20.fejezet

Sziasztook.! Újult erővel, de hang nélkül visszatértem a gólyatáborból. Szóval, most már hivatalosan is új élet, új barátok és természetesen új ihletek. Ami a blogra nézve jó.:) Tehát, nem rizsázok itt nektek felesleges dolgokat, a lényeg: egy újabb rész, 5 hozzászólás és még egy.! :D


                                                                                                  ~

~ Berta szemszöge ~
Másnap reggel a szobámban ébredtem. Nem értettem, hogy hogyan, mert a nappaliban aludtam el. Basszus, ott volt Harry! Nem igaz, hogy nem tudtam ébren maradni! Bár egész előző este nem aludtam, így jogos volt. Szép lassan felkeltem, összefogtam a hajam, felvettem valami nem annyira rossz ruhát és lementem Brysihoz. A kis vakarcska már fent volt, és kaját akart. Megcumiztattam egy kis tejjel, majd kiraktam neki egy kis száraz kaját, hagy egye. Mikor felmentem ismét a szobámba, láttam egy levelet, amire Berta volt ráírva. Nem ismertem fel a kézírást. Elolvastam.

'Berta!
Nagyon jól éreztem magam este. Remélem találkozunk még. Sajnos elaludtál, bár be kell vallanom, hogy nagyon aranyosan. Nina elmondta, hogy tegnap éjjel nem aludtál semmit. Aludd ki magad, azután hívj fel.

                                                                                                                                              Harry.'

Nina nevét ordibálva lerohantam. Megint dolgozott. Nem érdekelt, felhívtam. Meg akartam tudni, hogy mennyit mondott Harrynek. Nem kellett volna. Azt hittem, hogy nem fogja elmondani, hogy miatta sem aludtam. Remek! Meg kell vele beszélnem. Gyorsan tárcsáztam Harry számát, amit még a levélhez mellékelt, majd vártam. Vártam, hogy végre felvegye.

~ Harry szemszöge ~
Elég boldogan aludtam el otthon. Egy nagyon jó estét magam után hagyva, egy csodálatos lánnyal. Másnap olyan 11 óra fele ébredtem. Csináltam a dolgom, majd olyan 2 körül, megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem:
-Haló?
-Harry? Berta vagyok!
-Szia, jól aludtál?
-Igen, köszi. Figyelj, sajnálom, amit Nina mondott, meg hogy bealudtam..-hangja nem volt valami magabiztos.
-Semmi baj. És Nina nem mondott semmi rosszat. Tudod mit? Ma megyünk majd Eleanorékhoz és mi lenne, ha velünk jönnél?
-Nem zavarnék?
-Nem. A srácokkal még tegnap este ledumáltam, Daniék meg megmondták, hogy bármikor szívesen látnak téged. Na?
-Ha biztos nem zavarok, akkor elfogadnám a meghívást.-mosolygott bele a telefonba.
-Szuper! Nos, akkor 5-kor előtted leszünk. Már a többiek is meg akarnak ismerni. Most mennem kell, szia!
-Rendben, szia!-majd letettem. Míg beszéltünk, fel-alá járkáltam a nappaliba. A végén a konyha felé voltam és mikor megfordultam, észrevettem, hogy mindenki ott terpeszkedik a kanapén és engem néz. Kicsit zavart.
-Most mi van? -mordultam rájuk.
-Valaki megint túl hamar lett szerelmeees!-veregette meg a vállam Lou, majd besétált a konyhába.
-Nem is igaz!
-Dehogynem.-követte őt Niall is.
-Haver, hogy fogott meg ennyire a csaj?-húzott le a kanapéra Zayn.
-Csak azzal, hogy kedves, okos, szép, humoros és gyönyörű a mosolya.
-És tényleg megint túl hamar szerelmes.-szólalt meg most már Liam is.
-Nem vagyok szerelmes, oké?! És ne mondogassátok, hogy megint!-üvöltöttem bele szegény Liam pofájába.
-Nyugi van, Hazza!-jött vissza Louis és Niall, egy-egy zacskó chipssel.-Na mesélj csak!-ültek le mindketten. Hát belekezdtem.

~ Berta szemszöge ~
Miután beszéltem Harryvel, elmentem kicsit sétálni Brysonnal. Daniellel pont találkoztam, így megkérdeztem, nem baj-e ha megyek én is a fiúkkal. Természetesen azt mondta, hogy úgy is be kell pótolnunk azt, mikor a kutya miatt nem mentem be, úgyhogy örültem. Csak mentem és mentem, azt sem figyelve, hogy mennyi az idő és hogy hova is megyek. Gondolkoztam. Egy idő után, csak azt véltem felfedezni, hogy nem tudom, hol vagyok. Pont ez kellett. 3 óra volt, készülődnöm  kellett volna, ehelyett én London belvárosában voltam úgy, hogy azt sem tudtam hol. Elkezdtem bolyongni. Az egyik utcában egy nagy tömeget láttam, ahol csak tinédzser lányok voltak, óriási 1D-s táblákkal. Azt hittem, hogy itt vannak a fiúk vagy valami ilyesmi, de mikor megkérdeztem egy lányt, hogy mit csináltak, csak ez volt a válasz:
-El akarjuk érni, hogy előbb legyen koncert az O2 arénában.-remek. Azt nem kérdeztem meg, hogy hogyan tudnék hazajutni, mert tuti, hogy nem válaszolna. Ezt is csak a hatvanadik kérdésem után válaszolta meg. Szóval, kikászálódtam a tömegből és elindultam valamerre. Megpróbáltam visszakövetkeztetni, hogy merről jöttem, de nem ment, hiszen nem figyeltem, csak jöttem. Ha figyeltem volna, akkor most nem lennék eltévedve. De nekem ez is sikerült. Miután már egy órája bolyongtam, felhívtam Ninát.
-Nem tudok elmenni érted kincsem, sajnálom.
-De Nina! Értem egy óra múlva ott lesznek a háznál a fiúk én meg nem tudok hazatalálni! Nem hívhatom fel Harryt, hogy vigyen haza, mert nem tudom, hogy hol vagyok!
-Sajnálom Berta. Én nem mehetek most el innen. Épp egy nagy fotózáson vagyok. Nem hagyhatom itt, mert ez hozhatja rendbe a karrierem..
-Remek!-majd lecsaptam. Kerestem egy buszmegállót, majd beültem oda. Szerencsémre az eső is elkezdett esni. Már csak fél órám volt, hogy hazaérjek. Hirtelen eszembe jutott valami. Felpattantam a székből és megnéztem a táblát. A Roosevelt téren voltam és a busz pont vitt a Phoenix utcába. A busz jött, felszálltam. Mikor letett, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, futottam be Brysival a házba. Amilyen szerencsés vagyok, pont az utca másik végében volt a ház, mint a buszmegálló. Beértem, és azt láttam, hogy Nina otthon van. Méghozzá egy pasival. Eléggé kiakadtam.
-Nina! Ez a nagy fotózás, ami helyrehozhatja a karriered?-dobtam le a vizes cuccaimat a földre és közeledtem feléjük.
-Azzal már végeztem..-nézett lefelé.
-És akkor miért nem hívtál fel, hogy eltudsz jönni értem? Úgy nem kellett volna eláznom, nem kellett volna futnom, nem néztek volna hülyének a buszon és a legfontosabb. El lennék készülve!-üvöltöttem még mindig.
-Annyira sajnálom, Berta.
-Hát látom! Különben is, ki ez a pasas?
-Rafael. Francia gyakornok nálunk.
-Hát Rafael, NEM örvendek a szerencsének!-majd felszaladtam, hogy végre készülhessek. Csak sajnos még csak a hajamat szárítottam, mikor csöngettek.
-Kinyitom!-hallottam, ahogy Nina felkiált. Legalább most már tudom, hogy az ajtót képes kinyitni. Micsoda szerencse! Én meg csak folytattam a készülődést. De közben hallottam, ahogy 5 ember szalad fel a lépcsőn. Hát ez kész! Nina még csak nem is tudja őket lent tartani, mikor pontosan tudja, hogy készülődöm.
-Siess Berta! Elkésünk! -jöttek be a fürdőbe. Nem volt szerencsés, ugyanis csak egy köntös volt rajtam -ami persze kicsi volt-, mert a vizes ruháimat levettem. Ahogy körbenéztem, Liam és Louis a földet nézték -érthetően- Zayn és Niall szája tátva maradt, és Harryé pedig a földet súrolta.