5.fejezet

Hihetetlenek vagytok! Kevesebb mint fél óra, és megvan az 5. Nagyon jól esik, h dicsértek, de kicsit le vagyok maradva a többi résszel, úgyhogy, arra lehet, h egy kicsit többet kell majd várni, de ez egy kicsit hosszabbra is sikeredett. Az 5 komi marad.!:DxX

                                                                                    ~


-Na szóval az van, hogy ugye Ő most elég sokat van Tícivel ..és..és, ugye tudjuk, hogy Tíci nem a legkedvesebb lányok közé tartozik. Nos hát, mikor még jóban voltunk, elmondta nekem, hogy neki Te is meg Ő is bejössz, és, hogy nem tudja, hogy kit kéne választania. Én nem mondtam neki erre semmit, mert akkor azt mondta volna, hogy a másik félbe biztos szerelmes vagyok -ami így is van, de ezt nem kell tudnod-. Így rábíztam a döntést. Amint látszik, ő Gergőt választotta, de nem igazán egy hűséges tipus sem. Gergőn látszik, hogy Ő ezt komolyan veszi, mert azóta, mióta 'tetszik' neki Tíci, nem igazán nézett rá egy lányra sem, és nem is flörtölt senkivel. Viszont Tíciről ez nem mondható el. Már vagy 4 hete 'randizgatnak'-találkozgatnak, de szinte minden egyes fiúval kikezd. Egy péda: amikor még az első hetekben jártak, akkor én jóban voltam még Tícivel, és mentünk vásárolni, mikor egy csapat fiú kikezdett velünk. Én nem nagyon csípem az ilyeneket, viszont ő kifejezetten élvezte, sőt, viszonozta nekik. Ugyanúgy flörtölgetett velük, mintha akarna valamit tőlük. És nagyon sokat áradozott Rólad is. Hogy egyre  jobban öltözöl, meg egyre helyesebb vagy, és neki ez nagyon bejött. Kezdett bizonytalan lenni, hogy tényleg Gergőt akarja-e. De látta, hogy Te egyáltalán nem érdeklődsz iránta, így visszament Gergőhöz, mert mi mást tehetett volna.
-Szóval azt mondod, hogy én jobban bejövök neki?-kérdezte kacéran.
-Nem, nem ezt mondtam, de majdnem. Igazából Ti nagyon hasonlítotok, így sok különbség nincs köztetek, tehát nem is értem, minek válogat. Meg nem is a kinézetre kéne menni, hanem, hogy milyen belül. Melyiket szereted jobban, kivel vagy szívesebben, kivel érzed magad jobban, stb. Szóval érted, hogy mit is akarok ezzel, nem?
-Nem, nem igazán. De elmagyarázhatnád, úgy is ráérünk, még csak most indultunk.- de ekkor odajön hozzánk Gergő:
-Héé skacook! Csőőő! Mizu Ronnn? Amúgy hát ti, hogy, hogy együtt? Csak nem történt valami?-kacsintott Ronra, mire Ő a kezét a nyaka előtt huzigálta, hogy fejezze be, majd válaszolt:
-Csőőő Gergőő! Semmi különös, CSAK beszélgetünk.-majd utalú pillantásokat vetett Gergő felé. Nem tudtam eldönteni, hogy még is mire utalgat, vagy mit akar kérni, de láttam, hogy kicsit kínos neki.
-Amúgy Berta nem úgy volt, hogy mellém ülsz? Beszélnünk kéne, tudod?- terelte el ekkor már a témát Gergő.
-Igen, persze, tudom. Csak most mi is beszélgetünk egy kicsit.
-Jó, de a miénk kicsit szerintem fontosabb lenne. És már nagyon régóta kérlek.
-Vesszetek még össze a kis nyomorult Bertácskán! Miért is pazaroljátok rá az időtöket, helyettem? Ez egy kis senkiházi.- szólalt meg az osztály 'legmenőbb csaja', Niki. Természetesen a srácok megvédtek:
-Jó, azért nem kéne róla így beszélni, és nem veszünk össze rajta!-szólalt meg Gergő.
-Szerintem egyáltalán nem érdemli meg, hogy BÁRKI is így beszéljen róla. Nem tett ellened semmi rosszat. Sőt Ő csak tűri ha szekáljátok, és mióta Tícivel elkezdett beszélni, egyre jobban kiutáltátok. Mire jó ez nektek? Szerintetek ez a barátság? Ő mindig veletek volt jóban rosszban, hiába kellett magára vállalnia azt is amit el sem követett, mert ő egy igaz barát, olyan, amilyen ti sohasem lesztek. És szerintem ennyi tiszteletet igazán adni lehetne neki, hogy nem senkiházizod le, úgy gondolom. Pont te, aki mindenkivel kikezd. Ha te le senkiházizod, mi simán mondhatnánk rád, hogy büdös ribanc!..
-Héé, héé, haveer, nyugi van! Csak beszóltak neki, nem kell felkapni a vizet!- állította le Gergő, mikor Ron már majdnem felpofozta Nikit. -Niki szerintem Te most inkább menj el! jó?
-Hát persze! Még jó, hogy legalább van egy ember aki visszafogja a majmait.-majd röhögve elmentek. Ekkor én már újra majdnem sírtam.
-Mi a baj Berta?-kérdezték egyszerre a srácok.
-Semmi, semmi. Csak jól esett, hogy vannak még olyan emberek, akiket érdekel, hogy mi van velem, és kiállnak mellettem. Habár néha kicsit durván, de megteszik. Köszönöm szépen! -majd ezzel megöleltem őket szorosan, hogy éreztessem, mennyire fontosak a számomra. Ron szép lassan arrébb tolta Gergőt, majd mondta neki, hogy nem sokára majd odamehetek és mellé ülhetek.
-Szóval elmagyaráznád, hogy ezt amúgy, hogy is érted?
-Persze, csak adsz egy zsepit?- kérdeztem szipogva.
-Igen, tessék, itt van.
-Szóval úgy értem, hogy féltem Gergőt a csalódástól. Ugye tudod, hogy nehezen viseli, ha valaki átveri, és én most pont ettől féltem Őt nagyon. Mert ugyebár, mint mondtam Tíci nem a legmegbízhatóbb emberek közé tartozik. Könnyen átlibben másokhoz is, amikor épp nem kéne.
-Áh, már mindent értek. De ezt miért veszed annyira a szívedre?
-És te miért vetted annyira a szívedre, hogy beszóltak? Mert közel állunk egymáshoz, és van bennünk egy természetes védés a másikkal szemben.
-Értem. De akkor most Te így mit fogsz csinálni itt? Kivel leszel egy szobába? Ha a "nagymenők" ennyire elfordulnak tőled, akkor a többiek őket követik.
-Hát azt még nem tudom.. Lehet egyedül alszom egy folyosón. Az is jobb mint a semmi.
-Na nem, azt nem hagyom. Akkor bejössz hozzánk. Úgy is csak Gergő meg én vagyunk egy szobában, beférsz mellénk bőven.
-Nekem teljesen mindegy. Na jó, akkor most beszélek Gergővel, aztán visszajövök jó?
-Persze, menj csak! Szia!-ezzel felálltam és elmentem. Miközben mentem, gyűlölködő fejeket láttam, amint rám néznek.
Szerencsére nem ült olyan messze Gergő sem. Mikor leültem így fogadott:
-Na végre már! Azt hittem soha sem jössz. Na szerinted mit csináljak?
-Megbeszéltétek már egyáltalán?
-Nem, még nem. De... nem volt rá alkalmam..
-Dehogynem. Mikor én Ronnal beszéltem, neked lett volna legalább egy fél órád, hogy megbeszéld vele. Na akkor viszont gyerünk, mire vársz? Most odamész, és szépen megbeszélitek! Addig én itt várok. Aztán siess!
-Igenis főnökasszony!



                                                                                     ~




Egy negyed óra sem telt el, már jött vissza Gergő, és ült le mellém:
-Na tisztáztuk.
-És? Mi lett?
-Ugyan az ami volt. Egyikünknek sem kellett volna hagyni, hogy kihasználjuk a helyzetet.
-Hát te bolond vagy! Komolyan mondom, te nem értesz a lányokhoz egy fikarcnyit sem.-ütögettem meg a vállát a gratulálás jelképében.
-Hát de most miért?
-Mert neked azt kellett volna mondanod, hogy neki ez teljesen természetes volt, mert össze volt törve, és hogy Neked nem kellett volna kihasználni ezt. De legalább azt ugye nem mondtad neki el, hogy bejön neked?
-Nem, azt nem mertem volna. De akkor most ezt, hogy hozzam helyre?
-Fogalmam sincs.. Vagy is várj! ... Megvan! Rájöttem! Most nagyon figyelj...