26.fejezet

Sziasztok.! Sajnálom, hogy idáig nem hoztam nektek részt, de elég sokat kellett tanulnom. Ebben a 3 napban 5 dolgozatot írtunk, abból 2 tz volt. Szóval nagyon sajnálom, de az időm nem engedte meg, hogy írjak is nektek.:( Viszont, most újra itt, amit én is nagyon csodálok, mivel elkezdtem megírni ezt a részt, már a vége fele járhattam, mikor véletlen megnyomtam valamit, és az egész kitörlődött. Ez is csak én lehetek! Itt üvöltöztem fél órán keresztül, hogy 'hogy lehetek ennyire béna?', de miután kidühöngtem magam, megmostam az arcomat, és újra neki álltam. Úgyhogy ezt úgy olvassátok, hogy ez egy utánzat, mert az eredeti elveszett. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást, kommenteljetek légyszí. Puszii.:Dx<3

                                                                                      ~

*Berta szemszöge*

A fiúk tervében nem nagyon bíztam, hiába akartam, de valljuk be, hogy elég gyenge volt, így megmondtam nekik, hogy 7 napot adok arra, hogy megcsinálják ezt. Ha össze jön, akkor maradok, ha nem... akkor is maradok, mert attól még, hogy egy fiúnak nem kellek, a barátaimra szükségem van. És hogy miért pont 7 nap? Mert akkor lesz egy hónapja, hogy ismerem a fiúkat. Hihetetlen, hogy már ilyen régóta itt vagyok!

Úgy gondoltam, hogy beszélek Ninával, annak ellenére is, hogy az a marha nem enged be. Biztosra akartam menni, így felhívtam őt, és lebeszéltem, hogy átmegyek. Ezután összekészültem és indultam is. Kifújtam a levegőt az ajtó előtt állva, nehogy valami olyat mondjak megint amit nem kellene, majd megnyomtam a csengőt.

-Mit akarsz itt kislány? -nyitott ajtót nem túl kedvesen az az Albert. Lökött egy fickó. Különben is, milyen név az, hogy Albert?!

-Ninához jöttem. Beszélni szeretnék vele. Engedj be.

-Ő nincs itthon.

-Pár perce beszéltem vele, hogy jövök. Tudom, hogy itt van. Engedj be. -mondtam minden szót teljes nyugodtsággal.

-Azóta el kellett mennie. -mit is mondjak... nem túl jól hazudik.

-Nem kellett. Akkor szólt volna. Na engedj be. -még mindig nyugodt voltam. Szinte már borzasztó nyugodtság áradt a szavaimból, afféle 'leszarom, hogy mit mondasz' stílussal keverve. Talán ez zavarta annyira.

-Te ide be nem jössz, az biztos! Megmondtam a múltkor is, kislány! -kezdett el üvöltözni. Ez nekem nem tetszett.

-Akkor hívd ide őt. Beszélni akarok vele. Nem kell nekem ahhoz bemennem. Itt is tudok vele társalogni.

-Azt mondtam, takarodj!

-Most miért beszélsz vele így, Albert? Gyere csak be! -jött meg végre Nina. Ekkor félrelépett az ajtóból és egy gúnyos mosolyt vetett felém Albert, én pedig beljebb mentem és visszamosolyogtam. Természetesen 'én nyertem, haha' stílusú volt. Ez sem nyerte el a tetszését. Ennek a hapsinak semmi sem tetszik. Leültünk a kanapéra, majd Nina kiküldte füvet nyírni, hogy ne zavarjon minket. Jól kibeszéltük magunkból a gondjainkat, aztán pedig megbocsájtottunk egymásnak. Én bocsánatot kértem, amiért le ribancoztam, ő pedig bocsánatot kért, amiért úgy viselkedett velem és kidobott. Végül ebédig maradtam. Albert itt már egy csomót kérdezgetett rólam, és elég kedves volt velem. Gondoltam beletörődött, hogy Ninához tartozom, és ezért meg akart ismerni. Egy nagyot kellett tévednem, hogy rájöjjek, ez az ember egy önző görény.

-Nos Albert. Miért kérdezgetsz ennyit tőlem? Miért vagy velem hirtelen ilyen kedves? -kérdeztem rá nagy mosollyal.

-Mert meg akarom ismerni az életed. És érdekel, honnan ismered azt az 5 nyálas képű ficsúrt. -ekkor Nina felállt, és otthagyott minket, mivel tudta, ebből nagy vita lesz.

-Mit érdekel az téged? -kérdeztem ekkor már flegmán.

-Tudod, van egy unoka húgom, akit egyedül nevelek. Nem sokára ő is ide fog költözni hozzánk. És oda van ezért az 5 nyál gépért. Össze akarok hozni egy találkozót nekik.

-És ehhez mi közöm van nekem? Vidd el egy dedikálásra, vagy valami ilyesmi...

-Nem, én személyes találkát akarok, csak a lány számára. Valamint össze akarom hozni az egyik taggal. Szeretném, ha valamelyik a pasija lenne. Mondjuk az a göndörke. Akibe úgy bele vagy esve, csak fölöslegesen, mert semmi esélyed nála. -ezt most komolyan kellett? Hogy lehet valakinek ekkora pofája?

-Hány éves a kis csaj? És miért akarod ezt? -felemelkedtem székemből, rátámaszkodtam az asztalra, és próbáltam nyugodt maradni.

-Most lesz majd 18. És ne kis csajozd le! És azért akarom ezt, mert így több lesz majd a pénz a háznál.

-Azt te meg honnan veszed? Miért vagy te ilyen biztos a tervedben?

-Azért, mert a csaj pénzt fog kiszedegetni a pénztárcájukból. És csak, hogy felkészülhess: az egészet rád fogja fogni majd. -mi a szar? Ezt meg mégis hogy merészeli? Mit képzel ez magáról, ki ő? Normális ez? Mert szerintem valami nem stimmel neki odafent.

-Akkora egy bunkó vagy! Ezt mégis hogy képzelted... képzeltétek? Honnan tudtad, hogy lesz majd kire fogni?

-Onnan, hogy mikor megtudtam, hogy Nina terhes, te pedig jóban vagy a fiúkkal, akkor elvállaltam az apaságot. Csak azért, hogy a közelébe tudjak jutni a fiúkhoz, és így majd bevethetem az unoka húgomat. Mindennek oka van, bébi. -most már bébizünk is? Remek, mit ne mondjak... Nina ilyenkor meg hol a fenében van?

-Hogy lehet valaki ennyire önző, bunkó állat? Mindenkit csak kihasználsz! -gyors mozdulattal felpofoztam, majd válaszát meg sem várva felkaptam a cuccom, és kifutottam az utcára. Utánam jött, és megfogta a csuklóm.

-Ezzel még nincs semminek vége, angyalbögyölőm. Mindig is szerettem a verekedős, agresszív kis csajokat. -húzogatta a szemöldökét.

-Hagyj békén te pedofil, önző állat! -hasba vágtam, majd elfutottam.

-Ne olyan hevesen csillagom. Megtalállak én! És csak hogy tudd: én mindig megkapom azt, amit akarok! Ezúttal téged és a pénzt! -többet már nem hallottam, mert bezártam az ajtót. Minden létező ajtót a házban, amin ki-be lehetett mászkálni kulcsra bezártam, csak a belsőket nem, mivel eléggé megijesztett ez az előbbi 'fenyegetés'. Felszaladtam a szobámba, és ledőltem az ágyra.

Három óra múlva kopogtatásra lettem, figyelmes. Lou és Eleanor álltak az ajtóban és azt mondogatták, hogy engedjem be őket. Nem értettem, de aztán leesett, hogy bezártam minden ajtót. Kinyitottam, majd köszöntöttem őket.

-Sziasztok. -megöleltem mindkettőt, de választ nem kaptam. Inkább csak egy-egy fura tekintetet.

-Mi történt? Miért zárkóztál be? -kérdezte végül El.

-Semmi. Csak úgy.

-Aha, persze... -veregette meg a vállam, Louis- Na mi történt?

-Semmi, tényleg. Csak egyedül akartam lenni, és nem akartam, hogy zavarjanak. Azt hittem, hogy van kulcsod.

-Van, csak ma itthon hagytam. De úgy látszik belőled semmit sem szedünk ki, úgyhogy mi felmegyünk. Szia. -megölelt bíztatás képen, majd felmentek mindketten. Mikor én is felmentem a szobába, mielőtt beléptem volna, találkozott tekintetem Louis-éval. Tükrözte a 'figyellek!' mondatot. Nem igazán zavart, sőt. Inkább örültem, hogy van aki foglalkozik velem. Bedőltem az ágyamba, gondolkodni kezdtem. Talán el kéne mennem innen, mielőtt még Albert ide uszítja azt a hisztis, pénz leső szukát? Talán el kéne mennem, mielőtt nekem is bajom lenne? Lehet. Lehet, de az gyávaság lenne.

Míg ezen gondolkoztam, elnyomott az álom. Reméltem, egy szebb holnapra kelek fel.

*Harry szemszöge*

A fiúk egy folytában azzal zaklatnak, hogy beszéljek Bertával, és bocsássak meg neki. Megmondtam, hogy megbocsájtottam neki, de nem bízok benne. Ezután végre békén hagytak, de én mégis éreztem, hogy beszélnem kéne, tényleg vele. De mégsem tettem, pedig éreztem, hogy valami így nincsen rendben. Egyszerűen csak nem vagyok képes vele beszélni. Pedig tényleg hiányzik. Ha nem is az, hogy olyan jól lehet vele beszélgetni, akkor az, hogy a közelemben legyen. Hogy érezzem, bármikor vele tudok lenni. Egyszóval, a jelenléte. De valahogy ezen is túl fogok jutni.

*1 héttel később*

Ezen a héten semmi érdekes nem történt. Csak voltunk egy interjún, de amúgy semmi több. Egyre többet gondolkodtam azon, hogy most mi lesz így Bertával, de arra jutottam, hogy csak barátok vagyunk. Ez így helyesebbnek tűnik. Ma egy csajhoz fogunk menni Ninához, amit Lou szervezett le azzal az Albert fickóval, mikor Eleanornál volt. Lehet, hogy csak azért ment bele, mert ijesztő alak, legalábbis a hallottak alapján biztos az. Eléggé izgatott voltam, mivel soha nem csináltunk még ilyet. Az indulás előtti fél órával elkezdtem készülődni. Felvettem egy normális ruhát, megigazítottam a hajam és már mentem is le. Pont időben, már indultunk is.

Amikor bementünk a házba, egy szép, hosszú barna hajú lány üdvözölt minket.

-Sziasztok, Gina vagyok.

-Sziaa. -mondtuk kórusban. Mindenkinek adott egy ölelést, majd bevezetett minket a nappaliba. Elég sokat beszélgettünk, csináltunk vele képet, és aláírtunk egy lapot. Nagyon kedves lány. Nem minden rajongó olyan őrült, mint a svédek, sőt. Ő olyan kedves, aranyos kis lány. Hittem, hogy nekem tovább kell lépnem a Bertás ügyön, így belegondoltam, és lehet, hogy pont őrá van most nekem szükségem. Szeretni való, és jó társaság. Valahol legmélyen tudtam, hogy nem kéne, de nem foglalkoztam vele, úgy gondoltam, hogy ő az, aki mellettem lesz ezek után.

Mikor kikísért minket, odaadta a mobil számát, majd mikor búcsúztunk, adtam az arcára egy puszit, majd fülébe súgtam:

-Holnap hívlak. -egy baráti mosoly jelent meg számon, majd követem a többieket. Amikor beszálltam a kocsiba, Liam egyből letámadott.

-Ez meg mi a fene volt? -mintha bármiféle magyarázattal is tartoznék a dolgaimért.

-Semmi. Csak beszéltem vele. -kacér mosoly jelent meg a szám szélén.

-És mi lesz  Bertával? -fordult hátra Louis is.

-Berta már rég a mú... -és ekkor megláttam őt az ablakban Eleanorék házában. Hosszú szőke haja ráomlott a vállára. Tökéletes arca egy mosolyt ábrázolt. Egy, nem kettő bögre volt nála. Ez egyiket magának, a másik pedig Danielle-nek hozta. Mikor láttam, eldőlt bennem, hogy nem, hiába akartam azt mondani, hogy ő a múlt, nem így gondoltam. Ő nem a múlt, de nincs köztünk több, mint barátság. Lehet, hogy jobb is így...

-Hahó?! Ember, élsz még? -zökkentett ki Zayn a gondolat menetemből.

-Igen, bocsi. Elbambultam.

-Hát azt vettem észre. Nem csodálom, ott van Berta. És már bocs, de ha azt akartad mondani, hogy ő már a múlté, akkor ebben nagyon tévedsz. Ő neked nem a múlté. De szerencsére nekünk sem.

-Nem, nem a múlté. Viszont nincs köztünk több, mint barátság. Szimplán haverok vagyunk. Jobb is ez így...

-Harry drágám, ez már rég nem barátság nálatok. Ha nem vagytok együtt, akkor ez nem barátság, hanem egy nagy semmi. A barátok beszélnek egymással, törődnek a másikkal. Mint ahogy mi tesszük. De te, barátom, már hetek óta hozzá sem szóltál, és még csak a társaságát is kerülted. Ez nem barátság, Harry. Ez vagy több, vagy semmi. -fordult hátra Louis. Részben igaza volt, de ezt nem vallottam be nekik. Se magamnak.

-Inkább az utat nézd, Lou drágám. -mondtam kicsit flegmán, utána lehajtottam a fejem, és nem szóltam.

-Na jól van, hagyjuk ezt a témát. Menjünk el egy Nando's-ba, éhes vagyok. -jelentette ki Niall. Biztos érezte, hogy rossz ez a téma, és rosszul esik nekem. Mindig figyel az ilyen apróságokra is.

-Rendben, de akkor inkább Meki. Az útba is esik. -jelentette ki Liam, majd Lou arra vette az irányt. Megkajáltunk, majd hazamentünk. Behuppantam az ágyamba és gondolkozni kezdtem.

Egész este alig aludtam valamit, amiért azon kattogott az agyam, hogy mit kéne tennem. Egy csomó lehetőség megfordult a fejemben, de az elsőnél maradtam. Úgy voltam vele, az első a legjobb, mert az jutott először eszembe. Biztos van valami értéke is, ha az az első. Úgyhogy a még tegnap kitalált tervnél maradtam. Miután megreggeliztem, megfogtam a telefonom, és már pötyögtem is be a számot.

-Haló?

-Szia, Harry vagyok. Arra gondoltam, hogy összefuthatnánk valahol.

-Rendben. Mikor?

-Mikor jó?

-Háát, egy fél óra múlva készen lennénk, és mehetnénk.

-Akkor fél óra múlva előtted leszek. Szia.

-Szia. -köszönt el kedvesen, majd leraktam a mobilom. Felvettem valami elfogadható ruhát, a tükör előtt megigazítottam magam, majd indultam is le, a kocsimhoz.

-Hova mész? -kérdezte Liam.

-Randim van. -mondtam mosolyogva, és kimentem a házból. Elindultam a házhoz, aztán pedig már az ajtó előtt álltam. Megráztam kezem, majd becsöngettem.

-Wow. Nagyon szép vagy!

-Köszönöm. -pirult el. Ez de aranyos volt!

-Na mehetünk, Gina?

-Természetesen, Harry. -nyújtottam kezem, majd belekarolt.

-Hölgyem! -nyitottam ki neki kocsim ajtaját.

-Köszönöm, Mr. Styles!

-Örömmel, Miss Ograd! -beszálltam mellé, majd mentünk is. Egy étterembe mentünk ebédelni, ahol egy eldugott kis asztalhoz kísértem, ahol senki nem talál meg. Sokat beszélgettünk, nevettünk, majd arra eszméltem, hogy nagyon jól érzem magam a társaságában. Egyszerűen hihetetlen lány volt, hogy így el tudta felejtetni velem azt is, hogy létezem. Ebéd után elmentünk moziba. Valami romantikus filmet néztünk, nem tudom mi volt az, mivel majdnem bealudtam rajta. Gina feje a vállamon pihent, nagyon élveztem. Viszont mégis úgy gondoltam, hogy szívesebben lennék itt mással. De ez amint eszembe jutott, rögtön el is hessegettem a gondolatát, és próbáltam a partnerem társaságát élvezni. Ami nem volt nehéz, hiszen sokat beszélgettünk, nevettünk, mint már említettem. Fantasztikus lány.

Mozi után hazavittem, és megálltunk az ajtóban.

-Nagyon jól éreztem magam, Gina.

-Én is, Harry. -halvány mosolyt véltem felfedezni a fején.

-Megismételhetnénk majd egyszer. -ekkor már én mosolyogtam.

-Örömmel. -csak álltunk ott, és egymás szemébe néztünk, mikor nevetést hallottam a hátam mögül. Nevetve jött haza Berta. Egy fiúval. És még nekem kéne neki megbocsájtanom és bízni benne! Ő már be is pasizott, ember! Nem hiszem el! Meg akartam neki mutatni, hogy nem csak ő lehet boldog. Mert én is az vagyok! Nem tudom, hogy miért, de elfogott a vágy, és olyat tettem, amit később lehet, hogy megbánok. Megfogtam az előttem ártatlanul álló lány derekát, majd magamhoz húztam. Szenvedélyesen megcsókoltam. Erre megszűnt mögöttem a nevetés. Belemosolyogtam a csókunkba, hiszen amit akartam, azt elértem. Megmutattam Bertának, hogy én is boldog vagyok. Végre van egy lány, akit szeretek, és ő is viszont szeret. És ezt most sikerült bebizonyítani annak a lánynak is, aki csak kihasznált volna. Vagyis nem biztos, de valószínűleg. Mikor elszakadtunk Ginával, hallottam egy ajtó csapódást, ami jót jelentett. Önkénytelenül is mosolyogtam az előttem álló, vigyorgó lányra. És nem, nem bántam meg. Most már önszántamból is magamhoz húztam még egyszer a lányt, és most lágyan csókoltam meg.

-Nos, Miss Ograd. Remélem jól érezte magát!

-Mr. Styles. Ennél jobban nem is érezhettem volna magam. Fantasztikus volt! -megölelt, majd bement a házba. Én visszaültem a kocsimba és mosolyogva hajtottam haza. Mikor hazaértem, mindenki a kanapén ült, és engem vártak.

-Harry, Harry! Srácok megjött -súgta Niall- Na milyen volt?

-Mesélj már, haver! -jöttek oda egyszerre.

-Fantasztikus! -és mosolyogva felsétáltam. Láttam a többieken, hogy ők is örülnek. Olyan 6 óra körül járhatott az idő, de én nem mentem fel már twitterre. Holnap úgy is egy megbeszélésünk lesz, így elkészültem a lefekvéshez, kajáltam, miközben néztem egy filmet, majd elmentem aludni.

Reggel az órám ébresztett, pontban 8-kor. Tudtam, hogy el fogok késni, de még visszaaludtam. Csak az volt a baj, hogy nem a szundit nyomtam meg, hanem a lenyom gombot. Így nem keltett még egyszer. Ezáltal 9-kor ébredtem fel újra. Mikor ránéztem az órára, kipattantak a szemeim, majd gyorsan felöltöztem és lerohantam. Összedobtam egy müzlit olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam, majd leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Már a felénél jártam, mikor Louis jött be mérgesen.

-Mi ez Styles? -dobott le egy újságot az asztalra, pontosan elém. Én és Gina voltunk rajta. Pont, amikor csókolóztunk.

-A randim vége? -tettem fel a költői kérdésem. Louis olyan ideges lett, hogy olyat én még nem láttam...