4.fejezet

Na mázlitok van, mert egy valaki még írt nekem twitteren, h csináljam tovább, így pont megvan az 5. De mostmár nem sokáig leszek ilyen 'könnyed', mert emelem majd a kommentszámot. De most még marad az 5. Puszaa.:)xX

                                                                                       ~


Tehát belekezdtem:
-Hát tudod, igazából ..nem hiszem, hogy téged az ilyen nagyon izgatna, de..
-De nagyon is érdekel! És ne terelj már megint!-szakított félbe.
-Na jó! Az van, hogy lelkileg roncs vagyok! Vagy..mi?! Mit mondtam?! Nem ezt akartam...-néztem lefelé szégyenembe.
-Nyugi, semmi baj. Ezt nem kell szégyellned, csak mondd el, és majd megpróbáljuk megoldani!-ölelt át szorosan, és folytatta -Na mesélj csak! -hogy őszinte legyek, nagyon jól esett, hogy van még egy ilyen jó barátom, de nem akartam neki elmondani, hogy a legjobb barátja, Gergő miatt van, úgyhogy csak elkezdtem pityorogni, magától a gondolattól is, hogy nekem még segítenem is kell neki, majd belekezdtem újból:
-Biztos, hogy ezt szeretnéd, Ron? -kérdeztem, hátha meggondolja magát.
-Biztos. Sőt, még a vonaton is melléd ülök!
-Jó. Igazából nem is azt akartam mondani, de az is az egyik oka, hogy nem vagyok valami fényesen. És nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgatsz, és segítesz, ugyanis te vagy az egyetlen aki észrevette, hogy baj van.
-Nagyon szívesen! Csak mondd már!
-Na szóval a másik ok az az, hogy nagyon aggódom Gergő miatt.
-Gergő miatt?! -nézett rám furcsán
-Igen! Tudod, hogy mi szinte a legjobb barátok vagyunk, és ezért nagyon sokmindent elmond nekem.
-Persze, ezt mindenki tudja. De mi van vele? Mi köze a Te bajaidhoz Gergőnek?!
-Gyerekek! Felszállás, indulunk! -szakított minket félbe a tanárnő.
-Egy pillanat és folytatom, fenn a vonaton! -kiáltottam, majd gyorsan elmentem a cuccomért, ami ott volt a pletykafészkek mellett. Természetesen nem hagyták szó nélkül a beszélgetésünket, meg ölelésünket Ronnal. Persze, hogy is gondolhattam?!
-Na mi van köztetek Áronnal? -mindenki Áronnak hívja, kivéve Gergő és Én.
-Mióta tart?
-És nekünk miért nem mondtad? -jöttek a kérdések.
-Csillapodjatok lányok! Nincs köztünk semmi. Csupán csak beszélgettünk. Azt sem szabad?
-De, de ez nem csak beszélgetés volt. Volt ott egy ölelés, ami meglehetősen majdnem egy puszivá alakult szerintem, és látszik, hogy, hogy ízzik köztetek a levegő.
-Na jó, nyugi van! Ha lenne valami, elmondtam volna.
-Persze, persze! Tudom, hogy pletykafészeknek tartod a csapatomat, de azért legyél kedves, és ne kamuzz.
-Na ja! Szépen vagyunk.-mondták felháborodottan, miközben már szálltunk fel.
-Hé! Lányok! Miután én összevesztem Tícivel, Gergő meg vele van, így mindketten egyedül maradtunk, és ezért jobban összebarátkoztunk. De minek is magyarázkodom nektek, ha úgy is csak hazugságnak tartjátok?! Meg amúgy is minek?! Na sziasztok!- majd gyorsan leültem Ron mellé - amit szintén nem hagytak szó nélkül: "Mondtuk mi! Csak ne hazudna a képünkbe.."- majd nem figyelve rájuk, folytattam a beszélgetésünket:
-Szóval az van vele,...-és itt lefagytam. Egyszerűen nem voltam képes elmondani, így, úgy tettem, mintha elbambultam volna.
-Mi van vele? Hahó, Bertaa!
-Mi? Mi? Ja bocsi, elbambultam, mit kérdeztél?
-Nem baj, csak nyögd már ki, hogy mi van vele! Vagy csak nem akarod elmondani nekem?
-De elakarom, csak nem tudom, hogy hogyan mondjam. És tudod, ez most elég kínos nekem, és nem hagysz nyugton.. -az utolsó szavak kimondása után, már kicsit megbántam, hogy ezt mondtam, de nem tudtam mit tenni. Ron elég furcsán nézett, mert ugye elég jóban vagyunk, és nem gondolta volna, hogy ilyet mondok neki. Én csak bocsánatot kérhettem:
-Jaj, anniyra sajnálom, nem így akartam! Bocsáss meg, kérlek!
-Semmi baj, vagy is hát eléggé meglepődtem, de nem haragszom, mert tudom, hogy elég rossz napod van, csakugyan mint nekem. Csak mondd már el légyszíves!
-Jó rendben, csak kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, és, hogy tényleg nem haragszol rám emiatt.
-Persze, megígérem, és tényleg nem haragszom.
-Oké, és mostmár tényleg bele is kezdek. Na szóval az van, hogy...