3.fejezet

Nagyon szépen kérlek titeket, h komizzatok, mert tényleg megteszem, h nem folytatom. Most csak akk jön újabb rész, ha meg van az 5 komment, és mindegyik más személytől..:) Pusza :)xX

                                                                           ~

Szóval egy 10 perces gyors hajvasalás után, nem tudtam eldönteni, hogy milyen legyen a hajam, sima egyenes, vagy pedig a fru-frum fel legyen csatolva? Annyira nem tudtam eldönteni, hogy újabb 10 percet vett el az időmből -ami után már csak 10 percem maradt- mire rájöttem. hogy úgy is túl zsíros, összefogom. Ránéztem az órára, és amennyire csak lehetett, olyan gyorsan felkentem egy kis alapsminket, majd felvettem a tegnap este összekészített ruha szettemet. Bele néztem a tükörbe, és nem tetszett amit látok, így pár kiegészítőt is felvettem. Így már egész tűrhető volt. 5 percem maradt, és még nem reggeliztem, úgyhogy megfogtam egy ezrest az asztalomról egy műzli szelettel együtt, majd lerohantam. Anya már készen várt rám az ajtó előtt, és mikor felvettem a cipőmet is, csak ajtót nyitott, és már indultunk is. A  kocsiban nagyon sokat beszélgettünk. Szóba került Gergő is, hogy, hogy-hogy csak legjobb barátok vagyunk, meg, hogy ő az ilyenben nem hisz. Alig bírtam ki sírás nélkül, de szerencsére anya a vezetés miatt nem vette észre. Azt is megemlítette, hogy ne nagyon csináljunk nagy butaságot, mert nem szeretné, ha oda kéne jönni valakiért, mert balesete van. Szóval elmondott mindent, amit minden évben elsőtől kezdve minden szülő magyaráz ilyenkor. Csak akkor még nem volt szó piáról, cigiről, drogról és a többi kellemetlen dologról. "Tudjuk, hogy 'nagyok' vagyunk, de azért elvetemültek nem"-gondoltam a rizsa közben. Nagyjából ilyesmikről magyarázott, meg arról, hogy mennyire fogok hiányozni.

                                                                                ~

Mire odaértünk a vasútállomáshoz, megettem a müzli szeletemet, így első utunk az automata felé volt. Vettem még 6 műzli szeletet, elbúcsúztam anyutól, majd odamentem a többiekhez, ahol rögtön Őt láttam meg. Már most éreztem, hogy ezt a beszélgetést nem fogom bírni könnyek nélkül. Üdvözöltem a barátaimat egy-egy öleléssel, majd láttam, hogy Gergő felém tart. Hirtelen valami nagyon rossz érzés fogott el, de hamar el is tűnt. Szerencsére nem vette észre, hogy be van dagadva a szemem, és, hogy nagyon szarul nézek ki, mert csak ennyit mondott:

-Sziaa Bertaaa! De jól nézel ki! Új ruhák? Még sohasem láttam ezeket.

-Sziaa Gergő! Kedden voltam vásárolni, és kösziii! -pirultam kicsit el.

-Akkor tudunk beszélni? Segítesz?

-Persze, segítek. De inkább a vonaton beszéljünk, most beszéljétek meg a tegnapit Tícivel.

-Jó, köszönöm szépen. Tudtam, hogy rád számíthatok! -majd megpuszilt, ami alatt éreztem, hogy a lábaim nem sokáig tudnak állni már. Miután elment, én oda mentem a legjobb barátjához, ahogy terveztem. Nagyon hasonlóak voltak, mint kinézetileg, úgy a személyiségük is. "Nagy levegő ... kifúj, nagy levegő ... kifúj! És most szólítsd meg!"-Amint ezt gondoltam:

-Sziaaa! Mizu?- fordult meg, nagy meglepetésemre.

-Sziaa, semmi különös. Veled?

-Hát velem sincs semmi, csak kicsit rosszul vagyok, viszont látom rajtad, hogy valami nem okés. Mi a baj? -ő volt az egyetlen,aki tényleg, úgy igazából figyelt rám, mert észrevette, amit még néha én se nagyon vallok be magamnak. Hogy lelkileg össze vagyok törve, ami már kihat a külsőmre is. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondjak neki, így próbáltam terelni:

-Ó, semmi-semmi. De Te miért vagy rosszul? Ugye semmi komoly?

-Á, dehogy! Semmi komoly, csak nem nagyon ettem semmit se tegnap este, se ma reggel, és nehezen aludtam. Úgyhogy csak fáradt vagyok. De ne tereljünk, tudom, vagy is látom, hogy valami van veled. Mi az? Áruld el légyszíves! - erre már nem mondhattam tényleg semmit, és tényleg fogalmam sem volt, hogy mit is kéne. De egy biztos volt: nem terelhetek. Nem tudom mi fog kisülni belőle, de belekezdtem:

-Hát tudod, igazából ...