tudtam válaszként írni neki:
                        "Nem keltettél fel, és persze, beszélhetünk.
                                                                                Puszi, Berta! :)xX"
Az este további részét tovább bőgtem, és 3 darab százas zsepit elhasználtam, mikorra kezdtem elálmosodni. Olyan 4 körül lehetett mikor elaludtam, ami nagyon jó, mert 5:30-kor kelt az ébresztőm. Na mindegy, a lényeg, hogy álmomban is csak erre tudtam figyelni, és reméltem, hogy leszek annyira erős, hogy beszélni tudjak Gergővel, anélkül, hogy sírva ne fakadjak. Eljött a reggel, és amikor a tükörbe néztem, csak annyit láttam, hogy a szemem bedagadt Biztos a sírástól. Mire nagy nehezen helyrehoztam, hogy ne a hatszorosa legyen, csak a kétszerese a szemem az eredetinek, meg fogat mostam, ott volt az idő, hogy fél óra és indulni kell. Nem tudom, hogy, hogy fogok elkészülni, de neki láttam...