38.fejezet

Na itt van az új rész. Bocsánat, hogy kihagytam egy napot, de úgy éreztem, hogy nem tudnék rendesen írni. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy csak két naponta lesz rész, kivéve a hétvégéket, mert így nektek is jó és én se rontom el annyira. Köszönöm türelmeteket és csakhogy a résszel kapcsolatban is írjak: A mostani Harry-t érintő "bántásotok" megértem. De lesz ennél még durvább is, és majd a végén kiderül, hogy hogyan is éreztek vele kapcsolatban. Ja és Dóri, betettem egy képet Jeremyről a szövegbe, látni fogjátok, hogyan is képzelem én őt.:) Jó olvasást.
U.i.: ez kicsit gyengébb rész lett.:/
                                                                             ~


-Hinned kéne nekem. Régóta ismerem már, és figyeltem ahogy edzetted a tanítványait. Ahogyan ő is. De ő teljesen máshogy. Szerintem vigyázz vele.
-Hogy mi? -nem tudtam felfogni, hogy mit is mondott.- Ez most, tényleg?
-Igen. De tudod mit? Ne is törődjünk ezzel, inkább akkor meséld el, hogyan is szeretnéd, hogy a barátodat alakítsam. -terelte a témát, mert látta, zavar az ügy.
-Hát... legyél olyan, amilyen amúgy is vagy. Nem akarom, hogy megjátszd magad, csak azt, hogy járunk. És ott pedig annyi a lényeg, hogy legyél romantikus és kedves. A többi majd ahogy magadtól jön.
-Rendben. Tudod, megtisztelő, hogy én játszhatom ezt el.
-Miért?
-Mert mindenki rólad és.... á, semmi.
-Nem, most már mondjad.
-Jó. Mert mindenki arról beszél, hogy vajon mi lehet közted és Adam között. Tehát mindenki rólad és róla pletykál. -bólintottam, beleittam a kávémba, aztán egy cetlire ráírtam, hogy bármikor megcsókolhat és játssza ezt úgy, mintha az élete múlna rajta. Ő is bólintott, aztán afféle kihívás-elfogadva stílusban elmosolyodott. Megittuk a maradék kávét, majd hazavitt. Az ajtóban addig álltunk és beszélgettünk minden hülyeségről, amíg meg nem hallottuk, hogy valaki a kilinccsel babrál és húzódik a függöny. Rákacsintottam, ezzel jelezve, hogy kezdheti.
-Akkor, majd hívlak, ha hazaértem. Szia cunci. -odahajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Belebokszoltam egyet a vállába.
-Mondtam, hogy ne hívj cuncinak. -megöleltem aztán bementem. A fél ház ott volt, még Harry is.
-Ez mi volt? -az Ő szemébe bámultam, mikor megtörte a ránk telepedett csendet Niall.
-Mármint mi? -néztem végül rá.
-Most új pasid van? De hát.. én azt hittem, hogy... mi?! -akadt ki teljesen és kétségbe esésében körbefordult. Aranyos volt, ahogy nem értette, mi van.
-Miért ne lehetne? Harry tovább lépett, nekem is tovább kellett. -Louis kapcsolt, hogy mi volt ez, egy kis idő után. Odalépett elém.
-Hát, Berta. Gratulálok. Sokáiiig! -szorosan magához ölelt, és a nyakamba fúrta a fejét, így eltakarta a száját és suttogva folytatta- Szép alakítás. Csak így tovább. -megveregette a hátam majd mindenki egy emberként borult rám gratulálni, csak Harry nem. De miért is tette volna? Hisz még csak barátok sem vagyunk.. Szó nélkül felsétált, és bevágta az ajtaját. Meglepődést színleltem.
-Ez meg mi volt? -néztem körbe kérdőn.
-Szerintem ő még nem lépett tovább. -jegyezte meg finoman Liam. És igaza volt. Teljesen rá volt írva az arcára, hogy zavarja az, amit látott. Persze ezt csak azok veszik észre, akik jól megfigyelik és ismerik az arcvonásait. Hát én ezeket pontosan ismertem. Nem lépett tovább, ami nekem csak jót jelenthet. Megvontam a vállam, majd megköszöntem mindenkinek mindent és felmentem. Elkészültem lefekvéshez és mentem is aludni.Csak elfelejtettem, hogy tényleg hívni fog Jeremy. Hívott is.
-Na, bevették?
-Teljes mértékben. Csak Louis tudott róla, de vele beszéltem meg ezt az egészet, szóval így minden jó volt.
-Akkor örülök. Éééés, van egy ötletem.
-Na mondjaad. -vigyorodtam el rögtön.
-Holnap átmegyek érted és ne te nyiss majd ajtót és elviszlek majd valahova.
-Juj, de jóó. Oké. Köszönöm.
-Nincs mit. De tényleg ne te nyisd ki, mert ez a lényeg.
-Oké. Szeretlek, sziaa.
-Én is, szia. -köszönt el, majd végre tényleg aludhattam. Az igazak álmát. Persze Harryvel.
Másnap reggel 10-kor keltem, szép lassan felöltöztem, elkészültem, aztán visszazárkóztam a szobámba. Olyan 1 körül valaki csengetett. Tudtam, hogy ki az. Szép lassan kezdtem el átöltözni, valami csinibb ruhába. Egy korall színű ruhánál maradtam aztán szép lassan befújtam magam és belebújtam egy magassarkúba.
-Berta! -szólt fel Harry.
-Igen, Harry? -direkt mondtam a nevét, hogy Jeremy tudja, hogy Ő az.
-Itt van a.. barátod. -gúnyosan mondta, és tudtam, hogy tetőtől talpig felmérte őt. Lementem, de Jeremy hűlt helyét találtam.
-Hova ment? -kérdeztem tőle.
-Kint megvár. -teljesen lenéző volt a hangsúlya és mikor elmentem előtte sértődötten, jól végignézett rajtam.
-Tuti csak nem engedted be. -kirontottam az ajtón, és be sem csuktam, csak Jeremy nyakába borulva megcsókoltam.
-Menjetek szobára. És Berta, az ajtó használata jó lenne... -vetettem felé egy gúnyos mosolyt, majd belekaroltam a "barátomba" és elmentünk.
-Tuti, hogy féltékeny rám. -jelentette ki Jer, mikor már rég nem voltunk a közelében.
-Igen? -néztem rá reménykedve.
-Szerinted miért ilyen bunkó? Mert féltékeny. Miért ilyen közömbös feléd? Mert féltékeny. Miért utál engem? Mert féltékeny. -felnevettem. Valóban utálja őt. Pedig nem is ismeri.
-Tényleg utál téged. -beszélgettünk, nevetgéltünk, aztán szó szerint beestünk egy kávézóba. Annyira nevettem, hogy elbotlottam, és rántottam magammal őt is, így a bejárt kellős közepén feküdtünk, röhögve a padlón. Felsegített, aztán mintha mi se történt volna, beálltunk a sorba. Amint végeztünk, mentünk tovább, sétálni.
-Vááárj! -kaptam elő a táskámból a mobilom. Ő kérdőn hátrapillantott én meg már csináltam is a képet.

-Juuj, mehet twitterre? -kérdeztem és felé nyújtottam a telefonom. Először kifejezéstelen arccal bámult a képernyőre, aztán elégedetten elmosolyodott. Azt hiszem, gazdagodom egy képpel.-Mehet. -bólintott és átkarolt. Tudtuk, hogy nem vagyunk Harryék előtt, de úgy éreztem, simán követhet, így még itt is megjátszottuk.
Egy két órás séta és beszélgetés után hazafelé mentünk.
-Egyedül élsz itt?
-Igen. De ez csak jó, mert nincs annyi korlátozás és igazából így önálló vagyok. Ami kúl. -mosolygott.
-Értem. Akkor nem maradnál éjszakára nálunk?
-Maradhatok.
-Köszönöm. -megpusziltam, aztán bekanyarodtunk a bejárathoz vezető kis járdára. A házban letettem a cuccom a pultra, aztán "véletlenül" melléjük raktam egy szíves karkötőt is, amit most vettünk. Feljöttünk a szobába és amíg én átöltöztem a pizsimbe, ő a szobámat nézte.
-Hű. Neked aztán jó sok képed van.
-Minden fontos pillanatot megörökítő képet kiteszek. Ezek emlékeztetnek engem mindig arra, hogy miért is vagyok itt.
-Én sem itt születtem. Holland vagyok, de még 5 éves koromban idehoztak a szüleim. Ja, amúgy nem mondtad, hogy az egész One Directionnel laksz egy házban.
-Azt hittem, ha Harryt látod, akkor a többiek is magától értetődőek egy ekkora házban. Na mindegy.
-De azt sem, hogy az a bizonyos Harry, az Harry Styles.
-Baj? Mert ha igen, akkor nem kell ezt csinálnod.
-Nem dehogy! Ettől csak izgisebb. Most gondolj bele. Lányok ezrei vannak érte oda, én meg a volt barátnőjével vagyok az ő házában. Ez jóó. -mosolyogtam egyet, majd rögtön eszembe jutott a terv.
-Figyelj. Van egy "tervem" -ezt persze suttogtam.- Be kéne kenned a hátam test ápolóval. Ugye nem zavar majd, ha nem lesz rajtam semmi? -nyújtottam felé a tubust.
-Nem. Profi vagyok, ez nem baj.
-Oké, köszi. -leültem az ágy szélére, az ajtóval szembe. Jeremy beült mögém és test ápolót nyomott a kezére.- Még egy picit várj. -előkaptam a mobilom, írtam egy sms-t Louisnak.
"Louis! Küldesd fel Harryvel a cuccaim, kérlek. A konyha pulton vannak. Köszii.;)"
Gyorsan levettem a pólóm, visszaültem a helyemre, és egy pár percet vártunk. Végül hallottuk, ahogy Harry megteszi első lépteit a lépcsőn, így szóltam Jernek, hogy mehet. Ő éppen a hátam kente és a nyakam puszilta, amikor Harry belépett. Kopogás nélkül. Khm, illetlen, khm. Gyorsan eltakartam magam, mint aki nem számított arra, hogy feljön és kinyitottam a számat.
-Mit akarsz? -szóltam rá dühösen.- Kopoghattál volna.
-Bocsáss meg, hogy a házamban nem kopogok, ha valamit elviszek valahová.
-Mégis mit hoznál nekem ide? -kérdeztem bunkón.
-A cuccaid és a... szíves karkötőd.
-Kösz. Tedd le valahová. -bólintott, majd megindult felém. Az éjjeli szekrényemre pakolt mindent.
-Nem is tudtam, hogy van ilyen karkötőd. -dobta oda nekem.
-Eddig nem is volt. Ma vettük. -éreztem, hogy Jeremy puha ajkai a nyakam vonalán siklanak végig. Harry engem nézett.
-Hallod, haver. Szerintem jobban jársz, ha leveszed a szemed a barátnőm testéről. -mondta nyersen, majd a pólómért nyúlt.- Hallod? Nézd a saját barátnőd! -rám húzta a pólót, lassan, kínozva Harryt. Annyi szenvedélyt csempészett egy póló felvevésbe, mint még soha senki. Hihetetlen, mennyire jó színész. Harry sarkon fordult és kiment. Jeremy felé fordultam és egy öklöst csináltunk, majd megöleltem. Bebújtam az ágyamba, mert már késő volt és bekapcsoltam a tévém. Jer mellém feküdt, egy külön takaróba, de úgy látszott kintről, mintha egy lenne. Egyszer csak kopogást hallottunk.
-Bejöhetek? -kérdezte halkan Lou.
-Igen. -válaszoltuk egyszerre.
-Köszönöm, hogy felküldted Harryt. Pont jókor jött. Jeremy véletlenül pont akkor kente a hátam test ápolóval és puszilt bele a nyakamba. Hozzá teszem, véletlenül. -ő mellettem csak bólogatott hevesen, nem tudott mit hozzáfűzni.
-Eddig nagyon jól haladtok. Teljesen ki van borulva és gyűlöl téged, Jeremy.
-Ha láttad volna az arc kifejezését meg ahogyan Bertát nézte! Minden pénzt megért. -nevettünk fel, majd hirtelen Louis elkomorult.
-Jézusom, Berta. Te fizetsz ezért neki?