23.fejezet

Tehát ismét itt van az újabb rész. Remélem tetszeni fog. Megint betartanám, hogy 5 hozzászólás és érkezem. Mivel nagyon szeretlek titeket, és nélkületek úgy sem tudnám ezt csinálni, meghálálom. Most egy hosszabb részt adok nektek, ha megy.:) Jó olvasást.

                                                                                                   ~

Szóval, este 10 óra volt, a büfében senki sem volt csak én, meg az a srác, akivel nem akartam találkozni. Felvettem a kapucnim, majd kiittam a maradék kávémat. Azután felálltam, megfogtam a bőröndöm és lehajtott fejjel próbáltam kimenni úgy, hogy ne vegyen észre. De ez természetesen nem sikerült, mert a táskám beleakadt az övébe. Így kénytelen voltam bocsánatot kérni, a hangomat pedig felismerte.
-Bocsánat.
-Berta? Te mit keresel itt? Ráadásul ilyenkor..
-Inkább te mit keresel itt?
-Én.. én csak eljöttem meglátogatni téged, de még nem jutottam el hozzátok.. De te miért itt vagy?
-Ez hosszú történet. A lényeg, hogy Nina kidobott.
-Téged? Nina? De amúgy miért rejtőztél el előlem?
-Na ezt inkább ne firtassuk. Csak nem akartam most veled beszélni..
-De miért? A legjobb barátod vagyok, nem?
-Lehet. Már nem tudom.
-Történt valami?
-Gergő! Szerintem most inkább ne erről beszéljünk... elég rosszul vagyok. Na szia.
-Várj! -kapta el a kezem. Az eladó nagyon furán nézett ránk, mivel régóta először, végre magyarul beszéltem.- Úgy sem tudsz hova menni, gyere fel a szobámba, és majd elmondasz mindent.
-Sajnálom Gergő, de nem megy. -tudom, hogy rossz döntés volt a legjobb barátom lerázni, de nekem szinte mindig is több volt, mint barát. Hosszú idő után újra látni életed nagy szerelmét nem a legfelemelőbb érzés. Ott volt nekem Andris, hogy felejtsek, de akkor is csak azért sikerült, mert nem volt a közelemben Gergő. Most pedig, mikor álmaim pasijával randizok majd, és életem nagy példaképeivel lóghatok, jön és újra előhozza belőlem a régi érzéseket. Nem voltam rá képes.
-De Berta! Könyörgöm, csak mára! Olyan régen nem láttalak..
-Pontosan. Túl régen. Megváltoztam, és nem szeretnék felmenni hozzád.. -hazudtam, de nem tehettem mást. Ha még egyszer megkérdezi, akkor vagy elszaladok, vagy igent mondok.
-Kérlek! Nem mondhatsz nemet nekem, mert úgy is felráncigállak, tudod jól! -mosolygott- Na, feljössz magadtól?
-Jó, jó legyen! De nem sokáig. -kimentünk az üzletből, majd egy szép nagy hotelbe sétáltunk be. A recepción elkérte a kulcsokat, aztán felmentünk egy nagyon nagy és nagyon szép szobába. Leültünk az ágyra és mesélni kezdtem. Már a Harrys sztori vége felé jártam.
-Aztán kért tőlem egy randit, én meg természetesen igent mondtam. Úgyhogy szerdán találkozunk. És azt hiszem, hogy nagyon szeretem, tényleg, úgy igazából, de aztán jöttél te.. -igen, ezt csak magamban akartam mondani, de kicsusszant. Elkerekedett a szeme.
-Mi? -kérdezte meglepődve. Szerintem sosem tudta, és még csak nem is gondolta, hogy szerelmes voltam belé.
-Mi? -kérdeztem vissza,mintha nem mondtam volna semmit.
-Mit mondtál rólam?
-Én? Semmit..
-De, de mondtad, hogy 'de aztán jöttél te..'. Ez ez mi volt?
-Csak szerettelek. És még mindig szeretlek.
-Jó gondoltam. De mire értetted?
-Nem Gergő. Nem igaz, hogy nem tudsz rájönni. Végre lehetne egy kapcsolatom, ami tőled független, de besétálsz újra az életembe, és elrontod!
-De mivel?
-Gergő én szerelmes voltam beléd! Nagyon szerettelek, mindig is! És most végre kezdtelek elfelejteni, de kijöttél ide, és bennem meg előtört néhány régi érzés, ami elronthatja ezt az egészet!
-Sajnálom, én ezt... ezt nem tudtam...
-Tudom, hogy nem tudtad. Ezért nem akartam feljönni. Most inkább megyek is.. -megfogtam a bőröndöm, felkaptam a táskám és leszaladtam. Kimentem, az ekkorra már igen lehűlt utcára. Visszasétáltam abba a büfé szerűségbe, majd kértem egy forró csokit.
-Mi történt, kislány?
-Semmi érdekes. Csak a volt legjobb barátom problémázott..
-Oh, rendben. -nagyon kedves, közvetlen, öreg bácsika volt a kiszolgáló. Egészen zárásig beszélgetett velem, hogy ne unatkozzak.
-Ugye aludhatok itt, Bernard?
-Természetesen. Hátul van az irodám, ott megterítem neked a fotelt. Reggel majd én foglak kelteni, jó?
-Rendben. Nagyon köszönöm.
-Nincs mit. Na gyere csak! -hívott maga után, és mutatta meg alvó helyem. Egész barátságos kis iroda volt. Látszott rajta, hogy kedves ember használja. Megterítette nekem az igen kényelmes kis fotelt, majd elment. Itt töltöttem el éjszakáim, napokig. Nagyon jóba lettem Bernarddal. Már olyan a kapcsolatunk, mintha a nagyapám lenne. Néha-néha beálltam neki segíteni a pulthoz, máskor viszont az irodában voltam. Így nem kellett fizetnem azért, hogy itt lehetek. Alapvetően egy nagyon kedves ember, de egyik nap belekötöttek a fiatal "gengszterek". Kiálltam érte.
-Hagyjátok őt békén! Nem szép az időseket bántani.
-Na mi van? Megvédjük nagypapát?
-Nem a nagyapám, de kedvelem őt. Úgyhogy húzzatok el innen, vagy hívom a zsarukat, idős ember zaklatása miatt.
-Azt hiszed befenyítesz a zsarukkal? Mire kiérnek, addigra sehol sem vagyunk!
-Bocs, hány évesek is vagytok?
-15. Ribanc. -köpött a földre.
-Először is: azt most onnan felnyalod! -mutogattam a padlón lévő csulára- Másodszor: Anyád tudja, hogy mit csinálsz szabadidődben? És harmadszor: A segged a ribanc.
-Nem nyalom, fel. Azt majd rád bízom.. És amúgy meg a muternek ehhez semmi köze! És ha nem ribanc vagy, akkor kurva?
-De, azt felnyalod. És az anyádnak ehhez igen is sok köze van! Az ilyen korú kis pisis pöcsök még otthon Guitar Heros-nak, vagy épp bicikliznek, vagy esetleg TANULNAK, nem pedig adják a nagymenőt és gengszterkednek! És ha még egyszer lekurvázol vagy leribancozol, akkor a pofáddal nyalatom fel a padlót, azután meg kiöblögetem a szádat a WC-ből!
-Na, akkor hajrá, te kurva! Max feljelentelek, hogy kiskorút bántalmaztál.. te mocskos ribanc! -hihetetlen, hogy mekkora nagy arcuk van a mai fiataloknak. Az egész kócerájban mindenki minket nézett. Majd egy nem várt vendég állított be..

~Harry szemszöge~
-Éhes vagyok! Menjünk már el valahova kajálni! -üvöltözte Niall, miközben szaladt le a lépcsőn.
-De hova? Mekiben ilyenkor sokan vannak.. -válaszolta Liam.
-Akkor menjünk el Bernardhoz. Ott jó volt a kaja, és kevés ember jár oda. Valamint jó fej a tulaj.. -magyaráztam. Mindenki bólintott, így elmentünk. Egész úton azt hallgattam vezetés közben, ahogy Niall és Louis azt kántálták: 'Éhes vagyok. Enni akarok.'. Nem volt valami értelmes, de mikor kiszálltunk, kiabálás hallatszott bentről. Egy kis srácé és Bertáé. Egymásra néztünk, de nem értettük. Bementünk. 6 "gengszter" kis srác kurvázta Bertát. Először csak elbújtam hátul, hogy hallgassam, Berta mit mond, majd mikor feljelentést mondott a kis csávó, odasétáltam Bertához:
-Nyugi, nincs semmi baj. Hagyd őt békén, majd mi elintézzük..
-De belekötött Bernardba!
-Na jó, akkor ez már személyes ügy! -állt elő Niall- A kaja forrás nem bántható! -erre mindenki röhögni kezdett, köztük én is egy kicsit.
-Ha ideadjátok a kajánkat ingyen, soha többet nem jövünk ide. Ígérem.
-És mi a te szavadként az ígérem? Mert nekem semmi.. -háborodott fel Berta- Abból ugyan nem eszel, hogy ingyen kaját kapj!
-Te akartad, ribi! -forgatta meg a szemét, majd beleütött Berta hasába. Nem hagyhattam, így megfogtam a gyereket és kipakoltam az étterem elé.
-Ha még egyszer leribized és megütöd, akkor nem marad fogad! És be ne tegyétek ebbe az üzletbe többet a lábatokat, világos?
-Igen. Itt van a hős szerelmes. Na húzzunk srácok. Ezek parasztok. -ch. És még neki áll följebb! Bementem, majd odaültem a srácokhoz, Bertához és Bernardhoz.
-Te honnan ismered Bernardot? -néztem Bertára. Elég idegesnek tűnt az előbb, most viszont egész nyugodt volt. A fiúk biztos lenyugtatták.
-Az utóbbi pár napomat itt töltöttem, és jóban lettünk.
-Igen. Nagyon kedves lány a barátotok. Eddig senki sem állt ki értem ilyen helyzetben.. Úgyhogy, most a vendégeim vagytok! Mit kértek?
-Hát ö, legyen 3 burger, mindegy milyen, lepj meg, és egy nagy krumpli tál meg egy kóla. -sorolta Niall. Mi is elmondtuk. Mikor kihozták, Niall gyorsan befalta, mi meg szép lassan megettük. Közben csörgött Berta telefonja. Mielőtt felvette, megforgatta a szemét, majd valami érthetetlen szöveget kezdett el mondani. Valószínűleg magyarul beszélt, mert egyikünk sem értett belőle semmit. Idegesen tette le.
-Minden rendben? -kérdeztem rá félőn.
-Nem! Semmi sincs rendben! -ezzel beszaladt Bernard irodájába. Nem igazán értettem, hogy miért ment oda, de utána sétáltam. Ott volt bent neki néhány cucc, meg egy bőrönd.
-Mi ez? És mi a baj? -ültem le a fotelben síró lányka mellé.
-Összevesztem Ninával és eljöttem. Anyám megtudta és haza akar vinni... És a tetejébe még a volt legjobb barátom is az életemre tört. -borult rá vállamra. Nagyon édes volt, ahogy sírt. Már régóta megakartam csókolni, de most valami késztetést éreztem, hogy meg is tegyem. De nem szabadott, mert volt neki elég baja.
-Cshh. Minden rendben lesz. De ígérd meg, hogy visszamész Ninához!
-De nem akarok..
-És akkor mi lesz? Elmész? Hazamész azért, mert volt egy vitád Ninával? Mert ha igen, akkor nem is az vagy, akinek megismertelek..
-Nem fejeztem be a mondatom. De nem akarok, úgyhogy nem sokat leszek ott, de megígérem.
-Ez hülyén hangzik.
-Tudom, de valahogy mentenem kellett a helyzetet.. -nevettünk fel.
-Szóval akkor visszamész?
-Igen. -megkönnyebbülés volt ezt hallani. Nem akartam, hogy visszamenjen Magyarországra, mert akkor nem láthatom többet. És láttam rajta, hogy ő sem akar hazamenni. Letörölte könnyeit, majd visszamentünk a fiúkhoz.

~Berta szemszöge~
Hazzanak igent mondtam, de én nem fogok visszamenni abba a házba. Megnyugtatom Ninát, hogy minden rendben van velem, ő meg felhívja majd anyut, hogy jól vagyok, és visszamentem hozzá. Legalábbis így terveztem. Továbbra is Bernardnál töltöttem az éjszakákat, de a nappalokat mindig máshol. Beszéltem Gergővel még párszor, és tisztáztuk a helyzetet. Végül eljött a szerda. Az a nap, mikor Harryvel randizom. Mivel két napja nem voltam olyan helyen, ahol fürödhettem volna, becsöngettem Eleanorékhoz. Lou nyitott ajtót. Hát mondanom sem kell, mennyire meglepődtem.
-Ö.. szia Lou.
-Szia. Te nem Harryvel randizol?
-De, majd fogok. De át akartam jönni Elékhez, hogy segítsenek nekem készülődni. -nálam volt a bőröndöm, így elég furcsa pillantásokat vetett rá Louis.
-Azt látom. Na gyere be!
-Köszi. -lépett félre az ajtóból, majd El és Dan jöttek ki üdvözlésemre. Elhessegettem Louist, majd belekezdtem.
-Szóval, az a helyzet, hogy én most már nem Ninánál lakom. Összevesztünk és kidobott, ami után elmondta, hogy csak bepipult és azért mondta, de én még is eljöttem. Azóta abban az étteremben lakom, ahol Bernard a tulaj. Anyám ezt megtudta, és haza akar vinni, és kiborultam emiatt. Harry látta, és megígértette velem, hogy visszajövök Ninához. De nem tettem.
-Ugye tudod, hogy ezt ő csak azért mondta, mert veled akar lenni, és nem szeretné ha haza kéne menned..?
-Igen, tudom. De akkor sem voltam képes oda visszamenni. -hangsúlyoztam ki az 'oda' szót- De, az lenne most a kérdésem, hogy használhatom a fürdőt, ugye?
-Természetesen. Hozzánk bármikor jöhetsz. -ölelt meg Eleanor.
-Gyere adok türcsit! -rángatott el Danielle- Éééés? Tudod már mit fogsz felvenni?
-Nem. Hoztam az összes megmentett normális cuccom, hogy segítsetek.. ha nem baj.
-Dehogyis, tee. -ölelt át ő is- Itt a törülköző, majd szólj ha végeztél és akkor kicsinosítunk Ellel, jó?
-Rendben. Köszi.
-Igazán nincs mit. -zárta be az ajtót nagy mosollyal. Megfürödtem, hajat mostam, majd tényleg elkezdtek rajtam dolgozni. A hajam mesésen festett, a sminkem is gyönyörű volt, és a ruhám meg.. az csak egy sima ruha volt, de mindegy. Szóval leültünk a kanapéra, majd Lou nőies sikolyát hallottuk.

~Harry szemszöge~
Nagyon sokat készülődtem ezzel a randival, szóval remélem tetszeni fog neki. Louis ma átment a lányokhoz, nekem pedig Niall segített,  mert tiszta ideges voltam. Miután végre végeztünk a ruhámmal, gyorsan bepattantam a kocsimba és Nina felé hajtottam. Idegesen álltam az ajtójuk előtt, majd megnyomtam a csengőt. Nina nyitott ajtót.
-Szia Nina.
-Szia Harry. Te mit keresel itt?
-Berta nem mondta? Randizunk.
-Berta nincs itt.
-Hát hol van?
-Nem tudom. Már vagy másfél hete nem is láttam. Mióta összevesztünk, csak telefonon beszéltünk, és csak arról, hogy ne kelljen visszamennie Magyarországra.
-De nekem azt mondta, hogy vissza fog ide jönni...
-Sajnálom. De nincs itt.
-Rendben. Köszi. -becsukta az ajtót, én meg megfagyott vérrel álltam ott. Nekem azt mondta, hogy visszajön, hogy ne kelljen hazamennie. De miért nem jött? És a legfontosabb. Így nem tudom, hogy hol van. Elmentem Bernardhoz, aki csak annyit mondott, hogy reggel óta nem látta. Remek! Nem tudtam hol keresni, így felhívtam Lout.
-Louis nagy baj van. Berta eltűnt.
-Dehogy tűnt. Itt van Eleanoréknál.
-De nem lakik Ninánál! Pedig megígérte.. -Louis felsikított. Tudja milyen fontos nekem a bizalom, Berta meg átvert. De nem is ez zavart. Sokkal jobban érdekelt, hogy miért? De Lou sikítása megnyugtatott. Hogy miért? Mert olyan hangosan sikított, hogy a lányok is meghallották, és jöttek érdeklődni minden rendben van-e. És itt legalább hallottam Berta hangját, és tudtam, hogy jól van.
-Tartsd fel őket, és ne mondd el, hogy velem beszéltél. Megyek. Szia. -lecsaptam a telefont, beültem a kocsiba, majd rátapostam a gázra. Ezerrel száguldottam Daniellék felé.