17.fejezet

Na elnézést az ismételt késésért, de elutaztam két hétre és most lettem kész az új résszel. Remélem tetszeni fog. Viszont most szeretnék kérni 5 komit. Anélkül nem megyek tovább. Köszii.♥ Jó olvasást.! :D

                                                     



Az a bizonyos levél a szomszédba jött, csak eltévesztették a számot. De a lényeg a szomszéd neve és a
feladó neve. El se hiszem, hogy mellettük lakhatok! Ez fantasztikus. Úgy gondoltam, majd holnap viszem
át, mert ma már későre jár. Bevittem a leveleket, letettem az asztalra, ezt az egyet pedig felvittem a
szobámba. Az asztalomra tettem, amin ott volt Andris levele is. Megfogtam és leültem az ágyamra.
Kibontottam és elkezdtem olvasni:

'Berta én nagyon szeretlek. Tudod, hogy én milyen sok időt vártam rád? Nagyon sokat. De aztán sikerült
leküzdenem az akadályokat: Gergőt és Áront. Gergőt te szeretted, viszont Áron meg téged. Nagyon
nehéz volt velük szembe szállnom, mert tudtam, hogy te mindkettőjüket szereted és nem akartam, hogy
neked rossz legyen, de muszáj voltam. Azután meg ott volt az a baleset. Ne tudd meg, hogy akkor
menyire kikészültem. Azt hittem, hogy soha többet nem hallom a nevetésed, soha nem érzem az illatod és
soha nem látlak újra mosolyogni, szeretni. De egy csoda visszahozott és nekem adott. El sem tudod
képzelni, hogy milyen boldog voltam, mikor először megcsókoltál. A szívem attól a naptól kezdve
hevesebben vert, mikor rólad akár csak egy szó is esett vagy a közelemben voltál. Nagyon szeretlek, de
muszáj voltam szakítani, mert túl nagy a távolság. Tudom, hogy ez nem változtat az érzéseimen, de így
könnyebb, mint egy táv kapcsolatban. Én várni fogok rád, mint eddig is tettem, de arra szeretnélek
kérni, hogy Te ne kerülj minden fiút csak azért, mert én itthon várlak. Ha olyan dolog adódik, hogy
boldogságot találsz egy másik fiúval, akkor ne szalaszd el. Én annak örülök, ha te boldog vagy. Csak egy
kérésem van: Ne felejts el engem és az együtt töltött időt.

                                             Nagyon sok szeretettel:
                                                       Andris.<3'

Sírva olvastam el. Eddig nem sírtam a szakítás miatt, de most igen. Talán azért, mert csak most fogtam
fel, hogy elveszítettem azt az embert, akit a legjobban szeretek. A könnyeim csak úgy hulltak, mint a
zápor eső. Fel akarom dolgozni és új szerelmet találni. Tudom, hogy azt írta, hogy várni fog rám, de ő sem
várhat örökké egy lányra. Úgy is lesz neki is új barátnője nyár végéig, nem fogja kibírni. Ahogy én sem.
Nagyon fáj, de tudom, hogy így tényleg jobb. Találnom kell új barátokat, szerelmet. Nagyon nehéz lesz,
de remélem sikerül. Miután kellőképp kisírtam magam, elmentem zuhanyozni, fogat mosni, majd elment
aludni. Álmomban gondolkoztam azon, hogy hogy is adjam oda a levelet a szomszédnak.
Másnap reggel olyan 10 körül keltem. Mikor lementem, érdekes látvány fogadott. Egy kiskutya, akinek
még csak a szemei sincsenek kinyitva. Elvileg ma fogja kinyitni.
-Hát ez? Nina? Hogy hogy van egy kutyánk?
-Hát, gondoltam ha már ott kellett hagynod mindent és mindenkit, akkor a kutyádat is és vettem egy újat.
Örülsz?
-Igen nagyon. De miért ilyen kicsit?
-Mert ha már úgy is velünk lesz, akkor egészen kicsi korától jó, ha velünk van.
-Nekem jó. Mi legyen a neve?
-Bryson. Ez olyan kis cuki név.
-Oké. Mi a reggeli?
-Amit csak akarsz. Van a hűtőben minden, de nekem most mennem kell. Szia, jó legyél! -majd elment dolgozni. Ismét egyedül. Vagyis hát nem. Itt van nekem Bryson. Miután ettem, felmentem összekapni
magam, majd kivittem Brysit a kertbe. Kicsit játszottam vele, simogattam, bár elég nehéz volt úgy, hogy
közben neki még nincs is kinyitva a szeme. Egy fél órás játék után, kicsit magam mellé fektettem, majd a
felhőket néztem. Azt mondták, hogy Londonban nincs valami jó idő, de ma még is elég meleg volt. Az ég
pedig olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Csak egy-egy felhő szakította meg azt a gyönyörű kék
égboltot. Mikor beakartam menni vízért, láttam, ahogy Bryson kezdi kinyitni a szemét. Majd rám nézett
és vakkangatott. Annyira kis édes hangja és szép barna szeme volt! Nagyon aranyos. Behoztam
magammal. Felrohantam a pénztárcámért és elmentem a boltba. Vettem neki egy cumis üveget. Otthon
töltöttem bele neki tejet, majd megitattam. Csak úgy habzsolta befele a kis mohó. Miután kidőlt,
felmentem egy kicsit a szobámba. Megláttam a levelet és elhatároztam, hogy most akkor is átviszem
nekik. Már majdnem megnyomtam a csengőt, mikor hirtelen meghátráltam. Nem tudtam mit is kéne
mondanom. De aztán, egy 10 perces gondolkodás után, végül csak megnyomtam. Eleanor és Danielle kinyitották az ajtót. Képen is gyönyörűek voltak, de élőben!
-Sziasztok! Én vagyok az új szomszéd és amikor kimentem a levelekért, láttam, hogy ezt a levelet
hozzánk dobták be. Gondoltam áthozom nektek!
-Szia! Köszönjük szépen. Van kedved bejönni? -kérdezte El.
-Igazából, igen, nagyon szívesen bemennék, de nem hagyhatom egyedül Brysont..
-Ő az új kutyus?
-Igen. Honnan tudtad?
-Hát Danivel hallottuk ahogy ma délben ugatott és gondoltuk, hogy biztos Ninának az új lakójának a
kutyája.
-Igen. Amúgy Nina a nagynéném. De most mennem kell. Sziasztok, további jó napot!
-Szia.
-Szia, de ugye tudod, hogy be kell pótolni, hogy nem jöttél be? -kacsintott Danielle.
-Igen. -majd rohantam vissza. Jól is tettem, hogy nem mentem be hozzájuk, mert mikor visszaértem,
Bryson épp a párnát rágcsálta. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, ha előtte nem rágja szét a kanapét, a
szőnyeget és nem borogatja le az edényeket a pultról és az asztalról. Na meg, nem játszadozik el a
fürdőben is.. Mit fog szólni Nina ha ezt meglátja?! Nekiálltam a takarításnak. Mikor nagy nehezen
végeztem az összes szétszedett cuccal, ami beletelt  vagy 2 és fél órába, felmentem a szobámba, hogy
lepihenjek. Milyen jó is lett volna! Bryson a szobámban is járt. Amint beléptem, borzasztó látvány fogott
el. Nem tudtam mást tenni, sikítottam egyet, majd szerencsétlen kutya nevét üvöltöztem mérgesen:
-Bryson! Bryson! -az ágyamról lehúzta a pokrócot és szétrágta, továbbá a párnáim, a takaróm és a
plüss macim is szét lett szabdalva. Az íróasztalomról leszedte az összes magazint, tollat és posztert. Az
az körülbelül mindent szétszedett. Szegény kutya megbánt fejjel ugrált fel a lépcsőn, majd lehajtott
fejjel mellém ült. Egy-két dolgot felszedtem a földről, majd csöngettek. Bryson szaladt le. Követtem én
is. Mikor ajtót nyitottam, nem várt látvány fogadott.