12.fejezet

Na újra itt vagyok. Ismételten bocsi a késésért, de nem nem nagyon volt időm az írásra. De remélem tetszeni fog. Nem tudom mi sült ki abból h kb este 10-kor írtam, de remélem jó. Jó olvasást.!:Dx


                                                                                             ~



-Szóval, Berta... Kérdezhetek valamit?
-Igen. -vágtam rá a választ, amit később megbántam. Rájöttem, hogy mit is akar valójában kérdezni. Ha nem is voltam benne biztos, legalább sejtettem.
-Tudom, hogy azt mondtam, most nem zavarlak ezzel. De még is tudni szeretném. Nem akarok a terhedre lenni, tudom, hogy nagyon meglepett amit mondtam, de csak annyit mondj légyszíves, hogy döntöttél-e már, vagy még nem?
-Nem, nem döntöttem. És szeretném, ha az elkövetkezendő másfél hétben nem hoznád fel ezt a témát. Valószínűleg még akkor sem lesz meg a döntésem.
-Rendben. De mi tart ennyi ideig?
-Tudod, most elég sok problémám van. Nem akarok még eggyel foglalkozni.
-Oké. Fú, képzeld, Lacinak majd nem lett barátnője!
-Mi?! Na mesélj már! Laci sohasem csajozott úgy igazán. Ez meglepő. -majd mesélte el nekem, hogy is történt és pontosan micsoda. Egészen élvezetes a társasága akkor, ha épp nem arról beszélünk. Mikor Laci bejött a szobába, mindketten, csak vigyorogtunk és hallgattunk.Nem is értette, hogy mi is történt:
-Na mi van?! Csak nem történt valami amiről lemaradtam?
-Hát, de..történt egy s más..csak nem velünk.-incselkedtem a már nagyon értetlen fejet vágó unokatesómmal.
-Hogy mi? Ezt nem értem...
-Hát vesszük észre.. Én rólad beszélek te kis butaa! Majd nem becsajoztál!
-Ja, csak részeg voltam. Semmi komoly. Azóta is beszélünk a csajjal, és azt hiszi van nálam esélye.. -na ennél ledöbbentem:
-Mi? Te ennyire csajozós vagy?
-Igen! Nem tudtad? Én minden csajnál a csók alapján döntöm el, hogy érdemes-e rászánnom az időm vagy nem. Már vagy 15 csajt koptattam le azért, mert szarul csókoltak. És kb. 12 csajom volt. Persze mindegyik átmenti. Egy-két hetes kalandok. Nálam az első randi legalább megy egy csókig. Mindig. -hogy mi a fene? Nekem erről mért nem számolt be? Én megosztottam vele néhányszor a "legféltettebb" titkaimat is, ő meg csak simán odamondta nekem, hogy nincs semmi? Azért ez nem esett valami jól.
-Miért nem mondtad ezt el nekem? Egy csomószor beszélgettünk ilyenekről, és én mindnet elmondtam neked, te pedig semmit. Hát kösz!
-Na ne sértődj már be ezen! Légyszíves! Semmit nem csináltam.
-Na pont ez a baj! -majd ugrottam a nyakába - Csak szívatlak! Nem vetted észre?-majd elkezdtünk egy jó kis párnacsatát. Tudom csajosan hangzik, de mi mindig így vezetjük le a feszültséget, mert így kiadjuk magunkból a düht.

                                                                                            ~

Majd jött anya egy fél óra múlva, és szintén mindent elrontott:
-Gyerekek, itt az ágynemű és most már fekvés van! 10 óra, ágyban a helyetek. -mikor kiment, megszólalt Andris:
-Mindig ilyen? Én nem bírnék így élni..már bocsi..
-Nem, semmi baj. Igazából soha nem volt még ilyen. Csak mióta összevesztünk. Na de akkor járjunk a kedvében, és fekvés. Tudom is, hogy csaljuk ki a szavait! -majd egy mindent sejtető mosolyt vettem arcomra. Soha nem voltam rossz kislány, de úgy gondoltam, most már igazán itt az idő kibújni a hámból. Kicsit jól is esett. Végre rossz lehettem. Mikor megcsináltuk az ágyakat, rögtön mentünk is 'feküdni'. Befeküdtünk az ágyba, és csacsogni, röhögcsélni és ordítozni kezdtünk. Elkezdtünk csikizőset játszani. Persze erre anya rögtön feljött:
-Gyerekek, azt mondtam, fekvés!
-Mi fekszünk. És meg is csináltuk az ágyakat, fogat mostunk és átöltöztünk. Az ágyunkban fekszünk. Te azt mondtad, itt az ideje feküdni. Mi megtettük.
-Ne feleselj kislányom, vagy nagyon megbánod! Nem kell kiforgatni az ember szavait! Aludjatok már!
-Jól van, anyukám! Alszunk is! Szia.
-Ne kelljen még egyszer feljönnöm szólni! Sziasztok. -majd beszélgettünk tovább:
-Szóval, ott tartottunk, hogy akkor áthívjuk Kingáékat? Igen. Oké, itt a telóm, hívom is: Szia Kinga! Gyertek át hozzám, játszani akarunk! Puszi. Szia! -majd letettem -Jönnek is. -majd kopogás hallatszott az ajtó felől. Gyorsan alvást színleltünk, arra az esetre, ha anya lenne az. De csak Kingáék állítottak be, egy  üres üveggel. Már is kezdtünk játszani. Csomó hülyeséget találtunk ki. Szinte ez volt a legjobb felelsz vagy merszem. Itt senki sem szégyellősködött, mert mindenki .. -vagy is hát majd nem mindenki- a családhoz tartozott. Majd rám és Andrisra került az üveg. Hát nem volt valami felemelő érzés.
-Szóval Andris! Meg kell csikizned Bertát, majd addig menni a játékkal, míg olyan helyzetbe nem kerültök, hogy meg kelljen csókolni egymást. -szólt a kegyetlen 'ítélet' Petrától. Ő tudta, hogy nem vagyunk rokonok, de azt nem, hogy mit érez Andris. De neki kezdett. Nagyon csiklandós vagyok, így nagyon nevettem, szinte már görcsölt a hasam a második hozzámérése után. A keze valami iszonyatosan puha volt, és nagyon tudta, hogyan is kell ezt csinálni. Nagyon 'nyugtató' érzés volt. Nagyon élveztem. Ám sajnos az a helyzet nem jött el olyan korán, és körülbelül egy 8 percig csikizett. Majd egyszer olyan pózba fordultam, hogy éreztem, Ez az. Elég kellemetlen volt, de szinte már úgy éreztem, nekem is meg kell tennem. Majd végül egy két perces síri csönd és bámulás után, megtörtént. Megtörtént az, aminek nem lett volna szabad. Andris megcsókolt. Nem kellett volna, de én még is viszonoztam. Nagyon élvezetes volt. Olyan gyengéd volt, amilyet még egy fiúnál sem éreztem, soha. Nagyon tetszett. Érezni lehetett rajta, hogy tényleg szeret. Ám mikor abbahagytuk, 3 csodálkozó szempár nézett minket. Laci vigyorgott mint a vadalma, Kinga WTF?! fejjel nézett rám és Petra meg csak simán csodálta. Azt hiszem még én is csodáltam. Talán Andris is. Nem tudom, csak azt, hogy mindenki halál csendben ült ott és minket nézett, mikor Laci megtörte a csendet:
-Na látod, haver! Hé Berta, milyen volt?
-Öö.. hát.. uhh.. meg sem tudok szólalni... -majd nekem vágott egy papírt, amire ez volt írva: 'láttam, hogy élvezted'.
-Na most meghalsz! -majd mentem Lacinak a legnagyobb párnával, amit találtam. A nagy játék hevében, lelöktük Kingát és Petrát az ágyról, amit észre sem vettünk. És ez még csak a kezdet volt. Hirtelen nagy puffanás, valami eltörik. Mindenki nagyon megijedt, és lám meg is van a probléma. A probléma...