34.fejezet

Na, végre csak összehoztam ezt nektek. Bocsánat, most már tényleg betartom az ígéretem. Sajnos a fizika tanárunk pikkel az osztályra, vagy úgy az egész életre, és semmit nem magyaráz el, és kb minden órára dogát ígér, azt mégsem lesz, úgyhogy most ezért voltam idő hiányban. Viszont (!) most hétfőn tényleg megírjuk, így most van időm nektek írni, és lesz is. Készüljetek, mert most tényleg megígérem. A másik fontos infó pedig, hogy átgondoltam, és ezt a sztorit kb 50-60 fejezetesre fogom írni, esetleg 70 (ahogy ki jön majd.), úgyhogy erre készüljetek fel. Na ennyi lettem volna, nagyon sajnálom, hogy lekötött az olvasás meg tanulás.

                                                                              ~


Az unoka tesómékat két napja hazavitték -Andrissal jól összevesztünk egy párszor- Mi, Harryvel pedig ma megyünk vissza. Anyut ugyan kicsit bántja, hogy itt hagyom, egyedül, de tudja, én így leszek csak boldog. Harryvel minden rendeződött, megbeszéltünk mindent. Hogy mit miért csináltunk az utóbbi pár hónapban, hogy mit éreztünk és mit gondoltunk. Azt hiszem, még soha nem beszéltem senkivel sem ennyire nyíltan az érzéseimről. De megérte. Harry a legjobb barát, akit csak kaphattam.
Éppen pakoltunk, mikor megpillantotta az asztalomon lévő naplóm. Amibe semmit sem írtam.
-Ez mi?
-Semmi! -rögtön odaugrottam és ki akartam venni a kezéből. Ugyanis az első lapra mégis írtam. De csak annyit, hogy "my new life's beginning." Sajnos már késő volt, kinyitotta.
-Az új életem kezdete? Ez mikori? -nézett rám azzal az ámultba ejtő zöld szemeivel.
-Még a repülőn írtam bele, Júniusban.
-Új életet akartál? -az a huncut mosolya ott bujkált a szája szélén, amire muszáj voltam én is mosolyogni.
-Igen. -olyan határozottan mondtam, hogy még engem is megijesztett.
-De miért? Itt csodás életed lehetett volna, bár ott is, csak elszúrtuk... -azt hiszem, hangosan gondolkozott.
-Azért, mert a kapcsolatom anyuval rémes volt, a barátaim nagy része utált amiért az új osztály társammal rosszban voltunk és hát a kapcsolatom sem volt a legvidámabb dolog Andrissal. Szerintem azért jártam csak vele, mert megsajnáltam, és azt hittem én is úgy érzek ahogy ő.. de mégsem. És amúgy mikor végre kibékültem Tícivel, akkor sem kaptam vissza a barátaim. Úgyhogy nem, kizárt, hogy itt csodás életem lehetett volna.
-Hű.
-Ja, és nem szúrtunk el semmit. Akkor nem lennének most ilyen csodás barátaim ott, kint és te sem lennél velem, itt. Minden úgy történt, ahogy kellett történnie. -lesütöttem a szemem, mert, azt hiszem, ez volt az a dolog, amiben nem értettünk egyet. Egyáltalán.
-Nem. Mindent elszúrtunk. Ha nem tettük volna, akkor még jobb barátaid lennének kint, egy csodás barátod és egy felejthetetlen nyarad, amikor is egy csepp könny sem hagyta volna el a szemed. -megráztam a fejem majd szorosan hozzábújtam. Végre rend lett az életemben. És egy jó pár biztos pont.
Folytattuk a pakolást, amivel olyan 3 körülre végeztünk is. Indulhattunk a reptérre.
-Kicsim, ezt ne hagyd itthon, szükséged lehet rá.
-Anya. Lámpa van ott is. Nem kell elvinnem a sajátom.
-Jó, akkor viszont ezt tedd el, mert ez biztos kelhet.
-Tudom, hogy csak húzni akarod az időt, de ne ilyen közönséges dolgokkal, amiket ott is megvehetek. Egy esernyő szerinted nem kapható Londonban? Pont Londonban?
-Jó, na, csak nem akarom, hogy ilyen hamar elmenj. Tudod, hogy hiányozni fogsz.
-Te is nekem. De nem kísérsz ki a reptérre?
-Nem, kicsit sok dolgom van még itthon. Na jó utat nektek. Szeretlek kincsem. -miután jól megölelgetett és puszikat nyomott az arcomra, beültem a kocsiba, merthogy indulni akartam végre. De Harry nem jött. Kicsit hallgatóztam. Uppsz.
-Nagyon rendes srác vagy, örülök, hogy ilyet talált magának Berta. Vigyázz rá nagyon, Harry. Bízom benned.
-Köszönöm. És megígérhetem, hogy úgy fogok rá vigyázni mint a szemem fényére. -anyu bólintott majd őt is átölelte. Gyorsan felhúztam az ablakot, ugyanis Harry elindult a kocsi felé.
-Kész vagy? Mehetünk? -bólintottam, széles mosollyal. Erre vártam. Már mióta!- Biztos nem hagysz itt semmi fontosat?
-Harry. Ha valami fontos, az itt van velem. Azokat pakolom be elsőnek. Ne kezd te is azt, mint anyu. Nem akarok egy lámpát vagy hasonlót cipelni. -összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Hát igen. Az idő húzás esete néha határtalan nagy baromságokat szül. Odahajolt hozzám, megcsókolt, majd indulhattunk is. A reptéren nem kellett sokat várni, elrepült az idő, csak arra figyeltem már, hogy megkezdjük a felszállást. Harry vállára hajtottam a fejem, majd lecsuktam a szemem. Megsimította az arcom és egy tincsem a fülem mögé tűrt. Mosolyogva kinyitottam a szemem és figyeltem, mire készül.
-Tudod milyen régóta vágytam egy ilyen barátnőre?
-Milyenre is?
-Olyanra, mint te.
-Tudod, néha egy rém álom vagyok. És amikor olyan vagyok, te sem fogod azt gondolni, hogy ilyet akartál. -igaz mosolyogva mondtam, de komolyan mondtam. Harry apró, féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Hát, az olyan esetekre van egy mód,  amivel majd lenyugtatlak. -sejtettem. Már a mosolynál tudtam, hogy mire gondol.
-Perverz. -kicsit megütöttem a hasát, majd visszatértem az alváshoz. Bár nem volt valami kényelmes. -Mi lenne, ha befejeznéd a röhögést, hogy tudjak aludni?
-Bocsánat. Aludj csak.
-Azért. -felvette a fülhallgatóját és zenét hallgatott. Végre. Így tudtam aludni. A leszállásnál Harry felébresztett és bár kicsit komásan, de teljesen fitten szaladtam a cuccaimért. Felkaptam őket, majd rohantam ki. Louék ott ácsorogtak és minket vártak. Éppen hozzájuk akartam menni, mikor Harry szólt, hogy várjam már meg. Forgattam kicsit a szemem, de végül odaért és a kezét rákulcsolta az enyémre. Így indultunk feléjük.
-Bertaaaaaaa! Hazzaaaaaa! -üvöltötte, na ki is? Hát persze, hogy Louis. Odaértünk és szép sorjában megölelgettem mindenkit jó alaposan.
-Nehogy itt hagyj minket még egyszer. Harry ismét utánad menne, mi meg ismét szét izgulnánk magunkat. -súgta a fülembe Eleanor.
-Nem tervezek haza menni. -mosolyogva biccentett barátnőm, majd faggatni kezdtek minket, hogy miket csináltunk.
-És Harry, öm, hol is "aludtál"? -mutatott idéző jeleket Louis.
-Berta szobájában. -na erre persze jól megkaptuk a "húúú"-t.- De tényleg csak aludtunk.
-Hát persze! -elég sokat beszéltünk  míg oda nem értünk, akkor viszont mindenki segített nekünk felvinni a cuccokat Harry szobájába. Természetesen nem mondhattam nemet egy olyan ajánlatra, hogy lakjak vele egy szobában, így ott cuccoltam ki. Azután lementünk a nappaliba mindketten, majd a következő félévre vonatkozó terveket beszéltük meg. Lesz amikor nem lesznek itthon, de hát ők híresek, ezt el kell nekik nézni. Nekem szereztek valami magán tanárt, aki továbbra is magyarul fog tanítani nekem. Annyira nem leszünk zsúfoltan programokkal, de azért lesz egy pár. Lejöttek a többiek is, és végül elindult a szavazás, hogy milyen filmet nézzünk. Nem mondom, hogy kis vita lett volna. Körülbelül másfél óra után megszavaztuk a végleges filmet. A Fűrészt. Remek. Már az első jelenetnél beletemettem az arcom Harry mellkasába, és csak fél szemmel pásztáztam a képernyőt.
-Mi baj? -tökre váratlanul ért a kérdés. Egy horror film közben mi lehet a baj, ha a mellkasában van a fejem? Nem is értettem először. De rájöttem, hogy csak hallani akarja a számból azt a bizonyos szót.
-Félek. -mosolygott egy darabig az esetlen hangomon, végül megkereste a combján pihenő kezemet és rákulcsolta az ujjait. Nem mondom, hogy kevésbé volt így ijesztő a film, de legalább kicsit biztonságban éreztem magam. Ez azért megnyugtató volt.
Amint vége lett, felmentem, hogy lezuhanyozzak. Kicsit többet voltam a fürdőben a kelleténél, mert arra lettem figyelmes, hogy Harry kopogtat.
-Jól vagy, Berta? Minden rendben?
-Igen. Miért?
-Hát már egy háromnegyed órája bent vagy. Azt hittem, valami történt.
-Háromnegyed órája?!
-Igen. -kihallottam hangjából a mosolyát. Sosem tudja titkolni, ha valami megmosolyogtatja. Gyorsan elzártam a vizet, betekertem magam egy törülközőbe, majd kimentem.
-Bocsi, csak gondolkoztam. -tekintetével végigmért, mikor rájöttem, kb semmi nincs rajtam. Gyorsan bement, én meg ruha után kutattam. Nem tudtam, melyik bőröndömben vannak a pizsi- és háló cuccaim, így mindegyiket feltúrtam, mire megtaláltam. Természetesen az egyik picibe volt, mert abból nincs olyan sok dolgom. Éppen a pizsi felsőmet akartam felvenni, mikor nyílt a szoba ajtaja. És Niall lépett be rajta. Rajtam meg csak pizsi gatya volt és semmi más.
-Harry nálad van a... Upsz, ő bocsi... én csak.. azt hittem, hogy.. ő... ú. -Leblokkoltam és csak pár perc múlva jöttem rá, hogy el kéne takarnom magam. Upsz. Gyorsan magam elé kaptam a pólót. Harry kijött a fürdőből.
-Szóltál? -és ekkor a tekintete rám tévedt. Azt hiszem, mérges volt. De nem rám.- Mondd, te nem tudsz kopogni?
-Bocs, én csak a töltőmet kerestem és azt hittem, Berta még mindig nincs itt. -hebegett, de inkább csak a lábát nézte.
-Hinni a templomban kell! -förmedt rá idegesen. Aztán ráeszmélt, hogy akkora nagy dolgot nem is csinált. Megenyhült az arca.- Bocsánat, csak tudod, elég furán vette ki magát, hogy a barátnőm itt takargatja magát a pólójával, te meg ott állsz, és.. Bocsánat. Nem csináltál akkora nagy hibát.
-Nem, semmi baj. Nekem kellett volna kopognom.
-Akkor okék vagyunk? -Niall bólintott, majd lepacsiztak és kiment. Én még mindig takartam magam. -Nem veszed fel a fölsőd?
-Fordulj el.
-Minek? A barátnőm vagy, egyszer úgy is látni foglak ruha nélkül.
-Akkor is fordulj el. -nem voltam kibékülve az alakommal, a testemmel, és nem voltam még kész megmutatni neki. Igaz, hogy egyszer látni fog, de az nem most lesz.
-Jaj már. Ne butáskodj. Csak tegyél úgy, mintha nem lennék itt. Öltözz csak.
-Fordulj már el! -óvatos mosolyra húzta a száját, végül kitárta a karját és megfordult. Azért én is megfordultam és csak úgy vettem fel a pólót.- Oké, kész vagyok.
-Látom. -megfordultam, és láttam, a kis szemtelen megfordult közben. Tudtam, hogy ezt fogja tenni, ezért is fordultam meg én is. Megráztam a fejem, majd bebújtam az ágyba. Követte példámat és mellém feküdt. Mellkasára hajtottam a fejem és próbálkoztam elaludni. De nem tudtam. A lámpát már leoltotta, nekem pedig egész végig a Fűrész járt az eszembe. Attól féltem, hogy bármelyik pillanatban bebiciklizhet a szobába. Kicsit talán remegett is a kezem. A szemem óvatosan kinyitottam, és félve kapkodtam a tekintetem ide-oda. Egyszerűen csak féltem. Iszonyatosan.
-Minden rendben? -amint meghallottam a rekedt hangját, odakaptam a fejem. A szeme nem volt nyitva, csak megkérdezte, hogy minden rendben van-e. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor nem mondhattam azt, hogy nem, mert nem merek aludni. Ez olyan hülyén hangzott volna.
-Igen. -csakhogy nem is tudtam titkolni, hogy félek. Még a hangom is remegett.
-De hát remeg a kezed és a hangod is. Mi a baj? -na ekkor már rám biggyesztette a tekintetét és figyelt. Aggódott. Ha tudná, hogy miért!
-Csak félek.
-De mitől? A szobámban vagyunk.
-Tudom. De attól félek, hogy bebiciklizik az a fehér arcú csávó. -először csak felvonta a szemöldökét, aztán mikor látta, hogy komolyan gondolom, felnevetett. Egészen jól szórakozott, amíg én még mindig féltem.
-Na, jól van. Gyere csak közelebb. -megfogott és egészen közel húzott magához. Már nem csak  fejem pihent a mellkasán, hanem az egész testem hozzápasszíroztam az oldalához. Ő átkarolt a vállam és a hátamon pihentette az egyik kezét. A másikkal pedig a hajam simította, hogy nyugodjak meg. Végül dúdolni is kezdett, mire már egészen nyugodt voltam. Így aludtunk el, legalábbis én arra a szép dallamra és a puha keze érintésére.