25.fejezet

Halihóó.! Nem is tudjátok elképzelni, hogy mennyire boldog vagyok. Annyi hozzászólás érkezett olyan kevés idő alatt, hogy az hihetetlen.:] Nagyon szeretlek titeket.<3 Most annyira jó kedvemben vagyok, hogy most sem teszek nektek határt, de azért ismét örülnék, ha azért írnátok.:)
Viszont, hogy legyen valamiféle kis tájékoztatás jellegű is az előszóban: Köszöntöm a két új olvasóm.:) Örülök, hogy szóltatok, hogy ti is olvassátok a blogom. Direkt nem szoktam hozzászólni az adott részekhez, de ha valamelyik kommenthez hozzáfűzni valóm van, azt vagy ide írom majd, a következő rész elejére, vagy pedig nagyon ritkán, de az ő hozzászólásának a válaszaként. Na de nem rizsázok itt feleslegesen, jó olvasást! :]<3


                                                                        ~


-Nem, nem a sütit jöttem eladni. Nina itthon van? -kicsit lenéző hangsúlyban válaszoltam neki végül.
-Nincs itthon. Mondjak neki valamit?
-Ne. Viszont...
-Jó, mert úgy sem adtam volna át. Úgyhogy mivel nincs itt, tipli van. -legyezgetett engem arrébb, de nem hagytam. Nem elég, hogy félbeszakítja a mondatom, még el is hesseget. Na azt már nem!
-Megvárom míg hazaér. -toltam arrébb az ajtóból egy erőteljes mozdulattal, majd befurakodtam a nappaliba. Elég érdekes fazon volt ez a fickó, nem akartam volna vele összetalálkozni egy... sehol. Beszólni, vagy vitázni sem nagyon szerettem volna, de ha muszáj, akkor muszáj.
-Szóval ki is vagy te, kislány?
-Nina a nagynéném. De jobb kérdés lenne inkább az, hogy te ki vagy? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nina összes rokona Magyarországon van. És nem is angolok. Te pedig egyáltalán nem úgy nézel ki, mint aki ott lenne, és nem angol.
-Nem vagyok angol. Viszont a nyárra kijöttem, úgyhogy mint láthatod, nem vagyok otthon. De ne tereld a témát. Ki vagy te?
-Ha Ninának lenne itt rokona, arról tudnék. De rólad még egy szót sem hallottam.
-Berta vagyok, 17 éves és nyárra jöttem ki, Ninához. De mivel te már mindent tudsz rólam, mondd el, te ki vagy?
-Nem hallottam rólad, úgyhogy kérlek szépen, emeld fel a segged és menj el. -1. utálom, ha így beszélnek velem. 2. utálom, ha lekezelnek. 3. eléggé idegesített, hogy egy nyomorult kérdésre nem tud válaszolni. Bepipultam. És annak sosincs jó vége. Főleg nem, ha egy harmincas, kopasz, kigyúrt, tetkós állattal beszélek úgy, ahogy.
-Nem emelem fel a seggem, és nem megyek el, míg meg nem mondod, hogy ki a fasz vagy te?! -üvöltöttem már rá. Rögtön megbántam minden egyes szavam, de már nem fordíthattam vissza, játszottam továbbra is a kemény kis csajt.
-Rendben. Albert a nevem és Nina pasija vagyok. De ha még egyszer lefaszozol, akkor bajaid lesznek kislány. És jobb, ha most elmész. Nem bírom az akaratos kis bolhákat, akik ott pattognak a nyakamon.
-Nem vagyok bolha! És ha azt mondom, hogy egy kibaszott nagy fasz vagy, akkor mi lesz? Megütsz? Nem teheted...
-Ugyan miért nem?
-Mert lecsuknak kiskorú bántalmazásáért?! Eszetlen kigyúrt állat vagy. Csak azért van rajtad ennyi izom, hogy elfedjék a kis agyad... -ennyire nem kellett volna messzire mennem, mert a csávó megfogta a derekam, a vállára emelt, majd elkezdett nekifutni a falnak. Én nem tudtam mást tenni, ütögetni kezdtem a vállát, rúgkapáltam a hasát, és azt ordibáltam, hogy 'Tegyél már le!'. Nem segített. Mikor majdnem neki ért a falnak, úgy döntöttem, hogy hogyha az oldalamra fordulok, akkor őt fogja érni az ütés, nem pedig engem. Így is történt. Én elfordultam, ő meg belement a falba.
-Na jól van, kislány! Nem bírom a fajtádat... Hisztis picsák.
-Mégis több agyam van, mint neked... -már nagyon belejöttem a visszaszólogatásba, csak az volt vele a baj, hogy már nem kellett volna ennyire messze menni. De valahogy kicsúszott mindig a számon. A pasi ezúttal erőteljesebben megfogott, és kinyitotta az ajtót és kifutott velem.- Ha magadtól nem mész, akkor majd én móresre tanítalak! -kivitt egészen a járda széléig, majd elkezdtem ismét püfölni, hogy engedjen már le. Láttam, hogy jön egy ismerős kocsi. Ekkor megnyugodtam. Még mindig üvöltöztem és ütöttem, mikor a kocsi megállt és 4 ismerős fiú szállt ki belőle:
-Maga meg mit csinál vele? -közeledett Louis és Liam.
-Nem bírom a szemetet a házban, így gondoltam kihozom. -majd levágott a földre. Azt hittem, hogy csak simán le fog rakni a fiúk láttán, de nem, ő belevágott a betonba. Hihetetlenül fájt. Niall és Zayn rögtön odaszaladtak hozzám, míg fetrengtem.
-Jól vagy? Bántott még? -hajolt fölém Nialler. Zayn felemelte a fejem, és megpróbálta megtámasztani a hátam, de nem hagytam, mivel nagyon fájt.
-Ha még egyszer bántani meri, velünk kell számolnia. -fenyegetőzött Louis.
-Ugyan már! Ezzel a négy nyikhaj testtel simán elbánok félkézzel is... Viszont kislány. Nem bírom ha valaki így beszél velem.
-Talán fájt, hogy jobban tudtam visszaszólni?
-Nem. Csak utálom, ha ilyen taknyosok kötnek belém. Szerencséd, hogy erre jártak a kis haverjaid, vagy nagyobb bajod lett volna. És ha még egyszer beteszed a lábad a házamba, akkor megemlegeted még a születésed napját is. Azt garantálom.
-Nem is a te házad! De igazad van, ez így jobban hangzott, mint az, hogy "a barátnőm házába". Keményebb. De én még mindig úgy gondolom, hogy csak az a bajod, hogy "egy taknyos" osztott ki, mert több esze van..
-Hagyd, Berta. Nem éri meg. -segített fölállni a földről Liam. A csávó besétált, engem meg besegítettek a fiúk a házba.
-Ez mégis mi volt? -kérdezte Zayn, mikor már bent voltunk.
-Nina legújabb szerzeménye. Csak tudnám, hogy miért egy ilyen kell neki... Ennél még Rafael is jobb. Ezerszer!
-De miért kötött beléd?
-Ez hosszú történet, Niall.
-Nem rég mentél el, úgyhogy csak nem olyan hosszú... -adott oda egy teával teli bögrét Eleanor.
-Jól van. Röviden az volt, hogy átmentem, hogy beszéljek Ninával, de ez az Albert nyitott ajtót. Utána egy hosszas vita vette kezdetét, amiben csúfosan leoltottam szegényt. Ennek hatására felkapott a vállára és neki akart szaladni a falnak úgy, hogy én vagyok a faltörőkos. Csak én ügyesen elfordultam a vállán, és így őt érte az ütés. Ezután meg kivitt az utcára, és jöttetek ti. Amit nagyon szépen köszönök. -felálltam és végig mentem a fiúkon egy-egy öleléssel. Visszaérve a kanapéra, úgy ültem le, hogy valami olyan pontot ütöttem meg, ami nagyon fájt. Ezért felkiáltottam:
-Ááuu... -mindenki odakapta fejét- Semmi, semmi. Jól vagyok. Csak fáj a hátam. Meg a derekam.
-Azt nem csodálom. Jól ledobott a földre az a marha. De ha akarod, akkor elintéztetjük Paullal.
-Nem kell, köszi. Nem ér az egész annyit.
-De mi az már, hogy nem mehetsz át a nénikédhez? -kortyolt egyet a teámból Niall.
-Ki mondta, hogy én azt már nem kérem, Niall?! Amúgy meg, most gondoljatok bele. Ha tényleg visszamegyek Ninához, mint ahogy én azt Harrynek mondtam, akkor hányszor kaptam volna már ettől az agyatlan fasztól? Biztos, hogy már tele lennék lila foltokkal...
-Meglehet. De, ha már úgy is szóba jött Harry. Szerintünk össze fog jönni a terv.
-Szerintem meg nem. Esélytelen, hogy ezek után bízzon bennem... Így is tudjátok mekkora csoda az nekem, hogy veletek lehetek? Hogy egyáltalán találkoztam veletek? Nem beszélve arról, hogy Eleanorékkal lakhatok. Nekem ez egy valóra vált álom. Nem akarom még jobban elcseszni a dolgot Harryvel. Majd kialakul úgy is, hogy mit érez. És én el fogom fogadni ha jó, ha nem...
-Biztos? -nézett rám aranyosan Louis.
-Igen. Teljesen. Ki kér sütit? -pattantam Volna fel az ágyból, ha nem estem volna vissza.
-Jól vagy? Biztosan ne menjünk el orvoshoz? -vettek körül mindannyian.
-Biztos. Csak szimplán fáj a hátam. Ez nem olyan nagy cucc. -ezúttal már óvatosabban, de felálltam. Kivánszorogtam a konyhába és előkészítettem mindenkinek egy tál sütit. Mikor bevittem, Liam elkapta tőlem, majd így szólt:
-Viszont az nagy cucc, hogy egy olyan nagy darab állat úgy ledobott a járdára. Szerintem meg kéne ezt mutatni egy orvosnak. -egyszerűen rettegtem az orvosoktól. Soha életemben nem mentem el orvoshoz önszántamból. Csak ha nagyon muszáj volt, és anyám elrángatott. Inkább fájt két héttel tovább a karom, vagy inkább fújtam egy héttel tovább az orrom, csak ne kelljen mennem orvoshoz. Az az egyik legrosszabb rém álmom. De nem tudom, hogy miért.
-Nem Liam, az ki van zárva, hogy én orvoshoz menjek. -ezután mindenki hanyagolta ezt a témát, és inkább a fiúk munkájáról, vagy Danék munkájáról beszéltünk. Arra jutottam, hogy nekem is keresnem kéne egyet. Miután a fiúk hazamentek, én fölmentem aludni. Durva mennyire fájt a hátam. Szinte alig tudtam mozogni. Gondoltam jót tesz majd neki egy kis pihenés.

*Harry szemszöge*
Úgy gondoltam, hogy most nem megyek át Eleanorékhoz, ott úgy is csak jópofiznom kéne. Inkább itthon maradtam. Csak nem történhet/történhetett annyira érdekes dolog. Jobbnak láttam, ha sétálok egyet. Felvettem a kapucnim, így sötétben valószínűleg nem ismernek meg. Séta közben bementem Bernardhoz. Hogy minek? Természetesen, hogy egyek valamit. Akik ismernek, lehet, hogy azt mondták volna, hogy csak azért megyek, hogy lássam Bertát. De ez nem így volt. Csak egy csendes, barátságos kis helyen akartam enni egy jó hamburgert. Na jó, lehet, hogy tényleg Bertához mentem! Legbelül biztos reménykedtem, hogy legyen ott Berta, de ezt olyan mélyen, hogy még magamnak sem vallottam be.
-Bernard?
-Igen, Harry?
-Berta itt van még?
-Nem. Pont ma költözött el. De azt hittem, ezt ti tudjátok.
-Csak nem voltam benne biztos. De azért köszönöm.
-Szívesen Harry. -megettem a burgert és elindultam haza. A jó forró kávé melegítette kezem, így valamennyire nem fáztam. Ahhoz képest, hogy nyár van, elég hűvös volt az idő. Mikor hazaértem, még mindig nem voltak ott a fiúk. Biztos Danielléknek nem áll be a csőrük. Nem tudom. Betettem valami filmet, nem tudom mi volt az, nem igazán figyeltem azt se, hogy mi megy benne, nemhogy még tudjam is, hogy mi az! Csak bambultam ki a fejemből, majd meghallottam, hogy megjött a kocsi. Reménykedtem, hogy Berta is jön. De nem jött. Csalódott voltam. De ezt nem mondtam a fiúknak. Még csak nem is mutattam ki, hogy szeretnék vele beszélni. Semmilyen érzelmet sem tudtak rólam leolvasni. Mindet elrejtettem.
-Hallod Haz, mikről maradtál le! -huppant le mellém Louis.
-Mit nézel? -jött oda Niall is. Nem tudom hogyan, de már egy popcornos tálat teleportált a kezébe.
-Nem tudom. Valami szart. De miért? Mi történt?
-Bertát úgy nekibaszták a járdának, hallod! Azt hittük ott fog elájulni. De erős volt és még be is szólt a csávónak. Tökös csaj! -veregette meg a vállam Lou. Mi az, hogy "nekibaszta a járdának"? Jól van? Mi van vele? Miért nem tájékoztatnak semmiről? Milliónyi kérdés szállingózott a fejemben ezzel kapcsolatban. De mégis csak egyet tettem fel:
-Ki volt az a csávó?
-Nina új barátja. Elvileg nem engedi be Bertát a házba, mert nem tudja, hogy ki ő. Pedig elmagyarázta neki, de tudod, ő "egy ilyen kigyúrt állat, akinek azért vannak izmai, hogy elfedjék a kicsi agyát" Bertát idézve.
-Ó. Értem. -ez komoly Harry? Ennyi? Nem futja többre? Már kezdek magamon csodálkozni. Úgy döntöttem, ott hagyom a társaságot. Felmentem a szobámba, majd elkezdtem a telómról Twitterezni. Nem tudtam mit írjak ki, így csak ennyi lett:
                                              'Magamra sem ismerek. I'm a big fat idiot.'
Mikor kiléptem, nézegettem a hívás listám, kivel tudnék ma egy jót bulizni. Aztán megláttam Berta számát. Azon gondolkoztam, hogy megnyomja-e a hívást vagy sem. Végül inába szált a bátorságom, így tovább lapozgattam.

*Louis szemszöge*
Miután Harry felment, az első kérdésem ez volt:
-Szerintetek szereti?
-Biztosan. Elég ha ránézel. Túlságosan is próbál minden érzelmet eltakarni az arcáról. -válaszolta Niall miközben a popcornt tömte a szájába.
-Amúgy te honnan is szereztél ilyen gyorsan popcornt? -nyögte ki Liam. Én is pont ugyan ezt szerettem volna kérdezni tőle.
-Harry hagyta ott a pulton. Ebből is látszik, hogy jelent neki valamit Berta. -Niallnek teljesen igaza van. Ez az ír fiú a környezetében olyan jó megfigyelő. Pedig nem is tudatosan csinálja. Csak valahogy mindig olyan helyeken van jó időben, és olyanokat talál, amik tökéletes jelek. Amiket csak ő tud észrevenni. És ezekből, amiket most mondott, rádöbbentem: Harry kibaszottul szereti Bertát.