18.fejezet

Mostantól nem nagyon fogok az elejére irkálni, csak annyit szeretnék, hogy 5 komment és érkezem.! :)


                                                                                            ~


Azt sem tudtam, hogy mit csináljak! Üvöltözzek és ugráljak, legyek közömbös és barátkozó vagy épp flegma és nem törődöm? Nem tudtam. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy az hihetetlen! Azt hittem, hogy ennek a találkozásnak az esélye semennyi. Épp elég nagy meglepetés volt, hogy El-ék itt vannak a szomszédban, de még ez is? Aztán, mikor rájöttem, hogy csak állunk egymással szemben, megszólaltam:
-Ninát keresed? Mert ő most nincs itthon.
-Nem. Csak Eleanorékhoz jöttünk, mikor hallottuk, hogy sikított valaki. Gondoltam, hogy átjövök megkérdezni: Minden rendben?-teljesen arra számítottam, hogy magyarul fog megszólalni. Nem is értem, hogy miért? Tudtam, hogy Angliában vagyok és tudtam, hogy itt angolul beszélnek. De még is meglepett.
-Ö, persze. Minden rendben. Csak a kutya szétszedte a szobám, de azon kívül igen, minden rendben.
-Oké. És amúgy mi a neved?
-Bocsi, Berta vagyok! Berta Lenorz.
-Örvendek, Berta. Harry Styles!-mosolygott.
-Tudom!-ezt meg miért mondtam? Ennyire nem lehetek hülye! Majd rátettem a kezem a homlokomra és ráztam a fejem, jelképezve, hogy tudom, hogy hülye vagyok!- Istenem, sajnálom! Kicsit... hülye vagyok..
-Nem, semmi baj. Nos, ha bármiben segíthetünk, csak gyere át! Szia.
-Köszi, szia! -istenem, azok a gyönyörű szemek! El tudtam volna olvadni. Becsuktam az ajtót és elkezdtem hátrálni. Ha nem kezd ugatni Bryson, akkor elesek a mögöttem kezdődő lépcsőben. De így még időben megfordultam és felszaladtam. Mit sem törődve a rendetlenséggel, ledobtam magam az ágyra és élveztem, hogy Harry Styles-sal  beszélgettem. Még most is alig tudom elhinni! Míg otthon azon reménykedtem, hogy talán még is jönnek oda koncertezni, itt Eleanor és Danielle a szomszédom és bármikor beszélhetek a fiúkkal. Na jó, nem bármikor, de amikor itt vannak Dani-éknél, akkor igen! Fantasztikus! Míg ki örvendtem magam, kerestem egy papírt és egy tollat. Ha nekem egyáltalán maradt itt még olyanom! Szerencsére pont találtam. Elkezdtem írni egy listát.

-Kint maradni Angliában.
-Összebarátkozni Eleanor-ral és Danielle-el.
-Eljutni egy One Direction koncertre.
-Találkozni többször is a fiúkkal.
-Elfelejteni Andrist.
-"Új" életet kezdeni és nem törődni a múlttal. 'Továbblépés.'

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi minden megtörténhet velem. Főleg azt nem, hogy majd egy ilyen szupi listára az is felkerül, hogy elfelejteni a múltat. Igen! El akarom felejteni, de azért azt tudni fogom mindig is, hogy honnan jöttem! Most inkább arra koncentráltam, hogy feltakarítsam a mocskot, mielőtt Nina hazaér. Sajnos nem sikerült. Körülbelül semmit nem haladtam és már Nina itthon is volt.
-Mi ez a rendetlenség Berta?
-Hát, Bryson feltérképezte a szobámat. -vetettem egy sajnálom mosolyt felé.
-Takarítsd el! Nem szeretem a mocskot, ezt te is tudod! -majd még jobban nekiálltam a takarításnak. Nagy nehezen sikerült és vagy 3 nehéz zsák romot pakoltam össze lentről és fentről összesen. Még csak a szobámból is nehezen cipeltem le, nem hogy majd ki egészen a kukáig! Ekkor eszembe jutott: ' Ha bármiben segíthetünk, csak gyere át!' Tudom, hogy nem lenne szabad ilyen pofátlannak lennem, mert tuti, hogy ezt csak udvariasságból mondta, de Nina kidőlt, én meg egyedül nem bírom kivinni. 'Nem Berta, nem leszel a hangulatuk elrontója! Szépen erőt veszel magadon és kiviszed ezt a szemetet egyedül is!' Kicipeltem egy zsákot nagy nehezen. De fél órámba tellett. Mikor a második zsákot vonszoltam már hulla fáradtam kifele, hirtelen nyílik a szomszéd ajtaja. A fiúk sétálnak ki, jó éjt kívánva. Ekkor próbáltam nem annyira szörnyű fejet vágni. De észrevettek.
-Hé, nem meg mondtam, hogy szólhatsz nekünk? -jött oda és kapta fel Harry a zsákot.
-Nem akartam udvariatlan lenni.
-És inkább egyedül cipelted ki a zsákot?
-Hát.. igen.
-De aranyos! A többi rajongó kihasználta volna az alkalmat.. De, van még?
-Egy. De azt már kihozom egyedül is!
-Ezeket is egyedül hoztad.. Majd én! -beszaladt, felkapta a lépcső aljáról, majd kihozta. Ő hogy bírja ennyire könnyen felemelni? Mintha valami kis tollpihét szállított volna!- Figyelj. Ha bármi van, tényleg hívj fel, segítünk! Viszont kéne a twitter neved.. -nézett össze-vissza. Leírtam neki, míg ő a számát firkantotta a papírra. Cseréltünk, jó éjszakát kívánt, majd elhajtottak. Ennél fantasztikusabb ez a nap nem is lehetne! Felmentem és lezuhanyoztam. Igaz, hogy kifárasztott ez a nap, de megérte! Az is megérte, hogy otthagytam Magyarországot és Andrist! Minden megérte! Mire felmentem twiterre, már Hazza be is követett. Álmodni sem tudtam volna szebbet! Kiírtam, mintha nagyon meglepődtem volna: 
'Oh My God.! Harry Styles Followed Me.! @Harry_Styles Thank you so very much.! I love you.!:D♥x'
Nem sokkal később érkezett is válasz Tőle:
'@Berta_Lenorz My pleasure. See you soon!:) x'
Nem igazán értettem, hogy mire mondja az utolsó mondatot, de örültem neki. Ezután láttam, hogy jött egy üzenetem. Azt hittem, hogy itt kapok a kérdésemre egy választ is, de csak Andris volt. De mint tudjuk, a türelem rózsát terem! Ebben az esetben egy választ. Egy twitter levélben. Méghozzá Harry-től.