42.fejezet

Elnézést, hogy tegnap nem volt rész, de kicsit rosszul voltam, így inkább pihentem. De ma itt vagyok, és hoztam is nektek a részt. Nincs hozzáfűzni valóm, jó olvasást!:) xoxo


                                                                                 ~



*Harry szemszöge*
Lou leültetett a pulthoz és megkerülte azt. Mélyen a szemembe nézett, mintha abból akarná kiolvasni, hogy pontosan mit is kéne mondania. Végül belekezdett.
-Emlékszel, hogy találkoztál Bertával? Sikítást hallottunk Eleanorék szomszédjából. Csak te ragaszkodtál ahhoz, hogy nézzük meg, minden rendben van-e. Minket nem foglalkoztatott annyira, de te akkor is odamentél. Mintha csak tudtad volna, hogy muszáj, mert ott lesz az a lány, akit szeretni fogsz. Közben meg fogalmad sem volt róla. Aztán jött a hazugságos balhé. Tudod nagyon jól, hogy Berta mindenben sokkal többet szenvedett, mint te. Akkor nagyon megbüntetted. És őszintén, senki nem fújta volna ennyire fel, mint te. Akkor azt mondtad, "Hazudott nekem. Az őszinteség a legfontosabb számomra". Akkor te most miért hazudsz mindenkinek? Még saját magadnak sem mered bevallani, hogy elszúrtad az egészet. Igen, elcseszted. Arra emlékszel, mikor Berta végül hazament, mert már nem bírta? Na, akkor nem cseszted el teljesen, mert utána mentél. És vissza is hoztad. Onnantól kezdve olyanok voltatok, mint azok az igazi álom párok. Sosem volt semmi bajotok, mindig boldogok voltatok és lehetett látni, hogy mindketten ezt vártátok, és végre sikerült. Aztán ismét miért szakítottál vele? Mert féltékeny voltál és nem érdekelt, ki mit mondott, te csak a saját "igazad" védted. De én tudom, hogy szereted. Ahogy mindig is szeretted. És most ezzel a saját kis akcióddal tönkre teszed azt a lányt, akit mindennél jobban szeretsz és akiért (ha épp jóban vagytok..) tűzön-vízen átmennél. Mert igen, lehet, hogy bele fog őrülni az álmaiba. Bár nem mondja el, hogy miket álmodik, mert nem képes rá, van némi elképzelésünk. De ha tényleg beleőrül, az a te és a makacsságod hibája lesz. És tudom, hogy ezt sosem bocsátanád meg magadnak. Mert te, Harry, ahhoz túl jó ember vagy a felszín alatt és túlságosan szereted őt - igaza volt. Mindenben. Ha nagyon bele akarnék kötni, csak annyiba tudnék, hogy én saját magamnak már beláttam, hogy elcsesztem. De másba nem tudok, mert nem lehet, belekötni.
-Na és hol marad Jeremy? A hős, új megmentő?
-Harry... ezt nem mondhatnám el, de ők nem járnak.
-Dehogynem.
-Nem, csak barátok. Azon a helyen találkozott vele, ahova táncolni járt - hogy mi? Megjátszotta, hogy van egy barátja? Csak, hogy féltékeny legyek? Nem valami jó módszer..
-Jó. Ennyi? Vagy van még valami más is?
-Csak azt ne mondd, hogy valójában ezt gondolod. Hogy valójában csak ennyit tudnál rá mondani. Mert ezt nem hiszem el.
-Jó - felálltam és kimentem. Nem akartam, hogy bárki is tudja, mekkora hatással van rám Lou. Mindig ő terelt vissza a helyes útra, de most nem szabad tudnia ezt senkinek. Hogy miért? Mert egy hülye fasz vagyok, aki mindent elcsesz.

*Berta szemszöge*
El kell mondanom Harrynek. Csak neki mondhatom el. Ha nem mondom el, beleőrülök ezekbe... De még sem tehetem, hisz ő már nem szeret. Őt nem érdeklem. Nyílt az ajtó. Felpattantam az ágyról és az első dolgot ami a kezembe akadt, felvettem. Az egy lámpa volt. Nem akartam újra A játékba kerülni...
-Hé, héé! Nyugi, csak Jeremy vagyok.
-Ne közelíts! Tudom, hogy el akarsz vinni! Oda akarsz vinni!
-Hova vinnélek? Berta mi baj van? Kezdek aggódni... - könnyek jelentek meg a szememben.
-Ó, te azt nem tudsz - könnyezve nevettem - Ne játszd el nekem azt, aki nem vagy. Tudom, hogy megint Oda akarsz vinni - nem bírtam tovább, leejtettem a lámpát, összeestem és zokogni kezdtem. Nem álltam arra készen, hogy megint lássam meghalni Őt... Jeremy közelebb jött, átölelt és vigasztalni kezdett. Ezek szerint tényleg nem az a Jer volt, aki elvinni szokott.
-Csak mondd el, miben tudok segíteni és én megteszem. Ki kell lépned az álmaidból - olyan igaza volt. Bárcsak tudnám, hogy azt hogy kell! Megöleltem és sírni kezdtem a vállán. Megjelentek a többiek is.
-Mi történt? Jól vagytok? -kérdezte Liam.
-Igen, semmi baj. Csak Berta azt hitte álmodik.
-De hogyan tört el a lámpa?
-Azzal próbált védekezni, majd összeesett és vele együtt a lámpa is a földön landolt - ekkor vettem csak észre, hogy az egyik tenyeremből folyik a vér. Nem fájt. Nem éreztem semmit.
-És a kezed? Úr isten, ömlik belőle a vér! - kiáltott fel Niall.
-Nem, ez... nem fáj - mindannyian úgy néztek rám, mint egy őrültre. És őszintén szólva, igazuk volt. Őrült vagyok - Én nem vagyok őrült! - mondtam sírva, majd beszaladtam a fürdőbe és bezártam az ajtót. Lemostam a kezem és bekötöztem, míg a többiek az ajtót ütötték, hogy engedjem be őket. Nem tettem. Sírva leültem a kád elé és a fejemet vertem abba.

*Harry szemszöge*
Igaz elmentem Louis beszéde után, de csak annyira, hogy vegyek csokit meg egy epres frappucsínót. De mire hazaértem, már a pokol fogadott.
-Louis, gyere! - kiáltottam, amint beléptem a házba.
-Most nem tudok, Harry, inkább gyere fel - már itt sejtettem, hogy baj van, rögtön rohantam fel. Nem mondták, de tudtam, hogy kit és hol kell keresnem. Amint beléptem a volt szobámba, lefagytam. Mindenki a fürdő ajtó előtt volt, ütötték és beszéltek hozzá. Nem akartam elhinni.
-Mi... mi történt? - ledobtam a cuccokat az ágyra, láttam a törött lámpát és a vért. Louis pont mellém ért - Ez.. ez az övé, igaz? - csak bólintott - Mit csinált? Mondd, hogy jól van -suttogtam a szavakat, ahogy Louis is.
-Nem tud kilépni az álmaiból. Azt hitte, hogy Jeremy el akarja vinni valahova. Azt nem tudjuk hova, de az álmaiban valami rossz hely az. Harry... Berta nem sokára meg fog őrülni - tudtam, hogy az én hibám. Odasiettem a többiekhez.
-Engedjetek. Menjetek már innen a picsába! - kicsit erőteljesebben mondtam, mint kellett volna - Bocs, nem így akartam...
-Semmi baj. Mi most akkor itt hagyunk vele.
-Köszönöm - bólintottak, Jeremy még egy mosolyt is küldött felém, majd kimentek - Berta? Berta kérlek nyisd ki. Én vagyok az, Harry.
-Ha csak azt akarod elmondani, hogy egy őrült vagyok, kösz nem kell. Így is elég bajom van, nem kell még az is, hogy pont Tőled kapjam ezt meg... - hangja zaklatott volt és tudtam, hogy sír. Mint mostanában mindig. Az én hibámból.
-Nem, erről szó sincs. Nem vagy őrült. Csak segíteni szeretnék. Kérlek, engedj be!
-A kulcs... tudod - persze, hogy tudtam. Közösen rejtettük el. Elmentem a szekrényhez, kinyitottam és a titkos kis helyünkből kiszedtem a kulcsot. Ilyen esetekre tettük oda. Visszasétáltam és bementem hozzá. A kád szélénél ült és rettentően sírt. Visszazártam az ajtót és leültem mellé. Átkaroltam, behúztam az ölembe és nyugtatni kezdtem. Néha belepusziltam a hajába, de hagytam, hagy sírja ki magát.
-Sajnálom... - mondta ki halkan - Az én hibám - hallgattam pár percig. Fel kellett fognom, hogy magát okolja.
-De hát mit sajnálsz?
-Mindent. Az egész az én hibám. Én juttattam magunkat ide. Én lassan kezdek beleőrülni az álmaimba, te pedig úgy viselkedsz, mintha nem érdekelne senki sem.
-Hidd el, hogy nem a te hibád. Ha visszaforgathatnám az időt, nem fújnám fel ennyire a dolgokat és akkor most nem feküdnél itt véres kézzel, kisírt szemmel és 2 hete gyötrő, őrült álommal, amit nem tudsz feldolgozni.
-Saját magam miatt lettem ilyen, Harry... Nem a te hibád.
-Na jó, mindketten hibásak vagyunk egy kicsit. Így jó? - felnevetett. Istenem, hogy mennyire rég hallottam már ezt a gyönyörű nevetést. (Kezdek megszállott lenni:D).
-Jó - pár percig csöndben ültünk, de engem nagyon foglalkoztatott valami. Tudtam, hogy nem kéne megkérdezni, de muszáj voltam. Kényszert éreztem rá...
-És... elmondod, hogy mit álmodtál? - az eddigi szép mosolyt felváltotta a könnyes szem. Úgy tudtam, hogy nem szabadott volna! Szép lassan felült, befordult félig velem szembe és lehajtotta a fejét.
-Aznap este kezdődött, mikor először láttad Jeremyt. Pontosan 2 hete és 3 napja. Egy sötét szobában voltam, veled, Louisval és Jerrel. Ők ketten azt mondták, hogy nekik már nincsenek érzéseik, és belőlem is ki akarják ölni. Félelmetes volt. Ők eltűntek, én pedig odamentem hozzád. Beszélni kezdtem neked, de te csak álltál és semmit sem csináltál - letörölte könnyeit és folytatta - Aztán mikor sírva estem előtted össze, bebizonyítottad, hogy te még érzel és szeretsz. Elmagyaráztad hogyan működnek a dolgok, de ez csak veled volt így, mert értem jöttek és elvittek valami furcsa szobába. Vissza akartam hozzád menni, de nem engedték. És kiderült, hogy az őrök, akik mindenhova cipeltek.. - megint könnyeit törölte - azok a többiek voltak. Végül mondták, hogy ez egy játék, ami addig tart, amíg fel nem adom az érzéseim. Ezt pedig a  legkönnyebben akarták megoldani. Betettek téged egy házba, és mikor megtaláltalak, csupa rossz történt. Végül a szemem láttára kínoztak téged és öltek meg - megállt, sírt egy kicsit, majd nagy levegőt vett és rám nézett - És ezután minden egyes alváskor megálmodtam, egyre szörnyűbben, hogy hogyan ölnek meg téged. Már annyira nem bírtam elviselni, hogy akit a legjobban szeretek, miattam ölik meg, hogy ébren sem tudtam, hogy álmodom-e... - magamhoz húztam, szorosan megöleltem, és megcsókoltam. Én eddig sem bírtam volna, már az első hét végére őrült lettem volna, ha én az Ő halálát álmodtam volna meg.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy nem voltam melletted. Kérlek bocsáss meg - könyörögve, könnyes szemmel kértem őt. Nem tudtam elviselni, hogy miattam lett ilyen.
-Nem... én sosem haragudtam rád. Viszont te bocsáss meg nekem, hogy így elcsesztem.
-Már aznap tudtam, hogy én is elcsesztem. Nem haragudtam eddig sem. Csak makacs voltam... - ismét felnevetett.
-Újrakezdés? - kérdezte mosolyogva.
-Újrakezdés - megcsókoltam és közben rákulcsoltam az ujjaim az övéire - Szóval... kamu pasi? - kérdeztem vigyorogva. Borzalmas ötlet volt.
-Borzalmas ötlet. Még jó, hogy Louisé volt...
-Komoly? - bólintott és nevetni kezdett. Felálltam, segítettem neki is, majd a karomba kaptam és kivittem az ágyra - Nézd, mit hoztam. Csoki és epres frappucsínó. A kedvenced - egy pillanatig az epres italt nézte mereven. Láttam rajta, hogy nagyon koncentrál, nehogy elsírja magát, de végül mosolyogva elvette - Figyelj. Tudom, nehéz megszabadulni ezektől az álmoktól, de segíteni akarok, hogy ne köss hozzájuk semmit. Azok csak álmok, amiknek már vége. Újra veled vagyok, nem is hagylak el soha, tehát azokat el lehet felejteni. És nehogy fel merd adni az érzéseid, mert megöllek - mondtam már elviccelve a végét, mire boldogan bólintott és beleivott az italba. Nagyon hosszan és nagyon jót beszélgettünk, sokat nevettünk és örültem, hogy végre visszakaptam azt a Bertát, akit megismertem és akibe beleszerettem. Akárhányszor rátenyerelt a fájós kezére én megpusziltam azt. Szeretném, ha most már vége lenne annak a résznek az életünkben, amikor állandóan baj van. Szeretném, ha végre minden jó lenne. Minden olyan lenne, mint ma délután volt.
-Hozok pop-cornt, és nézünk egy filmet, jó?
-Okéé, választhatok? - bólintottam, mire ő rögtön nekiesett a filmes polcon lévő filmeknek. Lementem és a mikróba raktam a kukoricát és vártam. Jeremy jött be hozzám.
-Szia. Még nem is volt alkalmam rendesen bemutatkozni. Jeremy vagyok.
-Harry.
-Hogy van Berta? Együtt vagytok?
-Most egész jól van. Igen.
-Figyelj.. ö.. sajnálom. Esküszöm semmi nem volt, csak barátok vagyunk - kicsit felnevettem, majd mosolyogva válaszoltam.
-Tudom. De azt meg kell köszönnöm, hogy te akkor is vigyáztál rá, amikor én hülye fasz voltam. Nem lett volna szabad hagynom őt elmenni. Sőt... még csak kidobni sem. Szóval, köszönöm. Itt mindig szívesen látunk.
-Ez természetes volt. És, köszi - bólintottam, ő meg kiment. Louis jött be utána.
-Jól döntöttél, Harry.
-Nem, igazából szörnyen döntöttem. Már akkor, amikor szakítottam vele.
-Na ebben egyet értünk.
-Hallom a kamu pasi akció a te ötleted volt. Csalódtam benned... Ennél te sokkal ütősebbet is tudtál volna - vállba bokszoltam.
-Hé, nem vár rád épp valaki?
-Á, most úgy is azon filózik, hogy a Step Up 4-et vagy a Fogadom-ot nézzük. Végül nem tudja majd eldönteni és így rám marad a választás.
-Igen? És melyiket választja Sir? - felnevettem.
-A Step Up a soros - megfogtam a tál kukoricát és felmentem.
-Harry?
-Igen? - kérdeztem leülve mellé.
-Step Up 4 vagy Fogadom? - mosolyt húztam az arcomra, majd rámutattam a Step Up-ra. Hiányzott a vele töltött idő.
Befészkeltük magunkat az ágy közepére és indítottam is a filmet. Már csak a felírat ment a végén, amikor odasétáltam és kikapcsoltam. Amikor visszamentem észrevettem, hogy elaludt. Olyan édes és nyugodt volt most, nem úgy, mint az elmúlt napokban. Átöltöztem, de hallottam valamit.
-Harry... - hangja lágy volt, de mégis féltő. Visszafordultam és nagyon megijedtem.