15.fejezet

És itt is van a duplázás második fele.:) Mivel az előzőhöz nem kötelező a komi, ezért ide komi határt teszek ki. Úgy gondolom, hogy lesz most elég időtök hozzászólni, úgyhogy 5 komment után érkezem, valószínűleg 5-6 nap múlva.:) Kicsit hosszabbra is sikeredett és remélem tetszeni fog..:Dx


                                                                                                 ~





Szóval beleszóltam:
-Szia Nina! Kérlek szépen magyarul beszélj, úgy hátha értem is mit akarsz.
-Szia Drága! Rendben. Na az van, hogy hallottam, hogy nem vagytok valami jó viszonyban anyáddal és hogy volt egy baleseted. Az első kérdésem: Jól vagy már?
-Igen, köszönöm.
-Remek. A második: Veszekedtek még?
-Hát mióta beteg voltam, nem nagyon veszekedtünk, mert próbált gondozni, de amúgy néha-néha volt egy. Viszont a baleset előtti nagyon nagy volt. Úgy még soha nem vesztünk össze. Tudom, hogy nem kéne ilyet mondanom, de utána nagyon bunkó volt velem.
-Igen, tudom. Nos, ahogy én anyádat ismerem, ha valakivel volt már egy nagyobb vitája, akkor utána bármi történjen is, nem fog leállni. E miatt váltak el apáddal is, még mikor 5 éves voltál.
-Hát ezt nem tudtam. És mi a harmadik?
-Mi? Honnan veszed, hogy van még kérdésem?
-Mindig van. Mindig három kérdésed van, amikor úgy kezded, hogy első kérdésem.
-Te aztán jól ismersz! De igazad van, most is és mindig van egy harmadik kérdésem.
-Igen, és mi is lenne az?
-Hát.. A harmadik kérdésem az az lenne, hogy nem akarsz-e nyárra ideköltözni hozzám? Tudom, hogy ez kicsit nagy kérés, de alig látlak és nem szeretném, ha anyád megkeserítené a nyaradat. Ráadásul itt sokkal több lehetőséged van kihasználni az idődet..
-Kicsit nagy kérés? Éppen most lett egy új barátom és váljak el tőle a nyárra, mert te nem látsz engem? Viszont London az tényleg sokkal jobb hely. Most egyenlőre a válaszom Nem.
-De kérlek kicsikém, hogy gondold ezt át! Nem mindennap szolgálok fel neked ilyen kérdéseket. Remélem jól döntesz. És ha akarod, akkor hozhatod a barátodat is, ha úgy jobb neked, csak kérlek szépen, hogy gyere ki hozzám!
-Még átgondolom. De pont ez az, nem mindig kérdezel tőlem ilyet. Miért is olyan sürgős ez neked?
-Mert magányos vagyok. Most szakítottam a barátommal és a munkába fektetem bánatomat. Teljesen kikészítem magam. Ráadásul emiatt sokkal rosszabb néhány képem is. És azt mondta a szerkesztő, hogy hogyha nem szedem magam össze, akkor kirúg. Most még jól állok, de úgy akkor tönkremennék. Szeretem a munkám és nekem csak te tudsz segíteni talpra állni! Kérlek!
-Még átgondolom és hívlak! Szia Nina!
-Köszönöm, Szia! -majd letette. Nagyon meglepődtem. Soha nem volt még ennyire elkenődve. Nagyon meglepett, hiszen mindig ott voltak neki a barátnői ha segíteni kellett, de akkor amikor ők nem tudnak segíteni és rám van szükség, akkor az már tényleg komoly helyzet. Ha nem segítek neki, még jobban összeomlik. Viszont nekem most itt van Andris. Nem vihetem szegényt magammal. Nem tudom, hogy mi lesz ebből. Remélem jól döntök. Gondolatmenetemet csak anya hangja zavarta meg:
-Berta! Kislányom! Gyere le de azonnal! -és Ninának igaza volt. Kezdődik a fesztivál.
-Igen, anya? Mit csináltam rosszul?
-Miért nem szóltál, hogy elmentek? Itt aggódtam és vártam, hogy haza gyertek és amikor megérkeztetek is csak egy sziát kaptam, majd rohantál fel. Kivel beszéltél te ennyit telefonon? Ha megint sok lesz a számlád, kénytelen leszek elvenni tőled!
-Anya, kérlek! Miért csinálod a fesztivált? Talán csak az új pasid előtt teszed a szigorú anyát akinek egy jól nevelt lánya van, csak most épp nem lett korlátozva? Hát kösz nem, ezt nem tűröm.
-Mi az, hogy ezt nem tűröm? Amúgy meg Balázst hagyd ki ebből, semmi köze hozzá! És te ne beszélj velem ilyen hangon és ilyen módon!
-Igen? Most jöttem ki a kórházból mert balesetem volt és te máris üvöltözöl velem? Mi lett azzal, hogy nem leszel rossz anya? Hát már az első itthoni napomon megtörted az ígéretedet!
-Nem vagyok most sem rossz anya, csak nem szeretném, ha ilyen módon beszélnél velem! És milyen jogon osztasz ki arról, hogy hogyan neveljelek?
-Olyan jogon, hogy ez nekem így rossz!
-Csak megkérdeztem, hogy kivel beszéltél ennyit és hogy miért nem szóltál, hogy elmentek!  Nem volt ennél több! És ha jól tudom, ehhez még van jogom.
-Igen, csak még hozzá tettél néhány enyhe kifejezést és nem kicsit ronda stílusban mondtad! Tudod, szerintem ez így nem megy tovább. Már a táborom előtt is voltak vitáink, de a táborom utáni nagyon betette nálad a kiskaput. Nina jól mondta. Te nem tudsz leállni Egy nagyobb veszekedésnél! -majd ezzel felrohantam a szobámba sírva. Andris próbált megnyugtatni, de nem nagyon tudta, hogy mit mondjon. Mikor már egészen megnyugodtam, felvetette az ötletet, hogy nézzünk meg egy filmet. Belementem, egy feltétellel.  Nem lehet horror. Végül megnéztünk egy vígjátékot. Egész sok vicces rész volt benne, ám valahogy nem volt kedvem nevetni rajtuk. Mikor vége lett, Andrishoz fordultam és így szóltam:
-Figyelj! El kell mondanom valamit.
-Mondjad!
-Tudod volt az a beszélgetésem Ninával a nagynénémmel, mikor nem értettem, hogy mit akart.
-Igen.
-Ő ugye Londonban lakik, és elég drága nekünk a beszélgetés, így mindig ő hív engem. Ma délután visszahívott. Elmesélte, hogy most szakított a barátjával és ez miatt túlságosan rákoncentrál a munkájára, ami egyre inkább csak rosszabb lesz. Majd nem kirúgták. Azt mondta neki a szerkesztő, mert fotós, hogy hogyha nem szedi össze magát, akkor ki kell rúgnia.
-Úristen, szegény. De ennek mi köze hozzád?
-Az, hogy azt akarja, hogy nyárra költözzek oda hozzá.
-Mi? Csak most kaptalak meg igazán és elakar venni tőlem? Nem, nem, ezt nem hagyom! Nem mész sehova!
-Először is: Ne te döntsd el helyettem, hogy mit csinálok! Másodszor: Azt mondta, hogy te is jöhetnél velem, ha miattad mondanék neki nemet.
-Szívesen mennék, de nekem ezt nem engednék meg. Még csak azt is nehezen engedték meg, hogy idejöjjek hozzád. Nem hogy majd London!
-Jó, akkor te nem jössz, de én viszont lehet, hogy elmegyek. Ha én nem megyek, akkor kirúgják. És az az én hibám lenne! Nem hagyhatom! És amúgy is, most anyuval sem a legjobb a helyzetünk. Engem ide már csak Te kötsz. Én szívem szerint örökre odaköltöznék Londonba, de Te itt vagy.
-Nem mehetsz. Nem hagyhatom, hogy még egyszer elveszítselek! Amikor már hatszor voltál olyan helyzetben a kórházban egy hét alatt, hogy összeomlasz, én már kezdtem feladni. Már nem sok esélyt adtam a gyógyulásodnak. De aztán történt egy csoda, ami visszahozott téged és hagyta, hogy rám találj. Nem engedhetem, hogy még egyszer kicsússz a kezeimből. Én csak annyit szeretnék, hogy örökre ölelgesselek és együtt aludjunk el. Együtt haljunk meg és együtt is éljük meg a legszebb pillanatokat! Nem, nem engedlek még egyszer el.
-Kérlek, értsd meg! Még egyáltalán nem biztos, hogy megyek. Miattad! De arra is megkérlek, hogy majd fogadd el a döntésem és ne vesszünk össze rajta. Légyszíves! Most pedig inkább menjünk aludni. -majd felálltam és elmentem a fürdőbe zuhanyozni. Körülbelül 25 percesre sikeredett, mert közben gondolkoztam. Megszárítottam a hajam, felvettem a pizsamám és fogat mostam. Mikor beértem, Andris még mindig ébren volt.
-Menj fürdeni, addig én megágyazok! Tessék itt a törülköző! -majd nekivágtam egy szép, világoskék, 'Szeretlek!' feliratú törcsit.
-De melletted alszok, az ágyban. És nem pedig a földön! -és ezzel elment fürdeni. Ő sokkal hamarabb kész lett, mert mire én megágyaztam, itt is volt. Bebújtam az ágyba és mondtam neki, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi baj és hogy éljen inkább a pillanatnak. Bebújt mellém és átkarolta a derekam. Ő könnyen elaludt, de én nem. Legalább egy fél óráig forgolódtam, majd kitaláltam, hogy berakok valami zenét. Előkerestem az éjjeliszekrényemből a fülhallgatómat meg a telefonomat. Beraktam a 1D albumomat, hogy ismételje ezeket a számokat. Csak arra emlékszem, hogy az I Want, a Gotta Be You és a Taken ment, mert a Taken végefelé elaludtam. Reggel ugyanarra keltem. A Taken-re, csak annyi változással, hogy most nem a párnán volt a fejem, hanem Andris mellkasán. Ő már ébren volt és engem nézett.
-Mennyi az idő? -kérdeztem álmos fejjel
-Fél 12. Aranyosan alszol. -majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Mi? Nekem már rég fel kellett volna kelnem! Soha nem aludhatok ilyen sokáig!
-Kikapcsoltam az ébresztődet! -nézett rám huncut mosollyal. Majd belenéztem a tengerkék szemébe és így szóltam:
-Hé! Többet nem alszom ez a két gyönyörű, kék szempár mellett!-vágtam be a műdurcit.
-De hát nem kell mindig azt csinálnod, amit szoktál. Úgy gondoltam, ma kipihenheted magad. Éreztem az este, hogy sokat forgolódtál, így gondoltam sokára aludtál el. Hát nem esett jól addig aludni, ameddig akarsz?
-De, de az most mellékes mi esik nekem jól és mi nem. Siess! fel kell öltöznöm, és mennem kell. És most bocsi, de nem jöhetsz velem, találkozóm van egy haverommal..
-Fiú az a haver?
-Az egyik igen, a másik nem. -eközben már nagyban kapkodtam.
-Akkor veled megyek!
-Bocsi, de most nem jöhetsz! -löktem félre, ugyanis pont a szekrényem előtt állt. Felvettem a lila ujjatlanom egy fekete rövidnacival, majd felraktam egy kis alapsminket. Szempillaspirál és fekete szemceruza. Majd megfogtam a táskám, befújtam magam és megszólaltam:
-Nagyon sajnálom, de ez most egy csoport megbeszélés lesz. Nem ismernek még téged, úgyhogy ma foglak felvezetni. Majd a legközelebbin vagy az az utánin ott lehetsz. Attól függ, hogy ők mit mondanak. Na puszii! -nyomtam egy csókot a szájára és rohantam, hogy elérjem a buszomat, ami elvisz a metróhoz. Ugyanis a West End-ben találkozunk és ők fognak nekem segíteni, hogy elmenjek-e vagy ne Londonba. ( Nagyrészt ezért nem jöhetett a szívecském.) Habár szerintem már tudom a válaszomat Ninának. De azért még is jobb ha ők is segítenek és együtt találjuk ki...