43.fejezet

Itt vaaaan! Nem akarok semmit mondani a résszel kapcsolatban, csak még annyit, hogy nem naponta, hanem két naponta lesz új. De azt hiszem, ezt már észre vettétek, de azért leírom, hogy biztosan tudjátok:) A másik, hogy most sorozat függő lettem, sooo ha van valami, amit láttatok valami sorozatban és itt is előfordul, akkor az valószínű véletlen, vagy csak nagyon megtetszett:D Na, jó olvasást!xoxo


                                                                                   ~



-Harry... - hangja lágy volt, de mégis féltő. Visszafordultam és nagyon megijedtem. Berta épp kimászott az ágyából, csukott szemmel, és a kukából kiszedte a még ott maradt lámpa egy nagyobb szilánkját. Elindultam felé, hogy felébresszem, de beszélni kezdett. - Ne közelíts. Engedd el őt, és minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Hagyd békén Harryt - keze remegett, sírni kezdett. - Hallod?! Engedd el Harryt, vagy... vagy leszúrom magam!
-Berta! Berta ne! Ébredj fel! - elkezdtem menni felé, de nem úgy tűnt, hogy hallja, amit mondok neki. A szúrós tárgyat maga felé fordította, és pontosan a szíve elé helyezte.
-Ha nem engeded el, megölöm magam. Legalább vége lenne a játékotoknak - nem, nem, nem és nem! Ezt nem hagyhatom. Közelebb mentem felé és előtte megálltam. Szép lassan, óvatosan kihúztam a lámpa maradékát a kezéből és visszadobtam a kukába. Simogatni kezdtem és ébresztgetni.
-Berta, hé. Ébresztő, csak álmodsz. Itt vagyok veled, melletted. Nincs bajom, érted? Hahó, ébresztő - lassan kinyitotta a szemét, körülnézett. Fejét felém fordította és amint a szemembe nézett, elájult. Visszafektettem az ágyba, betakargattam. Hoztam egy pohár vizet és ébreszteni kezdtem.
-Mi történt, Harry?
-Kérsz egy pohár vizet? - bólintott - Itt van, tessék. Csak álmodtál.
-Tudom, de én... én meghaltam.
-Mi? Mi az, hogy meghaltál? - úgy tudtam, hogy őt nem lehet megölni a játékban...
-Én leszúrtam magam. Egy késsel. És utána itt ébredtem fel.
-Figyelj... én nem szeretném, ha megint elaludnál, oké?
-Miért?
-Mert elvileg most először, de akkor is majdnem ártottál magadnak. Nem akarom, hogy hogyha esetleg én is elaludnék, történjen valami...
-De akkor még is mit csináljak?
-Fent maradok veled, rendben? És holnap elviszlek dokihoz. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon.
-Rendben.

*Louis szemszöge*
Ma volt az első nap 2 hete, hogy Bertát nevetni hallottam. Azt hiszem, ez mindegyikünket kicsit megkönnyebbüléssel töltött el. Mindenki mosolygott és senki sem tudott ellene tenni. De hagytuk, hogy most csak Harryvel legyen. Majd újra vissza fog szokni a közösségbe, és szép lassan minden olyan lesz, mint régen. Egyet kivéve. Az újságok és újságírók. Az utóbbiak alig várják, hogy végre hallhassanak valamit Bertáról, hisz Harry Styles "ex-barátnője" lassan három hete ki sem mozdult Harry Styles és a One Direction házából. Az előbbi pedig tele van Harry kalandjaival és találgatásokkal, hogy megcsalta-e Bertát vagy tényleg szakítottak. Ezekről viszont nem hiszem, hogy egyhamar tudnia kellene szegény lánynak, így is eléggé rosszul van.
Este nyugodtabban aludtam el, de rögtön felkeltem Harry kiáltására. Nem akartam beleavatkozni, de odamentem hallgatózni. Hál' Istennek Harry fel tudja ébreszteni őt, így nagyobb gond nem lehet. Nem tudom miért, de visszaszaladtam a szobámba és rögtön a telefonomért nyúltam. Kicsöngött.
-Lou, édesem, tudod, hogy hajnali 2 óra van?!
-Igen, tudom Eleanor. De úgy éreztem, hogy fel kell hívjalak.
-Történt valami?
-Neeem, dehogy. Épp ellenkezőleg. Tudod, mondtam, hogy Harryék kibékültek.
-Igen, de ugye nem azt akarod elmondani, hogy ők már is...?! Szóval érted, mire gondolok..
-Nem, nem azt, nyugi. Csak hallottam, hogy Harry kiabál neki és hogy felébreszti, utána meg elmondja neki, hogy nem akarja, hogy aludjon, és úgy éreztem, hogy most nekem is beszélnem kell azzal, akit szeretek. Szóval, ennyi. Szeretlek.
-Komolyan felébresztettél azért, hogy elmondd, szeretsz. Nagyon édes vagy, én is szeretlek, meg minden.... de ez ráért volna reggel is - éreztem, hogy elmosolyodott. Tudja, hogy sosem csinálok ilyet.
-Jó, bocsi, tudom. De ez most akkor is muszáj volt! - felnevetett, így nekem is muszáj volt.
-Jó éjt, Louis.
-Neked is - letettem a telefont és végre egyszer teljesen nyugodtan és jól, aludni mentem. Alig várom, hogy minden a régi legyen.

*Berta szemszöge*
Az egész estét végigbeszélgettük. Nagyon aranyos volt tőle, hogy fent maradt velem. Nem igazán akartam orvoshoz menni, de tudom, hogy igaza van és muszáj. Ezen segíteni kell, és csak mi ketten nem tudunk. Szóval reggel Harry felhívott egy magán kórházat, megkérdezte, hogy ezzel melyik osztályra kell menni, és kért időpontot is a legjobb dokihoz. Édes volt szervezkedés közben. Reggel 7 körül elkezdtünk mindketten készülődni.
-Enyém a fürdő! - szaladtam be elsőnek. Lezuhanyoztam, hajat mostam kb. 15 perc alatt, de a többi készülődés 45 percet vett igénybe, mire nagyjából elfogadhatóan néztem ki. Kirohantam a szekrényig egy törülközőben, és gyorsan próbáltam valami ruhát találni. Kicsit lengén öltöztem, így fáztam is. Míg kotorásztam, egy kar fonódott a derekam köré.
-Hmm, többször járkálhatnál így - súgta a fülembe, megpuszilta a nyakam és bement ő is a fürdőbe. Elmosolyodtam rajta, sőt még a számat is beharaptam, de sietni kellett, így gyorsan visszatértem a ruha kereséshez. Végül egy sötétkék csőnadrágot és egy türkiz pánt nélküli toppot vettem fel egy fekete blézerrel. Összepakoltam a táskámba kellő dolgokat és készen álltam.
-Csini vagy - lépett ki Harry a fürdőből és felöltözött. Megfogta a kezem és indulhattunk is - Ugye nem baj, ha bemegyünk a Starbucksaba egy kávéért?
-Nem dehogy, nekem is kéne - miután azt megszereztük, indultunk a kocsihoz, de letámadtak a fotósok.
-Igaz a hír, hogy szakítottatok? - Harry amolyan "Are you fuckin' kiddin' me?!" fejjel nézett rá és felemelte a kezünket - Ezek szerint, az elmúlt 3 hétben is együtt voltatok és Harry, te akkor megcsaltad őt? - kicsit lefagytam. Mi az, hogy megcsalt? Az egy dolog, hogy nem voltunk együtt, de ez kicsit váratlanul ért. Lehet, hogy nem kellett volna, de egy kicsit még is megcsalva éreztem magam.
-Nem csalt meg, szünetet tartottunk - tovább kérdezősködtek, de már nem is nagyon figyeltem rájuk, Harry meg automatikusan is csak rámondta, hogy "nem válaszolok" és húzott ki a tömegből. Amikor végre beszálltunk a kocsiba, rögtön elhajtott Harry.
-Berta... nem kellett volna védened.
-De tudniuk kellett, hogy nem csaltál meg. Nem akartam, hogy csalódjanak a rajongóid - néztem le a kezemben szorongatott kávéra. Kortyolgatni kezdtem.
-Vagy inkább te nem akartál csalódni... - bólintottam, de csak épphogy - Nézd, én sajnálom. De muszáj volt valamit csinálnom...
-Nem, nem kell sajnálnod. Mit sajnálnál? Hogy amikor dobtál, jól akartad magad érezni? Ez hülyeség, Harry.
-Nem dobtalak, ilyet ne mondj. Tudod, hogy sosem dobnálak. De mindegy, a lényeg, hogy sajnálom.
-Nem kell - tudtam, hogy így a helyes. Nem lehetek rá azért mérges, amit akkor csinált, amikor nem voltunk együtt. Végül is én is "együtt voltam" Jeremyvel. Szóval kicsit félénken, de rátettem a kezem a kezére és megszorítottam - Szeretlek.
-Én is.
Az út további része csendben telt, néha rátette a kezét a combomra, de inkább csak utaztunk. Ő koncentrált a vezetésre én meg gondolkodtam azon, hogy mit fognak velem csinálni. Őszintén elmondva, félek. De csak kicsit, mert tudom, hogy Harry mellettem lesz. Akármi is történik, ezen együtt megyünk keresztül.
Megérkeztünk. Harry tudta az utat, nyilván a telefonban ezt is elmondták neki. Biccentett a portásnak, majd felmentünk a harmadik emeletre és leültünk várni. Egy pár perc múlva egy idősebb hölgy jött ki.
-Mr. Styles?
-Igen, én vagyok. Üdvözlöm - lépett felé, hogy kezet fogjanak.
-Szervusz. Jöjjenek beljebb, a doktor úr már várja önöket - egy kisebb előtérbe mentünk be, ahol le lehetett rakni a cuccainkat. Három ajtó nyílt ebből a helységből, mi az elsőbe mentünk.
-Mr. Styles, örvendek.
-Üdvözlöm.
-Jó reggelt, doktor úr - köszöntem illően.
-Á, és magácska biztosan Harold barátnője, igaz?
-Igen. Berta Lenorz, örvendek.
-Dr. Marshall Fritz, szintúgy. Üljenek csak le. Nos, úgy hallottam, hogy a kis hölgynek hetek óta tartó rém álmai vannak. Pontosan mennyi ideje is?
-Két hete és 4 napja.
-Remek - jegyzetelte fel a lapjára - És, kisasszony, ez zavarja magát a hétköznapi életében? Mármint, hogy befolyásol bármit is akkor, amikor éppen nem alszik? Ha igen, elmondaná, hogy miben?
-Igen. Hát, igazából mindenben. Most két napja, amióta Harry már velem van, nem nagyon jut eszembe az álom, de előtte minden, amit csináltam vagy láttam, az előhozott részleteket belőle. Nem tudtam eldönteni, hogy mikor alszom, és mikor nem.
-Ühüm, értem. És alvás közben látszott rajta valami? - kérdezte ezúttal Harryt.
-Eleinte csak sírt és beszélt, de tegnap este már járkálni kezdett és majdnem magába szúrt egy szilánkot - további kérdéseket tett fel, el kellett mondanom, hogy miért olyan megrázó az álom meg egyéb kérdések, amiknél szorítottam Harry kezét, mert egyszerűen máshogy nem tudtam elmondani. Végül a doki arra jutott, hogy egy hétre bent tart, vizsgálatokat csinál és kezel.
-Ez lesz az ön szobája, pont az enyém mellett. Ha akarja, hozathatok egy másik ágyat is Styles úrnak - Harryvel egyszerre szólaltunk meg. Én nemet, ő igent mondott. Végül beadtam a derekam és hozathattunk egy ágyat neki.
-Miért mondtál nemet? - ült le velem szembe.
-Nézd, Harry. Nem várom el, hogy hanyagold a többieket, a rajongókat és legfőképp a munkád csak azért, mert én egy hülye kórházban fekszem őrülten. Nem, ezt nem tehetem meg. Nem lehetek veled ilyen önző.
-Most felejtsd el ezt az egészet, amit mondtál! Először is, nem vagy őrült, erről biztosíthatlak. Másodszor, nem fogom őket hanyagolni, de itt maradok végig, oké? És harmadszor pedig, ha hanyagolnám is őket, az az én döntésem lenne, nem pedig a te önzőséged. Tehát, maradok, nem hagylak magadra, és most pedig szólok a többieknek, hogy itt leszel és hozzanak nekünk cuccot. Mindjárt jövök - megcsókolt, majd adott egy puszit a homlokomra és kiment telefonálni. Imádom, hogy milyen gondoskodó, de akkor is bánt ez a dolog. Na mindegy, nem szabad ezen gondolkodnom, hisz ahogy megmondta, ez az ő döntése...