31.fejezet

Sziasztoook. Utólag is Boldog Karácsonyt szeretnék nektek kívánni. Most egy egészen különleges résszel jöttem, mert ilyen még nem volt. Az egész Harry szemszögéből van, és leírja a... á, majd meglátjátok.;) És szerintem ez lesz az eddigi leghosszabb rész is, mert... amint már mondtam, majd meglátjátok.;D Na jó olvasást.:)

                                                                                     ~

*Harry szemszöge*
Miután megtudtam, hogy Berta elmegy, olyan érzelmek gyűltek fel bennem, amilyet még nem tapasztaltam. Amióta "összevesztünk", csak úgy gondoltam rá, hogy a lány, aki nem érdemli meg, hogy szeressem. De ezt csak bemagyaráztam magamnak, mert valójában igen is szerettem. Amíg a közelemben volt ezt nem kellett beismernem magamnak, mert legalább itt volt, de most már otthon lesz. Tőlem nagyon messze. És azt hiszem ez ébresztette fel bennem azt az érzést, amit már rég a szívem legaljára temettem. A srácok utána mentek a reptérre, én azonban nem voltam rá képes. Nem tudtam megtenni, hogy lássam elmenni. Egyszerűen nem.
-Harry! Még eljöhetsz. Még van esély, hogy itt marad. -kiabált fel nekem Louis, mielőtt elindultak volna. Legszívesebben rögtön pattantam volna, és a reptéren pedig a nyakába ugrottam volna azzal, hogy "szeretlek, ne menj el.", de nem voltam rá képes. Tudtam, hogy bármit teszek, ő már elmegy. Ő nem szeret, mert annyira megbántottam. Annyira, hogy még magamnak sem tudok megbocsátani, nemhogy akkor ő majd megbocsájt nekem. Így inkább nem válaszoltam, csak magamra húztam a takaróm.
Délután egy kopogásra keltem, majd Gina sétált be az ajtómon.
-Szia macikám! -jött közelebb és közben nyálas hangon köszöntött. Még a hideg is kirázott tőle. Nem válaszoltam, csak átfordultam a másik oldalamra, hátha akkor elmegy. De nem tette.- Mi a baj, cuncikám? -észre sem vettem, hogy már rajtam feküdt, és próbált megcsókolni.
-Kérlek ne. Most inkább menj el.
-De miért? Mi a baj édes?
-Csak menj el.
-Jaj, de kérlek... fel tudlak ám vidítani! -elkezdte kigombolni a blúzt a mellkasán, és nem tudta felfogni, hogy húzzon már ki innen.
-Menj már el! Hát nem érted? Csak menj el! -már nem tudtam mit csináljak, így üvöltözni kezdtem vele. Rögtön vissza is gombolta az ingét, majd sértődötten kisétált. Nem is bántam. Sohasem szerettem, csak Berta miatt kellett. És most végre elküldhettem. Annyira üresnek éreztem magam, hogy elővettem az ágyam alá rejtett kis könyvet, és olvasgatni kezdtem.

"2012. Június. 12.
Ezen a napon láttam először a lányt. Bertát. Éppen Eleanorékhoz mentünk, mikor a szomszédjukból valaki sikított. Én rögtön odamentem, hátha segíteni tudok, ugyanis jóban vagyunk Ninával. De nem ő nyitott ajtót, hanem egy ismeretlen, csodaszép lány, kicsit meggyötört arccal. Már akkor tudtam, hogy ő más lesz, mint egy szomszéd. Igaz, még hazafelé beszélgettünk, de amúgy nem. De akkor is tudom, hogy Ő más. Meg akarom ismerni."

"2012. Június. 16.
Már elég sokat beszélgettünk Bertával, és nagyon kedves lány. Úgy éreztem, hogy most már a többieknek is meg kell őt jobban ismernie, mert közénk való. Pont olyan, mint amilyen Mi vagyunk, és szeretném, ha Ő is beletartozna a Mi-be, úgyhogy szerveztem egy találkozót a lányoknál. Ez amolyan beavatós buli volt, amilyet mindenkivel csináltunk. Annyira jó volt, hogy végre ő is közénk tartozik, hogy baromi sokat ittam. Állati nagy buli volt, és csak ekkor döbbentem rá, hogy Berta elég szívós csaj, mert lenyomott egy egész üveg Whiskit. Nem is gondoltam, hogy egy ártatlan, kedves, aranyos, szép, fiatal lány ilyen lendülettel meg tud inni egy ilyen piát. Mintha magamat láttam volna benne, csak női változatban. Eddig nem voltam benne biztos, de most már igen: Szerelmes vagyok belé. Szeretem őt, és többet akarok, mint barátság. Jóval többet."

"2012. Június. 20.
Még régebben elhívtam Őt randira, és az a bizonyos randi két nap múlva lesz. Nagyon izgulok és nagyon várom már, hogy csak ketten, egy igazi randin legyünk. Viszont eléggé aggaszt valami. Tegnap Bernardnál ebédeltünk, és ott találkoztunk Bertával. Épp egy 15 éve kis fasz fejt oktatott ki arról, hogy hogyan kell viselkedni, mert belekötött Bernardba. Ezután elhívtam beszélgetni és kiderült, hogy elment Ninától és ott lakik Bernardnál. Rögtön mondtam neki, hogy menjen vissza Ninához, mert különben biztosan haza kell majd mennie és azt nem akarom. Nagyon nem. Azt mondta, hogy átgondolja, de én megígértettem vele. Ettől függetlenül félek, hogy nem ment vissza, mert én sem mentem volna. És ahogy mondtam, Ő pont ugyan olyan, mint én, csak lányban. Félek, hogy el fogom őt veszíteni, ilyen hamar."

"2012. Június. 22.
Ma volt a randi napja, de a félelmem bebizonyosodott. Nem ment vissza Ninához Berta, ezért nem mentem el vele randizni. Ehelyett összevesztem vele. Pontosan tudom, hogy a helyében én is ugyan ezt csináltam volna, de a bizalom nálam nagyon fontos, és megígérte, hogy visszamegy, de nem tette. Hiába cselekedtem volna én is így, nem tudok benne megbízni, pedig szeretnék. Nagyon is. Mert még mindig szeretem. És szeretni is fogom, csak majd bemagyarázom, hogy nem. Hiába ez a sok szeretet, ha a bizalom elveszett. Nem tudom, hogy hogyan fogok Vele kibékülni, de majd eldől, előbb vagy utóbb."

"2012. Június. 30.
Amióta összevesztem Bertával, teljesen bunkó vagyok vele. Pedig még mindig szeretem, csak nem annyira. De látom rajta, hogy ez rosszul esik neki. Persze, hisz nekem is rosszul esne, ha valaki ilyen szinten bunkó módon nyilvánulna meg velem szemben. De nem tehettem róla, amint a közelemben van, hiába nem akarom, bunkó vagyok és flegma. Ennyit még Ő sem érdemelne, de akkor sem tudok ellene mit tenni. Viszont találkoztunk ma egy lánnyal. Gina a neve, és szerintem egy tökéletes lány arra, hogy ezzel is visszavágjak Bertának. Jesszusom, miért akarok megint kárt okozni neki?! Nem értem magam, viszont így érzem. Ez a lány csak arra kell, hogy ezt is Berta orra alá tudjam dörgölni, szóval meghívom randira."

"2012. Július. 10.
Ma randiztam Ginával, és azt hiszem olyat tettem, aminek nagyon hosszú, és fájdalmas következménye lesz. Megcsókoltam. És nem is akárhogyan. Épp az ajtajukban álltunk, és búcsúzkodtunk, mikor meghallottam, hogy Berta megy hazafelé, a lányok házába, és nevet. Felszabadultan. Majd egy fiú nevetést is meghallottam és valamilyen belső, fájdalmas érzés arra késztetett, hogy csókoljam meg az előttem álló lányt, méghozzá eléggé szenvedélyesen. Ezért elkaptam a derekát, és tökölés nélkül lecsaptam ajkaira. Elég szenvedélyes volt, de mégis úgy éreztem, hogy nem ő az, akit én Így szeretnék csókolni. A nevetés mögülem megszűnt, csak egy ajtó csapódást hallottam, mire mosolyognom kellett. Tehát nem csak én voltam féltékeny. Ezután egy apróbb csókot adtam Ginának, amit ő elköszönésnek nézett én pedig köszönet nyilvánításnak. De akkor még nem fogtam fel, hogy ebből majd egy kapcsolat kell, hogy legyen. De most már látom..."

"2012. Július. 20.
Már 10 napja, hogy Ginával vagyok, de még egyszer sem láttam Bertát. Teljesen fölöslegesnek éreztem a lányt, ha nincs kinek az orra alá dörgölni. De mára egy bulit szerveztem ide, a házba, és olyan történt, hogy azt nem is hiszem el. Elég sokat ittam, mondhatni, hogy csoda, hogy emlékszem. Annyira nem tudtam magam kontrollálni, hogy Ginával a szobámba mentünk. Már alul mindketten meztelenek voltunk, rajtam feküdt Gina, és épp a felsőinket vettük le, mikor ránk nyitott valaki. Nem is akárki. Berta volt. A szívem összeszorult, és a gyomrom görcsbe rándult, mikor láttam a fájdalommal telt szemeit. És azt a fájdalmat valószínűleg nem a banda bármelyik másik tagja okozta, hanem én. Én okoztam Neki fájdalmat. Én. Hiába nem vagyok már belé szerelmes, akkor is rosszul esett, hogy saját magam miatt bántottam meg egy "barátom". Mert már nem vagyok a barátja. Egy ilyen ember, mint én, az mindene a másiknak, csak nem a barátja. Úgyhogy Ginát kiküldtem, és inkább aludtam." - amíg ezeket olvastam, rájöttem, hogy igazából egész végig szerettem őt, és most is szeretem, csak ahogy az elején írtam, bemagyaráztam magamnak, hogy ez nem így van. És azt hiszem, talán ez az a képessége az agyamnak, amit eldobnék jó messzire. A befolyásolás. Saját magamat befolyásoltam, és most emiatt nincs itt Ő, emiatt nem ölelhetem át, emiatt nem csókolhatom meg. Emiatt fekszek egyedül a sötét szobámban.
Két napja egy folytában csak aludtam, de ma reggel úgy döntöttem, hogy elolvasom a többi bejegyzésemet is, a... most már nem félek kimondani, a naplómban. Csak Ő miatta kezdtem ezt el írni, mert senkinek nem voltam képes ezeket elmondani, így tollat kellett ragadjak, és le kellett írnom, hogy mit is érzek, gondolok valójában. Azt hiszem, ez a feladat volt a legjobb amiben elmondhattam, hogy szeretem Őt. Tehát újra olvasni kezdtem a bejegyzéseket, amiknek a lapra vetését nem rég hagytam abba.

"2012. Július. 30.
Az elmúlt 10 napban csak Ginával voltam. Elmondhatom, hogy a tervem sikeres volt, mert Berta egyre féltékenyebb Ginára. Ugyanis hazugságokat talál ki, elmondja nekem azokat és azt  kéri, hogy ne bízzak meg benne.  Louis azt mondja, hallgassak már a szívemre és végre ébredjek fel, nem szeretem Ginát, csak bemagyarázom. Végül is  igaza van, teljes mértékben így van a helyzet, de csak annyit mondok erre válaszként mindig, hogy szeretem Ginát. Holnap egy buli szervezését fogom csinálni, szeretném, ha az egész csapat végre együtt bulizna. Berta kivételével, de Őt úgy is meghívják a többiek, hiába nem akarom. Mert a csapat tagja. És igazuk van, itt a helye."

"2012. Augusztus. 10.
Sok nap telt el azóta, hogy nem írtam, de a buli szervezése lefoglalt. Holnap lesz megtartva, már alig várom, hogy végre bulizhassak egy jót, újra az egész csapattal. Persze Gina is itt lesz, de neki nem tartottam ilyen beavatós bulit, tudtam, hogy véges lesz a kapcsolatunk, bár mint gondoltam, elég hosszú és fájdalmas vele tölteni minden percem. Ezért is akarok már végre egy bulit. Hogy kikapcsolódhassak, és gond nélkül bulizhassak. Ez a legjobb dolog a világon, mert minket, azaz Engem és Ginát már lencse végre is kaptak, szóval mindenki tudja, hogy együtt vagyunk. Sajnos. De azt nem tudják -sajnos- hogy ez szinte csak érdekből alakult ki, magamtól nem hiszem, hogy akkor, ott megcsókoltam volna, ha nem jön Berta."

"2012. Augusztus. 12.
Tegnap volt a buli. Elég durva volt, egy jót buliztunk, állat módjára. Bár Berta most is magyarázott valami olyasmit, hogy kevesebb pénz lesz a tárcámban, mert Gina kiszedegeti, de csak ráhagytam az egészet és mentem élvezni a bulit. Nem igazán tudtam hova tenni ezt az infót Tőle."
"2012. Augusztus. 12.
Igen, ma megint írok, de csak azért, mert olyan fura érzések kavarognak a fejemben. Csalódtam, Benne csalódtam. Amikor azt mondta nekem, hogy kevesebb pénz lesz nálam, nem hazudott, de csak ő tudta, hogy ez lesz. Tehát Ő vitte el a pénzem. El sem hiszem, hogy hogy lehetett ilyenre képes. Igaz csalódtam most benne, de mégis úgy érzem, hogy igazat mond, hogy nem Ő volt. De az összes jel arra utal, hogy igen is Ő volt. De én ezt nem akarom elhinni, pedig igaz. Nagyon is. Gina pedig egy ártatlan lány, aki meg lett gyanúsítva. Nos, ennyi. Azt hiszem itt el lett ásva az összes bizalmam Berta fele." -és ez volt az utolsó bejegyzésem. Három napja írtam, és mégis úgy érzem, hogy csak a dühöm miatt volt. Már egyáltalán nem így gondolom, nem így érzem. El akartam menni egy kicsit sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem és hogy vegyek valami csokit, de amikor belenéztem a tárcámba, megint jóval kevesebb pénz volt benne, mint pár napja. Ekkor bizonyosodott be, hogy Berta nekem nem hazudna, hogy amikor én bunkó voltam vele, Ő akkor is csak védeni akart, nem érdekelte, hogy hogyan viselkedtem vele. És ekkor láttam már tisztán, hogy Ő tényleg szeretett. Én meg elkúrtam az egészet. Üvöltöttem egyet, a földhöz vágtam a pénztárcám, és felrohantam a szobámba. Úgy vágtam be magam mögött az ajtót, hogy szinte majdnem kiszakadt a fal, de nem érdekelt. Felhívtam Ginát, és próbáltam kedves lenni.
-Igen böngyölőm? -szólt bele nyálasan, amitől kirázott a hideg. Hogy lehettem én egy ekkora picsával? Mikor itt volt a szemem előtt az a lány, aki tényleg szeretett.
-Gyere át kérlek.
-Indulok. -mondta izgatottan, és lecsapta a telefont. Azt hittem, hogy felrobbanok. Hogy nem hihettem annak a lánynak, aki tényleg csak segített nekem? Aki mindig mellettem volt? Aki szeretett...
-Mi a baj, Harry? Miért volt a pénztárcád a földön?
-Semmi Lou. Csak kérlek... most hagyj egyedül. Mindjárt itt lesz Gina. -mintha valami mosoly szerűség kúszott volna Louis arcára. Ennyire nem bírta Ginát? Rájött, hogy mit akarok? Nem érdekelt, ráfeküdtem az ágyamra, és vártam, hogy megjöjjön a """szerelmem""".
-Kop-kop. Mi újság, bébike? -nyitott be a várt ribanc.
-Te voltál? -fordítottam a fejemet felé, mikor bezárta az ajtómat.
-Mi? Mi voltam én?
-Kérdeztem. Te voltál? -szóltam ezúttal kicsit erélyesebben.
-Harry miről beszélsz, szívem? -kicsit mintha bizonytalan lett volna a hangja. És ebből tudtam, hogy tudja, mire gondolok. Nem akartam tovább kedves lenni ehhez a nyeszlett ribanchoz.
-Tudom, hogy te vetted el a pénzem, te dög! És hagytad, hogy az egészet Berta vigye el! Hogy egy ártatlan lány bűnhődjön a Te bűnöd miatt! Tudod, ha nem lettünk volna olyan kedvesek, most ülhetne a börtönben, helyetted! -üvöltöztem, mert minden érzelmem, ami eddig bennem feszengett, most felszínre tört. Láttam az arcán, hogy pontosan tudja, hogy ennek mekkora súlya van.
-Sajnálom.. én... én csak.
-Te csak?! Te csak kihasználtál!
-Nem... vagyis de, de a nagybátyám kényszerített rá!
-Engem meg a Télapó, na? És akkor? Tudod mit?!
-Ne, kérlek Harry, ne.. nem szeretnék börtönbe menni.
-Egyáltalán nem erről van szó. Nem mész oda, mert kedves vagyok. De én végeztem veled!
-Szakítasz?
-Miért mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok, hogy jaj de szeretlek, elüldözted Bertát? Hát angyalom, sajnálom, de ez a való világ. Szállj le a földre és ébredj már fel, te ribanc! Most pedig húzz innen, és soha többet ne is lássalak! -csak bólintott egyet, és elsétált. Egyáltalán nem bántam, hogy ilyen durván küldtem el, mert megérdemelte. Az egészet. Ezután járkáltam egy sort a szobámban, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy mit tehetnék. Majd eszembe jutott valami és megfogtam az egyik kisebb vállas táskámat, és pakolni kezdtem bele pár cuccot. A vállamra kaptam egy pulcsival együtt, majd nagy lendülettel kaptam fel az összes iratomat és kiszáguldottam a szobámból. A nappaliban ülőknek köszöntem.
-Sziasztok. Elmentem. Majd jövök.. nem tudom mikor. -majd mentem tovább. Bedobtam a táskám az anyós ülésre, majd indítottam is a kocsit, és száguldottam egészen a Heathrow repülőtérig. Ott vettem gyorsan egy jegyet a Magyarországi legközelebbi járatra, majd várni kezdtem. Gondolkodni, hogy hogyan találom majd meg Bertát. Majd mikor ez is eszembe jutott, bemondták, hogy lehet felszállni a gépre, így rohantam. Rohantam, ahogy csak tudtam. Tisztában voltam vele, hogy így nem fog hamarabb felszállni a gép, de biztosra akartam menni, hogy nem késem le a gépet. Azt hiszem abban a pillanatban csakis ez volt a legfontosabb dolog. Nem, nem ez. Hanem Berta. Nem érdekelt, hogy késő délután, kora este van, akkor is minél hamarabb ott akartam lenni, ahol Ő van. Megnyugodva ültem le a helyemre a gépen, majd vártam, hogy végre felszálljon.
Amikor leszálltam a gépről, itt már sötét volt, ugyanis egy órás eltolódás van, és itt később van, mint nálunk. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne csinálnom, mert még sosem jártam itt ezelőtt. Nagy nehezen kikecmeregtem a repülőtérről, és ekkor szembesültem, hogy itt máshogy van a közlekedés is. Ekkor végképp nem tudtam, hogy mit tegyek, így végső esetre hagyatkozva, de felhívtam Eleanort.
-Haló?
-Szia Eleanor, Harry vagyok.
-Sziaa.
-Figyelj, a segítségedre lenne szükségem. Át tudnád vinni a telefont Ninának? Beszélni szeretnék vele.
-Persze, de hol vagy most? Olyan zajos minden..
-Utcán. Csak add ide őt, kérlek. Nagyon fontos.
-Oké. -kicsi szünet volt, olyan 5 perces, majd újra ott volt a vonal másik végén valaki- Haló? Harry?
-Igen, szia Nina. Nem zavarlak?
-Nem. De hogyhogy beszélned kell velem? Valami baj van?
-Hát.. mondhatjuk úgy is. Szóval. Mikor jártál utoljára Magyarországon?
-Régen. Miért?
-Mert a segítséged kéne. Hogy tudok a repülőtérről egy jó hotelbe eljutni?
-Jesszusom Harry, te mit keresel ott?
-Az most mindegy, de kérlek a srácoknak meg Eleanoréknak ne mondd ezt el.. Fontos lenne. De, hogy tudok eljutni innen egy hotelbe?
-Jó, nem mondom el. Hát... biztosan állnak taxisok a repülőtéren, nem?
-Ühüm.
-Szállj be az egyikbe, és mondd utánam majd a szavakat. Magyarul lesz, de azt fogod mondani, hogy a Hilton Hotelhez, legyen szíves. Rendben?
-Igen. Na bent vagyok. Hogy mondjam?
-A Hilton Hotelhez...
-A Hilton Hotelhez...
-Legyen szíves.
-Legyen szíves. (Ezt nem tudtam máshogy megoldni, bocsi.:DD)
-Rendben. Maga angol? -kérdezte meg nagy meglepetésemre a sofőr angolul.
-Ö, igen.
-Rendben, akkor nyugodtan beszéljen csak úgy is, értem én azt. -közölte velem, mire csak bólintottam és egy kedves mosolyt vettem fel.
-Köszönöm Nina, nélküled nem ment volna.
-Nagyon szívesen, de elárulnád, hogy mit keresel ott?
-Berta után jöttem. Nem hagyhatom elmenni...
-Jézusom...
-De szeretem! És kár, hogy erre csak ilyen későn jöttem rá. De most akkor is meg fogok tenni érte mindent!
-Hát sok szerencsét, Harry. Ha kell a segítségem, akkor hívj nyugodtan, küldök majd egy sms-t, amint letettem. Jó?
-Rendben. Köszönök Mindent. Szia.
-Szia. -letette a telefont, én pedig az ismeretlen hely környékeit néztem, amit csak úgy szeltünk át és át. Egész szép volt, nem erre számítottam. A taxis kérdezgetett én meg válaszoltam. Még Bertát is szóba hozta, aminek örültem. Majd végül egy nagy bevásárló központ előtt tett ki, és megmutatta, hogy ehhez csatlakozik egy épület, az a hotel, amit keresek. Bejelentkeztem, felmentem a szobámba és ledőltem aludni. Holnap fárasztó napom lesz.
Reggel amint megreggeliztem és felöltöztem, ránéztem az órára. 11:00 volt, ami azt jelenti, hogy Londonba 10:00 van. Megcsörgettem Ninát.
-Szia, felkeltettelek?
-Nem, dehogy. Miben segíthetek?
-Merre keressem Bertát?
-Hát, nem hiszem, hogy a házukhoz kéne menned, nem engedne be az anyja. Úgyhogy, szerintem nézz körül a városban és menj le a Margit-hídhoz. Valahogyan odahívom majd a közelébe.
-Oké, köszönöm. Szia. -nem vártam meg a válaszát, lenyomtam. Egyből mentem, és egy térképet kértem a portán. Nagy örömmel vettem észre rajta, hogy a Margit-híd nincs is olyan messze. Csak át kell menjek a villamosig, aztán pedig azzal 2-3 megálló a híd lába. Lementem az aluljáróba, és elakadtam, mikor két felvezető lépcsőt láttam, mindkettő a villamoshoz ment. Nem tudtam mit tegyek, így a szívemre hallgattam, és felmentem baloldalt. Szerencsére pont jött egy villamos, felszálltam, és örömmel tapasztaltam, hogy a második megállónál a híd aljánál voltam. Leszálltam és boldogan baktattam végig Pest utcáin a Duna mellett. Majd olyan 1 óra fele Nina hívott.
-Igen? -szóltam bele.
-Sajnálom Harry, de Berta ma nincs otthon. Elvileg elrohant valamerre. Anyukája szerint a Duna mentén van valahol, mindig oda megy, ha baj van.
-Oké, megpróbálom megkeresni. Szia.
-Szia. -annyira kedves volt tőle, hogy mindenben segíteni akart, de mégsem találtam meg. Majd észrevettem, hogy egy szerelmes pár, a Duna partján csókolózik. A szívem összeszorult, hogy most én is csinálhatnám ezt, de elszúrtam az egészet. De amikor jobban megnéztem őket, akkor még jobban fájt a szívem. A gyomrom is görcsbe rándult, és levegőt is elfelejtettem venni.
-Berta? -kérdeztem könnyes szemmel, és nem bírtam elfogadni, hogy ennyire megbántottam. Annyira, hogy egy másik fiú vigasztalja, én pedig ezt látom. Könnyeim a szememben kis cseppeket formálva gördültek végig az arcomon. Nem tagadom. Sírtam. Sírtam, mert biztos voltam benne, hogy elvesztettem Őt.
-Harry? -fordult felém remegő hanggal, és arrébb lökte a fiút. Erre a szívem, mintha megkönnyebbült volna, de mikor visszarántotta a srác, azt hittem, hogy felpofozom. Valami számomra értetlen szöveget mondott Bertának, mire Ő is úgy válaszolt, hogy nem értettem. De láttam a szemükben, hogy mindketten ölnének, ha nem nekik van igazuk. Elfordultam, és elindultam. Tudtam, hogy én már úgy sem győzhetek. De ekkor utánam szólt.
-Harry! Harry várj! -azzal a lendülettel meg is fordultam a tengelyem körül, és vártam, hogy elém érjen.- Te mit keresel itt? -lihegte, mikor megállt a futásból.
-Érted jöttem. De mind hiába. Ki a srác?
-Ron. Az egyik legjobb haverom.. volt....
-Szóval szereted...
-Várj. azt mondtad, hogy.. értem jöttél? -kerekedtek el a szemei.
-Igen, Berta. Érted jöttem.
-De... de...
-Nincs de. Érted jöttem, mert szeretlek.
-Mi? Azt hittem, hogy utálsz...
-Hát nem érted? Szeretlek, Berta Lenorz! Szeretlek, mindennél jobban! És azt szeretném, ha visszajönnél velem Londonba.